A Szubarok, Hurik, Urartuiak és Médek
Észak Mezopotámia õslakói

Hámori

A Kaukázusi hegységtõl délre már az õskor óta, külömbözõ rokon népek éltek. Neveik hurik, szubartuiak, urartuiak, médek. Ezeket ugymint a déli szumérokat és elámiakat általában Asiani népnek hivják néha, mivel nem voltak szemiták és nem voltak indo-árják, hanem Turáni népek voltak, és nyelveik is ragozó volt. Erröl az észak Mezopotámiai vidékröl származott a Magyar törzs is mivel sok õsi történelmi jegyzet bizonyitja, hogy jelen voltak ezeken a területeken hosszú idön keresztül. Észak Mezopotámia Térképe, Kr.E.2,300, Hurri és Szubar és más telepek

A déli száraz és lapos alfölddel ellentétben az észak Mezopotámiai területek gazdagok voltak fában, növényzetben, fémekben. Itt kezdödöt az elsõ földmüvelés Kr.e. 8,0000 körül mely természetessen népszaporodást keltet. Az õs Anatoliábol kiindulva ezek az elsõ földmüvelök keletfelé Turkesztánig (Keltiminár Kultura Kr.e. 4,000) és nyugatfelé a Dunamedenceig telepeket alapitottak (Körös Kultura Kr.e. 5,500) a közel keleti származásu telepesek. De természetessen északrol délfelé is terjedtek dél Mezopotámiába (Szumérok KrE 3,500 ) és onnét az Indusig (Harrapa Kultura). Ezek az õstelepes népek egyike sem volt szemita vagy indo-europai, hanem mind ragozó Turáni nyelveket beszéltek, melyek között ma is található sok egyezö vagy hasonló alapszó a késöbbi Ural-Altáji rokon nyelvekben. Fajtájaik már megváltozott a szomszéd népek hatása miat, de sok nyelvi és kulturális hasonlóság mutatja az õsi közös eredet nyomait.

Az eredeti õs mezopotámiai kultúra északról délfelé terjedt, a nedvesebb földekrõl a száraz földekre, amiket öntözéssel tudták csak megtermékenyíteni. Észak Mezopotámia dúsgazdag volt fémekben, drágakövekben, és földjében megterem minden féle mag, gyümölcs és szõlõ. Még a pálmafa is termet itt, de a hegyvidékekben már nem gyümölcsözött. Ez igazi paradicsom volt eredetileg és nem véletlen hogy annak tartották az õsi hagyományok, vagyis az Éden kertjének. " Egy folyó fakadt Édenben mely a kertet öntözte; és onnan négy ágra osztódott. Az elsönek neve Phison (Phasis) amely bekeriti Havilát földjét, ahol arany található. És annak a földnek jó az aranya; bdellium és onyx is található ott. A második folyó neve Gihon (Dzseyhan) amely körülveszi KUS egész földjét. A harmadik folyó neve Tigris, amely Assur-tol keletre folyik. És a negyedik folyó az Eufrátesz". (Genezis 2. par. 10-14). A négy folyó közös eredete nem aktuális de közel van egymáshoz. Ennek a területnek része volt Subar-tu régen, a magyar õshaza, melyet Árpád rokonai "Szubartu Aszfaloi" néven mondták el a Bizánci császárnak mint a magyarok régi neve és telephelye. Tehát nem egy honfoglalás elötti leszakadt magyar csoport új hazája volt ez, ahogyan a Finnugorizmus tanitói szeretik ezt magyarázni.

Mint ahogy az Éden kertjéböl is kikergeték az embert ez a gazdag terület is ütközö helye lett három külömbözö emberfajtának és nyelvfajtának. Az õslakó Szubartui-Hurri-Elámi-Méd népek után Arábiából és Észak Afrikából jött szemiták alapították közép-mezopotámiában Akkádot (Kr.e 2700) és késöbb észak mezopotámiában Asszíriát (ca Kr.e 1,300) mely évezredeken keresztül támadta, rabolta, sanyargatta a környéki népeket. Különössen büszkék voltak az Asszir királyok az embertelen pusztitásaikra. Késöbb északról pedig Anatóliában betörtek a dél Kelet Európai népek, kik szintén kis nemzetekben terjeszkedtek délfelé, portyázva a települt népeket akikel idövel össze is keveredtek. Egy idõ múlván õk is lábatvetettek ezeken a területeken és átvették a hatalmat Anatóliába a Hettita néven az õslakó Hati nép felet akik nevét is kisajátitották. Késõbb Iránba, megalapítoták a Perzsa Birodalmat az eredeti nagy Méd Birodalom felet és hátérbe szoritották az õslakó Urartui-Elámi-Méd népeket, kikel általában elég jól kijöttek. A médek és elámiak voltak a tanitomestereik az Iraniaknak.

 Az észak mezopotámiai õsnépek nevei majdnem feledésbe mentek a hosszú idõk folyamán de a régi Asszíriai írások szerint a "subar/supar" nép volt itt az õslakó és a dél Mezopotámiai népek általában Subarnak hivták észak mezopotámiát. A mai tudósok ezt a nevet már nem akarják elfogadni mivel a Szubar nevet fõleg csak a vidékre, a földre használják, mint "Szubar-tu". De volt Szubar nép is úgymint késõbb volt Szabir a kaukázusban, amit már nehéz letagadni. Lehet hogy a Szumir nemzetnevet is a Szubar [ m>b ] névböl teremtették a késöbi Szemiták, mivel a Szumirok sosem hivták magukan igy, hanem inkáb "emegirnek" hívták nyelvüket.

A korszakunk tudósai a vidék õsnyelvét legkorábban a Mitani országnévröl hívták, aztán a Szubaru nevet használták és végre inkább a Hurrita nevet szeretik használni. Ez csupán külön ágazatai lehetet a szabartui õsnyelveknek. Egyes kutató a Hurri nevet észak nyugatinak tartja míg a Szubartuit észak keletinek. A déli nemzetek Subarnak hívták az egész észak Mezopotámiát, habár egyes Egyptomi irásban Magort is használnak észak mezopotámiára, ami esetleg a Méd névbõl származik. A hosszú történelmük folyamán inkább mindig kis nemzetségekben és városálamokba tömörültek a Szubartuiak és nem közös király alá. Az "uru" szó melyböl a város szavunk is származik az nemcsak várost, hanem rokonságot, rokonsági települést, és vért is jelentet régen a rokon nyelvekben. A Hurrik csak a történelmük utolsó 300 éve alatt alapítottak Urartu királyságot, amit komoly fellendülés követett. Erösitett nagy városokat alapitottak, oriási kövekböl és vizcsatornákkal ellátva. A bibliában Ararát néven jegyezték fel nevüket, mely Urartubol származik. De ez a név sem volt olyan újdonsült kifejezés, mivel már a Szumér korban is említik õket Aratta néven. Már az Asszirok elöt éltek itt Huri népek KrE 2,100 elött olyan helyeken mint Tel Brak, Nagar (Kr.e 2,400), Urkish (Mozan). Diakanov kutatásai szerint a Hurik hét külömbözö nyelvjárást alakitottak külömbözö helyeken, de ezek közöt nem voltak nagy különbség. Ezeknek a nyelvjárásoknak a legõsibb formája Ugaritban volt, közel a Földközi Tengerhez. Tehát Ugar-it kezdetben nem szemita hanem Hurri nyelvü volt és itt is az Ugor nevet találjuk, ami a Hurri, Kuri, Guri népnéve ugymint Khorezmia az Aral Tenger mellet. Ugarittol keletre volt egy másik Hurri alapitás, Arpad városa.

