A papi szogálathoz tartozó ... bizonytalan tárgyak, amelyeket valószínűleg jóslásra használtak ... Talán világos (or = héb.: világosság, fény) és sötét kövek döntötték el a jóslatot." (19) Az idézett elgondolást megerősíti, hogy az urim szónak a héber megfelelőjén kívül finnugor párhuzama is van: a manysi ula = tűz. A tummim pedig egyértelműen a finn tumma (= sötét) mása. Az urim és tummim tehát világos- sötét jelentésű és finnugor eredetű és megnevezésű jóslási módszer és eszköz volt, amit feltehetően Egyiptomból vittek magukkal a Kánaánba települők.

MANNA

Mózes II. könyvében olvasható, hogy Izrael fiai számára eledel hullott az égből mikor Szin pusztáján táboroztak: "ímé a pusztának színén apró gömbölyegek valának, aprók, mint a dara a földön. A mint meglátók az Izrael fiai, mondának egymásnak: Mán ez! ... Mózes pedig monda nékik: Ez az a kenyér, melyet az Úr adott nektek eledelül." (16,15-16.)

A mán (manna) szó nemcsak a magyar mennyel lehet kapcsolatos, hanem a manysi man = kis, kicsi, és maner = mi, micsoda szavakkal is. A chanti nan pedig kenyeret jelent. (A manysi és a chanti a magyar közeli rokonnyelvei). Mivel az izraeliták az égi (mennyei!) mannából cipót sütöttek, a chanti nan = kenyér szó összefüggése a mánnal nyilvánvaló. A mán a héber népetimologia szerint a man hu = mi ez? kifejezésből ered. (Ennek a megfelelői a magyar mit és a manysi maner = mi?, micsoda? is.)

IZAJÁS

Izajást a próféták fejedelmének nevezik. Ő maga így írta le elhivatását:

"Erre így szóltam: Jaj nekem, végem van, mert tisztátalan ajkú ember vagyok. Akkor az egyik szeráf odarepült hozzám, a kezében izzó parazsat tartott, amelyet csípővassal az oltárról vett. Megérintette vele az ajkamat és így szólt: Nos, azáltal, hogy ez megérintette ajkadat, eltűnt gonoszságod és bocsánatot nyert bűnöd." (Izajás, 6, 5-6.)

Izajás neve (és az ő általa említett Isai is) az idézett leírás és a magyar nyelv alapján világosan értelmezhető: az "ajak" szavunk régi alakja aj volt (száj, nyílás jelentéssel), az izzik, izzó, izzás szavaink töve pedig az izz gyök (vö.:manysi isum = forró). Izaj (és Isai) tehát annyi, mint izzó ajak, izzó) ajkú) - és Izajás pontosan ez volt: lángszavú próféta, akinek az ajkát izzó parázzsal tisztította meg a szeráf. Az Isai név ugyanezt jelentheti, hiszen Izajás ezt írta róla: "Szája vesszejével megveri az erőszakost, s ajka leheletével megöli a gonoszt." (11, 4)

Csak izzó ajak tüzes lehelete ölheti meg a gonoszt. A magyar mitológia (ősmeséink és hiedelmeink) szerint a táltos (= jövendölni is tudó próféta!) lova, a táltos ló parazsat eszik.

A MAGYAR ESKÜ

A Teremtés könyve 15. fejezetében olvasható: "Hozz egy hároméves üszőt, egy hároméves kecskét, egy hároméves bakot... Amikor odahozta neki ezeket az állatokat, középen átvágta őket és a két felet egymás mellé állította... Mikor a nap lenyugodott és beállt a sűrű sötétség, füstölő kemencéhez és égő fáklyához hasonló valami ment végig ezek között a darabok között. Azon a napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal..." Kandra Kabos Magyar mitológiájában írta az ősmagyarok esküjével kapcsolatban: "Ha még nagyobb biztosítékot akartak a szerződő félnek adni, kutyát (farkast) vagdaltak agyon annak jeléül, hogy úgy vesszen el, ki esküjét megszegi."2 ° Az "agyonvagdalás" ez esetben kettévágást jelent, őseink ugyanis kettéhasított kutyára (farkasra) esküdtek, kötöttek szerződést.