 Buddha tanításai nyomán a buddhista Belsõ Ösvény sok követõre talált, és a nagy Asóka király uralkodása alatt (i.e. 268-232) egész Indiában virágzott.
A Tan második nagy virágzását a hatalmas szkíta Kusán birodalomban érte el
(i.e. 1. század - i.sz. 3. század), amely magába foglalta Közép-Ázsia fejlett műveltséggel rendelkezõ területei mellett a mai Afganisztánt, Pakisztánt és Kasmírt, valamint a mai észak-nyugat India és Közép-India földrésznyi területeit, a Gangesztõl az Aral tóig. A legendás szkíta kusán uralkodó, "A Király, A Királyok Királya, Õfelsége Kaniska" idején (uralkodása kb. i.e. 1. század és i.sz. 1. század közé tehetõ) a Tan és az ösvény már jól meg volt alapozva az egész birodalomban. A szkíta Kusán műveltség és művészet két legjelentõsebb központja az észak-közép indiai Mathura volt Agra közelében, és Gandhara észak-nyugaton, a mai Pakisztánban.
A Selyemút megnyitásával (i.e. 2. sz.), ezen az Indiát Belsõ-Ázsiával, Európával és Kínával összekötõ nagy kereskedelmi úton a kereskedõk karavánjaival szerzetesek is utaztak, és a Tant hirdették.
A tanítások nagyszámú támogatóra leltek Belsõ ázsiában,
így a szerzetesek hatalmas buddhista közösségeket alapítottak Turfán, Kusá, Kasgár, Kotán virágzó műveltségű gazdag városaiban, és másutt. Az elkövetkezõ évszázadokban  hatalmas kolostorvárosok épültek, amelyek mára fennmaradt romjai, számtalan sziklába vájt temploma, valamint a nagy magyar tudós Stein Aurél által felfedezett óriási számú szent könyve a buddhizmus legmagasabb szintű műveltségérõl és művészetérõl tanúskodnak.
A szentiratokat lefordították Közép-Ázsia számos nyelvére, és gazdag művészeti hagyományok születtek. A tanítások így mind írásos, mind vizuális alakban terjedtek, és a művelõdés valamint a művészet fejlõdésének hatalmas mozgató erejévé válva nagy hatással voltak Közép-Ázsia népeire.
A Széles út (szanszkrit: mahajána) tanításai, melyeket Buddha a felébredt szellem nagy hõsei (szkr: bódhiszattva) számára adott, a nagy szkíta uralkodó Kaniska király alatt kezdtek széles körben elterjedni, aki összehívta a harmadik buddhista zsinatot
Buddha igaz tanításai alapjainak lefektetésére. Ebben az idõben ötszáz mester értette meg tökéletesen a Széles Út valódi értelmét. A Széles Út szutrák jelentésének terjedése érdekében ekkor alapították meg Nalandát, amely a buddhista világ leghatalmasabb és legbefolyásosabb egyetemévé fejlõdött. Innen vitték a Széles Út tanításait ázsia országaiba az elkövetkezõ évezred folyamán.
A kusán szkíták buddhista műveltségét a késõbb rájuk telepedett, és az egész hatalmas birodalmukat átvett fehér hunok is tovább folytatták egy kisebb megszakítástól eltekintve. A hunok, amint azt az élõ magyar hagyományból máig tudjuk, a szkíták és a magyarok rokonnépe. Ugyanezt vallja minden mai nagy ázsiai nép hagyománya és mai történetkutatása is.
 A fehér hunok, hasonlóan a szkítákhoz, az évszázadok során hatalmas, gazdag műveltségű birodalmat hoztak létre észak-nyugat Indiában.
Mai leszármazottaik a rádzsputok (Királyi Pásztorok) büszke harcos pásztornépe, akik a mai Radzsasztánban és Pandzsábban élnek. Más leszármazottaik a mai Afganisztán és Pakisztán északi elzárt völgyeiben élõ népek, akik egészen a 20. század elejéig megõrizték függetlenségüket.
A buddhizmus így Indiából elõször Közép-ázsia felé vette útját, ahol az ott élõ szkíta-hun népek között sok évszázadon át nagymértékben elterjedt, és itt vált a késõbbi ázsia szellemiségét és arculatát meghatározó erõvé.
Itt alakult ki a Széles Út és a Gyémánt Út szellemisége. A Gyémánt Út tanítások legfontosabb központját, Orgyen országát a hagyomány alapján a mai kutatás az észak-pakisztáni Szvát völgyébe helyezi.
