Tartalom

JÉZUS LEVELEZÉSE

ABGARUS  UKKAMA  EDESSAI KIRÁLLYAL

Közölte: LORBER  JAKAB


Ötödik  kiadás
1952
Kiadó: Lorber Verlag, Bietigheim, Würtenberg
Fordította házi használatra: M. Szakács Irén
 

E L Ő S Z Ó

Az első hiteles értesülés erről a legszebb levelezésről, amely az emberiség birtokában van, az egyháztörténet atyjának, Eusebiusnak nagy főművében található, aki a 4. évszázad elején, mint püspök a palesztinai Ceasarea-ban élt. /340-ben halt meg / A híres egyháztanító és történetkutató arról tudósít, hogy az edessai /Mezopotámia / királyi őslevéltárban megtalálta Abgarus Ukkama Jézussal folytatott levelezését, és e levelekből néhányat az Úr válaszával együtt szó szerint közölt történeti munkájában.

A későbbi évszázadokban ezt a levelezést a tudós Eusebius félreérthetetlen tanúvallomása ellenére,- talán Edessa iránti féltékenységből- az alexandriai és római egyházatyák apokrif iratnak nyilvánították. Valódiságáról azonban minden kétségen felül szól annak az Eusebiusnak a tanúsítása, akiről az egyháztörténet egyik kutatója ezt mondja: " Eusebius fáradhatatlan kutató és gyűjtő, szorgalma messze felülmúlja e kor minden egyháztanító mesterét. Helyes tudása és olvasottsága által számos felbecsülhetetlen kivonatot köszönhetünk neki a pogány és a keresztény ókor régen elkallódott iratai közül. "

Az Edessa és Jézus közti különös kapcsolat igazolásához az a tény is hozzájárul, hogy megbízható tudósítás szerint ebben a kis mesopotámiai fejedelemségben ismerték el legelőször a kereszténységet államvallásnak. Már 170-ben a keresztény fejedelem Abgar Bar Manu a kereszt jelét verette a pénzeire.

Jézus és Abgar Ukkama közti levelezést a mesopotámiai keresztény egyházak, és a szomszédos Örményország egyházai a mai napig jól ismerik, és az Eusebius által közölt levelek ott a Szent Írások közé tartoznak. Ezek azután nyugatra is átvándoroltak. Az angol lelkészek értesítései szerint a régebbi időkben Angliában, az Úr képmásával ékesített szövegek berámázva, és felfüggesztve gyakran voltak láthatók az alsóbb néposztály otthonaiban. Ezeket, mint a Biblia igéit tisztelték.

Volt 1844-ben egy alázatos, Istenben hívő ember, Lorber Jakab / élt Grazban, 1800 - 1864 között / , akin keresztül Isten Szent Lelke éppen úgy szólt, mint egykor a bibliai próféták által. Az egész nevezetes levelezést a Lélek belső indítására újra közölte. A leveleknek újbóli visszaadása csodálatos, megbízható tanúbizonyságot adott Lorber Jakab munkájáról - aki eddig egyetlen szót sem hallott Abgarus királyról, - az eredeti töredékekről, amiket az összehasonlítás igazol, és ez egyben a teljes szöveget is igazolja.

Közelebbit Lorber Jakabról, -aki magát egyszerűen, szerényen "Isten íródeákjának" nevezte - barátjának életrajzából tudhatunk meg. Karl Gottfried Ritter leírja, hogy 25 évig kapott Lorber Jakab a Lélek által sok, szerfelett kiterjedt, mély értelmű kinyilatkoztatásokat. Ezek a mi Urunk Jézus Krisztus igaz tanításait tisztán, és mélyebb megvilágításban tartalmazzák.

Legyen e rendelkezésre álló kis mű az új kiadásban is sok szívnek világosságul, mint ahogy egykor az alázatos, hitben erős királynak volt a régi Mesopotámiában.

"Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, és megszabadítalak téged ,és te dicsőítesz engem."

