Üzbegisztán Közép-Ázsia (és a posztszovjet térség harmadik) legnépesebb országa, több mint 25 millió lakossal. Fővárosa, Taskent Közép-Ázsia legnagyobb városa, infrastrukturális központja (az egyetlen város Közép-Ázsiában, ahol van metró). Üzbegisztán rendelkezik Közép-Ázsia legtöbb történelmi örökségével, területén található Szamarkand (a Világörökség része) és Bukhara, a régi Turkesztán legjelentősebb kultúrközpontjai. Itt volt az egykori Szogdia, a Fergana-völgyön és Szamarkandon át vezetett az egykori Selyemút.

Ezek a tényezők fontossá teszi az országot, még akkor is, ha Üzbegisztán amúgy szegény ország. Üzbegisztán a világ egyik legfurcsább alakú országa, északnyugat-délkelet alakban húzódik, az Aral-tótól a Kizil-kum sivatagon át a Pamír és a Tien-san lábáig. Üzbegisztánhoz tartozik a Fergana-völgy is (ebben a térségben van a világ egyik legfurcsább határvidéke, az örvényszerűen egymásba folyó tadzsik-üzbég-kirgiz határvonal).

Üzbegisztánnak nincs tengeri kijárata, vízben szegény ország, bár területén keresztül folyik az Amu-Darja és a Szir-Darja, az Amu-Darja vizét gyapotültetvényeken hasznosítják, ami az Aral folyamatos kiszáradásához vezet(ett), beláthatatlan ökológiai katasztrófát okozva.

Az üzbég nyelv a török nyelvek közé tartozik, a karluk nyelvek közé sorolják, bár az üzbég hívai (horezmi) dialektusa az oguz nyelvekhez áll közel. Ez is azt mutatja hogy a mai értelemben vett „üzbég nemzet” nem túl régen alakult ki. A mai Üzbegisztán lakóinak jelentős részét még nem is olyan régen szártoknak vagy egyszerűen csak „törököknek” hívták (igaz, az üzbég ethnonym is előfordul). Újonnan formálódó nemzetről van tehát szó.

A mai Üzbegisztán területén nagyon sokáig iráni nyelvű népek éltek(pontosítva az Ókori Szkítia része és fontos központja volt és így már pontosabbak vagyunk) (itt, kereskedelmi útvonalak metszéspontjában helyezkedett el Szogdia), s az iszlamizáció kezdetén az Amu-Darja Szirja-Darja közötti területet irániak népesítették be. A 10. században érkeztek a területre török nyelvű népek, akik megalapították a Karahanida államot. A Karahanida államnak közvetlenül a mongol hódítás előtt lett vége, a terület mongol uralom alá került, majd 1370-ben Szamarkand központtal Timur Lenk (Tamerlán) alapította meg hódító birodalmát. Timur hadjáratai során eljutott Kelet-Európáig és Indiáig is. A timuridák uralma a 15. század végéig tartott. 1500-ban Sejbán vezetésével kipcsak-törökök törtek be a messzi északról, az Arany Horda területéről, és elfoglalták Szamarkandot. Ez a kipcsak csoport üzbégnek (özbegnek) hívta magát, az Arany Horda 1313-1341 között uralkodó kánjának neve után (Üzbek volt az a kán, aki államvallássá tettette az iszlámot az Arany Hordában). Az üzbég etnonim tehát csak ekkor, a 16. századtól jelent meg Közép-Ázsiában. Sejbán Bukharát tette meg állama központjául (Bukharai Kánság). A Bukharai Kánságból szakadt ki 1709-ben a Kokandi Kánság a Fergana-völgyben.

1598-ban részben a mai Üzbegisztán területén, az Amu-Darja felső folyásánál jött létre a Hívai Kánság, amely 1873-ig független volt, 1873 után pedig orosz protektorátus alá került. Oroszország 1868-ban kebelezte be a Kokandi Kánságot és helyezte saját protektotárusa alá a Bukharai Kánságot.