Ma sokan elõszeretettel szeretik összekeverni a Huri és Urartu népet a délfelé terjeszkedõ árjákkal, akik késõbb Indiába és Perzsiába hatoltak és idõvel átvették Urartu területének egy részét Örményország neve alatt. Az örmények magukká tették az Urartui királyokat is. Mint mindenhol ahova mentek az árják átveszik a helybeli népek külsõ formáit, nevét és hírét. Mind ha jogos utódok lennének a kifosztott népek felet. Így volt ez a Médeknél is, akiket ma mindig árjának hirdetnek, de akiket a helybeli Babiloni hagyomány, amit Beroszusz leirt, egy õslakó nem Szemita és nem árja népként ismertet. Király neveik nem Iráni, hanem Hurri-Urartui származásuak Még ojan tudományos könyvek is mint a "The Cambridge Encyclopedia of Archeology" elkezd beszélni a Hurritákrol de majdnem minjárt vágányt cserél és csak az árja Hetita betörökröl beszél, mivel nekik csak ezek fontosak. Amit ír roluk az fél hazugság és tul kevés, mivel egy sok ezer éves helybeli kulturának leszármazotaik fontosabak mint egy betolakodo barbár nép.

Olyan elméletek is vannak miszerint a Hurriták, kik nemzetségeiket Nairi néven hívták keletrõl jöttek Mezopotámiába, ahol az ott lakó Szabirok felet egy uralkodó réteget alapítottak és egybeolvadtak velük. Vannak kutatok akik a Hurikat egy keleti ágazatu Szubartui népnek a visszatérésének tartják. Mivel Khorezmia és a Subartuiaknak hagyományai egy hasonló Szubartui közös õstõl származik "Szievtöl". Így is úgy is turáni nép volt a Huri, mely az elsõ ázsiai nép mely bevezette az összetett nyilat és a könyü lovas harcszekeret, mely híresé tette az ázsiai harcosokat. Ők magas szintre emelték a lovak tenyésztését és könnyü lovas szekereikkel elterjedtek egész Mezopotámiába. A Hurik híres fém művészek voltak amit már az őslakó szabiroktol tanulhatták, bronz tárgyaikat kereskedök elvitték egészen az Olasz félszigetig, az Etruszk királyságig.

Urartutol délre volt Média akiket Magyának kellene ejteni. Történelmük Észak mezopotámiában kezdődött mivel az ott élő szubartúi, huri, déli elámi, északi szaka (szittya) és késöbb a délről bevándorolt szumér menekültekből származtak. A szemita asszír birodalom megalázó és elnyomó törekvései ellen hosszu ideig harcoltak a megmaradásért, mig végre Assziriát elpusztitották.

Kr.e.1200 körül a Földközi térből előtörő föníciaiak elfoglalták a sok város ­ államból álló földjüket, aminek következtében a 40 "Madja" nemzetség Szubartuba költözött, a káld nemzetségfők vezetése alatt. A Haldi (Káldi) istenség volt az Urartui Hurriták fő istene. Ez a szó megvan a Finn-ugor "*alke" és Szumér nyelvekben "alad" is és nálunk az "áld" szóban. Kr.e. 1070­ben ez a 40 nemzetség egy különleges "nemzeti tanácsot" alapított. A Kr.e. 9.­ik század végén a Van tó környékén a 40 nemzetség önálló királyságot alapított, amit az asszírok Úrartunak neveztek. Urartu már fel van jegyezve KrE 1275 ben, de az elsõ ismert közös királyuk neve csak Kr.e 858 -844, Arame volt. Urartu theokratikus álam volt, mint Szuméria, ahol mindent isten nevében és akarata miat tettek. Haldi istenük "ált-al" volt minden tett meg-"áld"-va vagy "üld"-özve. Ez lehetet a nagy akadáj királyság alat egyesülni korábban, mivel csak istent tartották olyan nagy úrnak hogy minden törzsfönek parancsoljon. Urartu Kr.e 1,300 tol Kr.e 600-ig sikeresen ellenált az Asszirok ellen, kik gyakran dicsekedtek, hogy miképen gyözték le az Urartuiakat, de mégis soha sem tudtak lábatvetni országukban. Az Asszir királyok dicsekvései gyakran csak tulzások voltak mivel "oriási" gyözelmeiket sosem tartoták meg helyi uralomal, de századokon keresztül hadakoztak egymás ellen.

Urartui Hurri Királyok

Urartu elsö feljegyzése Kr.e 1275
Arame ca Kr.e. 858-844 Shalmaneser III idejében
Mivel nevét utána sosem használta más király lehet hogy egy értelme a szittya arim =1, elsö? szóban rejlik. (Herodotus arim-aspa=egy szemü) E fajta szó az "egyre" csak a Turani származásu Dravida nyelvekben maradt fen, de lehet hogy az árva (egyedül) szónak egy változata. Ezt a nevet veték át az örmények és ma ez bizonyitja téves Hurri származásukat de nem a nyelvük.
Lu-tirpi ca Kr.e 844-834
Sarduri I ca Kr.e 834-828
Ishpuini ca Kr.e 828-810
-Kezdetben Sarduri "ispánja", alkirálya és fő hadvezére volt "ispuini", Sarduri I fia.
Menua, ca Kr.e 810-785 -egyesitette Médiát és Parsuát is Urartuval és sok utat, viz csatornákat, városokat épitetett.
Argishti I, ca Kr.e 785-753 -egyesitette Mannai, Malatya, Arpad államokat és sulyos vereséget adot Assziriának és épitette Erebuni városát, a késöbbi örményországban.
-- Urartu csucspontja --
Sarduri II ca Kr.e 753-735 -országa erejének tetöpontján sok hadjáratot inditot szomszédai elen és mikor Assziriában egy uj erös kezü király vete át a hatalmat, nem tudta megálni ellene a helyet. Ezért hatalmát elveték töle és fiatal fiának adták át az Urartuiak.
Rusa I ca Kr.e 735-714 -Helyreálitotta a birodalmának helyzetét, habár a nyugati gyarmat álamokat már nem birta vissza nyerni az Assziroktol.
Argishti II ca Kr.e 714-680
Rusa II ca Kr.e 680-639
Sarduri III ca Kr.e 639-635
Rusa III ca Kr.e 635-629
?
Sarduri IV ca Kr.e 615-598
Rusa IV ca Kr.e 598-590

A legujabb listákat R.D. Barnet, "Urartu", 1982 könyvében találhatók.

Érdekes hogy Urartu első feljegyzése hamar követi a Hurri Mitáni birodalmuk bukását, mely Urartutol nyugatra feküdt. Elég biztos hogy Urartu kezdetben csak egy keleti határ bánsági vidéke volt a korábbi nagy Hurri Mitáni birodalomnak. Lehet hogy ezért hivták az országukat is Bianini néven. Valamijen foradalom tört ki, amit az asszirok kihasználtak arra hogy megtámadják öket és elpusztitják a birodalmukat, elsõ Shalmaneszer Asszir királyuk vezérlésével. Az asszírok a Huri álamokat Shupri (Subar) néven hivták, mely az õslakó szabirokat jelezte. Az Urartu vidéket a Hurik Biaini néven hivták és ebböl származik a mai Van Tó neve [B>V]. Lám már it kezdödhetet az õs magyar és szemita népek közti elentét, melynek okait lehet hogy mi elfelejtettünk de ök nem. Sajnos ez a negative oldala az östörténelem élve tartásának, hogy nem felejtik el a régi ellenséget sem és még rosszabitanak is rajtuk. A huri Urartui népek legkorábbi irodalma a szemita Akkád ékirásal gyakran Akkád nyelven volt írva. Az urartui királyság adta meg azt a bizalmat idövel hogy már saját nyelvükön irták le a fontos feliratokat elsõ Sarduri királyuk alat, aki alapitotta Tuspa fövárosukat. Ez az idegen irodalmi nyelv nagyon félrevezetö volt a kutatoknak, mivel nem az öslakókat látták, hanem a jobban ismert szemita irodalmi nyelvükön keresztül szemitákat. Csak az írnokon nevein keresztül érezték hogy ezek nem lehetnek szemiták. A Hurri-Urartui szótárt megismerheti az olvasó az interneten ezen a címen. http://www2.4dcomm.com/millenia/hurriwrd.html.

