Új bejegyzés Frissítés

2007.02.04. 08:26

2007.02.03. 20:52

"Figyeljük a Turulmadár érkezését, a Tudás népének újjászületését" A Turul alakja ősvallásunkban E fenti mottót Szőke István Attila jól ismert verséből választottam, melyet számtalanszor megzenésítettek, így gondolom, sokan közülünk hallották már. Tartalma nagyon időszerű, ugyanis a Turul hamarosan eljön hozzánk, vagy talán már most köztünk van, ezért hálát adhatunk Istennek, hogy ebbe a korba, a Nagy Magyar Feltámadás korába születhettünk. De ne szaladjunk ennyire előre. A "Hivatalos" álláspont szerint a Turul egy totemállat volt, egy a sok közül. Primitív módon őseink (a finnugorokhoz hasonlóan) a nép eredetét egy-egy ilyen mitikus ős jelenlétével magyarázták, így kézenfekvő, hogy zászlaikra is turulmadarat tűztek. A valóság azonban egészen más, ennél sokkal lenyűgözőbb és gyönyörűbb. Mint tudjuk, finnugor származtatásunk nem helytálló, így most is vissza kell nyúlnunk szumír (saját nyelvünkön MAH-GAR) őseink hitvilágához. Az ő nyelvükön a TUR-UL jelentése: a kisebbik fény, vagy a fény fia. A TUR szógyök (fiú, kisebbik) visszaköszön a Turáni-alföld, Túr folyó, de szűkebb hazám, Tura városának nevében is. István király idején egy német térítő megkérdezett egy magyar parasztot arról, hogy ki a mi Üdvözítőnk. Amaz egészen egyszerűen azzal felelt, hogy a Turul. A Turulmadár pedig az Árpádok címerpajzsát díszítette, így a kissé korlátolt gondolkodású idegenek elkönyvelték, hogy a magyarok bálványimádók, ezt pedig nem szabad eltűrni - tehát fel kell lépni ez ellen. Valójában a Fény Fiának szerepe még az Üdvözítő szónál is jóval több. A közkeletű "elgyengült fény" a Napra vonatkozik, mert Turulnak nevezték a fentieken kívül a téli napforduló napját is, ekkor táltosaink kivonultak a szent helyekre, és fiatal kerecsensólymokat röptettek. Ezek a madarak hozták el újra a fényt a tél sötétségének uralma után. A Turult nem csak a gyönyörű Emese-mondából ismerhetjük. Tudvalevő, hogy királyaink mindig is a nap fiaként tartották magukat számon, legyen szó akár az egyiptomi, akár a hun-magyar uralkodókról. A Nap fiát legtöbbször "csodafiúszarvasként" ábrázolják, a mezopotámiai mondakörben a Napot az agancsai között hordó elgyengült Csodaszarvast a napmadár emeli karjai közé és segíti új életre. Őseink hite szerint a Turul hivatott a felső világot az alsóval összekötni, ez a hagyomány népmeséinkben töretlenül tovább él, ugyanis Fehérlófiát is egy madár hozza fel a fényre. Természetesen az akadémiai történelem-szemlélet nélkülözi a karizmatikus és csodálatos mondakör eleven hagyományait, csak a materiális szemléletből tud kiindulni. Így fordulhatott elő, hogy a Leningrádi Ermitázs múzeum megszámlálhatatlan szkíta leletének egyikét, egy gyengülő szarvas-fiút az égbe ragadó valóságosan fénylő Napmadarat így degradálnak le: "hegyi kecskére csapó sas aranylemezből, kőberakásokkal" De kérem, egy szarvasagancsot elég nehéz kecskeszarvnak elnézni, ezért bátorkodom megjegyezni, hogy felmerül a tudatos félrevezetés gyanúja. De térjünk vissza egyik eredetmondánkhoz. Anonymusnál ezt találjuk: "Az úr megtestesülésének 819. esztendejében