                        /50. Zsoltár 15. vers./

HÉT KIÁLTÁS - HÉT VÁLASZ

- - - - - - -

Abgarus első levele az Úr Jézushoz

1. Abgarus, Edessa fejedelme, Jézusnak, aki a Jerusalem körül levő országban jelent meg, teljes üdv!

2. Hallottam rólad, és gyógyításaidról, melyeket minden gyógyszer és gyógynövény nélkül viszel véghez. Mert az a hír járja, hogy a vakokat látókká teszed, a bénákat járókká, hogy a poklosokat megtisztítod, a tisztátalan lelkeket kiűzöd, és meggyógyítod azokat is, akik hosszadalmas betegségekkel küzdenek, sőt még a halottakat is feltámasztod.

3. Miután mindezeket a dolgokat felőled hallottam, arra következtettem, hogy két elgondolásom közül egyiknek igaznak kell lennie: vagy te vagy az Isten, aki a mennyből szállt alá,- vagy te, aki ezeket a dolgokat cselekszed nem lehetsz kevesebb, mint a nagy Isten Fia!

4. Azért kereslek fel téged ezzel az írással, hogy fáradj el hozzám, és gyógyítsd meg betegségemet!

5. Azt is hallottam, hogy a zsidók zúgolódnak és gonoszságot forralnak ellened. Nekem azonban van egy, -igaz hogy kicsi - de jól rendezett városom, mely mind - kettőnknek elegendő lenne. Ezért, mindenek felett legnagyobbra becsült barátom Jézus, gyere el hozzám, és maradj az én városomban és országomban! Mindenki a tenyerén és szívén fog hordozni téged!  Szívem nagy sóvárgásával várlak!

6. Küldve hűséges szolgám Brachus által.

- - - - - - -

Az Úr Jézus válasza

1.Abgarus, boldog vagy, mert nem láttál engem, és mégis hiszel. Mert íme, felőlem megiratott, hogy azok, akik engem látnak, nem fognak hinni bennem, és azok, akik nem látnak, hinni fognak és élni az Örökkévalóságban!

2. Ami pedig azt illeti, amiért nekem írtál, hogy hozzád menjek, - amiért itt Júdeában üldöznek - azt mondom neked: Szükséges, hogy mindaz, amiért én e világra jöttem, ezen a helyen beteljesedjen rajtam, és hogy miután mindezek beteljesedtek, - Ahhoz emelkedjek fel, akitől az örökkévalóságból kijöttem.

3. Légy azonban türelmes könnyű betegségedben! Ha majd felemeltettem a mennybe, hozzád küldöm egyik tanítványomat, hogy betegségedet meggyógyítsa, és neked, és mindazoknak akik nálad vannak igazi egészségüket megadja.!

4. Iratott Jakab, az Úr Jézus egyik tanítványa által, és Genezáreth vidékéről küldetett Brachus, a király követe által.

                       -----                     

5. Azután, hogy Abgarus az Úr Jézustól ezt a mennyei választ kapta, történt, hogy a király legidősebb fia - a trónörökös - halálos, lázas betegségbe esett. Edessa minden orvosa azt mondta, hogy gyógyíthatatlan. A szegény Abgarus közel volt a kétségbeeséshez. Ebben a rendkívüli nagy szomorúságában ismét irt a jó Üdvözítőnek.

Abgarus második levele az Úr Jézushoz

1. Abgarus, Edessa nyomorult fejedelme, Jézusnak, a jó Üdvözítőnek, aki a Jerusalem körül való országban jelent meg, - üdvösség és Istennek dicsőség!

2. Oh Jézus, te jó Üdvözítő! Nézd, legidősebb fiam, a trónörökös, aki velem együtt szerfelett örvendezett, hogy talán eljönnél a városunkba,- halálos beteg lett. Gonosz láz hatalmasodott el rajta, és minden pillanatban halállal fenyegeti! De én tudom, - amint hozzád küldött követem is tanúsította, hogy az efféle betegséget orvosság nélkül, pusztán csak a szavaddal a távolból is meg tudod gyógyítani!

