(Részlet a „Reinkarnáció, avagy sóhajtás a víz alatt” c.regény jegyzetéből (g.pont)
A Sunday és a Sonntag szavak tükörfordítása magyarul: a „Nap napja”. Ugyanakkor ez a nap görögül: Kyriaki emera, amely pedig „Krisztus napja” jelentésű. Vagyis itt tisztán látható, hogy Krisztus azonos a Nappal.
Ez annál is érdekesebb, mert húsvétvasárnap németül Oster Sonntag, vagyis a „húsvéti Nap napja”.
Mivel húsvét, az a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnap, ezért ez időben, a tavaszi napéjegyenlőség után a nappalok érthetően egyre hosszabbak lesznek. Így a „Nap uralma” az asztronómia szerint növekszik, erősödik, vagyis „feltámad”. Tehát pont ugyanúgy támad fel a Nap is, mint ahogy Krisztus is, ezen húvéti időben… Ennek értelmében tehát, itt is tettenérhető Jézusnak és a Napnak a fogalmi analógiája.
Arra pedig, hogy ez a „Nap napja” kifejezés más népeknél is létezik, íme egy pár példa:
Zondag (holland)
Nichiyobi (japán)
Söndag (svéd)
Sunnudagur (izlandi)
Sondag (dán)
Dy Sul (korni vagy cornwalli kelta nyelv a brit területről)
Zundag (flamand)
A magyar „vasárnap” szó, tehát ezekől a nyelvektől teljesen elütő. Éppen ezért sokáig magam is úgy gondoltam, hogy a magyar vasárnap szó jelentése a mi népünknél egyedülálló… E név kialakulásának hátterében – mint az köztudott –, a Sabbat (mint szombat), vagyis a zsidók pihenőnapja áll. (Ez egyébként érdekes módon a spanyoloknál máig is megőrizte az egykori nevét: sabad!) Ezen a „szabad” napon viszont – a Tóra szigorú szabályzata szerint – a zsidó kereskedők nem dolgozhattak, vagyis nem üzletelhettek… Ezért ezt a „szabad napot” – vagyis amikor a nem zsidó vallású embereknek ideje volt elmenni a vásárba – a zsidó kereskedők miatt át kellett tenni ezen nem zsidók számára, egy nappal későbbre. Ez lett így tehát a „vásár napja” vagyis a vasárnap.
Ha ez viszont így van, akkor ennek a nyomát nem csak a magyaroknál, hanem más egykori, környékbeli népeknél is meg kell találni… Kutatásomat siker koronázta, mert idővel megtudtam, hogy ez valóban nem egy egyedülálló magyar elnevezés, mert a hét szabadnapját (a vasárnapot) máshol is így nevezik (Ehhez tudni kell, hogy a V hang a nyelvtörvény értelmében átalakulhat más ún.„ajakhanggá”, vagyis B és P betűvé):
VASÁR -nap (magyarul)
PASÁR (gagauz nyelven) A gagauzok vagy a kék-úzok, vagy a bolgár törökök leszármazottai (ez még nem eldöntött kérdés), Moldova, Görög- és Törökország területén élnek.
BAZÁR (azerbajdzsániul) Ami eszerint a „bazár napját”, vagyis a „vásár napját” jelenti!! Azerbajdzsán a Kaukázus déli lejtőjén fekszik!!
PAZAR (törökül)
Mindezek a tények elgondolkoztató és érdekes adalékul szolgálnak nyelvünk rokoni kapcsolatait illetően!
(részlet a „Reinkarnáció, avagy sóhajtás a víz alatt” c. regény jegyzetéből (d.pont)
Ez a „királyavatás” természetesen egy fontos filózófiai kérdés, amelyet nem kívánok megkerülni ebben a könyvemben. Hiszen ezzel az aktussal alakult ki az a „hierarchia”, amelyet ugyan a görög értelmezés szerint „szent uralom”-nak fordítanak, de ha az ősmagyar nyelvi elemeket és szóértelmezést veszem figyelembe, akkor így ez a „hiero, hieros” szó ugyanakkor hírest és erőst is jelent. A hierarchia szó „archia” részét pedig magyarul emberi „arc”-ként lehet értelmezni. Érdekes, hogy az egyiptomi hierogliphákban ez szintén arc-ként van ábrázolva, és ott ezt arcus-ként fordítják, vagyis tehát kört, körívet jelent… Így tehát, ezek alapján értelmezhetjük ezt a hierarchia szót: erős, vagy híres körnek is, vagyis az uralkodók kiemelt csoportjának… Ilyen alapon a királlyá válás, az a király avatás utáni királlyá EMELÉS révén válik szakrális értelemben teljes értékűvé.Tehát e hierarchikus királyválasztás az addig közösek és egyenlők közül való KIEMELÉST jelentette. Vagyis – értelemszerűen – ezáltal vált a személy királlyá.
Ezzel kapcsolatban itt igen fontos megemlíteni, hogy a régi tradiciók beszélnek egy olyan társadalmi állapotról, amelyet „abasileia”-nak neveznek. Ez pedig „királynélküliséget, királytalanságot” jelent. Vagyis királyra ekkor még nem volt szükség. Máshogy kifejezve ez azt jelenti, hogy az a társadalom akkoriban az ún. „királyfelettiség” állapotában volt; ugyanis minden tagja olyan tökéletesen egyenrangú volt, hogy ezáltal mindegyikük egyben „királyi” is volt. Ez volt az emberiség egykori „Aranykorának” a kezdete…
Ugyanezt – érdekes módon – megtaláljuk a mi Kárpát-medencei „Aranykorunkkal” kapcsolatban is.
Mert az ide egykor vissztérőőseink minden tagja – mint tudjuk – nemes volt, tehát mindegyikük azonos értékű és ugyanakkor azonos jogokat élvező személynek számított… Ez az „Aranykori” állapot alakult át aztán a szerves hierarchia révén különböző rangokká, de – mint azt a Werbőczy-féle Hármaskönyv is bizonyítja – ezek a nemes személyek, rangtól és gazdagságtól függetlenül, mindenkor AZONOS jogokat és AZONOS kötelességeket is élveztek. Tehát ilyen értelemben, bizonyos fokig azonosak maradtak. Ez megkülönbözteti a Kárpát-medencei hierarchiát az Európa többi részén kialakult hierarchiáktól…
Ha most visszatérünk az első hierarchikus királyság kialakulására, vagyis arra, amikor Ádámmal kialakult az első hierarchikus királyság, akkor megállapíthatjuk, hogy az nem jelentett mást, mint egy kristályosodást…; vagyis azt a folyamatot, amikor a tápláló és gazdagon túltelített közegben hirtelen – mint egy centrumban – megjelenik a
kristályosodás, amely ezáltal, mintegy tengelyt adva, meghatározza az egész közösség irányát.
Itt a legfontosabb, hogy ez a folyamat hatásában akkoriban ún. „katagógikus” kellett, hogy legyen. Ez nem jelent mást, mint hogy a hatóereje fentről lefelé mozgott.
Ugyanakkor az irányultsága pedig „anagógikus” volt, ez pedig egy lentről felfelé irányultságot, vagyis egy lentről feltörő – felfelé ható – tiszteletet jelentett.
Könnyű belátni, ha mindez fordítva történik, akkor a despotizmus, vagy még rosszabb esetben a „népfelség” eszméje jut érvényre… Ez utóbbi, annál is abszurdabb (bár a történelem folyamán számtalanszor igyekeztek ezt megvalósítani), mert hogy a nép – mint közeg – manipulálható, éspedig minden helyzetében! Így tehát éppen ezáltal a „felség” jelzőt mindenképpen jogtalanul viseli… Tehát „népfelség” – mint olyan – nem létezik…! Legfeljebb
„néphatalom”, de ez, mivel hatóerejében nem katagógikus, hanem anagógikus, vagyis nem fentről, hanem lentről felfelé ható, ezért ez előbb vagy utóbb amúgy is káoszba torkollik, és így nem is lehet hosszú életű… (Amire az emberiség történelme során számtalan példa felhozható…)
Visszatérve a hierarchikus király személyére kimondhatjuk, hogy neki „csak” egyetlen feladata volt, éspedig az, hogy a népe ellen, vagyis a népe kárára sohase hozzon döntést és lépéseket. Ezt a feladatát azonban csakis akkor érhette el, ha maga a királysága „organikus” volt.
Mit jelentett ez? Ez azt jelentette, hogy a rábízott életet és életeket egy bizonyos „életfelettiséggel”, vagyis spiritualitással és isteni irányítással tartotta a kezében, és ezáltal is hozta a döntéseit.
Mindaddig, amíg ez az Istentől eredő hatalom tudatosan jelen volt az uralkodóban (tehát a profán hétköznapi élet, vagyis az önzőség és kapzsiság ezt még nem mételyezte meg), addig az uralkodó valóban alázattal és felelőséggel uralkodott katagógikus módszerrel.
A Kárpát-medencében ezt az isteni irányultságot – vagyis a királynak, mint biológiai személynek egy felsőbb immaginális iránti elkötelezettségét – a Magyar Szent Korona léte tette lehetővé. Ez egy olyan spirituális szintet jelentett – és jelent még ma is –, amelyet a világ bármely másik országában hiába keresnénk…
Ez az egyedülálló kapcsolat azt jelentette, hogy a király múlandó hatalma, összekapcsolódott a király rövid földi élete során, a Szent Korona térben és időben végtelen hatalmával…
Ugyanakkor ez a hierarchikus rendszer volt hivatott a szakrális királyság folyamatosságát is biztosítani, mert így az alattvalók számára az elkövetkező király, csakis ugyanezen Szent Korona révén válhatott szakrális uralkodóvá…
Cégünk fő profilja kezdetektől a munkaerő-kölcsönzés, de ugyanakkor szolgáltatásaink között szerepel többek között a munkaerő-közvetítés és a fejvadászat is.
A munkaközvetítés mellett kollégáink örömmel segítenek az önéletrajz-készítésben, illetve karrier tanácsadási szolgáltatással és álláskeresési ötletekkel is kiegészítik az álláskeresőknek teljesen ingyenes adatbanki regisztrációt.
Ügyfélszolgálati irodáink Veszprémben, Győrött, Kecskeméten, Komárnoban, Tatabányán, Tiszaújvárosban, Székesfehérvárott és Szombathelyen állnak alkalmi-, időszakos- és hosszú távú munkalehetőségekkel az ÖN rendelkezésére.
Ezt a tényt tehát így örökíti meg a Teremtés könyve a Bibliában (2:15), éspedig még mielőtt Ádám a Paradicsomból kiüzetett volna:
„..Fogta tehát az Úristen az embert és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg…“
Tehát szó sincs arról, hogy az ember paradicsomi békében élhetett az Édenben, ott neki bizony, a kezdet kezdete óta keményen dolgoznia kellett....
Amikor a bibliai Isten megteremti ezt az első embert, vagyis Ádámot, akkor ennél a résznél, feltűnő módon, az Ószövetség is, a többes számot használja (Gen.1:27)
„Megteremtette tehát Isten az embert.....férfinak és nőnek teremtette őket.“
...és itt még nem lehet szó Éváról, mert csak ezután, jóval késöbb következik majd, Éva megszületésének a leírása….
De ugyanígy szól a Genezis 5:1-2 verse is :
“…azona a napon, amelyen Isten az embert teremtette, az Isten hasonlatosságára
alkotta. Férfinak és nőnek teremtette, megáldotta és embernek nevezte el őket….”
Itt tehát egy bizonyos zavart látunk a Bibliában, de ugyanakkor feltűnik a hasonlatosság a Biblia és az Atra-hasis eposz között...
….mert itt nem egy emberről, hanem valójában egyszerre több ember magalkotásáról van szó.
Mint láttuk a halott KINGU vérén kívül, tehát Enki adta a magját, valamint a szellemi tudást (a Bibliában kígyó képében ) és Ninkurság adta a méhét, ő volt az ősanya, a kihordója az első, Enkitől megtermékenyített és így átalkított, homo erectus petének, amelyből megszületett ADAPA vagy másnéven ADAMA.
Ugyanakkor ő volt a segítöje a másik 14 „földi“ anya szülésének is. A kétszer hét, új csecsemő születésének, amely megteremtette a mi mai új emberi fajtánkat...
Ő volt a „nagy szülésznö”, ahogy ezt az “Enki és a világrend“ nevü agyagtáblán is olvashatjuk...
