Somogyi Ede írta Szumirok és magyarok című könyvében, hogy "Winckler Hugó annyira megy, hogy még a palesztinai hegyek, folyók és városok neveit is ural- altáji eredetre vezeti vissza és bebizonyítja, hogy a Jordán és Tábor szavakat merőben lehetetlen a semita nyelvek szókintséból megfejteni." (1)

Fáy Elek szerint "az amoritákon kívül ... még egy másik népelem alkotta jelentékeny népességét Kánaánnak: a hittita, úgy, hogy a lakosságot itt-ott a biblia is e két népelem keverékének mondja, midőn pl: Ezékiel 16. része 3. versében Jeruzsálem lakosait emorheus apától és hitteus anyától származtatja." (2)

A tulajdonképpeni szemita eredetű zsidó törzs valószínűleg a nomád állattenyésztők területei felől, keletről vagy délkeletről, Arábia irányából hatolt be Kánaánba. Az általa később átvett hagyományok például Mózesról, Áronról, Ádámról és az Édenről, Ábrámról, stb. az eredeti magyar és finnugor lakosságtól származhatnak.

HELYNEVEK

Kr. e. a XII. században a Genezáret-tó közelében feküdt Mádón város, később pedig a tó partján Magdala. Jézus korában Názáret közelében volt Kána (kana volt a kánaáni őslakosok saját neve), délkeletre pedig Szkitopolisz (Szkíta-város). Volt Ar vagy Arnon folyó a Szentföldön. A Szereda város- és várnév egyezik a Csíkszereda városnév második elemével. Siklag (v. Ciklag) filiszteus város neve pedig a székely hagyományban szereplő Csigla névvel mutat rokonságot. Tábor határváros volt Zebulon és Issakár között, a Tábor-hegytől nyugatra: ezek kapcsolatosak lehetnek a magyar tábor szóval. Már Horvát István hosszan sorolta a bibliai magyar neveket a már említett 1825-ös művében. Gyarmath Jenő majdnem kétoldalnyi bibliai magyar nevet sorolt fel Mezopotámiai emlékek Magyarországon című könyvében. Ebből a gyűjteményből válogattam ki a leghitelesebbnek ható összevetéseket (zárójelben a megyenév, majd az említett név bibliai előfordulási helye):