Oh Jézus, te jó Megváltó, a magasságos Isten valóságos fia, - mert bizonyos hogy az vagy - engedd, hogy fiam, aki Téged olyan nagyon szeret, hogy kész lenne érted a halálba menni, - ismét egészséges legyen, akaratod hatalmas szava által!

3. Oh Jézus, te jó Megváltó, juttasd ezt osztályrészemül, - aki magam is beteg vagyok - csak ez egyszer most, - nem pedig a nekem kijelentett mennybemeneteled idején! Hanem segíts, segíts, segíts azonnal fiamon!

4. Iratott városomban, Edessában, küldve előbbi hűséges követemmel.

Az Úr Jézus válasza

1. Abgarus, nagy a te hited! Ezért fiaddal sokkal jobbat cselekedhetek! Benned nagyobb hitet találtam, mint Izraelben, s ezért érted nagyobb dolgot cselekszem, mint amilyent csak hinni tudnál!

2. Íme, Én, aki öröktől fogva Úr vagyok, most pedig az emberek tanítója, - minden ember közül először fiadnak ajándékozom az örök életet, - még az előttem álló szenvedések, és felmenetelem előtt, - amiért engem anélkül hogy látott volna, és ismert volna, egész szívével szeretett. Így te szeretett Abgarusom, - bár test szerinti fiadat elveszíted, de lélekben ezerszeresen megnyered az én örökkévaló országomban.

3. Ne hidd azonban, hogy fiad ha meghal, valóságosan meghalt volna! Nem! Nem! Hanem amikor meghal, a világ halálálmából az Én országomban fog felébredni, igazi örök életre, - amely szellemi, nem pedig testi.

4. Ezért ne szomorkodj lelkedben. Mert lásd, halld, és hallgasd: Én magam vagyok az Úr, és rajtam kívül más nincsen! Ezért szabadon teszem, amit teszek, és senki sem mondhatja nekem: tedd ezt, vagy tedd azt!

5. Azt pedig, amit most teszek, és megtenni engedek, - hogy mint gyenge embert üldözzenek, - öröktől fogva előre láttam, mielőtt e Föld alapíttatott volna, mielőtt a Nap a Hold és a csillagok e Földre küldték volna fényüket. Mert éppen ezért jöttem ki az én Atyámtól, - aki bennem van, és én Őbenne! De az Atya mindennél magasságosabb! Mert Ő az én Szeretetem, az én akaratom. A Lélek pedig, Aki az Atyától, és belőlem árad, - munkálkodva öröktől fogva örökké, - a legszentségesebb! Mindez együtt vagyok én, aki neked mindezeket kinyilatkoztatja!

6. Ezért ne búslakodj, mert most már tudod, ki az, aki neked ezeket megjelentette. - Azonban hallgass ezekről, mindaddig, amíg a keresztre nem emeltettem a zsidók által. Mihelyt ez végbemegy, tudomásodra jut. Különben, - ha idő előtt beszélsz, - a világ idő előtt elvész.

7. A közeli napokban egy szegény ifjú fog városodba érkezni. Vedd őt gondjaidba, ezzel szívemet megörvendezteted, - és tégy jót vele azért, amiért Én a fiadnak olyan nagy kegyelmet adtam. Azért, hogy szeretete őt most oda juttatta, ahova én menni fogok a keresztre való emeltetésem után.  Ámen.

8. Iratott a galileai Kanaban, János tanítvány által, és küldetett a királyi követtel.

Abgarus harmadik levele az Úr Jézushoz

1. Abgarus, egy kis fejedelem Edessában, Jézusnak, a jó Megváltónak, aki a Jeruzsálem körüli országban jelent meg. - örök üdvösség!