Tehát ö volt az ös bába.
Nem lehetetlen, hogy a mi BABBA-Máriánk neve és hagyománya Erdélyben, is erre a névre megy vissza....
Tehát megszületett ADAMA, a másik 14 kiválasztottnak számító “új földivel” egyetemben.
A nagy többségben lévő homo erectus népességnek és a „magasabb rendű“ új ember fajtának, Enki megbízása alapján, ő lett a vezetője…..
Adama volt felelős az un. Éden és Enki temploma közötti kapcsolatnak, így ő lett az első papkirálya az emberiségnek…
Ádám szerepe rendkívül érdekes. Nemcsak hatalmat de tudást is kapott…
Henoch könyve egyértelműen leírja, hogy az istenek fiai az embereknek átadták a tudást
és a „varázsszavakat“.
Maga a Henoch könyv eredete is erre utal, mert ezt a könyvet az istenek adták Ádámnak, “…amit Ádám elásott, de Henoch ismét megtalálta és lemásolta….“ (Hamvas Béla)
Adapa-Ádám személyére, aki Enki vérvonalának a képviselője volt, nemcsak az
Enuma elish-ben találunk utalásokat, hanem az egyiptomi III.Amenhotep fáraó írásaiban is, aki Kr.e.1400-ban uralkodott.
Ezek az írások Ádámot és leszármazottait a királyi mag, az isteni információ viselőinek tekintették.
Ez érthető, hiszen mint tudjuk, Adám apja Enki volt, szülőanyja NINKURSÁG, és csak a felhasznált pete származott egy földi homo erectus asszonytól.
A bibliai Éva születése, a sumér szövegekben azonos módon zajlott le…
Az ő kialakulását is a « ti-it » szóval írták le a régi táblák, ami életet
(az élet hordozóját, a TIT-kot) jelenti, tehát azt a női petét, amely keveredett KINGU « vérével » és ENKI magjával.
De a „ti-it“-hez hasonló « ti » szó ugyanakkor bordát jelent és így került át, e hibás fordítás alapján ez a szó „bordaként“ a Bibliába (Gardner id.mű.148.o) .
Tehát Éva mégsem Ádám « bordájából » származot, hanem ugyanúgy egy ovumból, vagyis egy nöi petéből, mint Ádám……hiszen
…a Bibliában Ádám « megalkotása » is ugyanigy félre lett értve, mert az életet jelentő
« ti-it » mellett viszont a « tit » héberül agyagot és földet jelent, és ez volt az ok, hogy a fordítók ezt megint félreértették .
Úgyhogy ezek alapján lett Ádám tévesen, a föld agyagából, a föld porából megalkotottnak leírva.
A sumér agyagtáblák, azonban még más meglepetéssel is szolgálnak.
Erre érdemes befejezésként röviden kitérni.
Amikor a kígyó megkísérti Évát, akkor, a kígyó képében megjelenö Enki, valójában Évát nem csak a « Tudás-almájának » a leszakítására bíztatta, hanem asszonyául is vette.
És valóban, Évának ebből a frigyéből meg is született az első gyermeke, Káin.
Ezt Éva így jelenti be a Biblia leírása szerint(Teremtés könyve 4:1)
“… Embert kaptam Istentől”
Ez a kijelentés nem vonatkozhat a fiára, mert akkor „gyermeket, vagy fiút » mondana.
Így ez nem is utalhat másra csakis az isteni partner férfiasságára.
Érdekes módon ezt a mondatot, a német Bibliában(Die Bibel 1994 by Lechner Eurobooks Switzerland SA.) a következő képpen találjuk:
« …Ich habe einen Mann gewonnen mit dem Herr. »
Szó szerinti fordításban:
“…én egy férfit nyertem az Urral”
Tehát itt már egyértelműbb az utalás az Istennek(vagyis Enkinek), a férfi-partnerságára, pontosabban a nemző-szerepére.
Ábelt már minden bizonnyal Ádámtól szüli Éva, mert a Bibliában ott már nem jelentkezik részéről, az apa kilétének a külön kihangsúlyozása.
Tehát Káin (Q´ayin) magasabb fejlettségü és magasabb származású volt, mint Ábel.
Míg Káin egy isteni apa és az újonnan kreált homo sapiens anya gyermeke volt, addig Ábel egyszerűen az újonnan megalkotott homo sapiens szülők gyermeke. Se nem több, se nem kevesebb…Így érthetö, hogy köztük később vetélykedés is alakul ki, ami mint tudjuk, Káin győzelmével végződött.
A Biblia leírja, hogy Ábel juhpásztor volt, Káin pedig földműves.
Itt a hangsúly a Föld művelésén, vagyis uralásán, maga alá hajtásán van, ami azt jelenti, hogy Káin a származása miatt uralkodó volt…
A vetélkedés köztük, mint tudott az istennek szánt áldozati-ajándék miatt tört ki, mert az isten, csak Ábelét fogadta el. Ami érthetö is, ha belegondolunk, hogy Káint magával majdnem egyenrangúnak tartva, tőle ajándékot nem is várt el…
A Biblia azon mondatát (Genezis 4:7), amikor az Isten az Ábellel kapcsolatos bünös érzés kapcsán, azt mondja Káinnak, hogy
“…Kíván téged, de te uralkodj rajta!” azt lehet ugyan a bünre is érteni, de lehet parancsként is venni, úgy, hogy Káinnak uralkodnia kell Ábel felett.
…majd a Genezis 4:8 része így folytatja:
“…Káin rátamadt testvérére és megölte”
A megölte szó azonban a “Yaqam”-ból lett lefordítva, ami azonban jelenti
az “überlegen” vagyis valakinek ellátja a baját; megver, illetve
az “erhaben”, a valami felett álló; fennséges értelmet is.
Ebből lehet látni, hogy itt inkább arról van szó, hogy Káin követte az isteni parancsot és uralma alá hajtotta Ábelt.
Ez tehát megint csak a bibliafordítók félreérteése és hogy ez igaz, azt az is bizonyítja, hogy Isten nem bünteti meg egyértelműen Káint, hanem tulajdonképpen még meg is védi az esetleges támadások ellen.
Ami persze érthető , ha belegondolunk, hogy végül is Káin, Enkinek a saját fia volt…..
Azonban ettől függetlenül, vagy talán éppen ezért, sokaknak nem tetszhetett Káinnak ez a győzelme Ábel felett, amiért is Káin védelmet kért ellenük az Istenétől és így szólt:
“…így bárki megölhet, aki rámtalál!
Azt mondta erre az Úr neki:
Korántsem lesz úgy, sőt bárki aki megöli Káint, hétszeresen bünhődik!
Jelt is tett az Úr Káinra, hogy meg ne ölje senki, aki rátalál.“(Ter.K.4:15)
A Biblia további része informál bennünket, hogy Káin ezután az Édentől keletre települt le, és az előzőekből következően minden bizonnyal ott uralkodott is.
Káin-Q`ayin felesége Luluwa volt(ld. Platt,Ratherford:The Forgotten Books of Eden, New York 1974 Adamand Eve LXXIV,53.oldal), ami annyiban teszi érdekessé és bonyolulttá a helyzetet, hogy Luluwa az pedig LILITH leánya volt, annak a Lilithnek a lánya,
aki, még Évát megelőzően (!), Ádám első feleségeként volt ismert.
Erről a Lilithről pedig nekünk magyaroknak különösen azt illik tudni, hogy ő annak a NERGÁL-nak volt a leánya, akiről már szóltunk BABBA MÁRIA szobra és a magyar NYERGEK díszítése kapcsán.
Így NERGÁL-lal eljutottunk a magyar östörténethez, mert ö pedig testvére volt
NIMRÓD-nak , akinek fiai HUNOR és MAGOR ösapáink voltak.....
A feltűnően sok magyarul értelmezhető szó és név, valamint az agyagtáblák üzenetének a magyar ősemlékezésbe és őstörténelembe való beilleszkedése, sokunkat megdöbbenthet, de ez nem jelenti azt, hogy ezt el kellett volna hallgatnunk, vagy meglétét tagadnunk kellene…
Épp ellenkezőleg…
De ez már egy más téma.
A mai dolgozatunk célja az volt, hogy a mai ember, a homo sapiens sapiens kialakulását egy merőben más nézőpontból leírjuk és azt igazolni próbáljuk...
Mint láttuk e fenti események, amelyeknek a FELGYORSÍTOTT EVOLÚCIÓ nevet adtam, a régi írások hitelességével írták le, a Földünkön létrehozott modern ember megjelenését, mintegy 30-35 000 évvel ezelőtt.
Ez az időpont pedig meglepő pontossággal meg is egyezik az 1868-ban Cro-Magnonban megtalált első homo sapiens csontváz korával, amely szintén 30-35.000 éves volt….
Ezzel az elmélettel áll szemben, az a másik teória, amelyet a tudományos világ mind a napig elfogad. Ez a darwini evolúcios teória, amely a maga látszólagos biztonságával, de a mégis fennálló szakadozott származási láncolataival és egy máig sem megtalált “missing link” feltételezésével próbálja ezt a kérdést megválaszolni.
E kétféle evolúciós magyarázaton és a hozzájuk kapcsolódó történelmi események menetén érdemes elgondolkozni.
Hogy melyik a mese és melyik a valóság?
Azt önöknek kell eldönteni….
Dr.T.Túri Gábor 2009.9.9
(a cikk 2010 októberében megjelent a “Dobogó” c. folyóiratban)
Hosszú évtizedes tevékenységem a humánmedicinában és az ugyanolyan hosszú időre visszatekintő érdeklődésem az emberiség őstörténete iránt, sok-sok, mindeddig megválaszolatlan problémát és érdekes kérdést hagyott nyitva maga után.
Ennek oka az, hogy az ezekre kapott válaszok mindezideig vagy nem voltak meggyőzőek, vagy pedig engem személyesen nem elégítettek ki.
E megválaszolatlan kérdések összegezéseként, lassan, az eltelt évek alatt, végül kikristályosodott bennem egy meggyőződés, amely az összes felvetett probléma kulcsát jelentette.
Ez pedig az volt, hogy a “Darvinizmus” körül valami nincs rendben.
Így ezután a figyelmemet az evolucióval és az ember kialakulásával kapcsolatos kérdésekre szűkítettem, de meglepetésemre, a “szakmán belül” pont ezekre nem kaptam olyan válaszokat, amelyek engem, mint orvost, kielégítettek volna.
Ezért kényszerűségből más szakterület felé fordítottam a figyelmemet és hosszú évekre belemélyedtem az emberiség őstörténetének kutatásába, amely azóta úgy érzem második szakterületemmé vált….A sumér agyagtáblák, a qabalista írások és részben az ószövetségi iratok faggatása közben, nem elég, hogy egy-két igen érdekes dologra bukkanhattam, hanem ezek révén egyre meggyőzőbb bizonyítékok is kerültek elém, egy másmilyen evolúció meglétével kapcsolatban, amelynek itt a “felgyorsított evolució” nevet adtam.
Így, most visszatekintve, nyugodtan kijekenthetem, hogy megtaláltam, amit kerestem, megtaláltam azokat a válaszokat, amelyek a feltett kérdéseimet megválaszolták.…
Ezt az érdekes témát igyekszem most e rövid írásomban, összefoglalni és az érdeklődő, tisztelt olvasó elé tárni.
Az igazság kiderítéséhez kezdjük először most nyomozásunkat a darwini teóriával, amely korunkban elfogadott tétele a természettudománynak, és így ez ma a hivatalos egyetemi oktatás alapképzéséhez is tartozik.
Hogy miért van ez így, az egy jogos kérdés lehetne, mert magának a darwini evolúciós-elméletnek mára már az a legfontosabb tézise is megtámadható, hogy a természetes kiválasztódás alatt az erősebb győz és elfoglalja a helyét a gyöngének… Ha ez így lenne nem léteznének az “erősek” mellett manapság a „gyöngék“, az orangután és a gorilla mellett a csimpánz, a ló mellett a szamár, a liba mellett pedig a kacsa és így tovább.
De most nézzük meg röviden, mit is tanulunk a hivatalos oktatásunk során, az emberievolúcióról:
A félreértések elkerülése végett, már itt az elején le kell szögeznem, hogy Darwin soha sem írt az ember majomtól való származásáról, hanem azt csak később kritikusai fogták rá.