Ügek (?), aki Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Szkítiának, aki feleségül vette Dentumogyerben EUNE-DU-BELI-ANI vezérnek Emese nevű lányát. Ettől fia született, aki Álmos nevet kapta. Azonban csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert anyjának álmában egy isteni látomás jelent meg Turulmadár képében s mintegy rá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad és ágyékából dicső királyok származnak..." Dr. Mihály Ferenc az "EUNE-DU-BELI-ANI" nevet az Adiabene-beli kifejezéssel azonosította, és ez helytálló is, mert Jézus Urunk édesanyja is Adiabene pártus tartományból származott. De most vizsgáljuk meg szumír őseink nyelve szerint: ENE-DU-BELI-ANA jelentése: Az uralkodó Ég Fia. Emese ősanyánk neve pedig "megszentelt asszony" jelentéssel bír. Mindezek alapján tehát egyfelől a pártus Emese és Jézus rokonságáról, valamint arról a tényről beszélhetünk, hogy az Üdvözítő a Turul képében újra eljött közénk. Óvakodjunk azonban attól, hogy a Fény Fiát egyértelműen Krisztussal azonosítsuk! Egyrészt azért, mert az ő működése előtt a Turul-mitológia már kifejlett rendszer volt keleten, másrészt az Üdvözítő minden korban eljöhet hozzánk, a magam részéről például úgy vélem, hogy többek között Szent László képében, aki pontosan ezer évvel Jézus halála után született. Egyébként Atilla Nagykirályunk mondájában is szerepel őseink "szent madara", egyes értelmezések szerint ő adja át Isten kardját a hősnek. Atillát azután Isten ostoraként kezdik emlegetni, ez a kifejezés viszont szintén a Turulhoz kapcsolódik. Ipolyi Arnold 1845-es Magyar Mythológiájában a következőket olvashatjuk: "Az elavult Turul nevet krónikákban Astur névvel találjuk magyarázva." Nos, az astur (a mai olasz astore is) sólymot jelent. Ennek fényében illene elgondolkoznunk, hogy mit is fejez ki valójában az Atillára vonatkoztatott "Isten ostora" elnevezés. Köztudott, hogy az összetételt nem a magyarok, hanem az idegen népek alkották, kiknek valószínűleg nem csekély félni valójuk volt az Úr haragjától és Nagykirályunktól. A "flagellum Dei" tehát őket ostorozza, de nekünk Atilla maradjon csak Isten Szent Sólyommadara, s hogy e név ne látsszon profánnak, legyen egyszerűen a Fény Fia, Turul. Ősi soron, éppen Emese mondájából adódóan, minden Árpád-házi királyunk a Napisten földi megtestesítője volt, de a későbbiek is, pl. Mátyás (amint az eredeti képekkel díszített Szent Korona érintette homlokát), szakrálisan átlényegült, a lelkébe a Turul költözött. Meggyőződésem, hogy az Újszövetség keresztelési jelenetében szereplő madár (és ezt rési bizánci festmények is megerősítik) nem a zsidók "áldozati galambja", hanem egy sólyom volt. Szittya szokás volt ugyanis a sólyomra, mint a lélek hordozójára tekinteni. A Pártus Birodalomból előkerült egy kőtábla (Badinyi: Igaz történelmünk vezérfonala Árpádig, 249. o.), melyen a Szentlélek ábrázolása egyértelműen és minden kétséget kizáróan a sólyomhoz köthető. A Turulmonda szép példája annak, hogy az uralkodói hatalom fentről, Istentől származik. Nem adok igazat annak a "tudományos" szemléletnek, miszerint a magyar uralkodók pusztán európai