2. A Te felséges kegyelmi leveledből, melyet Te, Oh Uram, öröktől fogva való Úr Isten, nekem, a porban vergődő féregnek, a jelenlegi hozzád intézett írásom előtt, nekem és fiamnak mindenekfelett való vigasztalásunkra legkegyelmesebben küldtél, - világosan látom, hogy benned a legmagasztosabb szeretetnek kell lakoznia! Mert különben tisztára lehetetlen volna, hogy Te, mint a mennynek és a földnek az Ura, nekem, - ki előtted féreg vagyok csupán, - és a Téged mindenek felett szerető fiamnak, jól meggondolva, olyan hatalmasan ható vigasztalást tudtál adni! Ezért nem tehetek mást, mint neked, oh Uram - akinek mindennél szentebb neve előtt semmiségem tudatában a porba omlok,- a magam és fiam köszönetét eléd tárom. Vedd ezt tőlünk kegyelmesen, mint legforróbb köszönetünk, és legbensőségesebb szeretetünk zálogát. Emlékezzél meg rólunk mindenkor, a Te énelőttem felfoghatatlan szelídségedben!

3. Az én nagyon beteg fiam néhány napja elmondta, mennyire vágyakozik utánad. Uram, bocsásd meg, hogy ezt Neked ebben az írásomban is tudtul adom. Jól tudom, hogy a mi gondolatainkat Te előbb tudod, - mielőtt még azokat én és fiam kigondoltuk volna. De mindazonáltal írok neked, mintha emberhez írnék, és teszem ezt az általad reám bízott szegény fiatalember tanácsára, aki már málam van, és jól el van látva. Ő mondta, ha valaki kapni akar, hozzád kell fordulnia.

4. Ez a fiatalember azt állítja, hogy látott téged. Bár igen egyszerű, de úgy látom, hogy nagyon jó, és találó ábrázoló képessége van. Ez a fiatalember e képessége miatt nagyon drága nekem. Legutóbb nagy örömünkre alakodat olyan szemléletes módon írta le beszédében, hogy én és fiam, - aki még él, de már nagyon gyenge,- téged valósággal látni véltünk. Városomban él azonban egy nagy művésze a festészetnek. Ő azonnal lefestette

a fiatalember előadása szerint a mellképedet. Minket annál örvendetesebben lepett meg ez a kép, mert a szegény fiatalember erősítette, hogy Te oh Uram épp ilyen vagy.

5. Ezért most felhasználom az alkalmat, hogy az illőképpen megírt köszönő soraimmal együtt, a Te képedet is elküldjem a hűséges közvetítő által, hogy te magad nézd meg, és a követ által add tudomásomra, hogy a kép hasonlít e reád?

6. Oh Úr Jézus, te jó Üdvözítője minden embernek, ne haragudj ezért! Mert nem megvetendő kíváncsiság, nem, hanem tiszta, mindennél nagyobb irántad való szeretet indított arra, hogy szívünk e legnagyobb drágaságát elkészíttessük. Hogy Rólad mégis valamilyen elképzelésünk lehessen, mert Te szívünket a mélységes mélyéig megtöltötted szeretettel. Legnagyobb gazdagságunkká, legnagyobb vigasztalásunkká, és szívünk legdrágább örökségévé lettél életünkben és halálunkban!

7. Oh Uram ne szűnj meg soha szívedben reánk emlékezni! Szent akaratod legyen meg számunkra!

Az Úr Jézus válasza

1. Ugyanazon királyi követ által, tíz napon belül. Áldásom, szeretetem és kegyelmem számodra szeretett fiam Abgarus!

2. Itt Judeában gyakran mondom azoknak, akiket mindenféle testi nyomorúságból kisegítettem: "Íme, a te hited tartott meg téged!" De senkitől sem kérdeztem :"Szeretsz -e engem?" Senki sem mondta szíve mélyéből: Uram szeretlek téged!

3. De te már jóval előbb hitted, anélkül hogy láttál volna, hogy én az egyedüli Isten vagyok! Úgy szeretsz engem, mint aki már rég újraszületett a Lélek tűzéből!

4. Oh Abgarus! Abgarus! Ha fel tudnád fogni, hogy ezért mennyire szeretlek, és milyen nagy örömet szereztél az én örökkévaló atyai szívemnek! A nagy üdvösség érzése agyonnyomna, - úgy hogy nem élhetnél tovább!