ABDA(Győr m.)= ABDA (1 Kir 4,6); ADA (Bács-Bodrog m.) = ADA (Ter 4,19); ÁJ (Abaúj-Torna m.) = ÁJ (Józs 7,2); ÁMON (Pozsony m.) = ÁMON (2 Krón 33,23) ARAD (Esztergom m.) = ARAD (Szám 21,1); ARD (Veszprém m.) = ARD (Szám 26,40); (Nagy)ATÁD (Somogy m.) = ATAD (Ter 50, 10); BÁLA (Maros-Torda m.) = BALA (Józs 19,12); BALÁTA (Somogy m.) = BAALÁT (1 Krón 4,33); BANA (Komárom m.) = BARNA (2 Sám 4,2); BABA (Somogy m.) = BABA (Bír 7,24); BARAK (Bars m.) = BARAK (1 Sám 12,11); BÜKI (Somogy m.) = BUKKI (1 Krón 5,31); CELLA (Krassó-Szörény m.) _ CELA (2 Sám 22,12); CIBAK (Pest-Pilis-Solt-Kiskun m.) _ CIBA (2 Sám 3,2); CINfalva (Sopron m.) = CIN (Szám 13, 21); DÁNFALVA (Csík m.) = DÁN (Ter 16,7); DÁRDA (Baranya m.) = DARDA (1 Krón 2,6); DODO (Torontál m.) = DODO (1 Krón 11,12); DÓRA (Fehér m.) = DORA (1 Mak 15,11); EBECK (Nógrád m.) = EBEC (Józs 19,20); ÉDENLAK (Zala m.) = ÉDEN (Ez 28,13); ELLA (Arad m.) = ELA (2 Sám 23,11); ESZÉK (Verőce m.) = ESZEK (Ter 26,21); GÁD (Torontál m.) = GÁD (Józs 13,8); Gátház (Pozsony m.) = GAAL (Bír 9,26); GÁT (Bereg m.) = GÁT (2 Krón 12,18); GIBÁRT (Abaúj-Torna m.) = GIBAR (Ezd 2,20); GURA (Nógrád m.) = GUR (2 Kir 9,27); HÁGI (Szepes m.) = HAGGI (Ter 46,39); HALI (Győr m.) = HALI (Józs 19,25); HÁMOR (Borsod m.) = HÁMOR (Ter 35,8); HARKA (Sopron m.) = HARCHA (2 Kir 22,14); HÉT (tömör m.) = HET (1 Krón 1,13); HODI (Pozsony m.) = HOD (1 Krón 7,37); HULL (Bars m.) = HUL (Ter 10,23); IsA (Maros-Torda m.) = IsA (1 Krón 2,18); ALSÓJÁRA (Torda-Aranyos m.) = JÁRA (1 Krón 9,42); JÓSAFő (AbaújTorna m.) = JOSA (1 Krón 4,34); JUTA (Somogy m.) = JUTTA (Józs 21,16); KÁLLÓ (Nógrád m.) = KALLÓ (Iz 36,2); KÁM (Vas m.) = KÁM (Ter 5,32); KÁMON (Vas m.) = KÁMON (Bír 10, 5); LÉHI (Tömör-Kishont m.) = LEHI (Bír 15,18); MACFA (Vas m.) = MAAC (1 Krón 2,27); MAKÁD (Pest-P-S-K m.) _ MAKA (1 Kir 4,9); MARA- Borsa (Szatmár m.) = MARA (Kiv 16,23); MECSEK (Baranya m.) = MESEK (1 Krón 1,17); MIKALAKA (Arad m.) = MIKA (2 Krón 34,20); MIKLOT (Bihar m.) = MIKLOT (1 Krón 9,38); NAD (Fejér m.) = NADAB (1 Krón 9,36); NÁDÁNTELEK (Blm.) = NÁTÁN (1 Krón 3,36); ÓNY (Pozsony m.) = ON (Szám 16,1); ÓNOD (Borsod m.) = ONÓ (1 Krón 8,12); PAROS (Hunyad m.) = PAROS (Ezd 10,25); PEREC (Vas m.) = Ter 38,29); PERES (Hont m.) _ PERES (1 Krón 7,16); PULA (Somogy m.) = PUL (2 Kir 15,19); BURA (Heves m.) = PURA (Bír 7,10); Döbréte-RÁM (Zala m.) = RÁM (Rut 4,19); RINYA (Somogy m.) = RIZA (1 Krón 4,20); RISZA (Zala m.) = RISZA (Szám 33,21); ROSKA (Kolozs m.) = Ros. (Ter 46,21); SEMESNYE (Szolnok-Doboka m.) = SEMES (Józs 15,7); SIMA (Abaúj-Torna m.) = SIMA (1 Krón 2,3); SIRÁK (Hont m.) = SIRÁK (Sir); SUR (Veszprém m.) = SUR (Kiv 15,22); MÁTÉSZALKA (Szatmár m.) _ (M Törv 3,10); SZALMAD (Szabolcs m.) = SZALMA (1 Krón 2,51); SZALUS (Bars m.) = SZALU (Szám 25,14); SZEMLAK (Arad m.) = SZEM (Ter 5,32); SZEMÉRE (Abaúj-Torna m.)= SZEMEK (1 Kir 16,24); SZENNA (Ung m.) = SZENAA (Neh 8,38); SZERED (Pozsony m.) = SZERED (Ter 46,14); SZETE (Hont m.) SZET (Ter 5,6); SZIN (Abaúj-Torna m.)= SZlN (Szám 38,11); SZITNYA (Hont m.) = SZITNA (Ter 26,21); SZUD (Hont m.) SZUD (Bár 1,4); TERESKE (Nógrád m.) = TERES (Észt 1); TOBAJ (Vas m.) = TOB (Bír 11,3); URI (Pest-P-S-K m.)= URI (1 Kir 4,19); UZA (Gömör-Kishont m.) = UZA (2 Sám 6,4); SZABADKA (Bács-Bodrog m.) = ZABAD (Ez 10,43); ZIMÁND (Arad m.) = ZIMA (1 Krón 6,5).