társaik, az angol, német, francia királyok vagy a római "istencsászárok" mintájára hirdették azt, hogy hatalmuk Istentől származik. Népünk ugyanis nemesebb lélekről tesz tanúbizonyságot, bármelyik történelmi korszakról legyen is szó. Így tehát nem tudom elképzelni, hogy a Vérszerződésnél véletlenül választották volna Álmos vezér örökös családját. Sokszor ismételt tény az is, hogy az ősturáni hagyomány szereti "az égre írt" üzeneteket, s lám, a Turul is fenn van a csillagképek között, a Csodaszarvas társaságában. Ugyanakkor szinte hallom már a jól ismert szavakat: "amint a mennyben, úgy a földön is..." Ezek szerint nem csak a mennyben, de a valóságban is létezik egy turulmadár, a mi madarunk. Ez pedig az un. Altáji kerecsensólyom, mely ma veszélyeztetett faj. Előfordulási helye Eurázsiának Mongóliától a Kárpát-medencéig terjedő része. Véletlen lenne csupán, hogy ez a büszke madár, az ural-altáji más néven turáni népek ősi szállásterületét választotta élőhelyéül? Megjegyzendő és nem lebecsülendő, hogy a kazah testvéreink zászlaján ugyanez a madár látható, mely semmi esetre sem sas, jól kivehető, hogy sólyom. A kettő között elég nagy különbség van, méretben és egyebekben is. Régebben például a parasztok lelkendezve mesélték, ha láttak egy-egy sólymot a vadászterülete fölött, amint éppen elbánt a nála jóval nagyobb betolakodóval, egy sassal. Szólnunk kell még a női jellem Turul-alakjának ábrázolásáról. A szumírok IM-DUGUD néven is említették azt a madárszerű lényt, amely mindenkor Innana istenanya segítője, így vele kapcsolatban sokszor találkozhatunk alakjával. IM-DUGUD emeli az égbe az istennőt, pontosan úgy, ahogy a Nap fiát jelképező szarvast. Az égberagadás pedig egyetlen cél miatt történik, az Istenanya áldott állapotát készíti elő. Innana (Éneh) egyik elnevezése ez volt: "a szűz, aki szül". Így lehetséges az, hogy már Kr.e. 4000 évvel ismerünk olyan leleteket, melyeken a Szűzanya kifejezés fogalmazódik meg. Az égberagadás jelenete a Nagyszentmiklósi aranykincs 2. számú korsóján látható, a 7. korsó pedis az ezt követő állapotra utal, tehát láthatjuk rajta a Turul ölelő karjaiban tartott, s az Élet Vizével megtermékenyített, életfát tartó szüzet. A "pogány ősmagyarok" egyáltalán nem voltak pogányok, pogány vallás pedig csak a marxizmus óta létezik: elméletben. Anonymus leírja, hogy Árpád tisztelte a tüzet, és a szent helyeket, de egyedül csak a Mindenható Egy Istenhez könyörgött. Ezért sem lehet a Turulmadár hitét bálványimádásnak, totemizmusnak tekinteni, és minduntalan finnugor sámánisztikus elemekhez hasonlítani. Nekünk nem sámánjaink, hanem táltosaink voltak. (TAL-TUS - az ősi tudás tudója.) Esetleg mágusaink, mert a mágus szó is a tudás (Mag) kifejezésből származik. Az őrző szent emberek mindig tudták, hogy mi, azaz ki is a Turul valójában, és várták, ma is várják visszatértét. Mert a Tudás Népe csak akkor születhet újjá, ha újfent elérkezik hozzánk az Üdvözítő. Igaza van a költőnek, Sőlősi Sándornak: "A Turul, Napisten képmása, jelképe. Tiszteli, ápolja Turán minden népe, amióta csak a történet rója számtalan évektől, sok ezer év óta" Pásztor Árpád Atilla