5. Légy azonban állhatatos, kitartó a szeretetben! Nemsokára gonosz júdeaiakról fogsz hallani, akik a hóhér kezére adnak. Amikor ezt hallod, - és nem fogsz ezért haragudni rájuk, - akkor lélekben a fiad után első leszel, akinek mint élőnek osztályrészül jut az én halálból való feltámadásom.

6. Bizony, bizony mondom neked: Akik hisznek tanításomban, hogy azok Istentől valók, - azok feltámasztatnak az utolsó napon. De akik úgy szeretnek, mint te engem, azok a halált nem kóstolják meg! Hanem amilyen a gondolat legnagyobb sebessége, olyan gyorsan fognak a test életéből a mindennél fényesebb örök életbe lakozást venni nálam, -örök atyjuknál! Ámde mindezeket gondosan őrizd magadban titkon, amíg fel nem támadtam!

7. Azután egyik tanítványom fog hozzád elmenni, - akit már első levelemben ígértem. Téged és egész házad-népét testileg, lelkileg meggyógyítja, -kivéve fiadat, aki még én előttem fájdalom nélkül jut el országomba.

8. Ami pedig a hasonlóságot illeti, az én külső alakom, és a követed által nekem küldött kép között, - azt neked követed, aki engem már három ízben is látott, a leghívebben tudósíthatja. Ha valaki a te szándékod szerint rólam képet akar, az nem bűn. Mert a szeretet mindent eltűr! De jaj annak, aki ezt a képet, - engem - bálvánnyá tesz!  Ezt a képet is tartsd titokban!

9. Iratott Júdeában tanítványom által, aki közel van szívemhez, és küldve ismét ugyanazzal a követtel.

10. Áldás házadnak! - Ámen..

Abgarus negyedik levele az Úr Jézushoz

    - melyet hét hét után írt a 3. levél után.

1. Abgarus, egy kis fejedelem Edessában, Jézusnak, a jó Üdvözítőnek. Minden üdvösség, aki a Jeruzsálem körül való országban jelent meg,- és most az ország egyik végéből a másikba üldözik az ostoba és vak júdeaiak, akik nem ismerik fel az ősfényt, a napok napját maguk között!

2. Oh Te én jó Üdvözítőm, Jézus! Most már valóban megtörtént az én szeretett fiammal mindaz, amelyről Te, oh Uram a második leveledben mindent előre megmondtál. Néhány napja már meghalt, és engem még a halálos ágyán megkért, míg szemei könnyekkel teltek meg, hogy írásommal fejezzem ki neked legbensőségesebb köszönetét, hogy minden fájdalom nélkül, és a testi halálnak minden félelme nélkül kegyeskedtél meghalni engedni.

3. Képedet ezerszer is szívére szorította, és utolsó szavai ezek voltak: "Oh én jó Atyám Jézus! Oh Jézus Te Örök Szeretet, aki egyedül vagy az igaz élet öröktől fogva! Te, aki most, mint embernek fia vándorolsz azok között, akiket mindenható hatalmad által a létbe hívtál, és nekik életet és alakot adtál! Te egyedül, igen, Te vagy szeretetem örökké!!! Élek, élek, élek Általad, -benned - örökké!!!"

4. Ezek után a szavak után elköltözött az én édes fiam. Jól tudod Uram, mit jelentett a fiam halála nekem, és egész házamnak, - sokat sírtunk miatta. De mégis leírtam a szavait neked, mert ezt fiam földi vége előtt oly sóvárogva kívánta.

5. Oh Uram, bocsáss meg nekem, előtted szegény bűnösnek, hogy most már a negyedik írásommal vagyok terhedre, és neked, oh Uram valami zavart okozok a mindennél szentebb és fontosabb munkádban.

6. Végül is oly merész vagyok, hogy írásomhoz még kérésemet is csatolom: ne vond meg tőlem vigasztalásodat! Mert lásd, fiam miatt nagy szomorúságban vagyok, amelytől legerősebb akaratommal sem tudok szabadulni. Azért kérlek téged te jó Üdvözítő, te öröktől fogva jó Atya, szabadíts meg ettől a nagy fájdalomtól. De legyen meg a te akaratod szerint!