A szellemiség mellett a buddhizmus művészete is itt öltötte fel késõbbi, és a mai napig jellemzõ alakját. A szkíta kusán műveltségben alakult ki Buddha ábrázolása (azt megelõzõen Buddhát nem ábrázolták), az a rendkívül finom arányrend, amellyel Buddhát, mint a megvilágosodás jelképét ma is megjelenítjük. De itt alakult ki a buddhista sztupa mai, Tibetben, Belsõ és Kelet ázsiában használt alakja is. Így a tari sztupánk is a szkíta buddhista műveltségre és művészetre vezethetõ vissza, amely ezt a csodálatos élõ hagyományt máig megõrzõ és továbbfejlesztõ tibeti tanítóink közvetítésével került végül vissza hozzánk, a szkíták és a hunok utódaihoz.
A buddhizmus Közép ázsiából terjedt tovább ázsia többi országába.
A hagyomány és a mai kutatás egyetért abban, hogy Kínába a Tant innen vitték át nagytudású, szkíta-hun szerzetesek.  Az elsõ An-sih-kao pártus tanító volt, aki kb. i.sz. 148-171-ig végzett fordító munkát Lo-jangban. Õáltala vette kezdetét a közel ezer éves fordítói munka Kínában. K'ang-seng-k'ai a mai Szamarkand területérõl érkezett a 3. sz.-ban. Csu-fa-hu vagy Dharmaraksa Tokharából jött a 3-4. sz.-ban. Amikor az 5. sz.-ban Kumárádzsiva megérkezett Kusából, a fordítási munkálatok Kínában elérték a tetõpontot.
A tibeti buddhizmus kialakulásában is fõszerepet játszottak azok a mesterek, akik errõl a területrõl származtak.
A tibeti buddhizmus számára szent országot, Orgyent, mind a hagyomány, mind a mai nyugati kutatás az észak-pakisztáni Szvát területre helyezi. Ezt számítják a Gyémánt Út szellemisége fõ központjának, ahonnan sok nagy tanító érkezett mind Indiába, mind pedig Tibetbe, illetve sok esetben Indián keresztül Tibetbe. A Gyémánt Út hagyomány legnagyobb mesterei közül sokan innen jöttek.
Buddha kortársa volt Indrabuti, Orgyen királya, õ volt az, aki a Gyémánt út tanításait Buddhától az emberek közt elsõként megkapta. De Orgyenbõl származnak olyan megvilágosult mesterek is, mint Garab Dordzse, valamint Padmaszambhava, aki a buddhizmust Tibetben megalapozta, és sokan mások. Emellett a tibetiek folytonos összeköttetésben voltak Közép ázsia többi buddhista központjával is.
A szkíták és a hunok buddhista műveltségét Belsõ ázsiában egyik utódnépük, az ujgurok folytatták tovább magas szinten, majd pedig a mongolok - akik szintén a hunok leszármazottainak tartják magukat - vették át immáron a tibetiek közvetítésével, és tartják fenn, mind a mai napig.
Mindezt a buddhista hagyományból tisztán és világosan kiolvashatjuk, de a mai nemzetközi, keleti és nyugati tudományos kutatás is megerõsíti. Láthatjuk ebbõl, hogy õseink szellemisége egykoron elválaszthatatlan volt attól a fennkölt szellemiségtõl, amely a Megvilágosulttól ered, és azt is láthatjuk, hogy õseink, a szkíták és a hunok, milyen hatalmas mértékben járultak hozzá az egész emberiség e legnagyobb kincsének a kifejlesztéséhez, elterjesztéséhez, valamint értékeinek fenntartásához.
Természetesen mindez nem maradt nyom nélkül a mi számunkra sem. Népünk szellemi hagyományában a figyelmes kutató könnyen rátalál mind a Keskeny Út, mind a Széles Út, mind pedig a Gyémánt Út tanításaira közvetlenül is, de a Tan ismeretében megállapíthatjuk azt is, hogy egész népi műveltségünkben és szellemiségünkben meghatározó szerepet játszik a buddhista Belsõ Ösvény a sámánisztikus elemek mellett. A buddhista szellemiség együttélése a sámánizmussal egyébként egy olyan jelenség, amely jellemzõ a mai buddhista műveltségek mindegyikére.
Így a Megvilágosult által megmutatott fennkölt ösvény egy olyan búvópatakhoz hasonlít, amely hosszú idõn át a felszín alatt áramlott, azonban, hála megvilágosult tibeti tanítóink jóságának, ma újra teljes dicsõségében, tisztaságában és erejében bukkant fel nálunk, hogy újra megtermékenyítse és megvilágosítsa szellemünket és hosszú méltatlan sötétség után újra a megvilágosodás tiszta és gyümölcsözõ ösvényére léphessünk.
Forrás: http://www.buddha-tar.hu/
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