2007.02.01. 08:52

2007.01.30. 21:10

Egy elmebeteg

2007.01.30. 11:35

Új Magyar Vérszövetség Összefogunk! Mert sürgősen rendszert kell váltanunk! Végre a saját kezünkbe vesszük sorsunkat! Visszahelyezzük hatalmába a Magyar Népet és a Szent Koronát! Március 15-én a reggeli, délelőtti órákban kössetek nemzeti színű karszalagot, és az ország összes településéről induljatok el traktorral, autóval, vonaton, ki mivel tud, a budapesti Kossuth tér irányába! Ha nincs pénzed, utazz ingyen! Hozzatok meleg ruhát, élelmet! Politikusokkal szóba ne álljatok! Ha elegen leszünk, a hatalom tehetetlenné válik! Követeld a csalárd országgyűlés feloszlatását! Egy szabad, békés, boldog országot teremtünk! Sürgősen terjeszd és szervezz konvojt, csoportot! apor45@freemail.hu. Tel: 70/3126794 Magyar Testvéreink! Minden jóérzésű magyar tudja, hogy így nem mehet tovább! Elegünk van az idegen uralomból, a többé vagy kevésbé, de kivétel nélkül a nemzetközi hitványságot szolgáló, hazaáruló pártjainkból és az ezek zavartalan működéséhez kitalált rendszerből! Teljesen értelmetlen az oszd meg és uralkodj módszer eszközévé válva, külön harcolni az egészségügy, a mezőgazdaság, a közlekedés, az oktatás, a kereskedelem stb. területén, mert zsarnokaink csupán kivételes esetekben és részlegesen engednek! Akaratlanul is csak figyelemelterelésre jó pl. az Orbánék uralkodása alatt is védett, hamis rendszert jelképező ruszki emlékmű eltávolításáért küzdeni, mert a rendszer eltakarításával eltűnik az is. Soha nem vezetnek valódi eredményhez a félpályás útlezárások és a hatalmat bitorlók elzavarása előtti alkotmányozások! A hatalmat belterjes körben cserélgető politikusi réteg és a jelenlegi alkotmány a magyarság elnyomására, manipuláltan került kialakításra. Tehát gyökeres rendszerváltás, a jól bevált ősi törvényeink és hagyományaink alapján, ill. a nemzetgyűlés által aktualizált alkotmányon, a Szentkorona-eszmén alapuló alkotmányos királyság kell! A mostani áldatlan állapotban csak oly módon tudjuk megakadályozni a felesleges magyar vérveszteséget, hogy felelősen talpra állunk, egymásba karolunk, és békés szándékkal elmegyünk rendszert váltani! A hatalom gépezete pedig jobb, ha tudomásul veszi, amennyiben ismét kezet mer emelni a magyarra, a rendkívül szigorú felelősségre vonás nem marad el! Tehát fegyvertelen közlekedési rendőrökön kívül más "tömegoszlató" pribékeket ne merjen az utcára küldeni! Velünk a Magyarok Istene! TALPRA MAGYAR, S MIÉNK A HAZA! Az Új Magyar Vérszövetség szervezői nevében: Benedek Zoltán, Nagykanizsa; Kőműves Géza, Sopron; vitéz Siklósi András, Szeged; Dr Nagy Attila, Debrecen. Kérünk, haladéktalanul másold és terjeszd az igaz magyarok körében!