A második Méd­birodalom területe északon a Káspi tengertõl nyugatra a mezopotámiai nagy folyókig feküdt. Atropán állam volt a központja, de egy ideig Média bekebelezte az egész Iráni fennsíkot is.(1) A "Madja" országnevet elõször az asszír irodalomban találták meg Kr.e. 840­bõl, mikor Salman­eszer volt az asszír király. Hérodotosz, az antik görögök történész azt írta a médekrõl, hogy magukat eredetileg "ári" néven hívták, ami nemzetet­embert jelentett, úgy, mint a török nyelvekben, míg a perzsák õsei régen "artai" néven voltak ismeretesek. Az "ári" név Észak­Mezopotámiában a khuri, huri, úri, és ebbõl az ARI névbõl fejlõdhetett ki. A szó egyik változata a huri nyelven "úrat, királyt" is jelent, úgy mint a magyarban. Már a szumér ­ korszakban is az északi hegyvidéket KUR, HUR néven ismerték a szumérok. (9)

A 19­ik századi európai kutatók, minden nagy õsi mûveltséget kezdetben "árjának" vagyis Indo­európainak kíséreltek meg beállítani, és mivel a médek között élt egy kis Indo­európai (5) csoport, melyet "artainak" és nem "árjának" hívott Hérodotosz(6), a perzsák õsei, így õket is hamarosan Indo­európainak festették át. Hasonló helyzetbe kerültek a médekkel közeli rokon és szövetségben álló szittya népek is, melyek innen a közép­ázsiai pusztákat népesítették be. Ebbõl a korból és vidékrõl származik az a tévhit, hogy az európaiak "árják"mivel az irániak ezt a szót is átvették, vagy esetleg ez náluk is használatban volt. Az arya csak kis változata az uru szónak, mely várost, véri rokonságot, vért jelent a Turáni nyelvekben. Igy kisajátitani nehéz. Több turáni nyelv használ ehhez hasonló szót, ami férfit >> nemzetséget jelent. (Török er, Finn yrkö, Dravida uru, Sumir uru,erin stb.)

"A nemzetközi történelmi tudomány az utóbbi évtizedekben ismételten és nyomatékosan megkérdõjelezte a 19­ik századi feltevést, hogy a szkíták valóban az irániak rokonai."(7) Csak éppen a nyugat európaiak nem akarják ezt a kedvenc kapcsolatot elengedni a huszadik században. Az elõtt minden író a szittyákat az Urál-Altaji népekkel egyeztette.

Az antik szerzõk egyhangúan tanúsítják, hogy a médek a szittyák rokonai voltak, valamint, hogy a késõbbi Ó­perzsa birodalmat eredetileg a médek szervezték meg. Itt inkább a keleti szakák rokonok de a görögök a lovas árja csoportokat is így hívták úgyhogy az Anatóliai Hettiták és Örmények, kik nagyon összekeveredtek már az õslakókkal, már azok is szittyák lettek a Görögök szemében. Késõbb, a Perzsa­birodalom fennállása alatt is, a médeket mindvégig egyrangúnak tekinteték a perzsák. Ráadású, a 19.­ik század kutatásai kimutatták, hogy a perzsák mûveltségüket, mûvészetüket, államszervezésüket és az államvezetés módszereit mind a médektõl vették át, akik pedig a korábbi Urartui-Hurritáktol. Többek között hitük egyrésze is a médektõl és Hurritáktol származott.(8) Az Indiába késõbb bevándorló Hinduk is az õsi Huri isteneket mint Sivini>Siva, Naszatja (ikrek), és Mithra a Hurritáktol vette át, és ezért akarják az Urartuiakat is bekebelezni anyira. Nem forditva, ahogy álitják, hogy a Hurrik átvették az árjáktol. Az eredeti árja istenek teljesen mások voltak és csak itten és késöbb Indiában van a Mezopotámiai féle nevek találhatok.

Kr.e. 500 körül Hérodotosz csak hat méd törzset/nemzetséget említett meg ebben a már késõi perzsa korban, és ezeket már perzsa és görög torzítással tudta csak továbbadni. Így már az õ jegyzetei nem nagyon megbízhatók.

 1.Buszae perzsául "buza" õslakót jelez, evvel rokon a késõbben Turáni­Alföldön élõ pasi­ani szittya, és a honfoglaláskor nyugatra vándorló besenyõ, amibõl a bosnyák is származik. Pártus nyelven és magyarul Basyo?, Bese, halász sast jelentet. Erre emlékeztet a magyar mondákban megmaradt sasok támadása, mely valóban nem a honfoglalás idejébõl való hanem sokkal korábbi.

2.Paraetakeni perzsául nomádot jelez, így ez nem hiszem hogy a valódi nevük. Magukat inkább pártusnak hívhatták. Ez a nemzet Médiának az északkeleti határán élt. Már a nevük is határt jelentett a méd nyelvben és a szumérban is. ( Szumér "Bar" = borda és határ, parlag, vetelen föld, por ahol nem lehet ültetni hanem csak állattenyésztésre alkalmas.) A késõbbi lakóhelyük a Káspi­tó keleti oldalán volt.

3.Stru­khat ­"Chat, Khat, Had, Geta" az összes Turáni nyelvekben nemzetségeket, nagycsaládot jelezte. A KAD szó minden Turáni nyelvcsoportban megvan és házat, nemzetet jelentett. Szumér GUD, Finnugor KAT/KUNTA, Dravida KATTU, O-Türk QOTU. Magyar [t>z] HAD > HÁZ, KONDA stb.. A STRU ami Mezopotámiában takarót jelentet, török "çatir", magyar "sátor", szumér "sud-ug" nyelvben pedig egy kezdetleges lakóhelyet jelentett. Ez az elnevezés természetesen nem lehetett a valódi nevük. A külsõ világ inkább a "törzsfõ" nevétõl kapott "szaka" és innét a görög szkíta néven ismerte õket.(10) Sátorozó, állattenyésztõ, nomadizáló életmodukrol ismerték õket.

4.Ari­zanti Az "ari, khari, hari" nemzetség, nemesség, hegység - nagyság értelmû.
Az õsi "huri" vagyis "hari, ari" népnév változata. Ők voltak a szubar nép nemes és katonai rétege. Habár úgy látszik, hogy míg az eredeti szubarok mindig éltek Mezopotámiában a Hurik egy keleti rokonok kik csak késõbb költöztek észak Mezopotámiába. Tehát õk
lehetettek az úri rétege a szubarok és médek egyik alkotó csoportjának is. (11)

5.Budii A Budi, Pút, Buda, Budini stb. szittya nemzetségnevek, kik a történelem folyamán több távol esõ helyen éltek kelet Európától Indiáig. Nehéz tudni hogy ez mind egymásal rokon nép volt. Ebbõl származik a Buddha neve is.(12)(13)

6.Magii A madja, ami görögül méd, valódi õsi kiejtése "magya" ami visszavezethetõ a turáni és szumér õsnyelvekre. Gyakran MAS, MOS, MES, MAZ alakja is van ennek a fejedelemséget/urat jelentõ õsszónak ami megvan a szumér, dravida, és ugor õsnyelvben.
A fontossab szumér nagykirályok mind MAS+név cimet hordtak. A magyar népnevet ebbõl a szóból szokják levezetni a finnugor nyelvészeink. A név kezdetben egy vidéket is jelentett a MAT és MAD alakban.(14) De egy hasonló nevû papságuk is volt, mely még az õsi szent nyelvet, õshitük nyelvét beszélte és ismerte, amit manapság szumérnak hívunk, de amit sajátmagúk a szumérok Emeku, Emegi, Emegirnak hívtak, és így a perzsa korszakban már csupán "mági" lett. (15)

Hérodotosz nem említette a szomszéd õslakó szubartui õsnépeket, melyek valóban a médekel és hurikkal rokonnépek és a vidék õslakói voltak. Khuri Az északi szubar nép nemessége. Sokan az asszír katonaságban is szolgáltak. Lovasok voltak. Ők vezették be a lovas harcmodort, amit főleg könnyű harcszekéren de néha lóháton is. Ekkor még nem volt kengyel és a lóhát nem volt elég biztos. A magyar szekér szó eredetileg kapcsolatba lehetet ezzel a harcszekérrel mivel a szó alapja már megvan a déli Dravida nyelvben és elég biztos hogy csak kis változata a szumér gigir =kerék, szekér szónak, dravida [g/k>s] sagar, magyar szekér, >> szanszkrit sakat. Egyiptomban is sakar volt RA napisten hajója, ami más népek hiedelme szerint inkább a nap lóvas szekere volt amit a nap korongja jelképez. Tehát már ekkor elkezdõdött a híres turáni lovaskultura. Érdekes hogy a déli Dravida nyelvekben megvan nemcsak a szekér szó mása a "sagar", hanem a kocsi is mint "kosur". A dravidák leválása pedig még korábbi lehetet mint az Ural-Altáji népek szétválása volt. Õk még jobban el lettek szigetelve a régi nyelvi rokonaiktol.