1917-ben az egykori Kokandi Kánság területe Oroszország része lett (mint a Taskent fővárosú Turkesztáni Autonómia része), Híva és Bukhara pedig formálisan függetlenné váltak. Ám a fehérek és vörösök közötti polgárháború Hívára és Bukharára is kiterjedt. 1919-re a vörösök elfoglalták Kokandot, Hívát és Bukhara nagy részét is, bár az ún. baszmakok (antibolsevisták) ellenállása egészen 1922-ig (sőt, egyes helyeken 1938-ig) tartott. 1920-ban a vörösök megalapították a Horezmi (volt Híva) és Bukharai Népi Szovjet Köztársaságokat (míg Kokand az újonnan megalakuló Kirgiz Autonóm Tartomány – Kazahsztán elődje – része lett). Bukhara része volt ekkor a mai Tadzsikisztán is, amely 1924-ben autonómát kapott Bukharán belül. Horezm és Bukhara Népi Szovjet Köztársaságok 1923-ban csatlakoztak a Szovjetunióhoz köztársasági rangban.

Üzbegisztánt 1924-ben alakították meg, alapja a Bukharai Szovjet Szocialista Köztársaság (Tadzsikisztánnal együtt), ehhez csatolták a Horezmi Szovjet Szocialista Köztársaság egy részét (a másik része a szintén ekkor kialakítandó Türkmenisztánhoz került) és a Fergana völgyet. Üzbegisztán első fővárosa Szamarkand volt, a fővárost csak 1930-ban helyezték át Taskentba. A Tadzsik Autonómia 1929-ig volt Üzbegisztán része, 1929-ben ebből alakították ki a Tadzsik Szovjet Szocialista Köztársaságot, mint a Szovjetunió egyik önálló tagköztársaságát. A Karakaplak Autonómia 1936-ig Kazahsztánhoz tartozott, azt csak ekkor kapta meg Üzbegisztán. Így tehát Üzbegisztán mai határai 1936-ra alakultak ki.

A sztálini évtizedek alatt kezdődött meg Üzbegisztánban az iparosítás, a nehézipar kiépítése. Ekkor veszi kezdetét az ipari mértékű gyapottermesztés. Az iskolahálózat kiépítésével felszámolták a korábban jellemző analfabétizmust. 1944-ben Üzbegisztánba telepítettek néhányat a deportált népcsoportok közül (csecseneket, meszheti törököket), ami később etnikai konfliktusok táptalajává vált.

1966-ban földrengés pusztította el Üzbegisztán fővárosát, Taskentet. Ezt követően Taskentet szinte teljesen újjáépítették, afféle szovjet mintavárost teremtettek belőle.

Üzbegisztánhoz kapcsolódik a kései Szovjetunió legelső nagyobb válsága, az „üzbég maffia ügye” (1983-tól), ami először tette nyíltan és beismerten is világossá a Szovjetunió lakosai számára a Kommunista Párt korruptságát. 1989-ben a Fergana-völgyben súlyos etnikai konfliktusok zajlottak az üzbégek és az oda telepített meszheti törökök között.

1989 óta a Szovjetunió Kommunista Pártjából érkezett Iszlam Karimov áll Üzbegisztán élén (először 1990-ben választották Üzbegisztán elnökévé). Üzbegisztán 1991 augusztus 31-én deklarálta függetlenségét. Karimov elnököt legutóbb 2007 decemberében választották újjá, megszegve az alkotmány azon rendelkezését, amely csak két elnöki ciklust tesz lehetővé egyetlen személy számára.

Üzbegisztán világi állam, hivatalosan többpárti demokrácia, azonban az ellenzéki véleményeket megfogalmazókat (különösen az iszlám és a liberális ellenzéket) üldözik. Üzbegisztán hintapolitikát folytatva hol a Nyugat, hol Oroszország szövetségeseként jelenik meg a világpolitikai arénán.