Krisztus mágus Alexandriában? Népszabadság teljes cikk
2009.07.13. 17:15
Jézus legkorábbi emléke került elő a tenger mélyéről?
Különös pohárra bukkantak francia kutatók Egyiptomban. A francia búvárrégész, Franck Goddio vezette kutatócsoport egy, valamikor a Kr. e. II. és a Kr. u. I. század között készült edényt talált, amelynek falába egy szöveget karcoltak. Ha bebizonyosodik, hogy a felirat a bibliai Jézusra utal, ez lesz Krisztus legkorábbi említése.
Az edényen a következő szöveg olvasható: "DIA CHRSTOU O GOISTAIS": "Krisztus, a mágus által" vagy "a mágus Krisztus által".
"Nagyon valószínű, hogy a bibliai Jézus Krisztusról van szó, hiszen akkoriban elsősorban őt nevezték csodatévőnek" - mondta Franck Goddio.
A felfedezés arra is rávilágít, hogy a pogányság és a kereszténység békésen élt egymás mellett az ókorban.
A búvárrégészek az ivóedényt az egyiptomi Alexandria kikötőjében, a tenger mélyén találták. A vízi lelőhely rejti egyébként a földrengés során a tengerbe merült Antirhodosz szigetét, ahol Kleopátra, egyiptomi fáraónő palotája is állt.
David Fabre egyiptológus, a Búvárrégészet Európai Intézetének munkatársa megerősítette, hogy a "mágus" szó a poháron valóban arra utalhat, hogy az edény rituális szertartásokon arra szolgált, hogy szerencsét hozzon használójának. Fabre szerint Máté evangéliuma említi a mágusokat, akik napkeletről jöttek, mert látták a csillagot, amely Jézus megszületését jósolta nekik. Fabre elmondta, hogy az ókori világ valóban elfogadta a mágusok, a látnokok létezését.
Fabre szerint az edény nagyon hasonlít egy másik egyiptomi agyagedényre, amelyen szakemberek szerint jövendőmondók láthatók rituális szertartáson. "A szokás valószínűleg Mezopotámiából származik, s valamikor a Kr. e. 3. évezredben alakult ki" - mondta el Fabre. Az edény alakja valószínűleg úgy alakult ki, hogy a médium olajat öntött vizespohárba, és az olaj változó alakját mereven bámulva esett transzba s mondott jövendőt vagy tett fel kérdéseket, amelyekre - úgy vélték - természetfölötti erőktől kapott válaszokat.
Feltűnő, hogy a szöveget jóval az agyagedény kiégetése, vagyis elkészülte után karcolták a pohár falába. Ez utalhat arra is, hogy a szertartásokat végző mágus, aki a most megtalált edényt használta, azért karcolta a Krisztus szót pohara oldalába, hogy ezzel is hihetővé tegye, elfogadtassa, legitimálja kapcsolatát a természetfölötti erőkkel. Ez viszont azt jelenti, hogy már az I. században ismerték Alexandriában egy Krisztus nevű férfi csodatéteményeit.
Az áldozati ajándékként szolgáló edényt Alexandria kikötőjének mélyén találták Goddio szerint nagyon is lehetséges, hogy Alexandriában az I. században tudtak egy bizonyos Jézus Krisztus nevű férfi létezéséről, ténykedéséről és csodatételeiről, hallhattak arról, hogy valaki tőlük nem is olyan messzire borrá változtatta a vizet, sőt halála után feltámadt.
Ugyanakkor más szakértők - nem vitatva a bibliai Jézus-magyarázatot - a szöveg másfajta értelmezését is elképzelhetőnek találják.
Bert Smith, az Oxford Egyetem régészprofesszora úgy véli, hogy a karcolatban az O GOISTAIS valójában egy szó, s a szöveg egy bizonyos Chrestos dedikációja az áldozati ajándékként felajánlott edényre. Ez a Chrestos pedig egy Ogoistais nevű vallási közösséghez tartozhatott.
Klaus Hallof, a Berlin-Brandenburg Akadémia görög feliratokkal foglalkozó intézetének igazgatója szerint amennyiben Smith professzor véleménye igaz, az Ogoistais közösség az a kutatók által ismert korai görög-egyiptomi vallási közösség lehetett, amely Hermésznek, Athénének, Ízisznek és más isteneknek és istennőknek hódolt. Hallof elmondta azt is, hogy azok a történetírók, akik az edény használatának idején éltek, például Sztrabón és Pausanias, említenek egy bizonyos Osogo vagy Ogoa istent, ennek egy másik írott alakja lehet az a szó, amely a poháron olvasható. De az is elképzelhető a német professzor szerint, hogy a két feltételezés együtt igaz, vagyis, hogy Jézus Krisztust és Osogót együtt említi a szöveg.
Mindenesetre Fabre hangsúlyozza, az I. századi Alexandriában a pogányság, a judaizmus és a kereszténység egymás mellett, egymással keveredve élt. Mindegyik vallás szertartásait keverve gyakorolták az alsóbb és a felsőbb társadalmi rétegek, és hittek e vallási rítusok természetfeletti, mágikus erejében.
Alexandria az I. században az olyan új vallások kialakulásának a helyszíne volt, amelyek válaszokat adtak az embereket foglalkoztató problémákra. Ízisz kultusza, a Mithrász-kultusz ugyanolyan gyorsan terjedt köztük, mint a korai keresztény hit.
Habár szakértők óvatosságra intenek a szöveg értelmezése kapcsán, hiszen nehéz egy ilyen rövid szövegkörnyezetben álló nevet bármilyen konkrét személyhez kötni, elismerik, hogy az edény jelentős felfedezés.
A rendkívül jó állapotban lévő pohár Madridban, a Matadero Kulturális Központban tekinthető meg november 15-ig.
Szövetséget a szkíták úgy kötnek, akivel kötnek: egy nagy cserépedénybe bort öntenek, és azt összekeverik a szövetséget kötők vérével. Előzőleg hegyes késsel megsebzik, vagy karddal kissé megvágják testüket, azután pedig a serlegbe mártanak egy kardot, nyilakat, egy harci fokost, és egy lándzsát, majd hosszasan imádkoznak, azután pedig isznak ők maguk is, akik ily módon szövetséget kötöttek, meg kíséretük legtekintélyesebb tagjai is.
Herodotosz
"Szent László (1077-1095) arcában a pártus királyok arca jön vissza valami egészen
időtlen mélységből... ez nem egy személyes arc, időtlen ez a királyi arc, mely a
királyi szkíta népek körében bukkan fel, és mindig az uralkodó arcvonásait állítja
elénk... Ha valaki egy árpádházi arcába belenézett, ismeretlen érzés és gyönyör
fogta el, mert olyan volt, mint hogyha az emberiség fényteli korszakát látta volna.
Azt az emberi arcot, amely közvetlenül a teremtés második pillanatában készült el.
Ezek nem földi arcú emberek voltak..."
Te vagy mindennek ős életfája , te izzó tűz örök forrata.Kibül ered minden alkota.
Karacsay Kódex
A gének nem hazudnak!!!!!!!
Grover Krantz nyilatkozta: „A magyarság ősisége egyenesen meglepő; én mezolitikumi nyelvnek találom, amely megelőzi a neolitikumi kort.”[8] Emellett még azt is kijelenti, hogy ha ez igaz, akkor a magyar nyelv tulajdonképpen a legidősebb helybeni nyelv Európában, vagyis az itt élők eredeti nyelve. (Krantz, 72)