Szubar, Szubartu­ a szubar a legõsibb népnév Észak ­ Mezopotámiában, és lakóterülete késõbb leszorult a Szubar­tu vidékre a mai Van­tó környékére. (16) Ez egy puszta lakó népet jelentett régen a szumér nyelvben.

Kasszu, Kus nép, mely Közép ­ Mezopotámiát uralta sok száz éven keresztül, Kelet ­ Mezopotámiából származik. Szintén az elámi és médekkel rokon nyelvet beszélt. (17) Érdekes hogy a mai "tudomány" teljesen elfelejtette a bibliában is szerepelõ Kus népet. Már bizonytalan lett ez a híres nép mely keletrõl Elámbol jött és a szumért csak mindenbe utánozta, de nem ujitott. Kus volt a Sabir nyelvben a Hold neve és lehet hogy az éjeli sötétséget is jelezte. Igy Kus nemzé Niprudot (Nimrud) nem más mind a hold szülte a napot, ugy mint a szumér mitologiában is ahol a nap a hold fiatal fia.

A híres perzsa kutató, Dr. Richárd N. Fry (18) és társai szerint "maguk a médek ­ a perzsa idõben ­ egy keverék nép volt, melyben õslakókból és bevándorolt irániakból tevõdött össze." Törzsneveik és királyneveik általában nem voltak iráni eredetûek! Nem voltak így árják. De idõ folyamán idegen hatás és megszállás miatt nyelvük folyamatosan változott és mégis az lett a vége hogy az õslakosság nyelve eltûnt és csak maradékai maradtak a késõbbi Iráni nyelvben. Még a szumér idõkben ismert Guti > Qutil > Kurt > Kurd nép sokáig tartotta nyelvét de õk is végre beolvadtak az Iráni nyelvek családjába. Az északi ágazatuak esetleg a Kartweliek (a Gruzok). A Perzsa Birodalom pedig a világot próbálta meghódítani és a sok sok rokon népeket is velük együtt. Nem mindenhol sikerült nekik de a sok rokon nép a világtáj négy irányában szétvándorolt. Elámi-Dravidák Indiában, Hunok és Szittyák mongoliában, Finnugorok részei a hideg északi vidékekre vagy fel a hegyvidékekbe. De sokan beolvadtak ebbe a olvasztó tégelyben úgy mint késöbb más és más Indo-Europai csoportba. Egyetlen egy Indo-Europai nyelv sem tiszta eredetû, mindegyiknek van fontos alkotó elemek a Turáni nyelvekbõl! Német << O Finnugor; Orosz << Mongol, Török, FinnUgor; Latin << Etruszk, Iráni << Szittya, Huri, Elámi, Méd.

Fontos tudni, hogy Asszíria területének régi neve az egyiptomi írók szerint Magor volt, ami a méd õslakók nevét viselte.(2) A késõbbi "Asszíria" országnév is az õslakók istenének a nevét viselte, és ezért az Asszíria név érthetetlen volt a szemita nyelvekben. Az asszírok fô istenüket AS­UR­nak hívták, ami nem más, mint az egy/egyetlen úr, az "istenek" apja, a saját irodalmuk szerint, amit Babilonban és a Hatita birodalomban IS­TENnek is hívtak, Egyiptomban Usarnak (görögösen Oszírisznak) "ÕS-UR". (3) Ezek a magyarázatok nem szó összecsengések, vagyis hasonlo hangzásu szavak, hanem valódi nyelv ismeretböl fakado magyarázatok. Hasonlóképen Asszíria két legfontosabb városa is az õslakók hagyományából származott, mivel Nimrúd és fia Ninus nevét hordták. A Nimród nevet az õsi szumér Nipurból magyarázzák, ami a tüzes értelmû NIP szóból származik a turáni nyelvekben. Ez fõleg az Elámi, Dravida, és Magyar változatában. (az O-Japánban is megvan nipon>nihon) Ebbõl származik a tüz/meleg értelmü "nap" szavunk. Ennek nipur szónak a szemita átvételben megváltozott az értelme, mivel "nimr" párducot jelentett a szemita nyelvekben. Legalábbis így szeretik magyarázni a szakértõk, és túl gyorsan elfelejtik, hogy a turáni huri nyelvben, vagyis az õslakók nyelvében NAMRU értelme "nemes" vagy "nemzet" és nem párduc. A Babiloni­káldeusi nyelvekben pedig NAMRI ételme: nemzet. A méd nyelven pedig NIMAN szó jelent nemzetet. Szumér "nam", Dravida "inam", Magyar "nem" mind ugyanazt jelentett, mint fajta, féle, nemzet, nem. Õ volt a nemzetek apja, a nemesek õse, úgy, mint a mi hagyományunkban és sok rokon népek hagyományaiban, a Magyar Nemere/Nimrud, a Finn Veine-"Monen", stb. Mivel Nimród a Kus nemzetséggel van kapcsolatban az Elámi-Dravida nyelvekkel is biztosan kapcsolatban volt népe mivel sok Kus nevü helységnév és földrajzi név van észak Indiában is ahová az Elámi nép egy ágozata települt és ma a Dravida nyelvcsaládot képviselik.

Asszíria fõvárosa NINIVEH Nimrúd NIN fiától kapta nevét. Nimrúd másik fia, Nergal már a Szumér ­ korban a harc istene volt, (NIR = hõs, GAL = nagy) akinek babilóniai nevei között VA­GUR (magúr), VA­TUR (bátor, hadúr) voltak a legfontosabbak. Észak­mezopotámiában van Magor hegy még ma is, és volt Hunor város is Örményországban. Sok címe volt Nergalnak, mint például "az istenek bajnoka", "a vihar királya", "az erõs nemzõ", "a hadak ura". Ikertestvérével NIN­nel az õ segítségüket kérték vadászat vagy hadászat elõtt. Ha van egy kis különbség a két iker között, akkor Nergal inkább a vadászattal és Nin a hadászattal volt kapcsolatban az Asszír korban. Ezek a nevek apjukra Nimródra(4) is vonatkoztak, akit a biblia a "Nagy Vadásznak" hívott, és akinek a csillagképét, "Oriont" is nagy vadásznak képzelték el. Nimród feleségét a Boldogasszonyt, a babilóniaiak néha a BAU­nak hívták és néha Anutának. Ez a magyar monda Enetjének az elõdje. Enet értelme tehén/anya a Török és Ó-magyar nyelven és így is ábrázolták õt Egyiptomban, ahol NUT nak hívták. A magyarok és szittyák õsei a tehén helyet a csodaszarvasal ábrázolták az anyaistent. Tõle hét jótevõ lány született. Ez az Anuta istennõ is gyakran a vadászattal foglalkozott és nem más, mint a szittyák Artemisz istennõje, akit a szittyák néha Artimpáz vagy BUR­ISTEN néven is hívtak. Ez lehet a Magyar Terem­Bura elõdje. Ez a név pedig "szarvas istennõt" jelent egyes turáni nyelvben ahol megvolt a csodaszarvas totem hit. Más Török népeknél ahol a farkas volt a totem álat ott inkább a farkast hivták Bura- nak.