Ő egy közös őstől, vagyis egy “ősmajom-embertől” való származás híve volt.
De már 1871-ben “Az ember származása” (Abstammung des Menschen) címü művének megjelenésekor, be kellett ismernie egy hiányzó láncszem, az un.”missing link” meglétét, amely pedig egy fontos összekötő kapocs lenne, a sok megtalált ősi majomszerü előember lelet és a mai létező ember, a “homo sapiens” között. Ennek meglétében azonban hitt és egész életében remélte annak megtalálását….
De ezt a „missing link“-et, ezt a hiányzó ősembert, amely, mint mondtuk, puszta meglétével bizonyíthatná a mai embernek az ösmajom-embertől, természetes kiválasztódás útján való származását, azonban mind a mai napig nem találták meg…..
De ez úgy látszik nem zavarta a tudósokat, mert mindezek ellenére, e természetes származási vonal meglétét többször is kihirdették, sőt mind a mai napig tanítják is az iskolákban.
Pedig e nélkül a “ láncszem” nélkül, valójában az egész emberi “evoluciós-teória” elveszti a tudományos alapját és így érvénytelenné válik…..
Most nézzük meg, hogy viszonyult akkoriban ehhez a “Darwini szemlélethez” az Egyház.
Ekkor már bizony megszokott volt az összecsapás, a Vatikán által képviselt
“konzervatív világkép” és a tudományok fejlődése által kialakult “új világkép” között.
Így természetesen a “mérlegre került” az un. Darwinizmus is és ez, mint az várható is volt, a klérus vehemens ellenkezését váltotta ki.
Így az egyház minden fórumon határozottan és nyiltan fel is lépett ellene…
Az első és talán a leghíresebb összecsapás az egyház és a evolucionisták között 1860. júniusában történt, amikoris Henry Huxley, a teória harcos képviselője és Samuel Wilberfors püspök Oxfordban összecsaptak….
A személyes sértegetéseken kívül, azonban végül is többre nem mentek és így a két fél, vagyis az egyház és a darwinisták között nem történt egyezség és ez az ellentét azóta is fennáll.
Az Egyház álláspontja ugyan változatlan, mert a Vatikán továbbra is a kreacionizmus nézetét vallja, de az irányvonalában mégis bizonyos “puhatolózó” közeledés figyelhető meg.
-1950-ben XII. Pius pápa a “Humanae generis” enciklikában az “evoluciót egy komolyan veendő hipotézis”-nek nevezte.
-1995-ben II. János-Pál pápa, a fent idézett Pius-i kijelentést tovább finomította
és kijelentette, hogy mivel számos tudós, egymástól függetlenül igazoltnak találta
az evoluciós teóriát így ez ahhoz vezethetne, hogy ezt a továbbiakban nem kellene
egy egyszerü hipotézisként kezelni.
-Ugyanez a téma foglalkoztatta 2006-ban XVI.Benedek pápát is, aki szeptemberben
Castel Gandolfóban, 40 meghívott tudóssal az evolució és az ember teremtése
témkörét tárgyalta meg.
Itt, ezzel kapcsolatban most fontosnak tartom megjegyezni, hogy a tulajdonképpeni veszély ott van a Darwinizmussal kapcsolatban, hogy ez a teória nagyon is érthetőnek, hihetőnek és természetesnek hat, akár még a legkevesebb bizonyíték nélkül is….
Ezért fogadták el és ezért tanítják még ma is…. Vagyis végül is ezért vált ismertté és elfogadhatóvá a nagy általánosság előtt is.
Pedig ez csak egy teória volt…. Ezt ne felejtsük el!
És azt se felejtsük el, hogy maga Darwin is felhívta akkoriban a figyelmet e teória hiányosságaira.
Röviddel a fentebb említett Huxley-féle összecsapás előtt, 1857-ben, megtalálták a Düsseldorf melleti Neandertalban azt a csontvázat, amelyet a lelőhelyéröl, a Neander-völgyi ősembernek neveztek el.
Ez a lelet nagy győzelmet jelentett Darwinnak és az elméletének.
Később azután bebizonyosodott, hogy hasonló típusú csontleletek Európában, Ázsiában és Afrikában is találhatók és kialakulásuk Kr.e.70.000-re tehető.
Feltételezték, hogy ezek közvetlenül a homo erectus-ból alakultak ki, amely Kr.e.300.000 évvel élt.
És itt, ez az a pont, amely az általános érdeklődésünket fel kell hogy keltse….
Bennünket magyarokat pedig még annál is jobban érdekelni kell, mert itt kapcsolódik a Kárpát-medence is a megfigyelési területünkbe, tudniillik, a Homo erectus hungaricus-t itt találták meg.
Azt a homo erectust, akiből kialakult, a darwinisták első véleménye szerint, a Neandervölgyi ösember….
Azonban korai volt a darwinisták öröme, mert a későbbi kutatások eredménye alapján hamarosan bebizonyosodott, hogy mégsem olyan egyértelmű a Neander-völgyi származása a homo erectus hungaricusból, sőt akkoriban végül még azt is feltételezték, hogy még a ma élő emberekhez sincs köze, mert ez valószínű egy másik fejlődési vonalat képvisel.
Annyit azonban tehát nyugodtan leszögezhetünk, hogy a Kárpát-medencei ősembernek, a tudomány mai állása szerint, nincs köze a Neander-völgyi társához…
Ez már probléma volt Darwinnak is, mert ő is belátta, hogy a Neander-völgyi annyira különböző tőlünk, a ma élő emberektől, hogy a feltételezett kihalásától máig eltelt rövid 30.000 esztendő alatt, nem alakulhatott ki belőle a mai ember.
Igaz, hogy voltak kőszerszámai és használta a tüzet is, de a koponyaformájának a felépítése nem engedte meg egy fejlett gondolkozó és beszédközpont meglétét, mert egyszerűen kevés hely volt rá….
Azonban Darwin legnagyobb megelégedésére, még életében, 1868-ban megtalálták a franciaországi Cro-Magnon-ban, az első homo sapiens maradványát, amely a ma élő emberek a közvetlen elődje volt.
Ennek tartása már nem volt előrehajló, koponyaformája pedig egy egész más felépítést mutatott, amely már szinte mindenben megegyezett a mai emberével.
Az érdekes az egészben az volt, hogy a korai Cro-Magnon-i és a kései Neander-völgyi ember, 30-37.00 évvel ezelőtt még azonos idöben is létezett.
Ez azonban így elméleileg megint csak kizárta az egymásból való kialakulás lehetőségét.
1997-ig azonban ezt a kérdést gyakorlatilag nem tudták megnyugtató módon lezárni.
Ekkor azonban Dr.Svante Pääbonak, a müncheni egyetem munkatársának, sikerült egy Neander-völgyi felső karjának a darabkájából egy DNS-mintát nyerni, amely egy mitochondrialis DNS volt és amely csak anyai ágon öröklődik.
Ebből a vizsgálatból végülis egyértelműen kiderült, hogy a Neander-völgyi lelet mitochondriális DNS-ének teljesen más volt a felépítése, mint a homo sapiensének, pedig ez nagyon szigorúan és változás nélkül öröklődik tovább.
A kérdés tehát ezzel eldőlt, a téma le lett zárva.
Ez tehát nem csak a két fajta különbözőségét bizonyította, hanem még a két rassz kereszteződésének a lehetőségét is kizárta.
Igaz jobb híján megállapodtak abban, hogy valószínű, a homo sapiens és a Neander-völgyi az egy kb.600.000 éve élt közös őstől származna….. de ennek már a mi szempontunkból nincs jelentősége.
Azonban annak a lehetősége sokkal nagyobb, hogy az Afrikában, Ázsiában és Erdélyben (vagyis a Kárpátmedencében) élt Cro Magnoni ember viszont az előbb már említett
homo erectus hungaricusból alakult ki, majd ez az új emberfajta, a jelek szerint innen, erről a területről sugárzott szét Európába.
Ennek a lehetőségét igazolja az, hogy az indonéziai Jáva szigetén 1996-ban egy 40.000 éves geológiai rétegben is találtak homo erectus csontvázat …Ez nagy meglepetés volt, mert az addig elfogadott vélemény szerint, a homo erectus 200.000 éve kihalt és így akkoriban érthetően tagadták is annak a lehetőségét, hogy belőle a Cro-Magnoni ember kialakulhatott volna.....
De ezek után a helyzet megváltozott, mert ez azt jelenti, hogy a homo erectus hungaricusnak 40.000 évvel ezelőtt, ugyanúgy léteznie kellett a Kárpát-medencében is.
Ez pedig lehetővé teszi annak a bizonyítását, hogy a két rassz váltása, mégis ebben az európai “öshazában”, a Kárpát-medencében történhetett, mint ahogy ezt egyesek már korábban is feltételezték…
Az minden esetre nagyon meglepő, hogy az ez idő tájt megjelent Cro-Magnoni fajta igen magas fejlettséget mutatott az elődjével szemben és ami a tudósoknak mind a mai napig fejtörést okoz, az az, hogy tulajdonképpen hogyan tudott ilyen gyorsan és szinte minden átmenet nélkül erre a fejlettségi szintre jutni…
A késöbbi XX.sz-i leletek Afrikában, az 1911-es lelet Tanzániában, az 1924-ben talált lelet Dél-Afrikában(Taung), az 1959-ben a tasmániai olduvai hasadákban talált csonváz, majd 1972-ben a Turkanai-tónál a kenyai lelet, legnagyobbrészt mind csak zavart okoztak, mert nem illeszkedtek az ember származási vonulatához, pontosabban nem töltötték ki a várt és még mindig hiányzó “missing link” helyét….
Ezt a zavart, még ha lehet tovább fokozta, hogy 1974-ben Donald Johanson, a chicagói egyetem munkatársa, az etiópiai Hadar-ban, emberi csontokat talált, amelyek kora 3 millió év volt. Ez lett a szerteágazó australopitecus csoportnak az újonnan felfedezett africanus altagja. Ez a lelet kapta később, a híressé és ismertté vált Lucy nevet, amelyet egy ott talált női csontváznak adtak a kutatók .
Az innen kissé távolabb megtalált emberi lábnyomok korát a kálium-argon vizsgálatokkal szintén 3 – 3 és fél millió évesre datálták.
Ezek a lábnyomok egy normális boltozatú lábtól származtak, gömbölyű sarokkal és egymás mellett álló öt lábujjal, melyek közül a nagylábujj is már előre nézett…
Így pedig már ez, egy nagyobb fejlettségű embert mutatott, mint maga a Neander-völgyi vagy a későbbi leletek többsége volt ….
Az így kialakult káoszt végül, ha lehet még tovább fokozta, hogy sokan továbbra is kételkedtek a jávai homo erektus 40.000 éves korában.
Ennek oka az volt, hogy a tudományos világ egy része határozottan kötötte magát a 200.000 évvel ezelőtti kihalás dátumához, mert véleményük szerint, a homo sapiensnek, a homo erectusból való kialakulására sokkal több időre lenne szükség, mint 40.000 év.
Erre a kérdésre végül is, a kétség nélküli feleletet Dr. Carl Swisher és csoportja adta meg
1996. decemberében, a Berkley Geochronology Centers-ben, ahol kétféle mérési vizsgálattal bebizonyították, hogy a talált 4 koponytető kora igenis 53.000-27.000 év közötti.
Ha most az így kapott átlaggal számolunk, ez akkor végül is mégis csak azt jelenti, hogy egy 35-40.000 évvel ezelőtt élt ősből kellett hogy megtörténjen, az az óriási biológiai, anatómiai és fiziológiai fejlődés, amely a mai ember, a homo sapiens sapiens kialakulásához vezetett…..
Ez biológiai léptékkel egy túlságosan rövid idő, ami az evolúciós elmélet szerint, nem lehet elégséges arra, hogy egy új fajta, a maga komlexitásával és fejlettségével kialakulhasson.....
Ezzel megingott a Darwini iskola.
Mert azt már tényleg nehéz volt a részükről megmagyarázni, hogy az újonnan megtalált leletek, olyan rasszokat hoztak a napvilágra, amelyeknek az evolucionalisták véleménye szerint, egymásból kellett volna, hosszú tízezer és százezer évek alatt kialakulnia, és mégis – mint láttuk – ezek azonos, vagy majdnem azonos időben éltek ….és ezekből, biológiai léptékkel számolva, szinte minden átmenet nélkül alakult ki a mai ember.