Horvát István még a következő neveket sorolja fel idézett művében, a bibliai helyek megjelölése nélkül: ZÁRA, HARAM, SÁP, LÁD, MOHOLY, BÉR, BAKOK (BARUCH),

ÁMOS, SZALA, THÁTH. A Biblia szerint (Móz.L,10,24 és 26.) mind Arpaksád, mind Almodád Sém, azaz Szem ős-szülő leszármazottai. Arpaksád az Árpád név, az Almodád az Álmos(d) név egy változata lehet. Ez is alátámasztja, hogy a turul monda az észak-mezopotámiai nőelvi (matriarchális) szabir- magyarok eredetmondája volt. (Az Árpád név gabonaszemecskét jelent, és a szabir törzsünk földműves volt, a gabonát kultikusan tisztelte; a turul mondában Álmos és Árpád összetartoznak.) A szkíták egyik ősének, Arpoxaisnak a neve szinte megegyezik a bibliai Arpaksáddal, és mindkettőben világosan felismerhető a magyar árpa szó.

A bibliai (Szám 11,1-3) leírás szerint kiütött "az Úr tüze" a táborban. Mózes közbenjárására a tűz kialudt. "A Tabera nevet adták ennek a helynek" (mármint a tábornak!) "mert fellángolt körükben az Úr tüze." A tabera gyulladást jelent (eredetileg pedig a tábor-tüzet?), ám a szkítáknál Tabiti a tűzhely istennője, és a manysi tant is tüzet jelent. Lehetséges, hogy a mi tábor szavunk kapcsolatos e tábortűzzel.

EDOM ÉS EDÖMÉN

P. mester (Anonymus) írja a krónikájában, hogy hét kun vezér hódolt meg a magyarok előtt, és közülük az egyiket Edöménnek (Edümen v. Edumen) hívták. Ez a név a Bibliában is szerepel, például a Krónika I. könyvében, ahol Edom királyai vannak felsorolva. Edom első királya Bela volt, de voltak Edomnak más, a magyarokkal esetleg kapcsolatos királyai is: így Hadád (vö. a Szilágy megyei Hadad községnévvel), Szamlá, Saul, Éla, Halvá, Kenáz (=Kenéz? - a kenéz a magyar hagyomány szerint fejedelmet jelent), Magdiél Zamla nevű helység volt Abaúj megyében: és Edöm(en), pontosabban: Edum(en) az Aba nemzetség őse volt. Heves megye egykor szintén az Abák birtoka volt, Hevesben pedig Abád (= Obad) helység található. A Krón. I. könyve szerint Obed nemzé Isait (2,12), de Sámuel I. könyvében az Obed és az Edom név összekapcsolva szerepel: "Az Úr ládája három hónapig maradt a Gátból való Obed- Edom házában és az Úr megáldotta Obed- Edomot egész házanépével egyetemben." (6,11.) A kunok, a magyarok ikertestvérnépe ezek szerint Edomban laktak, ami a bibliai hagyomány szerint Jákób-Izrael ikertestvérének, Ézsaunak a hazája volt. (Ézsaut Edomnak is nevezték.) A frigyláda Obed-Edom (Abád-Edum[en)) házában volt, ami teológiailag azt jelenti, hogy áldást nyert az a család, amelynek közepette Isten lakott. Érdekes ezzel kapcsolatban, hogy Aba Sámuel királyunkat a nép szentként tisztelte, mert sírjából kiásva holttestét épen találták, sebhelyeit pedig begyógyulva. Ő valóban szent magyar volt, akit persze soha nem avattak szentté.