2007.01.30. 11:13

IWIW: a hatalom kontrollja Ma, nagyrészt a magyar nyelvterületről tagjai a játéknak. Ismerősöket, barátokat megtalálni, velük kapcsolatot tartani, új ismerettségekre szert tenni, mindezt úgy, hogy a lehető legtöbbet el kell árulnom magamról. Kérdések tömkelege, a legapróbb részletekig. Természetesen az idegenek számára nem látható adatokkal együtt, amelyek a lehető legalaposabb elérhetőségeket is taglalják. Pontos cím, telefonszámok, Email címek, esetleg honlapok. Skype, MMS, MNS, minden ami belefér. A napi program, barátok. Azok természetesen a saját adataikkal... Alakulnak a barátságok, fotók ezrei kerülnek fel humorizáló megjegyzésekkel. Nem ritka ma már a hétévestől a nyolcvan évesekig az ország szinte teljes, a netthez valamit is értő lakossága. Meghívót is egyre egyszerűbb igényelni, had legyen minél több, ne maradjon le senki. Ma már nincs szerverprobléma, minden megy mint a karikacsapás. Felnőtt az iwiw. Hallottuk, hogy két, barátaikat kereső fiatal srác fejlesztette ki a rendszert, amit pár éve eladtak. Valaki megvette. Azóta hatalmas inveszticiók által szuper szervereken gördül a szimplán emberbaráti kapcsolatteremtő, mindenki nagy örömére. De ki is az üzemeltető? Valóban egy befektetésre vágyó, de nevét elhallgató üzletember? Nem. Az ilyen emberek nem szerénykednek, hanem kiállnak a nyilvánosság elé, hogy íme, itt vagyok, én vagyok az iwiw, örüljetek nekem, zengjetek rólam ódákat, szeressetek! Nem. Az üzemeltetőnek véleménye van. Kegyetlen, eltipor minden jobbos véleményt. Elűz, de nem kiűz. Csitít, fegyelmez, megbüntet. És a tagságra vágyók ezt elviselik. Bűnösnek érzik magukat és hibájukat próbálják kijavítani. Nem szabad fórumba, üzenőfalra rosszat írni, mert fenyítés jár érte. Jobb csendben maradni. Ujabb és újabb kérdések jönnek, utalások és kényszer a fotók cserélésére. Játék? Az IWIW az egyik legveszélyesebb internettes portál, ami létezik. A szolgáltató állítólag nem más, mint a Nemzetbiztonsági Hivatal. A program nem más mint egy nyilvántartás. A legjobb fotók, amik az azonosítást megkönnyítik, pontos elérhetőség, iskolák, ismerősök, barátok. Ha kell keresni valakit, hát mindenhol megtalálják. Nincs menekvés. A rendőrségi nyilvántartással szemben ez folyamatosan újítódik. Ahogy egy változás történik az iwiw-es életében, máris korrigálja azt az adattárában. Szokásait leírja a fórumokban, politikai nézetei megjelennek itt is, ott is. És óhatatlanul is feljelent. „Azt hallottam ...-tól, hogy... „ , azt mondta x, stb. A kicsikart feljelentések kezdősorai, itt önként megjelennek. Egy teljes apparátus foglalkzik folyamatosan az IWIW-el. Mondhatjuk őket moderátoroknak, topiknyitóknak, üzengetőknek, rendszergazdáknak. Ők mindent látnak, mindent hallanak, és mindent jegyeznek ebből kifolyólag mindent továbbítanak, ami továbbításra alkalmas. Onnantól különösen figyelnek, aztán egyszer lecsapnak. Egy demokráciában is veszélyes ilyen szinten kiadni magunkat, hát még egy diktatúrában! Emberjogi szempontból kiindulva, a legalantasabb, legundorítóbb becsapás áldozata az összes őszinte iwiwes. Forrás: RISS! - Human Rights http://www.szentkoronaradio.com/node/1449

2007.01.29. 18:20

Egy könyv, amit mindenkinek ajánlok. Mondjuk a Hazatérések kora cím pontosabb lett volna. Szebb jövőt! Szkíta

2007.01.29. 10:07

Üdv ! Tetszik az oldal ! Kitartást a további színvonlas és igényes szerkesztéshez. nemzetidal

2007.01.26. 20:59

Elindítottam a társalgót mostantól ide híreket küldjetek amelyekből a főoldalra is beteszek.Köszönöm Dani

2007.01.24. 19:38

//gportal.hu/portal/maghar/

2007.01.24. 19:37

Üdv! Kitettem az oldaladat egy kiemeltebb helyre, ott jobban észreveszik. További sok sikert az oldal szerkesztéséhez! Szebb jövőt! Szkíta