Az Úr Jézus sajátkezű levele

1. Szeretett fiam és barátom Abgarus!

Ami fiaddal történt mind tudom. Különösen örvendetes számomra, hogy e világon oly szép vége lett, és hogy még szebb kezdetét veszi élete az én országomban.

2. Te azonban jól teszed, ha gyászolod. Mert nézd, kevés jó ember van e világon. Az olyan mint a te fiad, igazán méltó a meggyászolásra!

3. Íme, én is drága könnyeket hullatok fiadért. - Így keletkezett egyszer az egész világ szemem egyetlen könnycseppjéből. Így teremtem majd meg ismét az új eget.

4. Mondom neked, hogy a jó könnyeknek igen nagy a becsük a mennyben. Mert ezekkel, mint legdrágább ékszerekkel ékesíttetik fel a menny az örökkévalóságban. De a bosszú, az irigység, és a harag könnyeivel a pokol várai erősíttetnek meg.

5. Ezért legyen neked legnagyobb vigasztalásodra az, hogy a jóért gyászolsz! Tartsd meg még ezt a gyászt, míg nemsokára engem fogsz elgyászolni. Azután tanítványom mindentől meg fog szabadítani.

6. Azért légy ezután irgalmas szívű, így majd te is nagy irgalmasságot nyersz! Ne felejtsd el a szegényeket! Ezek mindig az én testvéreim! Amit velük teszel, azt velem teszed, és azt visszafizetem neked százszorosan.

7. Keresd a nagyot, - ez az én országom - és akkor a világ kis dolgai is megilletnek! De ha a kicsinyes dolgokat keresed, akkor nem tudod a nagy dolgokat értékelni.

8. Van a te börtönödben egy gonosztevő, aki a te bölcs törvényeid szerint megérdemli a halált. Én azonban azt mondom neked: a szeretet és irgalmasság nagyobb dolgok, és becsesebbek, mint a bölcsesség és igazságosság! Bánj vele ezért irgalmas szeretettel, és akkor egyszer egy leszel velem, és Azzal, aki bennem van, és akiből én, mint ember, hozzád hasonlóan kijöttem.   Ámen.

9. Én magam írtam Kapernaumban, és küldöm követeddel.

Abgarus ötödik levele az Úr Jézushoz

az Úrnak a negyedik levelére írt válasza után három hét múlva.

1. Abgarus, egy kis fejedelem Edessában, Jézusnak, a jó Üdvözítőnek, aki a Jeruzsálem körüli Júdeában jelent meg, mint Ősfény és örökkévaló Őserő, aki mindent / eget, világokat, lényeket / ujjá teremtett, és mégis, akikhez először küldetett, akik elhivattak, - nem ismerték fel, - de felismerték azok, akik ezer évek óta a sötétségben sínylődnek! Neki legyen dicsőség tőlünk, a sötétség gyermekeitől!

2. Oh Uram! Melyik az a halandó, aki igazán fel tudná fogni mihozzánk emberekhez való szeretetednek nagyságát. Amellyel most mindent ujjá akarsz teremteni, míg te magad a poros utakon vándorolsz, - amely az én felfogásom szerint lehetetlennek és elképzelhetetlennek tűnik!

3. Itt vagy most ezen a földön, melyet egyetlen leheleteddel elfújhatnál,- mint egyszerű ember vagy jelen az emberek között, - és így kormányzod és tartod fenn legbensőbb isteni lényeddel az egész végtelenséget! Minden porszeme a földnek, minden cseppje a tengernek, a nap, a hold, és számtalan csillag a te szíved hatalmi szavára hallgatnak, mert ez a központja minden dolognak és minden lénynek az egész végtelenségben!

4. Oh milyen végtelenül boldogoknak kell lenniük tanítványaidnak, hogy téged szellemük ragyogó világosságában láthatnak, - míg én szegény bűnös csak az én éjszakámban!