A nyelvváltozások és sokszor az átvételek torzítása miatt ezeket az istenneveket másképen adta tovább a klasszikus görög irodalom, minthogy õk eredetileg hallották. Így a szumér, babiloni, asszír Nergalbol elõször -Erkal lett és utána Herakles/Herkules. Hérodotus szerint Herkulest az istenített hõst a szittya népek saját õseiknek tekintették úgy mint Mátyás királyunk idejében mikor szobrot emeltek neki. De egyes népek, mint a médek, hurik, valóban másképpen is hívták ugyanazt az õst. A huri népek a hõsies, "erkölcs"­ös, lovagias napistent többek között "Mitra" istennek hívták, amit a perzsák is átvettek tõlük. [[ lábjegyzet Azt a Mitra kultuszt amit sokkal késõbb a Romai katonák hazahoztak Európában már nagyon megváltoztatta az eredeti hõsies és igazságos napistent amit a Hurik és Szittyák tiszteltek. Az igazi Mitra hagyománnyal van kapcsolatban a magyar Pünkösdi lovas napok régi szokása, melyet kezdetben nagyon üldözte az egyház. ]]

Egyes keleti szittya népek pedig Nimród fiát, a harc és nap istenét Mihir, Makar néven ismerték, ami csak változata az Asszír Vagur nevének és a Magyar Magor õsnek

Nergal = Herkules // Mitra = Vagur = Makar = Mihir = Magur// nem más, mint a "Latin" Mars, a harc istene.

Ez volt a Magyar csodaszarvas monda háttere. Nem véletlen tehát, hogy az "ezer ága boga szarvával" ellátott csodaszarvas képeket ábrázoló csodaszarvasokat ettõl az idõtõl kezdve, az elámi lurisztáni bronzokból kiindulva lehet legbiztosabban követni a "hatti" kõfaragványokon és a szittyák aranyszarvasain keresztül a keleti hunok csodaszarvas freskóin és kõfaragásain Mongóliáig és innen vissza a Magyar honfoglalásig. Bár voltak fontos elõzményei a szuméroknál is, ezek még nem kristályosodtak annyira ki úgy, mint a késõbbi rokonnépeknél kik kissé közelebb álltak a nyers természethez mind a kifinomult szumérok. Ez a monda még a vadász-halász korbol való. A szumér csodaszarvasról Bobula Ida ismertetõje ad egy nagyon jó bevezetõt.

Ezután a bevezetõ után a Kézai Simon Magyar krónikáját kell még egyszer átolvasni ami a Nimród monda Magyar keresztény változatát ismerteti.
"Vissza kell térnünk Menroth óriásra, ki a nyelvek összezavarodása után Eviláth földjére méne, melyet ez idõben Perzsia tartományának neveztek, és ott nejétõl, Enét­tõl két fiat nemzett, Hunort tudniillik és Magort, kiktõl a hunok vagy magyarok származtak." Ahogy majd látjuk, nemcsak a Magyarok, hanem az összes turáni nép egy hasonló mondával rendelkezett, és lényegében mindnyájan egy hasonló Nimród féle óriás õstõl származtatta nemzetét, akit annyira tiszteltek, hogy isteni szentként emlékeztek meg róla. Gyakran az õst isteni szintre, vagy pedig isten gyermekének képzelték el, aki isten engedélye szerint nevezet mindent meg mint az elsö ember. Õ volt a Logosz, a nép és nyelv gyökere és védelmezõje. Igen sok rokon népnek meg van ez az õsi primitív elképzelése. Az Ugor nyelvel rokon Közép Kaliforniai indiánok nyelvében is az õs és teremtõ neve Aikat (teremtõ, szellem, szív) ami az Ugor/ostjak nyelvekben "ajkal"=hiedelem, *alke=áld.
(Dr. Ottó Szadovsky, The Californians (magazin), Dec. 1984, The origin of the Californian Indians: the first Asian linguistic links. Utána pedig "The Genesis of California Culture, Nov. 1985) Saját érzésem szerint itt lehet találni az "egy, elõd, elsõ, áld, üldöz", stb. szavak gyökerét is melyek Szumérban alad = szent lélek, Huri nyelvben aika=egy, haldi=szentlélek, aika=egy.

Urartu nyelve ragozott nyelv mely egy különáló ágazata volt a Turáni nyelveknek A Szubar és Huri nyelv fontos kutatóik Gelb és Speiser voltak, kik még a szubar népnevet is védték. Habár nincs olyan szépen ismert szótáruk mind a szumér nyelvnek elég sok szavukat ismerünk márt csak a késõbbi korukból. Nagyon sok egyezõ szavuk van a szumérral, de sok olyan is mely náluk különös. Ugyanakkor természetesen van sok szó amit a szomszéd nyelvekbõl vettek át, mint az Asszír. Nehéz igazán tudni, hogy a szumérral egyezõ szavak valóban szumérból valók vagy pedig a szumérok vették a korábbi Szubartuiaktol kiket délen õk beolvasztottak. Jacobsen szerint a korai Szumér királylistákban jelzet (ku-u₈-a-r) "ku'ara" lett késõbb kuwara, és végleg szubara. Ha ez így van akkor a régi szumér városokat is ezek a szubara/kubara népek alapították. A szumérban kabar=pásztor is jelent. (magyarul kóbor).

A Huri és Szubar nyelvek ragozó nyelvek, melyek nem ismerték a névszavak nemi megkülönbözését, úgy mint egyetlen igazi Turáni nyelv sem. Nyelvüket a híres Hamurabi bonyolultnak tartotta ( "ergu"). Fajukat az "Armenoid" fajtához hasonlítják mely a Magyarban is az egyik fontos alkotó ellem. Ezeket egészen Szumériában is meglehetet találni. Sok észak Mezopotámiai városban és városállamban találkozhatunk velük, mint Mari, Nuzi, Arapha (majdnem tisztán Huri), Katmusi, Karhar, úgymint Urartu (majdnem tisztán Huri) Lullu, Hamazi ország

Összehasonlítva a többi Turáni nyelvekhez.

Magyar	Huri	Szumér	Altáji	Uráli	Dravida
van, vala [m>v] múlt > volt	man >_un	me, mal	ben [m>b]	wala[m>w]	_untu, _ul [w>ø]
e, ez, itt	-a, -ati, -s'a	-a, -ta 11	e, be	e, t, et	e, ei
-a,-ja,- -nak(genetive)	-ei, -we	-a, -e, -ak	-nun	-an	?
nk>-k többségrag	-an	-ne	-en(O-turk)	t?, Nk
-ság>-lék	-sa	-sag, -num	-lik	?	?
-len (opposite)	-uja	la-	-l (változás)	?	-ill
teni, tesz, dolg	ten	du, dug	et	*teke	-
nem,nemzet,név	niman	nam	-	*nime	inam
ház,had (nemzet) katona, had	- had	as, gud gud	*qotu	*kat, *kunta	kuttu kantam
áldot, áld, át-ok Eleve	haldi hud=imád	alad=védö szellem	-	*alke ultem (Ch)	-
év [s- > ø / m>v] mult >volt	saw-ala=év (m>w)	mu=év	-	*ikä =év? *mule=mult	-
hall, hes!, (fül)	has	ges-tug	-	-	-

Szumér, Ugor ąeą = öcs, szûz ,
eladni ~ áru.
Egyforma szó rend, egyforma ragozási rend, hasonló szavak, más ragok. A grammatika hasonló, de sok idegen vagy kihalt szó van a késõ Hurriban, ha csak ezeket a képirásuk miat nem szemita szóval cserélték esetleg fel.
 