2007.01.23. 22:09

Roga koronája - Őstörténeti áttekintő Friedrich Klára Őshazánk a Kárpát-medence * A Kárpát-medence legrégibb emberlelete a vértesszőllősi tarkócsont és lábnyom 450 ezer éves. * A Lambrecht Kálmán barlang lakói 150, a Subalyuk barlang alsó rétegéé 130 ezer évvel ezelőtt éltek. * A tatai hőforrások melletti tábor kora 33 ezer év, az érdi medvevadász telepé 50 ezer és 35 ezer év közötti. E helyek lakóinak zsákmányállatai főként mamut, rénszarvas, vadló. Fejlett, gondosan kivitelezett kőszerszámokat használtak, bőrökből készült ruhákat viseltek. * Kiemelkedő jelentőségűek a Szeleta és Istállóskői barlangleletek (40 és 32 ezer év között). „Tökéletesebb lándzsa és nyílhegyeket ősember sehol sem gyártott” – írja Gáboriné, Csánk Vera. Az istállóskői barlangban találták meg a legrégibb nyílhegyet, 36 ezer éves. Felfedezéséig a hivatalos álláspont az volt, hogy az íj 10 ezer éve használatos. Közel 120 csont nyílhegy bizonyítja, hogy őseink ezzel a létfontosságú eszközzel évezredekkel előztek meg más kultúrákat. Korukat messze megelőző fejlettségük miatt óriási jelentőségűek a lovasi festékbányában talált, remekbe készült agancs és csont bányász szerszámok. Részletesen ír erről Mészáros Gyula, a lelet feltárója, a Régészeti barangolások Magyarországon című kötetben. Ezeknek a 40 ezer évvel ezelőtt élt bányász őseinknek úttörő találmánya volt a hevítéssel, tüzeléssel történő sziklarepesztés. A kibányászott vörös földfesték mennyisége arra utal, hogy nem csak saját telepüket, hanem másokat is elláttak a díszítéshez, halottkultuszhoz szükséges anyaggal. Budapest határán, Máriaremete közelében 33 ezer évesek a Felső barlang leletei. Farkas, róka, barnamedve, vadló a jellemző állatcsontok. A jégkori vadló nem tévesztendő össze a vadszamárral (Asinus Hydruntinus), csontjaik különbözőek. Joggal feltételezhető az ilyen gazdag és kiemelkedő fejlettségre utaló leletanyag mellett a letelepedettség, a kezdetleges földművelés gyógynövények szaporítása céljából, továbbá a jégkori vadló kicsinyeinek befogása, háziasítása, szállítóállatként való hasznosítása, ugyanis a csontok alapján néha óriási mennyiségű zsákmányra, húsra lehet következtetni. Valószínűleg nem az egész közösség, gyerekek, asszonyok, öregek követték a csordát, csupán a vadászok. A lovasi festékbánya közelében sincs élettérre utaló lelet, tehát bányász, vadász őseink „eljártak dolgozni”, majd hazatértek zsákmányállataikkal, nyersanyagaikkal, a kultuszaikhoz szükséges vörös festékkel. Hittek a halál utáni létezés valamilyen formájában, mivel zsugorított, oldalt fekvő helyzetben eltemetett halottaik mellé vadász szerszámokat, élelmiszereket tettek. És voltak olyanok is, akik nem zsákmányért, nyersanyagért indultak el. Ne higgyük azt, hogy őseinket csupán „állati szükségletek” vezették. Az emberi intelligencia fontos része a kíváncsiság, megnézni mi van a hegyen túl… Mindig azok lendítették előre a fejlődést, akik kíváncsiak voltak arra, mi van a hegyek túloldalán. A gravettiek Kíváncsi őseink elindultak Keletre. Erre az elindulásra egyetlen bizonyítékunk van: a visszatérés. Visszatérés a Kárpát-medencébe, nemzedékekkel, századokkal, ezredekkel később. Visszatérésüket segítették a folyómedrek, az útközben szerzett csillagászati ismeretek, az odaút során letelepített helyőrségek, táborok, kolóniák. A visszatérés népe a gravettiek. Nevüket jellegzetes, kőből pattintott nyílhegyfajtájukról kapták, amelynek alapján táborhelyeik nyomonkövethetők. Főbb telepeik a Don, Dnyeper, Dnyeszter mellett, majd sorban a moldvai területeken, a Keleti Kárpátokon keresztül a Kárpát-medencében, ahova kb. 25 ezer évvel ezelőtt érkeztek vissza. A hivatalos álláspont szerint a gravetti kultúra minden előzmény nélkül, a Don, Dnyeszter, Dnyeper déli területein alakult ki. De emlékezzünk csak vissza a 36 ezer éves istállóskői nyílhegyekre és a lovasi festékbánya vörös limonitjára. A gravettieket nyílhegyükről nevezték el és vörös festéket használtak halottaik eltemetésekor. A gravettiek fôbb szálláshelyei a Kárpát-medencében Bodrogkeresztúron, Orkán, Ságváron, Dunaföldváron, a Dunakanyarban, Pilismaróton, Csillaghegyen, Zalaegerszegen és a Felvidéken voltak. Rénszarvasvadászattal foglalkoztak, telepeiken azonban megtalálhatóak a jelenlegi belső-ázsiaihoz hasonló vadlócsontok. Feltételezhető, hogy az egyik csoport már az ott háziasított fajta hátán tért vissza. A hivatalos álláspont a ló legkorábbi háziasítását ugyan i.e. 3000-re, azaz 5000 évvel ezelőttre teszi az Ural táján, de ismét hivatkoznék az istállóskői csont nyílhegyek és az íj használatával