A magyarok kereszténysége
_______________________________________________


Mielõtt tovább folytatnánk a radiesztéziával kapcsolatos ismereteink
bõvítését, a tisztánlátás érdekében szólnunk kell néhány szót a magyarok
katolikusságáról.
A magyarság honfoglalás kori és azt megelõzõ leletei egyértelmûen
mutatják, hogy õseink keresztények voltak (keresztény üzenetet hordoz például
a 7200 éves tatárlaki amulett felirata).
Szent István királyunk korában a magyar keresztények - köztük a Táltos
papok is - a katolikus (a latin szó jelentése: egyetemes) egyházba léptek be.
A Táltos papok a Napban, majd Jézus urunk e világra jövetelét követõen
Jézusban tisztelték Istent. Vallották a természet elemeinek erejét és az egyisten-
séget az Atyában, Anyában és a Fiú Istenben, Jézusban.
Egyetemes hitvallásukat, katolikusságukat nem különböztették meg, nem
voltak például budai katolikusok vagy dunántúli katolikusok. Ezt azért kell í
hangsúlyozni, mert voltak olyanok, akik kisajátították maguknak a katolikus'
szó használatát, gondoljunk csak a bizánci vagy római katolicizmusra. Persze
rögtön felmerül a kérdés, hogyan lehet a katolikusság - vagyis egyetemesség-
római, illetve bizánci, hiszen ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy budapesti
világbéke. Nos, ahogy a mellékelt példa és a történelem mutatja, ez is lehetséges. . .
A Táltosok keresztényi módon valamennyien támogatták az univerzális,
egyetemes katolikus vallást. A magyar Árpád-házi királyok nem csupán apos-
toli követõk voltak, hanem egyenes ágbéli apostol királyok, akiket istenfiúi
minõséggel illettek nemcsak a krónikák, hanem maga a pápa is. Az Árpád-házi
magyar királyok - és mivel a király és a nemzet egy, így a nemzet is - Jézus
követõi és hagyományának õrzõi voltak. Királyaink, papjaink, valamint szent-
jeink nemcsak beszéltek Isten országáról, de élték és cselekedték is.
Gyógyítottak, halottakat támasztottak fel (Szent István, Szent Margit, Szent
Kinga), vizet fakasztottak és hegyeket mozgattak meg (Szent László).
Közvetítették az egyetemes emberi értékeket a nemzet, és azon keresztül más
népek felé, haláluk után pedig temetkezési helyeikrõl még nagyobb gyógyító és
csodás erõ sugárzott ki, mint amit életükben árasztottak.
A magyar királyokat - Szent Lászlót, IV. Bélát, Kun Lászlót, Mátyást -
Táltos király névvel illeti a hagyomány, Mátyás király papjait, a pálosokat
fehéreknek és Táltosoknak mondták.
Magyarországon a szellemi tevékenységet soha nem üldözték, sõt a legszen-
tebb cselekedetek forrásának és eszközének ismerték el. Az energiák ismerete,
a lelkiség és a szellemiség folyamatos ápolása adott erõt nemzetünknek a jézusi
küldetéstudat kiteljesítésében.
Werbõczy István Hármaskönyvében (Tri parti tum) mindez nyomon követ-
hetõ, mégis sokan megpróbálják elhitetni nemzetünkkel, hogy katolikus-
ságunkat, kereszténységünket kaptuk valahonnan - akár Rómától, akár
Bizánctól -,' holott errõl szó sincs!
A Tripartitumban (36. Czim) Werbõczy azt is leírja, hogy Magyarországon
vannak nem keresztény emberek, olyanok, akik Jézusban nem hisznek, ezeknek
eskütételkor más szöveget kell mondaniuk, mint a Jézus-hitû magyar
embereknek. A szöveg a következõképpen hangzik: "Annak az eskünek mintája,
melyet a zsidóknak a keresztények ellenében kell tenniük". Ez is azt mutatja,
hogy országunkban nem volt vallási kényszer, sõt a magyarok mindig elfo-
gadták más népek vallási meggyõzõdését is.
Mátyás király halálát követõen azonban megfigyelhet.õ, hogy õsi erõnket adó
keresztény hitünket, õsi mentalitásunkat zsidó-keresztény mentalitásra
kötelezték (hiszen történelminek nevezett egyházaink - római katolikus, görög
katolikus, református... - is zsidó-keresztény egyházak, nem az Újtestamentum,
hanem az Ótestamentum igéin nyugszanak. Az Ótestamentum eszmeiségének
alapja Káin és Ábel (ugyanúgy, ahogy az indoeurópai világképé Romulus és
Rémus). Káin önmaga elsõségét és elõrejutását csak úgy tudja elképzelni, ha
saját testvérét is megöli (Romulus ugyanezt teszi Rémusszal). Ósi mitológiánk
testvérpárja - Nimród két fia, Hunor és Magor - egy egészen más programot
hordoz magában, amelynek alapelve, hogy az erõsebb segítse a gyengébbet. Ók
már ezekben az õsi idõkben az Új-testamentum elõképét mintázzák meg,
amelynek egyik legfõbb parancsa: "szeressétek egymást"! Az Ótestamentum
mottója: "szemet szemért, fogat fogért", az Újtestamenturné ennek éppen
ellenkezõje: "szeresd még az ellenségedet is"! Sajnos ezt a parancsot egy
Judeo-keresztény és egy indoeurópai eszmeiségben felnövekvõ civilizáció a
mai napig nem volt képes megérteni.
A magyar nemzet és hitvallás soha senkit sem kötelezett õsisége feladására, I
hiszen tudta, hogy ebben van a nemzet ereje. I
Még ma is vannak nemzetek, melyek saját hitüket, erkölcsi rendjüket
igyekeznek nemzetünkkel elfogadtatni, õk viszont a mi õsi hitünkbõl, erõnkbõl,
erkölcsiségünkbõl nem kívánnak töltekezni, sõt elmarasztalandónak tartanak
bennünket, ha hozzájuk hasonló módon ragaszkodunk õsiségünkhöz, a jézusi
bizonyságtételek lelki és szellemi hagyatékához. Eretnekként bélyegzik azt, aki
a nemzet több ezer éves lelkiségét, vallását, Jézusba vetett hitét hirdeti, és -
Jézus cselekedeteit õrizve - megcselekszi.
"Történelem elõtti" katolikus egyházunk magyar lelkiségû hagyatékát hor-
dozzák napjainkban is a Táltosok cselekedeteit tudók, békésen szemlélve más
hitben és lelkiségben élõ szellemtársainkat, embertársainkat itt a Földön.