A korai perzsa birodalomban az irodalmi nyelv nem a perzsa volt, hanem majdnem kivétel nélkül a ragozott, turáni Elámi nyelvjárás(20), ami biztosan a médek nyelve szintén. Egy nagyszerû maradványa ennek a nyelvnek a Behisztuni szikla háromnyelvû felirata, amelynek egyike iráni, a másik babiloni szemita, a harmadik az akkori tudósok szerint "szittya" vagyis valóban méd­elámi. A nemzetközi nyelvkutatók ezt az utolsó nyelvjárást a Finnugor nyelvekkel hozták rokonságba, mégpedig egyesek a Magyart tartják a legközelebbi rokonának.(18) De ne tévesszünk meg senkit, ez ma már így is, úgy is, nagyon távoli, több ezer éves rokonságot jelent, és nem lehet a mai Magyar nyelvvel megérteni. Ma nem egyszerû az összehasonlítás. De hasonló a helyzet a többi rokon Urál-altáji nyelvekkel is, mivel egyiket sem lehet megérteni a mai Magyarral már annak ellenére hogy 7->5,000 évvel ezelõtt mindannyian hasonló nyelveket beszélhetünk. Nagyon sokat változik egy nyelv több ezer éves különálló fejlõdés után. Sajnos az Elámi és Huri nyelvrõl nagyon kevés adat van amivel jobban összehasonlíthatnánk a hasonloságok arányát, de mégis lassan lassan tanulják és fejtik ezt a nyelvet is.

Rawlison kezdte meg 1835­ben a Behisztuni feliratok megfejtését, melyek a Van­tó és a Perzsa­öböl közötti távolság felezõ pontjától egy kissé keletre kiemelkedõ sziklatömegen olvashatók. "Az ékírásos felirat egy dombormû alatt van, amely I. Dárius perzsa király ellensége fölött aratott gyõzelmét örökíti meg. A dolgozat a Behisztuni felirat szittyanyelvû részérõl azt írják az angol nyelvû tanulmányában, hogy: "A nyelveknek az a külön osztálya, amelyhez e nyelvet hasonlítanám, azt, melyet ugornak neveznek, mely magában foglalja a magyar és az osztják, valamint a permi, zürjén, cseremisz nyelveket..." (A.J. Booth, "The Trilingual Inscriptions", New York 62)

Cafatok a méd és elámi nyelvekbõl

Méd király cim (1)	"Daja­uku"	UK a nemzetség
Hun	D'ok­lak	hun király (kínai :feljegyzésbõl)
Szittya/Hún	Duhla, Dula, Gula	keleti kusán­szittya
Magyar	Dula,Gyula	királyi cím, a csodaszarvas mondában
KazárTörök	Jula	királyi cím

Méd-Szittya		Arphax(ais)	Hérodot szerint a szittyák egyik õse
Pártus		Erpat	a mani­hit tanítója
Egyiptom		Erpat	az istenek törzsfõje, a "fáró" név elõtti
Magyar		Árpád	Magyarország alapítója
Hurri		Arpad	Egyik városuk neve

Elámi	Kedor­nak	Elámi királyi cím
Méd	Katir­tes	Méd királynév
Szittya	Katiari	Szittya törzsnév
Yüchi(Jugor?)	Kidara	fehér Hun királyi cím
Magyar	Kádár	hun krónikákból, hun királynév
Török	kadir	papi bíró (eredetileg nemzetségfö)

Nem alítom, hogy mindegyik példa egy biztosan rokon szó, de hasonló értelmû és hangzású és utána kellene nézni. Különben már bebizonyitottam hogy az alapszó KAD/KAT =nemzetséget jelent majdnem minden közép Ázsiai turáni nyelvben.

Így a magyar hétvezér neve szintén levezethetõk a keleti hitekbõl.

Egyiptom	Erpat	istenek törzsfeje	Árpád
Elám	Huba	fõ isten	Huba
Yezdáni hit (Irán)	Tuhumtum	az égi szférák istene	Töhötöm
Huri	Tes­ub	fõisten	Tas
Szumér	Lil	fõisten ­lég/ég	Lél
Török	Kün	nap, törökül	Kon-d

Véletlenség lehet ez mind? Isten szavunk is sok mezopotámiai kulturában található, még
Egyiptomban is és nem az északi vagy keleti rokon nyelvekben. A kereszténységet is már
jol ismertük a honfoglalás elöt arrol a vidékröl ahonét a szent korona származik. A kaukázusbol.

A méd királyi család alapítója Daja-uku (görögül Deioces) szubartui nevet visel. Az ó­perzsa aka­manida dinasztia megalapítója, Teispes pedig urartui­hurri nevet visel, ami a Tesub (Teseba) huri istennevekkel, valamint Tuspa, Urartu fõvárosa nevével egyértelmû. Egyáltalán nem árja-Iráni nevek ezek. Akkor pedig mégis miért hivják a Médeket Iráninak?

König szerint méd közszavak nem maradtak reánk, csak tulajdonneveket ismerünk, két asszír hadijelentésbõl. Az elsõ Kr.e. 800 körül 28 nevet sorol fel. Ezekbõl 19 biztosan nem iráni, 4 káld­urartui­hurri, 4 ismeretlen, 1 pedig lehet iráni. A másik emlék Kr.e. 700 körül 26 nevet közöl. Ezek közül csak 5 "iráni hangzású", a többi más, állapítja meg König. Hogy a szittya népeket a perzsák nem tartották még távoli rokonnak sem, azt az bizonyítja, hogy "bibliai eredetüket" teljesen más õstõl vezetik le. Tehát, még ha az ilyenféle eredetmonda sem biztos, mégis valamit tudtak azokról a népekrõl, akikkel évszázadokon keresztül hadakoztak, és akik országukban is éltek nagyszámban. Persze rokonnépek is lehetnek ellenségek, de semmi rokonszenv vagy hasonloság nem volt köztük. Csak évezredek folyamán olvadtak be ezek az irániakba, és vesztették el eredeti nyelvüket és csupán ennek a késõi kornak a nyelvi maradékával jelezték õket az Iráni nyelvek egyik korai ágának. Ez csalás! Már a mohamedán hatás elõtti hitük, a Zoroaszter hit is más származást mutat a szittya és iráni népek között, mivel a Zend Aveszta is idegennek minõsíti a szittyákat, médeket, és pártusokat. Ennek ellenére az európai okoskodás mégis ezt akarja erõszakolni és már odáig haladott hogy az Árjákat mongoliának keleti részéböl akarja levezetni hogy betudja kebelezni az õsi szittyákat is. Kész röhely hogy mijen sok Indo-Europai öshazát találtak már ki. Sajnos magyar amatörök is néha ezt teszik. Az európaiak erõszakos nyelvcsavarásainak eredménye az lett, hogy a szittya nemzetnevekbõl nagyon torz neveket csináltak az iráni nyelv segítségével. Teljesen lehetetlen eredményeket okoztak. Ilyesmit nálunk jogosan "délibábosnak" hívtak volna, ha mi tettük volna és nem õk.

Általában a kutatók nagy része, nem számítva a tehetséges nagy úttörõket, akiket itt megemlítettünk, figyelembe sem vették a turáni nyelveket, vagy a mezopotámiai õsnyelveket és mindig csak arra törekedtek hogy a Turáni nyelveket szét szaggatják és egymástól elkülönítík. Így ma minden õsi Turáni ragozott nyelv "elszigetelt" nyelv lett, mind a Szumér, Huri, Elámi!

Nem igaz, hogy nincs nyelvmaradéka egy olyan fontos népnek mint a méd. Csak nem akarnak ráismerni, mivel nem ezt a nyelvet akarták és nem ezt keresték. A Behistuni kõoszlopon talált három nyelv egyike a méd­elámi, amit egyesek "szittya" nyelvnek is hívtak. Ismerkedjünk meg azokkal a tényleg felvilágosodott kutatók véleményeivel, akik ezt megfejtették. Ennek a részleges megfejtésérõl szól A.J. Booth nagyszerû könyve, melynek címe: "The Trilingual Inscriptions", ami nagyon alaposan elénk tárja a megfejtésnek a történelmi folyamatát és értelmét. Tartalmazza az írott anyag három nyelvü eredetijét is.