kapcsolatos álláspont ellentmondásaira, vagy a már említett vadszamár kihalását illető időpontok eltéréseire. A gravettiek nem a barlangokat keresték, hanem a síkvidékeken maguk alakították ki rúdsátrakból álló átmeneti szálláshelyeiket. Huzamosabb tartózkodásra földbe vájt, felül szintén sátorszerűen kialakított bőrökkel és földdel fedett kunyhókat készítettek. Tudták, hogyan kell tárolni, szárítani a húst. Friss fogyasztásakor kőlapokon sütötték. Gazdag szerszámkészletük volt, többek között agancskapa. Művészetükre a női termékenység és agyag állatszobrocskák, valamint a vörös földfesték használata jellemző. A hivatalos álláspont szerint 10 ezer éve, az utolsó jégkorszak végén, a felmelegedéskor a rénszarvasok Észak felé húzódtak és őket követve az egész gravetti népesség elhagyta a Kárpát-medencét. Numi Tórem A gravetti népesség egyik, feltehetően a felvidéki területen élő része valóban elhagyta a Kárpát-medencét a rénszarvasok nyomában. Hallatni fog majd magáról ősapáinknak ez a csoportja. Az ô egyik leszármazottjukat fogják az obi-ugorok (vogulok, osztjákok, manysik, cseremiszek, lappok, szóval akiket néhány nyelvész finnugorként foglal össze) Numi Tóremnek, Teremtőnek hívni és megőrizni teremtési énekeikben. Ezek az Északra vándorolt ősapáink tanították meg a neandervölgyi szinten élő obi-oguroknak a fejlettebb nyelvet, az eszközkészítést, halászatot, vadászatot. És itt van a finnugorisztika alapvető tévedése, vagy tudatos torzítása, hogy a tanítókat összekeverték a tanítványokkal. A helyőrségek A jégkorszak végi felmelegedés hatására a Kárpát-medencében is hatalmas területek kerültek víz alá, veszélyeztetve síkvidékre települt őseink életterét. Ezért nagy arányú kivándorlás indult meg, fokozatosan feltöltve a Keleti Kárpátoktól a Donig húzódó helyőrségeket. 8-9 ezer évvel ezelőtt a telepek megnövekedett lakossága kezdett áttérni a vadászatról az élelemtermelő gazdálkodásra. Termékeikkel kereskedtek, kapcsolatba léptek más kultúrákkal, tanították őket, hatottak rájuk. Újból hosszú utakra indult néhány csoport. Eszközeik, használati tárgyaik alapján követhetők. E követés legjellemzőbb tárgya most nem a gravetti nyílhegy, hanem a kerámia és Dél-Mezopotámiába vezet. Sir Leonard Woolley, a mezopotámiai ásatások legnevesebb régésze tárt fel egy kultúrát az Al-Ubaid domb alatt, amelynek egyik alsó, 6500 éves rétegében jellegzetes mintázatú, mázas, égetett agyagedényeket találtak. 500-1000 évvel később pedig ugyanezen az útvonalon megjelennek a fejlett rézbányászatot és fémművességet követően a fémszínű, sötétszürke, vörösesbarna mintázat nélküli kerámiák Dél-Mezopotámiában. Az erdélyi helyőrség Erdély a Kárpát-medence régészeti leletekben és adatokban leggazdagabb területe. Sajnos ezek éppen olyan hozzáférhetetlenek, mint néhány éve Zakar András, Padányi Viktor, Badiny Jós Ferenc, Érdy Miklós könyvei voltak. Erdély a kulcs, a sumer-pártus-szkíta-hun-magyar azonosság bizonyításához és éppen ezért kellett ezt a kulcsot kitépni a kezünkből. A kultúrtörténészek kevés dologban értenek egyet, de abban igen, hogy az írás sumer találmány. Ezt mi magyarok is elfogadhatjuk, azzal a kiegészítéssel, hogy a sumerek Kárpát-medencei ősapáink egy délre húzódott csoportja voltak. Ezt bizonyítják az egyúttal az útvonalakat is mutató tordosi (Erdély), Vinca (Belgrád közelében), anatóliai, zagroszi kultúrák. A gravetti nyílhegy, a fazekaskorong, a négykerekű kocsi, a juh, kecske, ló háziasítása, a festék és rézbányászat, az égetett agyagszobrocskák feltalálása után Erdélyben megjelenik az írás. Az erdélyi Tatárlaka a múlt században élt nagy jelentőségű régésznő, Torma Zsófia által feltárt tordosi kultúrához tartozik. 1961-ben itt találtak a régészek egy hamuval telt gödörben, emberi csontok mellett három agyagtáblácskát és agyagszobrocskákat. Hangsúlyozom, hogy helyi agyagból készültek. A három táblácskán piktográfia, képírás található, amelyhez hasonlókat Torma Zsófia is talált a tordosi cserépedények alján. De nem csak a tordosi, hanem Dél-Mezopotámia Al-Ubaid-i és uruki kultúráit követő Jemdet-Nasr korszak agyagtábláival is megegyeznek a piktográf jelek. A lényeges különbség az, hogy radiokarbon mérések alapján a tatárlakai lelet 7000 éves (i.e. 5000), a Jemdet-Nasr piktográfiák pedig 1500-2000 évvel fiatalabbak. A tordosi szobrocskák őseink külsejére is utalnak, hátul varkocsba fogott hajat viselnek, mint utódaik, a hunok. Ha többet kíván tudni, vagy részletesebben olvasni a problémakörről, keresse Friedrich Klára és Szakács Gábor „Kőbe vésték, fába rótták” című könyvét! – a szerk.