5. Csak ne lennének lábaim bénák, - milyen rég nálad lennék! De így nyomorult lábaim legnagyobb üdvösségem akadályozói lettek! De mindezt szívesen elviselem, mert te oh Uram mégis méltónak találtál arra, hogy velem, ostoba szegény ördöggel levél által beszélj. Engem ilyen csodálatos dolgokra taníts, amelyekről természetesen csak tőled hallhatunk oh Uram, és soha egyetlen embertől sem.

6. Mit tudtam én ezelőtt a halál utáni életről? Ezt a rejtélyt a világ minden bölcsei sem tudták nekem felfedni. Mert a mi többisten-tanunk szerint van ugyan költői halhatatlanság. Ez azonban éppen olyan kevéssé hasonlít a valósághoz, mint az üres álom, amelyben az ember hol a tengeren megy át gyalog, hol hajón utazik a szárazföldön.

7. De te oh Uram megmutattad nekem szóval és tettel, hogy a mi nagyon törékeny testünk halála után, tökéletes és valóságos szabad szellemi életünk veszi kezdetét, és soha, örökké meg nem változik.

8. Ennek alapján elengedhetetlen feladatommá tettem, hogy neked, oh Uram végtelen kegyelmedért, írásommal a téged legmegilletőbb köszönetemet nyilvánítsam, mely azonban a te nagy kegyelmedhez képest tisztán semmivé válik.

9. De mit is adhatnék , oh Uram neked, amelyet már előbb nem te adtál volna?

10. Úgy gondolom, hogy az igazi, szívből jövő köszönet a legméltóbb az emberhez, - mert az ember alaptermészete a hálátlanság. Mégis, mást nem tudok elédbe hozni, mint az én legcsekélyebb köszönetemet, - de azzal a teljes elhatározással, hogy az én kis államomban mindent azonnal úgy fogok vezetni, amint azt te oh Uram kegyelmesen parancsolod.

11. A te kívánságodra a nagy államellenes gonosztevőt nem csak hogy a börtönből azonnal kiengedtem, hanem iskolámba és asztalomhoz engedtem. Hogy vajon jól tettem-e, vagy amint mondani szokás, "túl jót tettem" vele, - e kérdés megítélésére nem elegendő az én emberi értelmem. Ezért jövök ebben a dologban is hozzád, hogy kegyeskedj a helyes utasítást a tudtomra adni.

12. Szeretetem, köszönetem és gyermeki engedelmességem neked, oh Úr Jézus, neked egyedül! Legyen meg a te akaratod!

Az Úr Jézus válasza

1. Halld, te szeretett fiam és testvérem Abgarus! Hetvenkét tanítványom van, ezek között tizenkét apostol, de együttvéve sincs annyi látóerejük, mint neked egyedül, aki pogány vagy, és sohase láttál engem, sem csodáimat, emberré létem és születésem óta.

2. Azért légy jó reménységben! Mert lásd meg fog történni, és már meg is történt, hogy a világosság gyermekeitől elvétetem, és teljességgel nektek pogányoknak adatom! Mert íme, nemrég az itt lakó pogányok, görögök, rómaiak között olyan hitet találtam, amilyen egész Izraelben nincs. A szeretet és az alázatosság a judeaiak szívében ismeretlen fogalom, míg köztetek ezeket teljes mértékben megtaláltam.

3. Így tehát elvétetem a gyermekektől, és nektek adatom: vagyis egész birodalmam ideig és örökké! A gyermekek pedig csak táplálkozzanak a világ szennyével!

4. Államodban akaratodat törvénnyé akarod tenni? Egyen- lőre ezt ne tedd! Mert nézd, mindennek megvan a maga érési ideje. Az én törvényem nem más, mint a szeretet. Ha államodban valamit tetszésemre akarsz tenni, valósítsd meg ezt a törvényt, és így könnyen végbeviszed akaratomat. Mert akaratom és törvényem annyira tökéletesen egy, - miként én és az Atya egyek vagyunk.