LeNorman említette, hogy milyen kétségbe voltak esve az árja kutatók, amikor nem tudták az árja elsõséget bebizonyítani a közelkeltei õskori mûveltségekben. "A legkiválóbb kutatók között néhányan tartózkodtak attól az elismeréstõl, amit õk sosem képzeltek el, hogy Kaldeában létezett egy primitív (õsi) lakósság ugyanabból a fajból, mint a Finnugor és a tatár (török) nemzetek. És ezeknek fontos szerepe volt a Káldeusi­babiloni mûveltség megteremtésében...."

"De ennek a kérdésnek a legfontosabb részei azon alapulnak, hogy ha az akkád (korai Babiloni­szumér) a turáni fajhoz tartozik nyelvében és hitében, akkor nem csak egy kis elszigetelt különlegesség volt, amit nehéz lenne megmagyarázni, hanem egy sok nemzetbõl álló láncolathoz tartoztak, mely a legkorábbi történelmi idõktõl kezdve Közép­Ázsiától a Perzsa­öbölig húzódott." Érdekes hogy mégis ezt csináltak ezekböl a nyelvekböl.

"Nekem M.M. Wesergaard, De Saulcy, Norris, Oppert és Mordtmann kitûnõ tevékenységeihez kell kapcsolódni, akik bebizonyították, hogy Média eredeti lakóssága olyan nyelvet beszélt, mint a turko­tatár és a mongol az egyik oldalon és az akkád­babiloni a másik oldalon."

LeNorman ezt mondta: "A legkorábbi idõktõl kezdve az irániak honfoglalásáig, az irániak mindig csak egy kisszámú, de erõs fajtát képeztek. Az akameniai perzsa dinasztiától (Kr.e. 558) a népesség zöme még az õsi (méd­elámi) nyelvet beszélte, amely a perzsa királyi udvar egyik megtisztelt nyelve volt." Tehát a Méd nyelvnek a Behistuni oszlopon kellet lennie! Miután a hatalmat átvették elkezdõdött egy kezdetben lassú és késõbb felgyorsuló észak nyugati bevándorlás mely felhígította az õsnépet az árja bevándorlókkal.

DeSaulcy volt az elsõ kutató, aki tanulmányozta a Három Nyelvû Felirat nyelvtanát és fölmutatta annak hasonlóságát a török nyelvekhez; de Norris volt az elsõ aki kimutatta ennek a nyelvnek a legközelebbi modern kapcsolatát a "szittya" nyelvek Volga­finn nyelvágazatával. Oppert pedig 1847­ben azt ajánlotta, hogy a médek a finnugor fajhoz tartoztak. Ma már ez el van felejtve és már csak árjákrol beszélnek akkor is mikor semi bizonyitékot nem mutattak be.

Norris mutatta be a fõnév ragjait és magyarázta, hogy, úgymint a finn nyelveknek, sokkal több ragja van, mint az Indo­európai nyelvekben vannak. Kimutatta, hogy nincs megkülönböztetés a nemek névmásai között, és, hogy a fõnevek és a melléknevek ugyanazokat a ragokat használják.

Oppert, aki idejében az ékírás legnagyobb tudósa volt, a szuszai (elámi) nyelvnek a legközelebbi hasonlóságát a Magyarban találta, és utána a törökkel, és utána a finnel hozta kapcsolatba.

Norris azt is észrevette, hogy az ékírás "szótagozó" írásmódszere, ami a szuméroktól származott, az eredetileg a szittya nyelvekre volt teremtve, mivel ezeknek a nyelveknek a változatlan gyök szavaira nagyszerûen alkalmazható, míg a szemita és Indo­germánt csak nagy nehézséggel lehet vele kifejezni.

Sayce szerint "egyes szavak, mint például "dingir=ég/isten és tag=hegy" a tatár (török) nyelvjárással kapcsolódnak. A legtöbb pedig inkább az ugor nyelvekkel, és ezekben az utóbbi nyelvekben lehet fõleg megtalálni az akkádnak (szumért hivta igy) a nyelv kapcsolatait is."

Richárd Fry, a perzsa történelem szakértõje így összegezte ezeket a nyelvészeti rokonságokat: "Azerbaizsánban (Északnyugat Irán) és Nyugat Iránban, az iráni újonnan jöttek kapcsolatba kerültek a telepes többséggel akik nem voltak Indo­európaiak (és nem voltak szemiták sem) és akiket az urartuiak, manaiak, hurik képviseltek Ezek rokonságban lehetnek a paleo­kaukázi nyelvekkel, amit néha jáfeti nyelveknek hívunk. Sajnos ezeket a mitológiából származó kifejezéseket minden féle képen magyarázzák. Ezektõl délre éltek az ellámiak, és tõlük keletebbre a dravida népek Makranban, Szeisztánban és Szindben (India)." Ezek mind turáni ragozó nyelveket beszéltek

Azt is mondta, hogy "elfogadott az a tény, hogy az urartúi nyelv egy testvérnyelve a huri nyelvnek." Richárd Fry szerint Perzsia alapítói, az acha­menia dinasztia királyai, mint Kurus (Cyrus) és Kan­bysis, nem iráni nevet viseltek, hanem esetleg elámit.

Az õsi világ nagy történésze, John Baldwin így mutatta be, hogy miként tombol a torzítás és más nemzetek történelmének a kisajátítása az új nemzetek által. "Erõszakosan az ó­iráni okmányokban csak perzsa történelmet akarnak látni, amely olyan ostoba és olyan sok lehetetlen zavart okozott, hogy nehéz megérteni, hogy hogyan történhetett meg. Azok akik nem látnak mást, mint perzsákat az (Irán vidéki) õstörténelemben és hidegen elutasítják a Gilshah elõtti dinasztiákat mint meséket, nem csinálnak semmit, vagy rosszabbat, mint ha a semmit sem tettek volna a Pesdadiakkal és a történelmet a Kaiani dinasztiával kezdik, és ehhez sorolják a leghíresebb Pesdadi királyokat... és ezt úgy állítják be, mintha a keresztény korszak elõtt csak 600 évvel kezdõdött volna. Evvel a módszerrel ez mind perzsa történelem lett, és Zoroaszter így Dárius Hystaszpes idejében élt."
Zoroaszter nevét is így kiforgatták, és az új értelme az lett az iráni nyelvben, hogy "tevét szeretõ". (Na tessék!) A történelem hamisitás azota csak tovább erösödött és nem ált meg, és mivel a proto-indo-euroapai nyelvet átültették Ázsiába hogy az ösi Indusi kulturának a hagyományait bekebelezze az történt hogy az ebböl visszafejlesztet ösnyelv már nemigen egyezik az ös-némettel, hanem csak egyes déli Romai << Etruszkbol, Görög << ösi-Földközi, Iráni << ösi Turáni nyelvekböl keveredet ösnyelv lett az eredeti Indo-Euroai ösnyelv. Ez nagy arányban a mi õseink kisajátitása, mely nem sokat egyezik a mai árja Europai nyelvekkel. Mivelhogy az õsnémet kevesebb mint 20% egyezik az uj hipotézisbol visszafejlesztett proto-Indo-Europai nyelvekhez már az ösnémet és Urali nyelvek összekeveréséböl keresik a Német nyelv etnogenezisének a kiutját a Svédek. [[Norbert Strade, "An Interdisciplinary Approach to the Role of Uralic Hunters inthe Ethnohistory of the Early Germanic Area]] Europa szerte az Indo Europaiak nem korábban mint körülbelül Kr.E 2,000 jöttek be. Tehát õk az idegenek, mivel a Finn-Ugor,
Etrusk, Eskura (Bask) és más kihalt östelepesek itt voltak sokkal korábban közép Europátol az északi sakrvidékig. Ezt az elsöséget sem szabad elvetni csak azért mert olyan balkézel kezelték öket eddig az idegen szellemü "nyelvészeink".