2007.01.20. 15:15

Mindenkinek köszönöm a segítségét

2007.01.20. 10:51

Egyébként én és Fradi közösen szerkesztjük a maghar oldalunkat. Nagyon örülök, hogy Badiny Jós Ferenc és Padányi Viktor kutatásait, írásait is feltetted. :) //gportal.hu/portal/maghar/ További szép napot! Szebb jövőt! Szkíta

2007.01.20. 10:40

Dani! Szerintem lenne kereslet a társalgóra. Én a magam részéről rendszeresen látogatom az oldaladat, sőt ajánlani is szoktam ismerőseimnek. Szkíta

2007.01.20. 10:38

Üdv Dani. Örülök a pozitív válaszodnak. Az oldaladat már fel is tettem a linkek közé, sőt kiemelt helyre fogom tenni. :) Nagyon színvonalas honlapod van. Szkíta

2007.01.19. 22:37

Szia Fradi és Szkíta szivesen cserélnék veled linket Dani

2007.01.19. 22:33

Ha lenne rá kereslet kitenném a társalgót Dani

2007.01.19. 19:39

Jó az oldal, gratulálok hozzá:) Jó lenne, ha látható helyre tennétek a Fórumot, ahol MI beszélhetünk egymással... Ez lenne a javaslatom, hogy MI is összekötésben legyünk egymással, ne csak az ellenség... Fullcontakt

2007.01.19. 10:07

Hazánkért

[Friss hozzászólások] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]