Mindezen tényeket fontos volt megemlíteni, hogy tisztán láthassuk, mennyire labilis a darwinista felfogás és hogy az un.”missing-link” mind a mai napig nem létezik, hanem csak egy teória…
Igy tehát most rátérhetünk, a címben megadott,un. “felgyorsított evolució” témájára, amely az előbbi kormeghatározás időpontjához nagyon is jól illik.
Ez az egyezés nem meglepő, hanem egy reális követelmény a munkánkhoz, vagyis
ahhoz , hogy összekapcsolhassuk a mai tudomány tényeit azzal az évezredes üzenettel, amelynek leírása most következik.
Tudniillik 1949-ben, Qumránban megtaláltak, egy arámi nyelven íródott könyvet, amely később a HENOCH-KÖNYVE címmel került be a köztudatba, mivel ez Henochnak, Ádám hetedik leszármazottjának, az ösi feljegyzéseit tartalmazza.
Ezen dokumentum igen ősi leírásokat tartalmaz, az égből a Földre leszálló idegenekről, az un.Nephilimekről, akik – mint megtudhatjuk-
Kr. e. kb. 35.000 évvel“találkoztak a földi emberek leányaival” és egy teljesen új emberi rasszot hoztak létre.
Ez a találkozás biztos nem a Neander völgyi hölgyekkel volt, mert mint láttuk a mitochondrialis DNS anyai ágon öröklődik és bennünk (ma élő homo sapiensekben) a Neander-völgyi DNS-ből semmi sincs…
A másik emberfajta tehát csakis a homo erectus lehetett, amely, mint az előzőkből tudjuk ezidőben még létezett, elég kiterjedt területen, vagyis Jávától egészen a Kárpát-medencéig.
Tehát ezek lehettek azok, a szövegben említett földi emberek, az ELJO-k, akiknek lányai “az istenek fiai”-val egyesültek.
De azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az 1997 utáni DNS vizsgálatok, nem csak az előbbieket, hanem mást is kimutattak.
Kimutatták azt, hogy a ma élő emberekben meglehetősen nagyszámú olyan DNS-fragmentum, vagyis töredék van, amelyeket a kutatók csak “roncs” (Schrott)-ként említenek és amelyekre a mai tudomány nem tud választ adni…
Mert ezek olyan láncrészek, amelykben a létező géneket ugyan meg lehet meghatározni de ezek funkciója rejtve marad, mert ezek roncsok, maradványok…
Ha valaki, mindezek ellenére mégis kételkedne ebben a genetikai keveredésben, annak érdemes lenne az Ószövetséget fellapoznia. Ott ugyanis a Teremtés Könyve 6:1 részében is találunk erre utalást:
“…látták az Isten fiai, hogy az emberek leányai szépek és feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiszemeltek.” (kiemelés tőlem,TG)
Tehát ebben is közlik velünk, hogy az Isten fiai és az emberek lányai egykor kapcsolatba kerültek egymással…
Látható, hogy ez a szövegrész egy régi, a Bibliánál sokkal öregebb szövegnek a töredéke kellett, hogy legyen, amelyet valami oknál fogva belemásoltak a héber Teremtéstörténetbe…
Ez pedig szerencsére mind a mai napig benne is maradt, annak ellenére, hogy ez ellenkezik az egyház által tanított mai istenképpel, mert az ószövetségi Istennek – tudommal - sem családja, sem pedig fiai nem voltak….
De most térjünk rá Ádám és Éva, az első emberpár történetére, amikoris őket, a kígyó képében megkísérti a Sátán….
De ki is ez a kísértő Sátán ?
A Sátán ritkán tünik fel az ószövetségben és a Talmudban, de ha feltűnik akkor mint isten fiainak (bene ha-elohim) szófogadó tagja jelenik meg. Szerepe mindig egy meglehetősen meghatározott szerep, éspedig a taktikás akadályozás.(Gardner „Das Geheimnis der Grálkönige“ /A grálkirályok titka/ 170.o).
Tehát ö is tagja a fény fiainak, igy nem csodálkozhatunk, hogy később majd pont ilyen néven találkozunk vele, mert a „Lucifer“ név, az magát a fényt jelenti...
A fényt és a luciferi szerepkört megtaláljuk Milton „Elveszett paradicsom“ c.müvében is, ahol már ez a Sátán a „Rossz“-szal van asszociálva:
„ Oh Luzifer, so edel doch ernannt
Von Leuchtstern zum Satan gebannt“
Vagyis:
„Oh Lucifer, oly nemes és mégis
a Fénycsillagtól Sátánná átkozott” (Milton: Elveszett paradicsom orig.Jacob Tonson, London)
A Sátán szerepkört azonban érdekes módon mindig ENKI szerepkörével egyeztethetjük a sumér mitoszokból.
Ki volt ez az Enki?
ENKI és ENLIL Anu fiai voltak. Apjuk, ANU visszavonulása után azonban vetelytársakká váltak….
Egymás között ugyan felosztották a földet, az eget, a levegöt és az alvilágot, de később Enlil mégis egyeduralomra tör, hatalma egyre nagyobbá válik. Neve Jehowa lesz…..
Az Ószövetségben Enki szerepét majd átveszi a kígyó, ő lesz a kísértő, az Úr pedig, az Isten az Enlil lesz, akinek terveit mindíg keresztezi ez a kígyó-Sátán (vagyis Enki).
Most nézzük meg közösen, ennek a sokak számára meglepő kijelentésnek, a forrását:
A Qabala írásait tanulmányozva ténylegesen találkozunk egy kígyóval, az édenkert kígyójával, amely itt ENKI-nek van értelmezve, aki pedig féltestvére volt Eloh-Jehovának, vagyis ENLIL-nek.
Ami azonban a legmeglepőbb, hogy ez a kígyó itt nem csalónak és kísértőnek van ábrázolva, hanem pont ellenkezöleg….
De hogy jön ide a Qabala, miért fordulunk ezesetben ehhez a forráshoz, amit tulajdonképpen csak mint zsidó tradiciót ismerünk?
Az előzményekhez tudni kell, hogy ismert volt egy ékírásos tábla a mezopotámiai időkből, amely még a kánaáni ÉNLIL-TRADICIÓKBÓL maradt fenn, éspedig mint egy “Végrendelet“.
Ez mint az „Az elveszett civilizáció hagyatéka“(“Testament einer verlorenen Zivilisation”) volt tiszteletben tartva és a tartalma pedig „a hátrahagyása mindannak, amit az emberiség valaha is tudott ésmegtudhat“ (eine Hinterlassenschaft all dessen, was die Menschheit jemals wuste und jemals wissen würde).
A jelek szerint Ábrahámnak sikerült ehhez az íráshoz hozzáférnie és ebböl sokat lemásolnia.
A sumérok ezt az írástáblát: “a Sors írástáblájá”-nak nevezték.
Ennek őrzői Tiamat egyik fia KINGU, majd az ö halála után Tiamat két unokája ÉNKI és ÉNLIL voltak.(J.Black,A.Green: Gods,Demons and Symbols of Ancient Mezopotamia 173.old)
Az ezoterikus zsidó tradició, a Raziel Könyve leírja, hogy ezen írások, mint titkos gyűjtemény, végülis átkerültek Salamon király tulajdonába ….
Késöbb pedig ezeket a szövegtáblákat Ha Qabalá-nak vagyis a
“fény és a tudás QBL-tradiciójá”-nak nevezték.
Ez az “Isteni tudás“ pedig végül is, ennek birtokosát is istenhez hasonlóvá tette…. Legalábbis ez volt az akkori tradició hittétele.
Ezt bizonyítja Ábrahám nevének magyar értelme is, mert ÁBRÁM, az az “én ábrám, ábrázatom” jelentésű, tehát az Isten elé tartott tükör, ahol ő, Ábrahám Isten ábrájaként maga-magát meglátta…
Ne féljünk a régi szavak mögött magyar értelmet keresni!
Mint késöbb látni fogjuk, jó okunk van rá….
Tehát ez a Qabala írja le, hogy ENKI a kígyó, végülis az igazságot mondta el Ádámnak és Évának, amikor közölte, hogy a gyümölcs ehetö. (Emlékezzünk vissza Tóth Ferenc hasonló témájú előadására, ahol az ezzel kapcsolatos régi magyar tradicióról számolt be)
Tehát a Qabala szerint Eloh-Jehova, vagyis Enlil, az őspárt, Ádámot és Évát végül is becsapta és pont ÉNKI, a kígyó volt az , amely felvilágosította őket, vagyis a tudásból, az istenek tudásából engedte őket részesedni. Mivel mindez testvére, ENLIL-JEHOVA, vagyis a bibliai ÚR akarata ellenére történt, ezért itt a Qabala, ha rejtve is, de az istenek között kialakult, alapvető ellentétről is tudósít bennünket….
Ennek az ellentétnek az oka részben ismeretlen, de az tény, hogy ők, ezek az istenek nem sokkal előtte még egyetértésben, megalkották ezt az “első”emberpárt, a mai ember őseit.
Erre az alkotásra az első bizonyíték, hogy a ma élö ember a nagyarányú és hosszantartó kutatások ellenére sem rendelkezik olyan egymásból leszármaztatható ősökkel, amelyeknek léte kétségtelenül bizonyítható lenne, miközben ez a leszármazási vonal más élőlényeknél zavartalanul kimutatható.
A másik perdöntö bizonyíték az, hogy a DNS-ünk felépítésében, már fentebb is említett töredékrész-fragmentumok úgy is létrejöhettek, hogy valaki vagy valakik által, az eredeti DNS láncba betoldások történtek és így az egykor egységes láncrész két egymástól független és funkció nélküli részre szakadt.
Tehát ez bizonyítja, hogy a genetikai felépítésünkbe, egykor egyértelmüen beavatkoztak….
A harmadik bizonyíték pedig, hogy a régi iratok, többek között a Teremtés könyve is, amely az izraeli kultúrából maradt ránk, határozottan megemlíti, hogy az ember Isten képmására teremtetett (Teremtés könyve 1:27) :
“Megteremtette tehát Isten
az embert a maga képére;
Isten képére teremtette öt...“
A kutatókat nagy meglepetés érte, amikor 1848 és 76 között Sir Austen Henry Layard kiásta Assur banipal könyvtárát a mezopotámiai Ninivében, és itt a Bibliánál egy 1000 évvel idősebb Teremtéstörténetet találtak.
Ez volt az un. KÁLDEAI BIBLIA, az ENUMA ELISCH, amelynek 3500 éves agyagtábláin, többekközött a következöt mondja MARDUK, a babiloniai istenség:
“Meg fogom teremteni Lullut és a neve EMBER lesz…”
A még régebbi sumér időkből fennmaradt Teremtéstörténet töredékekben az elsö teremtmény neve EM-BAR, vagyis ÉN PÁR, az én, az Isten képére teremtett PÁR.
(Ezért mondja még ma is a magyar a feleségére és fordítva, hogy PÁR-om és a férj a PÀR-ját FELE-ségnek szólítja, mert ő az EMBÁR fele és csak ök ketten alkotnak egy valódi EMBERT.)
Ezen embert alkotók és azt genetikailag megváltoztatók, a leírásokban Nephilim, vagy Elohim néven ismertek, de a valóságban, visszamenve a forráshoz, az ősi sumér hagyatékhoz, az ő nevük az Anunnaki, az Anunnaki népe.
Ezt többféle képpen próbálják fordítani (pl.az égböl földrejöttek, stb.) de ezt a mi magyar nyelvünkkel sokkal logikusabban értjük, ha tudjuk hogy e Földre szállt nép vezetöje ANU volt.
Mert így, ez volt az ANU nak a népe, vagyis az ANUnnak-i nép.
Ami a legfontosabb és amiről igen kevesen kívánnak tudomást venni az az, hogy a legősibb sumér iratok, ezen történetek szereplöit nem istenekként írják le, hanem teljes természetességgel, az égből alászállt lényekként. Tehát itt nem egy misztikus feltételezés vallásos képekbe való leírása történik a részükröl, henem ezek az iratok egész egyszerüen híradások, amelyek leírják egy megtörtént esemény tényeit…
Ilyen tény volt az is, hogy ők Nippur város templomában (a NAP-ÚR templomában) jöttek össze mindig tanácskozásra.
