Hosszan tartó betegség után, életének 52. évében 2007. november 30-án nürnbergi otthonában elhunyt Lajdi Tamás, a Szélkiáltó együttes volt tagja (1977-1982) csellistája és énekese. Temetéséről - amely Mohácson lesz - a családja később intézkedik.

Lajdi Tamás 1956. január 14-én született Mohácson. Az általános iskolát is itt végezte zenei tagozaton, választott hangszere a cselló lett. Az Esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium diákjaként érettségizett 1974-ben, 1975-79-ig pedig a Pécsi Tanárképző Főiskola növendéke volt magyar-ének szakon, egy évig levelezősként, majd nappali tagozaton.

1976 őszén lett a Szélkiáltó együttes tagja. Az ő belépésével alakult ki az együttesre azóta is jellemző kamarazenekari hangzás, különlegesen szép, érzékeny basszus hangja pedig a Szélkiáltó 'védjegye' lett. Ő vitte sikerre az együttes egyik legismertebb dalát, amely Ady Endre: Imádság háború után c. versére íródott.

A főiskola befejezése után Mohácson tanított, 1982-ben megházasodott és kilépett a Szélkiáltóból, azonban távozása után is gyakran lépett fel az együttessel (pl. Rozs Tamás katonai szolgálata alatt, helyettesítve őt).

Mohácsi helyzete miatt - amely alapján biztosra vette, hogy feketelistán van - a nyolvanas évek második felében családostól Németországba, Nürnbergbe disszidált. Később a Regensburgi Egyetem főiskolai tagozatán programozói oklevelet szerzett, de mivel sem az üzleti élet, sem pedig a számítástechnika világa nem nagyon érdekelte, a Nürnberg melletti Kastl-i Európai Magyar Gimnázium kollégiumának igazgatója lett, ahol 2000-ig dolgozott.

1999-ben kezdődött súlyos betegsége miatt 2000-től nyugdíjasként élt és magyarságkutatással foglalkozott. Négy tanulmánya jelent meg Magyarországon. Zenével keveset foglalkozott már, de közben megtanult különböző, olyan ritka fafúvós hangszereken játszani, amilyen a tilinkó, a kettős furulya, valamint a csángó és a török kaval.

- Szélkiáltós évei alatt meghatározó embere volt az együttesnek, barátságos személyisége, nagy türelme sok nehézségen átsegített bennünket. Nemcsak zenésztársunk volt, hanem jó barátunk is, és ez a barátság mindvégig kitartott - mondta lapunk kérdésére Fenyvesi Béla, a Szélkiáltó együttes tagja.