5. Természetesen van akaratomban egy és más, amit még nem tudsz felfogni. De amikor majd tanítványom hozzád megy, mindenre megtanít. Így amikor az én nevemben meg fogsz kereszteltetni, reád száll Isten Szent Lelke, és Ő maga fog mindenre megtanítani.

6. A gonosztevővel helyesen jártál el. Mert nézd, ugyan- ezt teszem én is veletek pogányokkal! Cselekedeted jó tükre azoknak a dolgoknak, amelyeket most teszek, és később teljességgel tenni fogok.

7. Legyenek ezek megnyugtatásodra és áldásodra! Ámen.

Abgarus hatodik levele az Úr Jézushoz

                   tíz hét múlva.

1. Abgarus, egy kis fejedelem Edessában, Jézusnak, a jó Üdvözítőnek, minden dicsőség, aki Jeruzsálem környékén jelent meg, minden népek üdvösségére, akik készek igaz szívvel, teljes akarattal az ő beszéde szerint élni, és életüket berendezni.

2. Oh Uram, bocsásd meg nagy merészségemet, és már valóságos szemtelen tolakodásomat irányodban! De te jól tudod, hogy a jó orvosoknak nagy tekintélyük van az emberek előtt, mert a természet dolgaiban biztos isme- retekkel rendelkeznek, és a természet nagy jelenségeinél is mindenki szívesen fordul hozzájuk, hogy némi felvilágosítást nyerjenek. Milyen magasabban állsz Te az én szememben minden természettudósnál, mert Te nem csak orvosa vagy minden dolognak, - az egész természet Ura és Teremtője vagy öröktől fogva!

3. Ennélfogva most államom jelenlegi különleges nyomorúságát viszem eléd, és szívem mélyéből könyörgök, kegyelmesen fordítsd el ezt a nagy bajt!

4. Amint alapjába véve, te már tudod is, tíz nappal ezelőtt egy kis földrengés volt itt, amely, örök hála neked, különösebb csapás nélkül el is múlt. E földrengés után néhány nappal minden vizünk zavarossá vált. Aki a vízből ivott, fejfájást kapott, és egészen esztelenné vált.

5. Ekkor szigorú parancsot adtam ki egész országomban: senki se igyon vizet, amíg azt használhatónak nem rendelem el. Most államom népe Edessába sereglett, hogy bort és vizet kaphasson, melyeket e célból nagy hajókon meglehetősen messziről hozattam.

6. Azt hiszem ezzel semmi rosszat se cselekedtem, hiszen erre a népem iránt való szeretet, és a legigazibb könyörület indított. Ezért szívem teljes alázatával, és töredelmességével kérlek, oh Uram, segíts rajtam és népemen e nagy nyomorúságban!

7. Mert a víz nem tisztul, káros hatása ugyanolyan, mint eddig. Oh Uram, tudom, hogy minden jó és gonosz erő és hatalmasság alád van rendelve, és neked engedni kénytelen, azért kérlek kegyelmesen könyörülj rajtam, és szabadíts meg a szegény nép miatt is ebből a bajból! Legyen meg Isteni szent akaratod!

- - - - - - -

1. Amikor az Úr elolvasta ezt a levelet, mélyen felháborodott lelkében, és hangosan, mint a mennydörgés így kiáltott: Oh Sátán, Sátán! Meddig kísérted még Istenedet, Uradat!? Mit ártott neked ez a szegény jó kis nép, hogy ilyen förtelmesen meggyötröd?

2. Hogy ismét megtapasztald, hogy Urad vagyok, ebben a kis országban e pillanattól kezdve véget vetek gonoszságodnak! Ámen.  Nem alkudtad-e ki már egyszer magadnak az ember testét, hogy megpróbáld, - amit megengedtem Jóbbal? Mit csinálsz az én Földemmel? Ha mered, ragadj meg engem! De az én Földemet és az embereket, akik szívükbe fogadtak engem, és szívükben hordoznak, hagyd békén! Addig az ideig, amíg eljön az az idő, amikor megengedem neked a legeslegutolsó szabad próbát.  E felkiáltás után egyik tanítvány által elkészült Abgarushoz a következő válasza az Úr Jézusnak.