Vezetöjük, mint mondottam ANU volt és ezt a „legmagasabb udvartartást” , a Biblia szerint még maga Jehova is felkereste, amiröl a Biblia Zsoltárok-könyvének 82. zsoltára 1. és 6. versszakában olvashatunk:
“ Áll az Isten az istenek gyülekezetében,
s itélkezik az isteneken” (vagyis panaszkodik az istenekre….)
Majd így folytatja:
“Én azt mondtam: Ti istenek vagytok,
mindnyájan a Fölséges fiai“
Érdekes, hogy a Biblia német fordításban ENLIL-JEHOVA ugyanitt, a “Fölséges” helyett, a “Legmagasabb” kifejezést használja Anu istenre. Ez bizonyítja, hogy ekkor még Jehova tagja volt ennek a tanácsnak és így el kellett, hogy ismerje, egy nálánál fölségesebb, egy magasabb isten meglétét….
(Csak később vált a zsidók egyeduralkodó és legnagyobb hatalmú Istenévé.)
Tehát ezen nippuri udvarban, ahol az „isten fiai is gyüléseztek“ történtek a királyválasztások, a törvényhozások és a törvénykezések, vezetőjük ANU irányítása alatt.
Anu származásáról keveset tudunk biztosan.
Ösei voltak APSU aki az ös-apja volt (APSU=AP-U) és ösanyja pedig TIAMAT (akit sárkánykirálynőként is ismerünk).
Az ő fiuk volt MUMMUS (ezzel a névvel ijesztgetjük még ma is a gyerekeinket..)
Mummus testvérei két ikerpárként születtek.
Az egyik ikerpár volt ANSAR és húga KISÁR.
ANSAR-nak és KISÁR-nak született egy fiuk, aki uralkodásra termett és a neve ANU volt.
Itt visszajutottunk ismét, az Anunnaki nép uralkodójához, Anu-hoz.
Az uralkodásban segítették öt testvérei, éspedig húga ANTU (vagy NAMMU) aki az ég úrnöje volt…
és KI vagy másnéven URAS, aki a föld ura, vagyis URAS-ága volt….
ANU-nak pedig két fia volt.
Az egyik volt a már előzőkben hallott ENLIL, akit – mint láttuk - később a zsidók saját istenükként, Jehovaként tiszteltek…. És akinek az anyja Anu testvérhúga URAS, a Földanya volt.
Anu másik fia ÉNKI , akinek viszont az anyja Anu idősebb nővére, ANTU volt.
Énlil megkapta a levegők feletti hatalmat, mig Énki a földek és a vizek ura lett.
ENLIL felesége lett NINKURSÁG, akitől fia NIMRÓD (Ninurta, a nagy vadász) született.
NIMRÓD-tól pedig HUNOR és MAGOR születtek, a magyarok ösei.
Késöbb ugyan ENKI felesége lesz NINKURSÁG, de még első feleségétől született meg MARDUK nevű fia, akit később a babilóniak istenüknek ismertek el…
Nimród testvére, vagyis ÉNLIL másik fia volt Nanna, akinek a leánya volt INANNA istennö, aki tulajdonképpen a mi BOLDOGASSZONYUNK, vagy BABBA MÁRIA.
ÉNLIL harmadik fia pedig NERGÁL volt, aki az alvilág ura lett és aki idönként lován végig vágtatott, vagyis végig NYARGALT az egész felső világon.
Innen a magyarok NYEREG neve és az a tény, hogy a magyar honfoglaláskori sírok nyergein alul NERGAL isten volt ábrázolva.
De azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a csiksomlyói templomban BABBA MÁRIA lába alatt egy torz fej forma látszik, amelynek a neve már akkor is NERGÁL-ként volt ismert a székely-magyarok között, amikor még a mezopotámiai ásatások el sem kezdődtek, így e név nem lehet kölcsönzött, a később felszínre került agyagtáblák írásos emlékeiből. Tehát e fennmaradt név, a magyar ősemlékezés egy kiemelkedő példájának tekinthető….
Ennek a NERGÁL-nak a leánya pedig a legendás LILITH (Gardner id.m.119.old), akire még később, az írás végén, Ádámmal kapcsolatban visszatérünk.
De most térjünk vissza előbb NINKURSÁG-hoz, aki a sumér ékírásos táblák tanusága szerint Énlil feleségeként, Nimródot a világra hozta....
Mert volt neki bizony más nevezetes tette is, amiről a zsidó Ószövetség elött 1000 évvel megalkotott, sumér „Teremtés eposz“ –ban, az un. „ Káldeai Bibliában“ olvashatunk.
Ebben, az első embert Lullu-nak nevezték, ami keveréket jelent.
De milyen keverékről van szó ?
A Ninivében megtalált Enuma elish IV.számú tábláján olvasható, hogy Tiamat fiának,
KINGU-nak a véréből alkották meg az első embert.
De ha csak ebből építették volna fel, akkor genetikailag teljesen megegyezett volna az un. istenekkel.
Mivel azonban ez nem így volt, ezért tovább kell nyomoznunk.
És valóban, az eddig megtalált legősibb Teremtéstörténet-részlet, amely még az Enuma elish előtt is 1000 évvel született, NINKURSÁG-gal (»az élet úrnőjé »-vel) kapcsolatban leírja, hogy ő, kis « agyagfigurákat készített » és azokkal szorgoskodott, vagyis dolgozott.
Itt természetesen ez az agyag, mint anyag, a földi ember anyagát, az életet jelenti (amire még később szintén visszatérünk).
Fontos azonban, hogy ennek a szövegírója is megemlíti a KINGU-tól származó vért, amit azúrnő a figurákhoz vegyített.
A vér alatt egyértelműen az anunnakik genetikai információját kell értenünk és ezekután, így rögtön megkapjuk a képét egy genetikai kísérletnek, amit NINKURSÁG az Anunnakik és a földi primitiv emberek között végzett.
Ezzel kapcsolatban Gardner, az előbb már említett művében a 139. oldalon megemlíti :
« Ezenkívül egy Nippurból származó ősi sumér táblán (amelyet ma a pennsylvániai egyetem múzeumában őriznek), teljesen érthetően a következő áll : `Anu, Énlil, Énki és Ninkurság közösenmegalkották a feketehajú embereket` ,vagyisa sumérokat… »
Valójában ezen alkotás elvégzésére TIAMAT-tól, kapták az utasítást, aki minden Anunnaki ősanyja volt és aki a következőket mondta Enkinek :
« Oh édes fiam, kelj föl az ágyadból…okosan dolgozzál. Formálj szolgálót az isteneknek és legyenek az istenek képére alkotva »
olvashatjuk egy a Samuel Kramer által megtalált táblatöredéken (Kramer : Mythologies of the Ancient World,103.old)
Enki válasza a következö :
« Oh Anyám, a teremtmény, akit említesz, már létezik. (Ezen)az istenek képére való alkotáson …NINKURSÁG fog neked (tovább)dolgozni…és ö fogja érdekedet képviselni a teremtésművedben.
Oh Anyám, döntsél a sorsukról és Ninkurság az istenek formájával köti őket össze.
Ez lesz az ember. »
Olvashatunk arról is, hogy Ninkurság nemegyszer felhasználta Enki magvát a kísérleteihez.
Ninkurság ezen ”laboratóriumszerű” alkotókamráját az írások Shimti-nek nevezik, aminek a jelentése :
« a ház,ahol az élet szelétbelélegzik »
(« Das Haus, wo der Wind des Lebens eingeatmet wird » Sitchin: Der zwölfte Planet 281.old)
Nem sokkal ezután Ninkurság munkáját eredmény koronázta és az ATRA-HASISepos, egy ősrégi akkad szövegmaradvány leírja, hogy Enkinek és Ninkurságnak sikerül
14 embert, hét fiút és hét leányt alkotnia.
Ebben a munkában szerepet játszottak a földi primitiv ember-asszonyok is, mert az ő méhükben fogantak a teremtmények és ők szülték meg őket. Az első embert azonban mégis Ninkurság szülte meg , miután az ő méhébe ültették be az első megtermékenyített női petét is. Ennek az első embernek a megszülését, így örökíti meg, a Kramertől már fentebb idézett eposzrészlet:
“Ninkurságnak, az én istennö-asszonyomnak
szülöfájdalmai leendnek.
Hét szülészistennö fog
mellette segédkezni…” (Sitchin id.mű.285.o)
Feltehetően a szülés nem úgy zajlott természetes úton, ahogy azt várták, mert a szövegrész ezt így folytatja:
“…Die Zeit der Öffnung des Schoßes war vergangen”
„Az öl megnyílásának ideje elmúlott“
majd:
„...jött az Úrnő kinek keze nyitott,
arca a boldogságtól sugárzott,
fejét betakarta…majd csinált egy nyílást:
az, ami az ölben volt, most előjött, élet volt benne.”
Majd Ninkurság így kiáltott fel:
“ megalkottam ezt!
Az én kezeimmel csináltam ezt!”
Ezután a szülési, vagyis “teremtési” esemény után, sor került a további 7 pár, szintén így kialakított emberi lénynek megszületésére is:
“...páronkét születtek.
páronként lettek az istennő jelenlétében megalkotva:
a termtmények EMBEREK voltak-
az istennő teremtményei”
Ezzel megszületett tehát a homo sapiens sapiens, és így válik érthetővé, a sok fragmentum és töredék a mai ember DNS-ében, ami fejtörést okoz a mai tudománynak.....
Az EM-BAR, az új rassz, amit ADAPÁ-nak, vagyis ADAM-nak nevezünk, ahogy azt az előzőkben olvashattuk, Tiamat kívánságára, tehát mint dolgozók lettek megalkotva.
Ez utóbbiról nem csak a sumér Teremtés-eposz részletei informálnak minket, hanem hasonlókat találunk a Biblia ószövetségi részében is, csak ott hajlamosak vagyunk elsiklani felette …..
Ezt a tényt tehát így örökíti meg a Teremtés könyve a Bibliában (2:15), éspedig még mielőtt Ádám a Paradicsomból kiüzetett volna:
„..Fogta tehát az Úristen az embert és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg…“
Tehát szó sincs arról, hogy az ember paradicsomi békében élhetett az Édenben, ott neki bizony, a kezdet kezdete óta keményen dolgoznia kellett....
Nem olyan régen kaptam egy igen érdekes levelet az egyik ismerősömtől, aki a következőket írta:
“Valamikor a legrégibb nyelvemlékek között találtam ezt, az András-kori ima szöveget,
Badiny Jós Ferenc egyik könyvében, amelyet most idézek:
”O Jezus /és/ zent Maria azzuna hyweuc ysten rontha papa ur ellennch bodug Leo papa urc megwacyttuac nhelveun choncittiac uodalum waguc bacun futua hazuktual zeles feuldun zaranduglu zeghen nypec /és/ prasbytrucut fuul vur turcuan fuithou couruc-grazdua lufuu: Wutu peccis lughala toran munhi in zobathaya heu gehnahabul Step lughalu ur fouguaia zenthiel ur ysten odutt wola gymultstul zent urzagnuc nagh pannona leun chinus cert paradisa muncchu wan felduc use – wiz foulua angheluc eurec wulu hotulmual – horogtoul papa urunc zenti ieleus andoreas ur uthoya hyweuc azen /és/ amen." Ha ez így igaz és annak idején így beszéltek magyarul, akkor én nagyon csodálkozom mindenkin, aki magyarul beszélő indiánokkal beszélt Ecuadorban vagy magyarokkal találkozott, akár Kínában, akár Kazahsztánban vagy a Föld bármelyik részén.
Hogy lehet ez? “
Így szólt tehát ez a feltett kérdés, és ez igen megragadta a képzeletemet.
Mert tényleg jogos a felvetett kérdés, hiszen, hogy érthette meg valaki vagy valakik, a nyelvünkről több ezer éve levált ecuadori indiánok, vagy a mai Kazahsztán és Kína területén élők nyelvét, ha már az I.András királyságától eltelt 900 év alatt, itt a Kárpát-medencében akkora változás következett be a nyelvünkben, hogy alig értjük meg egy akkori ima szövegét?
Nincs itt valami ellentmondás?
Ezt a problémát azzal lehet a legegyszerűbben megoldani, ha kijelentem, mint ahogy a hivatalosnak mondott tudomány ezt meg is teszi, hogy valószínű nem is találkoztak ezek az utazók magyarul beszélőkkel Kazahsztánban, Kinában vagy Ecuadorban.