A babiloni kaldeusok, akik sokáig uralták ezt az országot, magukat kusdim néven is hívták. Utolsó papjuk, Berosszusz, leírta Babilónia történetét Nagy Sándor parancsára. Ennek az írásnak a tartalma fennmaradt a klasszikus görög történelmen keresztül. Már itt is sok görögösített névváltozás és persze fõleg a kaldeusokat említi. Nagyjában kihámozták a történészek ennek a listának az értelmét. Az elsõ kísérletnek az eredménye a jobboldalon feltûntetett "értelme" hasáb. Azóta sokkal pontosabban megismeriték a kutatók Mezopotámia õtörténelmét. Sokszor persze nem csak egy nemzet uralta az egész vidéket, ezért is nehéz teljesen egyeztetni Berosszusz vázlatával.

Uralkodók Meddig uralkodtak Értelme

1. ? Kaldeus ???­2286	szumérok és utódaik
2. 8 médek	234 évig 2286­2052	méd­elámi
3.	11 ? 48 évig 2052­2004 ??	?
4. 49 kaldeus	458 évig 2004­1546	kaldeus
5. 9 arab	245 évig 1546­1301	szemiták
6.	45 ? 526 évig 1301­775	?
7. Phul uralma	? 775­747	kaldeus
8. ?	? 747­625	?
9. 6 kaldeus	87 évig 625­538	babiloni szemita
10. Asszír	651ben	Ashurbanipál elfoglalta Babilont.

A mai tudomány a következõ korszakokat ismeri Mezopotámiában:

?5500 ­ 2455	szumér mûveltség ez az elsõ "szumér kor"
2470 ­ 2326	akkád szemita vagy elámi / szemita keverék
2326 ­ 2256	guti­elámi ez a elámi­méd
2256 ­ 1900	uruk, ur, isin (szumér) ez "szumér kaldeusi, késö szumér"
1930 ­ 1733	hamurabi dinasztia ez amorita szemita
1860 ­ 1492	elámi "Tengeri Föld" ez elámi
1733 ­ 1163	Kaszu Birodalom ez is elámi­kus

Ahogy látjuk, Berosszusz nagy fontosságot tulajdonított a médeknek annak ellenére, hogy õ kaldeusi volt. Ez a tény pedig bizonyítja, hogy a médek Mezopotámia õslakói voltak és semmi közük sem volt kezdetben a perzsákhoz, mivel ezekben az idõkben semmi nyoma az iráni nyelvnek ebben a térségben. Mégpedig ezek a táblázatok bizonyítják, hogy Berosszusz szerint a médek egy része a szumérok utódai, vagy gyökere a szumérnak.

Kr.e. 2000­tõl fogva az észak­mezopotámiai térség feltöltõdött délrõl jövõ népvándorlókkal, akik az új szemita hódítások folyamán elvesztették országukat és honukat. Az akkád birodalomban majdnem minden új uralkodó alatt voltak lázadások, forradalmak. Sírtak is a szumér nép költõi, hogy mennyi kárt okoztak az új hódítók és tönkretették szép városaikat. De végeredményben vagy beolvadtak, vagy elvándoroltak és véget ért különlegesen kifejlett mûveltségük. Sokan észak felé keresték fel a rokonfajú népeket. Az asszír birodalom idejében jegyezték fel elõször a "mata" (méd) nemzet nevét. Azt írják, hogy kezdetben nem voltak egy központi rányitás alatt, hanem különbözõ nemzetségekben éltek. Város­államokban, külön uralkodók alatt éltek, úgy, mint a korábbi szumérok. Kr.e. 800­ban III. Hadad­nirari leverte Kana­Zirukát, a médek Matiene­vidéki "királyát", a Káspi­tó délnyugati vidékén. A mada (méd) vidéktõl keletre az Urmiye (Urmia) tó partjai mellett volt a parsuas nép, a pártusok õsei, akik 27 fejedelem alatt éltek.

A méd Arphaxad vezér alatt Kr.e.708­ban a médek törzsszövetsége felszabadult az asszírok alól és semleges országot alapított. Ezt a nevet a görög történészek Arbacnak hívják.

Arphaxad után Phraortes uralkodó terjesztette ki uralmát az egész iráni fennsíkra egészen a Hindu­kushig. Fõleg az ott lakó rokonfajú és nyelvû népek felett. 22 évig uralkodott. Egy asszírok elleni sikertelen háborúban halt meg.

A médek királyi családja mind a "kávi" nemzetség nevet viselte. A Perzsa mondák szerint ez a "Kávi" kovács volt, aki fellázadt a Sárkány király ellen, és legyõzte a nép elnyomóit. Valóságban ez nem egy egyszerû felkelés volt, hanem jól megszervezték a szomszéd országok uralkodóival egyût. Együttesen léptek fel a kaldeusi Phul Balázuval (Balázs?), a szuszai­elámi Sutruk Nak­Huntával és i.e. 788­ban legyõzték az asszírok Niniveh fõvárosát, és okozták Sar­Dana­Paulus királyuk halálát.

A történelem szerint Kyakar-esz alatt támadták meg Ninivét elõször a médek, miután a kaldeusi Nebo­Pal­eszer királlyal megegyeztek, hogy hogyan fogják felosztani ezt a vidéket. A megegyezést házassággal is megerõsítették Kyakar(esz) lányával, Amytisszal és Nebopaleszer fiával Nebukhadezarral. De ez a háború sikertelenné vált, miután az északi askucai szittya törzsek Madyas vezérükkel beavatkoztak az asszírok oldalán. Elég biztosan, mint Asszíria zsoldosai. 604­ben a médek végre visszavették az uralmat a szittyáktól és felújították a szövetséget a kaldeusokkal. Ezután újra megtámadták az asszírokat és sikeresen legyõzték õket.

Kr.e. 593­ban Astya­gesz lett utolsó uralkodójuk. Egy perzsa palota­öszeeskûvés meggyilkolta a méd uralkodó családot és a perzsák átvették a hatalmat. A méd nemesség elmenekült a bekövetkezett káoszban. KözépÁzsiában, Médiában és Keleteurópában is voltak úgynevezett szittya nemzetek, melyek méd származásúaknak vallották magukat. A mágusokat is számûzték ekkor, ezek keletre vándoroltak. A Herodotos által tolmácsolt szittya monda, mely eredetükrõl szól, valóban csak a méd történelem mesés formája, ahol megint szerepel a honalapító Arpoxais vagyis a méd Aphaxad. Különösen ismert lett késõbb a királyi szarmata törzs, mely megint a mata/méd nevet viselte. A szarmata nyelvre azt mondták hogy nem egyezik, hanem hibás a kelet Europai szityával szemben. Tehát nem volt minden "szittya" nép valoban egyforma. Az Europai szityak közt biztosan volt indo euroai elemek mind a keleti inkább ural-altaji lehetet. De mindenképen nem volt mind valodi szittya és inkább csak kulturájában volt inkább hasonló. A szarmaták keletiek voltak és nyelvük hibás/más volt. Lehet hogy sok egyezö szavuk volt mint a FinnUgor és IndoEuropai ös nyelvek közöt is van sok egyezö gyökerü szo, de a gramatika teljessen más.

Ptolemaisz a király mada törzs szomszédságában már megemlített egy "materi" népet. Ezek a Volga mellett élhettek. Késõbb a szarmata törzs az Ázsiában maradt Baskír Magyarok között maradt meg utójára, akiket Juliánusz barát keresett fel utoljára, miután nem találta õket a Kaukázusban.

Hérodotosz a görög történész jegyezte fel ezt a mondát Kyros méd király születésének elõzményeirõl. Arról a Kyros/Cyrusrol aki megdöntötte a régi méd birodalmat. Ez a monda egyes részecskében hasonlít a Magyar turul mondára. E szerint: Astyag(es) király azt álmodta, hogy Mandane nevû lányának ágyékából folyam fakadt, mely valóságos tengerré dagadva egész