A Honfoglalás okai

A nomád állattenyésztõk életmódja bizonyos idõszakonként vándorlási hullámokat indított el. Az “országút”, amely Ázsiából Európa felé haladt, átment Etelköz területén, s ez állandó veszélyforrást jelentett. Etelköz földrajzi helyzete ugyanis gazdasági szempontból nagyon kedvezõ volt, de nem voltak jól védhetõ határai. A sík terület átjáróházzá válhatott, vagyis nem jelentett biztonságot. A konkrét gondot az 890-es évek elején meginduló arab támadás jelentette, melynek hatására a besenyõk 895-ben átkeltek a Don folyón, és megtámadták az ott élõ magyarságot. A besenyõk gyors gyõzelme annak volt köszönhetõ, hogy a magyar fõsereg Árpád vezetésével nem tartózkodott Etelközben. Mindemellett a Kárpát-medence helyzetét is érdemes megvizsgálnunk. A magyarságnak egészen biztosan voltak ismeretei errõl a területrõl, hiszen a nyugat felé induló kalandozó hadjáratok már862-ben megkezdõdtek. A terep tehát ismerõs volt, s a Kárpát-medence hatalmi viszonyai is nagyon elõnyösnek látszottak. A Duna osztotta ketté a területet, melytõl nyugatra a frankok, keletre pedig a bolgárok kezében volt a hatalom. A magyarok szerencséjére mindkét birodalom peremvidéknek tartotta a Kárpát-medencét.

A harmadik hatalom a Dunától északra elterülõ morva fejedelemség volt, mely I. Szvatopluk († 894) uralma alatt élte fénykorát. A földrajzi elõnyök szintén csábítóak lehettek. Etelközzel szemben ez a vidék hegyekkel zárt, tehát jóval könnyebben védhetõ. A legelõk, termõföldek pedig még az eddigieknél is gazdagabbak voltak. A honfoglalók nem találhattak itt túlzottan nagyszámú népcsoportot sem.

A Honfoglalás eseménytörténete

A 895. évben két fontos esemény történt. Az egyik a magyarok segítésnyújtása volt Bizáncnak a bolgárok ellen, a másik pedig az a besenyõ támadás, mely az év második felében az Etelközben maradt magyarságot is az új területre ûzte. A támadás 895 nyarán történt, és Simeon bolgár cár – aki átmenetileg békét kért a bizánciaktól-, ezt arra használta fel, hogy bosszút álljon az õt korábban megtámadó magyarokon. A besenyõ támadás következtében az Etelközben maradt törzsek szó szerint bemenekültek a Kárpát-medencébe. Teljesen rendezetlenül, az erdélyi hágókon és fõleg az Al-Duna mentén jutottak be Erdélybe. Ez utóbbinál támadtak Simeon csapatai, s a területért hatalmas küzdelem folyt ( az értékes sóbányákért ), mely végül magyar gyõzelemmel ért véget.

896 és 899 között történt meg a magyarság ideiglenes berendezkedése a Dunától keletre esõ területeken, s a katonai erõket teljesen leköthették a belsõ küzdelmek, hiszen ez idõ alatt semmiféle feljegyzésre méltó külföldi hadjáratban nem vettek részt. Pannónia elfoglalását (900) több esemény megkönnyítette. Szvatopluk halálát két fiának trónviszálya követte, ami meggyengítette a morvákat. Emellett a keleti frankok uralkodója, Arnulf itáliai hadjárataihoz felbérelte a magyar sereget. 899-ben a magyarok el is jutottak Észak-Itáliába, s az ott uralkodó Berengár királyt legyõzték. Ezután egy évig szinte akadálytalanul kalandoztak a Pó-síkságon. Az itáliai kalandozás közben megváltozott a politikai helyzet Pannóniában. Ismételten kiújultak a frankok és a morvák közötti harcok, melyek zûrzavart idéztek elõ a területen. Ráadásul 899 végén meghalt Arnulf, s ezzel érvényét vesztette a magyarokkal kötött szerzõdés is. A 900-ban hazafelé igyekvõ magyar kalandozók csak pusztították a területet, majd a keletrõl érkezõ Árpád csapatainak segítségével szinte harcok nélkül foglalhatták el egész Pannóniát, majd megszerezték a Dunától északra fekvõ, korábban morva területeket is, s ezzel 900 nyarára az egész Kárpát-medence a honfoglalók kezébe került.