Ez a vélemény szemtelen egyszerűséggel, hazugnak kiáltja ki az egykori hírhozóinkat és ezzel a nem éppen jellemes módszerrel söpri le ezt a problémát az asztaláról....
De ezt a kérdést nem lehet ilyen egyszerűen megoldani, mert valójában van egy másik megoldás is.
Egy másik megoldás, éspedig az a feltételezés, hogy a nyelvünk valójában alig változott, vagy legalábbis sokkal kevesebbet, mint azt eddig feltételeztük az eltelt 900 év alatt, és ez a szembetűnő különbség a mai beszélt nyelv és a régi ima szövege között, az az akkori latinbetűs rögzítés alapvető hibájára vezethető vissza.
Hogy ezt a kijelentésünket bebizonyíthassuk, gondosan tanulmányoznunk kell ezt az András-kori imát, most ebből a szempontból is...
Ebben nagy segítségemre volt Vetráb József Kadocsa forrásértékű írása, az “Andráskori nyelvemlékünk II.” címmel, amelynek alcíme az “András-kori ó-magyar ima” címet viselte.
A fent idézett imarészlet elemzése várhatóan egy kicsit hosszadalmas vállalkozás lesz, mert eközben majd, a kérdéses szövegből a jobb érthetőség kedvéért, kiemelt példákat fogok felhozni, de azt hiszem mégis érdemes lesz magunkat átrágni rajta.
Mielőtt nyomozásunkat elkezdenénk előljáróba meg kell említenem, hogy akkoriban, ezen imaszöveg lejegyzése előtt, népünk a magyar rovást használta a szövegek lejegyzéséhez. A rovást, amely közel 10.000 éve, a magyar nyelvvel együtt alakult ki és fejlődött, így ahhoz teljességgel és szervesen hozzáilleszkedett.
Ezt az ezredforduló után azonban a Kárpátmedencében az egyház szigorúan betiltotta, a rovásírásos emlékeket begyűjtötték és elégették és azok használóit pedig kegyetlenül megbüntették. Ezután pedig az Egyház, a számára fontos iratok egy részét, átíratta a latin ABC betűire.
Igen ám, de az Egyház szolgálói, az akkori írástudó szerzetesek, ekkor egy komoly problémával kerültek szembe. Tudniillik a magyar nyelv 40 fölötti hangzójára nem állt rendelkezésre egy megfelelö a latin betűrendszer, mivel a latin ABC-nek csak 23 betűje van.
Ezek a következők:
a,b,c,d,e,f,g,h,i,k,l,m,n,o,p,q,r,s,t,v,x,y,z.
Ez , mint látható nagyon hiányos volt a mi nyelvünkre, mert még az ö és ü betűket sem ismerte, nem beszélve a hosszú magánhangzóinkról (amelyeknek pedig fontos értelemhordozó szerepe van) és a ty,gy,j,cs, sz, zs stb. betűinkről.
Így, ezeket a számukra ismeretlen hangokat, a rendelkezésre álló betük variálásával próbálták meg leírni, úgy hogy ez a későbbi olvasásnál, lehetőleg érthető legyen. És itt, ezen utóbbi követelménnyel volt a legnagyobb problémájuk, mert ezt nem mindig sikerült nekik teljesíteni.....
A leíró szerzetes ugyan mindig tudta, hogy milyen hangot kívánt leírni (hiszen az ő fejében született meg a betűvariáció), de az olvasó, mikor ezt később a kezébe vette, már nem tudta, hogy ez mit jelent. Egész egyszerűen azért nem, mert még nem állt rendelkezésre egy kialakult rendszer. A magyar latinbetűs ABC még nem született meg.....
Amig ez létrejött, érthetően, nagyon sok próbálkozás történt nyelvünk hangjainak az átírásával.
Ilyen ez az ima is, amit most példaként itt olvashatunk.
Ezen szövegek leírása, illetve átírása akkoriban kétféle módon történhetett. Az egyik az, hogy a latin szerzetes, amikor például ezt az imát lejegyezte, az erdeti magyar rovásírással készült, egyik régi magyar szent könyvet tartotta a kezében(amit persze késöbb elégettek), vagy pedig mindez egy elmondás útján történt, tehát valakitól hallva ezt az imát, mint diktált szöveget próbálta lejegyezni.
Mind a két lehetöség egy NAGYON NEHÉZ vállalkozás volt e latin szerzetes részére.
Őt természetesen nem terhelheti felelősség, amiért igy kerékbetörte a nyelvünket, hiszen egyszerűen nem tudta máshogy lerögzíteni.
A felelősség viszont azokat terheli, akik több száz év elmúltával, az iskoláinkban még ma is azt tanítják gyermekeinknek, hogy lám, őseink így beszéltek kb. 900 évvel ezelött...
Ez pedig nem is csak egy megbocsájthatatlan tévedés a részükről, hanem én tovább mennék és egyszerűen egy tudatos hamisításnak mondanám!
Ennyit bevezetőként.
És lássuk most a példákat ebből az András-kori imádságból:
zent Maria azzuna hyweuc ysten rontha papa ur ellennch bodug... = ....... szent Mária asszonya, hívők Isten(Istenhívők) ronták a pápa ellen,boldog...
Nézzünk meg most ebből egyes szavakat:
megwacyttuac =megvakítták(megvakították)
Itt látható, hogy nem tudta a latin betűre átíró szerzetes, hogy kell írni ezt a szót(csak talán kimondani tudta), mert ha megnézzük a következő sort, ami a "vakon futva"-val kezdődik, ott a vakon szót egész máshogy írja...
itt is látható, hogy a v-t egyszer b-nek(bakun), másszor w-nek(wacyttuac) és megint máskor u-nak (futua) írja.
Tehát a káosz teljes a rovásírás latin betűkre való átírásakor.
Természetesen a szöveget ma nekünk nagyon nehéz olvasni, de, mint látható, nem azért, mert a nyelvünk változott, hanem azért, mert káotikusan van átirva: ahogy a gy-betűt nem ismerték, ugyanígy a cs betűt sem, mert – mint mondtam - egyszerűen nem volt rá írásjelük a latin ABC-ben(!!) .
Nézzük a következő példát:
ur ysten odutt wola gymultstul zent urzagnuc nagh pannona leun chinus cert paradisa ... =
Úr Isten adott vala gyümölcstől szent országnak nagy Pannonia lőn csinos kert paradicsom...(értsd: a paradicsom csinos kertje lett Pannónia)
Itt látható megint, hogy az ima leírója a
cs-hangot ch-val, a
k-t c-vel, az
sz hangot z-vel, a
gy-t pedig gh-val írja.
Ugyanakkor a magánhangzók közül az
ö-hangot eu-val, az
ü hangunkat pedig u-val jegyzi le.
Majd aztán, ki tudja miért, időnként megmásítja ezt a módszerét az átíró, mer az ü-t később y-al,
az ö-t pedig máskor u-val is írja.…. és igy tovább.
Csak az érdekesség kedvéért, befejezésként még egy további példa: angheluc eurec wulu hotulmual – horogtoul papa urunc zenti ieleus andoreas ur uthoya ...= az angyalok örök való hatalmául- öröktöl pápa urunk szent jeles András úr utódja....
Tehát ezekből azt hiszem világosan látható, hogy nem a nyelvünk változott meg ezer év alatt, hanem lassan megtanultuk (ezer év leforgása alatt) leírni az új latin betűinkkel, azt amit valójában kiejtettünk, vagyis kimondtunk. És így alakult ki az az egyezményes írás, amit ma használunk a magyar nyelvünk rögzítésére.
De még ma is van probléma, mert bár például kétféle "e" hangunk van, a nyilt e és a zárt e(ä), de mi mégis csak egy e-betűt használunk az írásban ennek rögzítésére (pl. keskäny, embär, tengär stb).
Aztán itt van a gy betű esete is, mert ez pedig szerintem hibásan lett a g-betűből levezetve, ugyanis valójában ez nem a g-nek, hanem a d hangnak lenne a lágy párja.
Az ezzel kapcsolatos zavart láthatjuk az imádság útóbb felhozott példájának utolsó szavánál, az „uthoya“ szónál is.
Ez „utódja“ jelentésű. Vagyis kimondva: „utógya“.
Úgy látszik, érezte a szó leírója, hogy itt egy lágy hangról van szó, ezért írt be a rovás kettős kereszt formájú gy betűje helyett, itt egy “y”-t. Ezzel akart lágyítani....
Mert próbáljuk csak kimondani a két betűt és figyeljük meg közben a nyelvünk állását. Ugyanúgy a d, mint a gy esetében elöl áll a nyelvünk a felső fogsorunk mögött. Ha azonban a g-t mondjuk ki, akkor érezzük, hogy ez egy tiszta torokhang és hátul képezzük ki ezt a hangot, a torkunknál.
Ugyanakkor d és a gy rokonságának a rovásírásunkban nagyon is jól megtaláljuk a nyomát, mert a d az egy hosszúszárú kereszt, a gy pedig egy hasonló, de kettős kereszt szerű jel. Ezzel szemben a g ,a rovásban, nagyon logikusan, egész máshogy van írva....Tehát az ősi rovásunk “tudta”, hogy a d és a gy összetartozik, csak sajnos ezt a latin betűkre átírók nem tudták!
Tehát helyesen a “gy”-t , ha következetesek lennénk, ma “dy”-nek kellene írnunk.(mint a t-ty, és n-ny lágy váltásnál). Tehát ebből a példából is látható, hogy a kiejtett magyar hangok latin betűs átírásával kapcsolatban, az eltelt 900 év ellenére sem nem nőttük ki még ezt a gyerekcipőnket.(ezért volt sokkal jobb a rovásáirás, hiszen az a magyar nyelvre lett kialakítva!)
Mindezek alapján érthető az az ellentmondás, hogy a rovásírással talált szövegek, amelyek jóval régebbiek, mint ez az András-kori ima, minden fejtörés nélkül, nagyszerűen érthetőek a számunkra, ugyanakkor a későközépkori Kárpát-medencei latin betűs írásemlékeink pedig nem....(annak ellenére, hogy időben sokkal közelebb állnak hozzánk)
Hiszen a rovásban nyelvünk minden hangzójára volt egy megfelelő rovásjel, igy nem kellet a nyelvet "kerékbetörni" . Ez, és egyedül ez az oka annak, hogy a régi rovásos szövegek még ma is jól érthetők, legyenek azok akár 2000 és 3000 évesek, vagy még ennél is öregebbek...
Nyelvünk, egyedülálló módon, változatlan formában áll fenn itt Európában ezer évek óta.(természetesen az új szavakat, mint TV, autó, rádió stb.leszámítva)
Nem változik, mert már ezer évvel ezelött is teljesen kialakult volt, ellentétben a német és más indeurópai nyelvekkel. Mert ezek igenis változnak és ott egy középkori írást, bizony már csak egy szótár segítségével értenek meg, még a nyelvet anyanyelvi szinten beszélők is.
Míg nálunk tehát csak az átírás volt hibás, ott nem!
Mert ott, ugyan minden hangra meg volt akkoriban a megfelelő latin betű, mégis manapság alig érthetőek ezek az indogermán szövegek. Tehát ott maga a nyelv változott, mert ezek a nyelvek kiforratlan, újkeletű nyelvek.
És mégis, mindezek ellenére, nekünk mesélik be még ma is, hogy ezen hibás átírások szerint beszéltek az öseink.
Hát jegyezzük meg végre, hogy ez nem igaz!!!
Ennek egykor csak politikai okai voltak.....Ezzel akarták bebizonyítani, hogy nyelvünk fiatal, és egykor 896-ban az itt élők csak egy kiforratlan nyelv birtokában voltak. Az a nép pedig, amelyik ilyen kezdetleges nyelvvel rendelkezik, az “természetesen” ugyanakkor primitív is....Tanították nekünk a jóakaróink!!
Így aztán, köszönettel tartoztunk azért, hogy ebben a szép és “kultúrált Európában” élhettünk, és köszönet természetesen egykori elnyomóinknak is, hogy e primitív őseinkből civilizált európaiakat “igyekeztek” formálni....
Hát jegyezzük meg végre másodszorra is, hogy ez nem igaz!!!
Minden nyelvet ki lehet így “csavarni”. Aztán erről, kényünk-kedvünk szerint azt állítani, amit akarunk.
Erre mutatok egy német példát.
A szöveg a következő: karácsonykor mindig hó van(behavazott) és szép ajádékokat kapunk.
Most ezt először leírom németül, aztán átírom ezt mai magyar latin-ABC-re:
Am Weihnachten ist es immer verschneit und bekommen wir hübsche Geschenke. ám vájnáhten iszt esz ime fersnájt unt bekomen vir hüpse gésenke.
egy német ha ezt most elolvasná nem értené meg, pedig csak átírtuk a mi ABC-nkre az ő beszédjüket, ahogy ezt akkoriban a latin papok tették a mi magyar beszédünkkel.
Ehhez jön még az, hogy ha én most ezt a második, a magyarul átírt német mondatot odaadnám egy németnek, akor ő ezt igy olvasná fel:
Am fájnaten izct ezc ime verznajt unt bekomen fir hüpze gezenke.
Most pedig ezt hasonlítsuk össze azzal amit először németül írtam és meg fogjuk érteni, amit ezzel az írással bizonyítani akartam.
Vagyis a nyelv változatlan maradt, csak az átírás torzította azt el.
Azok megnyugtatására, akiket az eddig leírtak különösebben nem kötöttek le, közölhetem, hogy számukra néhány sor után be is fejeződik ez az írás. Nekik nem érdemes tovább olvasni, mert ez őket untatni fogja.
Azok számára viszont, akiknek ezzel ellentétben, az eddigiek felkeltették az érdeklődésüket elárulhatom, hogy az ami most következik, az egy valódi megkoronázása lesz az eddig olvasottaknak.
Mert van egy része ennek az András-kori imának, amiről eddig még nem szóltam.
Ez mindig is egy valódi fejtörést okozott az olvasóinak és értelmezőinek. Így volt ezzel a jó öreg Literáti Sámuel úr is, aki 1842-ben Klagenfurtban ezt a szöveget, egy latinnyelvű brevárium vékony bőrborítójára írva megtalálta. Ügyes érzékkel megvásárolta a mit sem sejtő antikváriustól, amivel számunkra, magyarok számára a legősibb latin betűkkel írt magyar nyelvű írást mentette át az utókorra....
Ez az ima I. András idejéből származik 1046-ból. Tehát idősebb ez az írás mint az 1055-ös Tihanyi Apátsági Alapítólevél és valójában ez az első összefüggő (tehát nem un.“szorvány”) nyelvemlékünk és nem az Ó-magyar Mária siralom.
Literáti Sámuel hosszú hónapokig, sőt évekig tanulmányozta ezt az írást, de bizonyos részei miatt nem boldogult a szöveg értelmezésével. Később ugyanerre a sorsra jutottak más tudós férfiak is....Mert az írás egy része éveken át, minden próbálkozás ellenére, megőrizta a titkát.
Nézzük most meg együtt ezt a kérdéses részt, amit itt vastag betükkel kiemeltem:
”....zeles feuldun zaranduglu zeghen nypec /és/ prasbytrucut fuul vur turcuan fuithou couruc-grazdua lufuu: Wutu peccis lughalatoran munhi in zobathaya heu gehnahabulStep lughalu ur fouguaia zenthiel ur ysten odutt wola gymultstul zent urzagnuc....”
A kiemelt szöveg dacolt tehát minden átírási próbálkozással. Idegenes hangzását mindvégig megőrizte. Ez az állapot mindaddig tartott, amig Dr.Novtny Elemér nem kezdte el az írást tanulmányozni.
Neki is feltünhetett a kiemelt szövegnek a többitől elütő szerkezete. Ő azonban hamarosan észrevette, hogy itt egy ősi nyelv maradványával találkozunk, és hogy ez a nyelv a sumér nyelv. Tehát az imában található kiemelt rész, nem más, mint egy sumér nyelvű szöveg, latin betűkre átírva....
Ez egy óriási horderejű felfedezés volt.
A rendelkezésre álló hazai és külföldi szótárak segítségével kezdte meg az írás megfejtését és munkáját hamarosan siker koronázta.
Nézzünk meg egyes szavakat Novotny Elemér felismerése alapján:
A “grazdua” szó az magyarul garázda jelentésü.
Ugyanez a sumér szótárak szerint: Gar-as-du-a , ami “felforgató, garázda” jelentésü.
A “lufuu” szó magyarul LÓFŐ jelentésű. (ami a XIX.századig, egy székely nemesi rang volt)
A sumér szótárban ez így szerepel: Lu-pu (-gu), ami “főember” jelentésű.
A “ni” szó, az magyarul ne jelentésű.
Ugyanakkor a sumér nyelvben a NU az “ne” értelmű.
Vagy nézzük a “zobathaya” szót, amely szabadítsa jelentésű.
A sumér szótárban a “Su-bad-du-a-ha” az “szabadítsa meg” értelmű.
A heu az magyarul hő, sumérul pedig (gi)-hu.
Majd végül találkozunk a pokol jelentésű “gehnahabul” (gyehenna) szóval,
amely itt sumérul Ge-hi-na-hu-(bu-ul), vagyis alvilág(-ból) jelentéssel van írva.
Most nézzük meg ezt a szöveg értelmezést Dr.Novotny Elemér szerint, a mai magyar nyelven(Vetráb József Kadocsa tolmácsolásában):
“A garázda lófőt,Watát, a királyi főurat, a mennyek törványe ne szabadítsa meg a tüzes gyehennától.”
Tehát mint látjuk ez egy rossz kívánság, az imában.
De ki is volt ez a Vata?
I.András 1046-os koronázása előtt, a magyar urak, egy Vata nevű magasrangú főúr vezetésével fellázadtak a németbarát Péter király ellen. Vata és követői vissza akarták állítani többek között a régi szkíta magyar vallást is.... Vata nevét megtaláljuk ebben a régi imaszövegben is, Wutu néven, amely rendkívül érdekes módon a sumér nyelv alapján értelmezhető.
Ugyanis a sumér szótár alapján, az itt szereplő Wutu név, az Wu-utu, vagyis a ”Napisten embere” jelentésű. (Így tehát ez a név is bizonyítja, hogy itt a főurak egy része valóban vissza akart térni a régi magyar szokásokhoz és a Napisten-valláshoz....) Ezek alapján, nagyon valószínűnek látszik, hogy a VATA név, az valójában nem egy személynév volt, hanem egy jelző, egy megnevezés, egy titulus....
A fent idézett ima szerzője viszont, az ima szövege szerint, nyílván ahhoz a csoporthoz tartozott, amely a Vata-csoport ellen volt. Ezért hallható ki az imából, ez a pokolra küldési kívánság.
Mindez bizonyítja, hogy a szöveg megfejtése helyes, mert jól illik a szöveg értelme ahhoz a korhoz, amelyben született. Erre egyébként a brevárium latin nyelvű részében, egy egyértelmű utalást is találunk:
”...ut rex noster neolectus Andreas...” .Így mivel I.Andrást 1046-ban koronázták meg és előtte volt a Vata-féle lázadás, ezért a mű keletkezését biztonsággal megállapíthatjuk.
Ezek után már csak egy van hátra.
Nagy kegyelettel és mély átérzéssel kell erre a régi magyar nyelvemlékünkre visszagondolnunk és biztos tudással hirdetnünk, hogy Magyarországon, még a Krisztus utáni II.évezred elején is használták azt a nyelvet, amit a mai nyelvtudósok sumérnak neveznek és amiről pedig a tudományos világ azt hirdeti, hogy Kr.e.2000 ben már kihalt és népe eltünt a történelem szinpadáról. Ideje lenne ezeket a régi, beporosodott nézeteket végre revideálni, valamint a magyarság származását és rokonságát az ősi Kultúr Kelettel végre elismerni és hirdetni.
Mert ne felejtsük el, hogy a sumérok magukat Ka-an-gar-nak vagy Ki-en-ger-nek nevezték, ami
En-ki-ger, vagyis ENKI (isten) GERmeke. A Ka-an-gar és a Hun-gar közötti hasonlóságot pedig nem nehéz felfedezni.
Ennek a cikknek a célja a teljesség igénye nélkül felmérni a magyarországi „ingyen weboldal” piacot.
Először is már az elején tisztázni kell valamit: senki nem fog olyan dolgot ingyen adni, ami neki pénzbe kerül!
Itt kettő dologra gondolok:
1. Domain
Egy .hu Domain név regisztrálása bruttó 3-5000 Ft körül van. Ezt senki nem fogja helyettünk kifizetni! Ezért ne lepődjünk meg, ha az weboldalunkhoz másodlagos (sLD) Domain nevet kapunk, mint pl. valami.eoldal.hu, valami.cn.hu vagy valami.hupont.hu.
2. Design
A másik dolog, amire számítanunk kell abban az esetben, ha nem akarunk fizetni a weboldalért, hogy nem kapunk egyedileg nekünk készített design-t. A grafikusok bizony nem 2 fillérért dolgoznak. A legtöbb esetben egy vagy több előre elkészített design több féle színű változata közül választhatunk. Ezeket sablonoknak nevezik, és ha egyik sem tetszik a választhatók közül, akkor ingyen bizony nem kapunk másikat.
Reklám
Nem állítom, hogy minden ingyenes weboldalon vannak reklámok, de a döntő részükön bizony vannak. A szolgáltatónak ugyanis innen származik némi bevétele. Ha rászánunk egy kis pénzt (általában havi 500 Ft – 1000 Ft), eltávolítják a reklámot, és bár így már nem ingyenes, rajtunk áll, hogy megér-e nekünk ennyit.
Weboldal:
Talán furcsa lehet, de maga a weboldal sokszor nagyon egyszerűen, gyorsan elkészül, köszönhetően a manapság egyre népszerűbb tartalomkezelő (CMS) rendszereknek (Drupal, Joomla…).
Ezek a weboldalak a legtöbb esetben automatikusan készülnek, vagyis a mi kattintásaink alapján hozza őket létre egy program. Előnyük, hogy nagyon gyorsan, pár perc alatt kész vannak, viszont épp ezért sokkal személytelenebb, mint általában egy weboldal készíttetés, amikor gyakorlatilag mindent megbeszélünk a programozóval.
Tényleg ritkaság, de még ez alól is van kivétel. Találtunk olyan szolgáltatót, ahol megőrizték a hagyományos, jól működő telefonos, e-mail-es kapcsolattartást az ügyfelekkel. Így egy átlagos, weboldalakhoz nem értő felhasználó, talán könnyebben tud használni egy ilyen ingyenes weboldalt.
Szolgáltatások:
A szolgáltatótól függ mennyi pénzt, energiát áldozott arra, hogy az ingyenes weboldalhoz plusz szolgáltatásokat adjon. Már kivétel nélkül mindenhol lehet szerkeszteni a tartalmat egy egyszerű szövegszerkesztővel, aminek a tudása kb. a WordPad-ével egyezik meg.
De lehet sok más egyéb funkció is, ami segíti egy weboldal működését, pl.:
Galéria
Fórum
Vendégkönyv, vagy Üzenőfal
Keresés
Hírek elhelyezése
Termékek feltöltése
Referenciák bemutatása
Statisztikai kódok elhelyezése
Itt már nem olyan egységes a felállás. Nagyon változó, hogy a szolgáltatók mit adnak az ingyenes csomagban.
Átverések:
Na ez az, amit mindenki szeretne elkerülni! Mégis gyakran belefutunk… Nézzük őket:
Weboldal üzemeltetése:
Az az eset, mikor állítják, hogy a weboldal teljesen ingyenes, de a végén mégis elkérnek x ezer Ft-ot havonta, a weboldal üzemeltetése címén.
Szerencsére egyre ritkábban találkozhatunk vele.
Időkorlát:
A weboldal ingyenes ugyan, de általában 1 hónapig. Ez után havidíjat kell fizetnünk, hogy ne töröljék. Még manapság is találkozhatunk vele. Sajnos általában akkor szokott kiderülni, mikor már regisztráltunk.
Összefoglalás:
A teljesség igénye nélkül a fontosabb ingyenes weboldal szolgáltatók, és szolgáltatásaik, a mellékelt táblázatban megtekinthetőek.
2008.09.25. 14:09
Lajdi Tamásnak 2008.szeptemberében jelent meg a "Saul rabbi irata" c. könyve, melyet sajnos már nem élhetett meg.
Az eddigi könyveiből csak kivonatokat adtunk közre, mely figyelemfelkeltő volt a magyarság számára, úgy mint :
Szakrális magyar történelem,
Magyar örökség - örök magyarság,
Regnum Marianum katonája,
Búza és konkoly,
A szkíta-magyar kereszténység megéled
c könyveiből.
A 2008.szeptemberében kiadott Saul rabbi iratai c. könyvből viszont, e tárgyú részt terjes terjedelemben adjuk közre, mivel a téma folytonosságát nem lehet úgy kivonatolni, hogy érdemben ne sérülne, ezért az egész írást egybe olvashatja az olvasó közönség. E műben választ kaphatunk mindazon ellentmondásokra, amit Saul rabbi (Szent Pál apostolként emlegetett) súlykol Jézus tanításával szemben. Rávilágít azokra a földrajzi helyekre, ahol állítólag járt Saul rabbi, de az akkori térképet tekintve, nem járhatott arra. Akinek feltünt eddig is, hogy a római egyház zsidó-kereszténységet hirdet -szemben Jézus tanításával- aholis többet hallunk a keresztényüldöző, gyilkos Saul rabbi magán elméletéről, bizonyossá válik, hogy Saul rabbi nem volt se szent, se apostol, hiszen nem avatta senki hivatalosan szentté, csupán maga jelentette ki, hogy ő szent. Ugyanígy nem volt apostol sem, hiszen azt Jézus jelölte ki és Apostolaira bízta az utódok kiválasztását. Az viszont a Szentírásból kiderül, hogy egy Apostol se ismerte el Saul rabbit apostolnak.
Mindenkinek ajánlom figyelmébe eme tényfeltáró, elgondolkodtató írást.
Pap Gábor, Szántai Lajos és Csomor Lajos kutatási eredményei alapján saját gondolataimmal, meglátásaimmal kiegészítve
Jelen dolgozatomnak fő célkitűzése nem e gazdag és szinte kimeríthetetlen téma minden oldalról történő elemzése és bemutatása, hanem mindazon lényeget érintő ismereteknek a tömör összefoglalása, melyeket a hazugság évtizedeinek álomkóros kábultsága után lassanként fölocsúdó magyar hazafiaknak legszentebb ereklyénkről tudniuk kötelesség.
A magyar királyok koronázási szertartása alatt használt korona, melyet rangjának és jelentőségének megfelelően a „szent” jelzővel illetünk, nem csupán egyike a középkor folyamán készített vagy később keletkezett európai koronáknak, hanem a rajta keresztül közvetített, képi programjában kifejeződő, transzcendentális üzenet és erőtovábbítás folytán, mely a koronán található, egyedülálló értéket képviselő és mesterien elkészített rekeszzománcképekben realizálódik, az egyediség és egyszeriség vonását hordozza magán. A Szent Korona nemzetünk legbecsesebb és legszentebb relikviája, mely azonban az egész keresztény világ számára fölbecsülhetetlen jelentőséggel bír.
Elöljáróban beszéljünk azonban szélesebb értelemben a különböző koronatípusokról. Négy csoport kristályosodott ki az idők folyamán:
Az első a házi-korona. Ezt a koronát az uralkodó a leghétköznapibb helyzetekben is hordhatta, ha kedve volt hozzá, még a hálószobában is.
A második típust képviselte a birodalmi vagy országló korona, melyet a király országa kormányzásával kapcsolatos teendői alatt hordott uralkodói méltóságának tárgyi kifejeződéseként, ha pl. külföldi követeket fogadott vagy nyilvános ítéleteket hozott.1
A harmadik csoportba tartozik a halotti korona, melyet az elhunyt király koporsójában viselt.
Hibát követnék el, ha a negyedik koronafajtával kapcsolatban a típus szót használnám, mert ha valamit vagy valakit tipizálunk, akkor feltételezzük róla, hogy belőle egyidejűleg több azonos vagy hasonló is létezik. Iniciációs, azaz beavatási korona azonban egyetlen egy létezik Európában, s ha nem tévedek, ezt a kijelentést az egész világra is kiterjeszthetjük, és ez a Magyar Szent Korona.
A Magyar Szent Korona az egyetlen, ténylegesen létező, egyedi tárgy a keresztény világban, mely az ezernyi szilánkra hasogatott Szent Kereszten és a Turini Szent Leplen kívül a „szent” jelzőt viselheti. Ez a semmiképpen sem elhanyagolható körülmény is kihangsúlyozza a magyar korona kivételes és egyszeri státuszát. Azt sem tarthatjuk a véletlen szeszélyének, hogy a Boldogságos Szűz Máriát a Magyar Szent Koronán kívül a hagyományos felfogás szerint kizárólag a valóságban nem létező, fiktív koronákkal szabad csak ábrázolni. Ennek kivételes oka van. Erről azonban majd később.
Koronánk kivételes jelentőségéhez tartozik az a körülmény is, hogy nemzetünk csak azt az uralkodót ismerte el az ország törvényes urának, akit a Szent Koronával avattak királlyá. Az Anjou-házból származó, anyai ági Árpád-leszármazott Károly Róbertnek emiatt az áthághatatlan szabály miatt kellett a XIV. században a koronázási szertartást háromszor is végigélnie, míg végül a beavatási koronával fején elfoglalhatta Szent István trónját.
Ezek a csak e koronára vonatkozó jellegzetességek, melyek az egyediség aurájával veszik őt körül, a továbbiakban bővebben is ki lesznek fejtve.
A Magyar Szent Korona mind stilárisan, mind ötvöstechnikai szempontból szerves egységet képez, ellentétben mindazon „hivatalos” nagyokosok véleményével, akik makacs struccpolitikával a ma már teljes mértékben túlhaladott finnugor elméletet sem szégyelik továbbra is hangoztatni, és akik szerint koronánk két, egymástól független ötvösműhelyben készült volna. Fenti urak és hölgyek azzal támasztják alá hamis nézetüket, hogy a fenti, egyenlőszárú keresztet képező részén a koronának latin (corona latina?!), míg az alsó, homlokpánt alakú részen görög feliratok olvashatóak (corona graeca?!). Azzal sincsenek tisztában, amit 1984-ben egy Kovács József nevű egyháztörténész az Életünk című folyóiratban egy tanulmányban fogalmazott meg, miszerint „a görög és a latin nyelv együttes használata a mai napig eleven gyakorlat a római katolikus egyházban ... a legszentebb aktusoknál, a papszentelésnél és a templomszentelésnél. Mind a két esetben mind a két nyelvet kötelező használni. ... Ezek liturgikus nyelvek. Ez azt jelenti, hogy itt a görög a bölcsesség nyelve, a latin pedig a hatalom nyelve. A hatalom ilyenkor természetesen ... felülről adatik, nem pedig könyökkel harcolódik ki, mint a jelenkorban. ... Mindezek ismeretében most már elmondhatjuk: az, hogy a magyar Szent Koronán fölül latin nyelvűek a feliratok, alul pedig görög nyelvűek, egyértelműen jelzi, hogy az alkalmazott nyelvek hierarchikus elrendeződése, egymásra épülése kozmikus és egyszersmind üdvtörténeti rendet tükröz.”2 (Pap Gábor: „Angyali korona, szent csillag”, 10-11. o., Jászberény, 1997.) Mi sem magátólértetődőbb tehát, hogy a hagyományosan szakrális Magyar Királyságban a koronázási szertartás a legszentebb szertartások egyike, ha nem a legszentebb rítus volt.
Tanulmányaikat még a kommunista pártállam idején elvégzett opportunisták azt is figyelmen kívül hagyják, hogy a Szent Korona egy szervesen összetartozó, mélyértelmű és „működőképes” képi programmal rendelkezik, mely mind stilisztikailag, mind az aranyműves- és rekeszzománc-munka hihetetlen magas színvonalában is kifejezésre jut.
A szakrális uralkodó nem despota – mint pl. a Habsburgok -, hanem egy Isten által kiválasztott beavatott személy, aki a hatalom megszállottjaként nem kizárólag saját családja szűklátókörű és kicsinyes érdekeit tartja szem előtt, hanem mindenekelőtt népe Jó Pásztoraként isteni beleegyezéssel irányítja és védelmezi a rábízott országot és nemzetet, melynek jólétéért személyesen felelős. A Turul-Ház (Árpád-Ház) királyainak többsége véresen komolyan vette ezt az ősidőkből örökölt szerepkört. Nem véletlenül nevezték a Turul-Házat a „szent királyok nemzetségének” a középkorban. Ez a szentség vagy megszentelődés sem az esetlegességek játékaként érvényesült a magyar középkor vezető magyar dinasztiájában. Árpádházi királyaink egyenesági továbbvivői voltak annak a szent vérvonalnak, mely a Teremtő Istentől, az Égből kiindulva Nimrud utódainak genetikai láncolatán át jutott el a pártus arszakida hercegnő, Szűz Mária Gyermeke, az Üdvözítő Emberfia Jézus személyében a beteljesedés csúcspontjához. Turulházi királyaink Atillán keresztül ennek a pártus-magyar Arszakida dinasztiának (arszák=ország) egyenesági leszármazottai. Mariell Wehrly Frey3 szerint Mária édesapja Nakeb adiabenei pártus herceg, míg édesanyja Grapte charax-hercegnő volt, akik az apokrif hagyományban Joachim és Anna néven szerepelnek. Josephus Flavius, a zsidó származású római történetíró is megemlíti az adiabenei királyi dinasztiát, akik ugyan nem tartoztak vérségileg a zsidó néphez, de prozelitákká váltak, azaz áttértek a zsidó vallásra. Ezért kellett Jézusnak is befizetnie a zsidók által a nemzsidóktól megkövetelt templomadót, a három drachmát Kafarnaumban ( „ ... a fiak tehát mentesek.” Mármint az adó befizetésétől. Mt. 17./24-27.).
Hogy a szakrális király magasztos feladatainak eleget tehessenek, a magyar királyok a koronázási szertartás alatt beavatási rítusnak vetették alá magukat azáltal, hogy szent időben és szent helyen (, ahogy Molnár V. József szokott fogalmazni) a beavató korona fejükre helyezésével isteni, mennyei energiákat áramoltattak át egész, testből-lélekből-szellemből összetevődő emberi valójukon. E beavatási rítus lényegi jelentősége az volt, hogy amennyiben a trónvárományos személyisége a fent ecsetelt szakrális királyi szerepre alkalmasnak bizonyult, a koronázási ceremónia folyamán radikális és jótékony személyiségátformálódás zajlott le a jövendő uralkodóban. Archívum]
Szövetséget a szkíták úgy kötnek, akivel kötnek: egy nagy cserépedénybe bort öntenek, és azt összekeverik a szövetséget kötők vérével. Előzőleg hegyes késsel megsebzik, vagy karddal kissé megvágják testüket, azután pedig a serlegbe mártanak egy kardot, nyilakat, egy harci fokost, és egy lándzsát, majd hosszasan imádkoznak, azután pedig isznak ők maguk is, akik ily módon szövetséget kötöttek, meg kíséretük legtekintélyesebb tagjai is.
Herodotosz
"Szent László (1077-1095) arcában a pártus királyok arca jön vissza valami egészen
időtlen mélységből... ez nem egy személyes arc, időtlen ez a királyi arc, mely a
királyi szkíta népek körében bukkan fel, és mindig az uralkodó arcvonásait állítja
elénk... Ha valaki egy árpádházi arcába belenézett, ismeretlen érzés és gyönyör
fogta el, mert olyan volt, mint hogyha az emberiség fényteli korszakát látta volna.
Azt az emberi arcot, amely közvetlenül a teremtés második pillanatában készült el.
Ezek nem földi arcú emberek voltak..."
Te vagy mindennek ős életfája , te izzó tűz örök forrata.Kibül ered minden alkota.
Karacsay Kódex
A gének nem hazudnak!!!!!!!
Grover Krantz nyilatkozta: „A magyarság ősisége egyenesen meglepő; én mezolitikumi nyelvnek találom, amely megelőzi a neolitikumi kort.”[8] Emellett még azt is kijelenti, hogy ha ez igaz, akkor a magyar nyelv tulajdonképpen a legidősebb helybeni nyelv Európában, vagyis az itt élők eredeti nyelve. (Krantz, 72)
AJÁNLOM AZ OLDALT