JERUZSÁLEM

Az ősmagyarok a sólymot a Napisten madarának tartották. Több Sólymos nevű település is van Magyarországon. A sólyom szavunk töve kapcsolatos lehet a latin Sol napisten nevével. Graves írta: "Szalma valószínűleg a tavaszi napéjegyenlőség istennője volt. De hamarosan megjelent férfi alakban is, mint Szolüma, Szelim, Salamon, vagy Absalom Nap-isten, akiről Jeruzsálemet elnevezték." (3) Jeruzsálem ókori Hierosolyma nevének első része: hiero az ógörög (h)ierósz = szent, isteni, dicső jelentésű szó származéka, a második része pedig: solyma, az ősi madárnevünkkel azonos. Jeruzsálem tehát = szent sólyom. Jeruzsálem eredetileg kánaánita város volt, és Dávid, Júda királya hódította meg.

MANASSE

A Birák könyvében (1,27.) ez áll: "És nem űzte el Manassé a lakosokat sem Béthseánból és annak mezővárosaiból, sem Dórból és mezővárosaiból, sem a Jibleámnak és mezővárosainak lakosait, sem Megiddónak és mezővárosainak lakosait. És a Kananeusnak tetszett ott lakni azon a földön."

"Egyes törzsek között ott maradtak az őslakók, mások viszont maguk laktak ott a szinte uralkodó szerepet vivő kánaáni vagy főniciai lakosság közt. Különösen az északon helyet kereső törzsek (Áser, Naftáli, Zebulom Issakár) lehettek ilyen helyzetben." - olvashatjuk a Bibliai atlaszban. (4)

Főleg Észak-Kánaánban, az északi, Józsefi törzsek területén, tehát az őslakosság a helyén maradt. A Manasse nevű törzs is Kánaán északi felén helyezkedett el. A Manasse névben a magyarok legközelebbi nyelvrokonainak, a manysiknak a neve ismerhető fel. (Manasse-manysi).

Nyilván etnikai oka is volt az északi ország, Izrael és a déli ország, Júda ellenségeskedésének. Tulajdonképpen izraelitának a kánaáni őslakossággal keveredett, Egyiptomból, Kis-Ázsiából, és Mezopotámiából betelepedett magyar és finnugor népességet lehet nevezni, zsidónak pedig kizárólag az egykori Júda más eredetű lakóit.

Józsué könyve szerint "A Manassé nemzetség felének is adott Mózes örökséget. És lőn a Manassé fiainak félágáé..." (Józs. 13,29). Eszerint a Manasse törzs két félrészből állt, akárcsak a manysik! A manysik ugyanis Mos és Por nevezetű frátriákra (törzsszövetségekre) oszlottak.

Róheim Géza is említi, hogy a magyar nevet a manysi egy változatának tartják. Ezt nem látom meggyőzőnek, viszont a manysik és magyarok közti összefüggés kétségtelen. A Biblia (Móz. L,48,5) Mákhírt (Magyart?) Manasse fiaként említi: "És látó József Efraimtól harmadízben való fiait. Manasse fiának, Mákhirnak is születtek József térdén gyermekei." Manasse József elsőszülött fia volt (Móz. I. 48,18), aki még Egyiptomban született. Ennek az elbeszélésnek a magva a manysik és magyarok egyiptomi eredetének hagyománya lehetett. A leszármazás sora tehát: Izrael > József > Manasse > Makhir (Magyar).

IZRAEL

Az Izrael névben az iz elem a magyar iz (=ész, képmás-lélek) és izz (izzó, izzás) szavakkal függhet össze, a ra a reggeli Nap egyiptomi- manysi- magyar neve (vö.: manysi ré, reg = hőség, magyar "ragyog, reggel, erő, ér, stb.), az él pedig az ÉL istennévvel kapcsolatos (vö.: magyar él, élet). Eszerint Izrael = izzó- reggel- élet vagy lélek- Nap- él. Pálfi Károly szerint az izraeliták "Élt, a fölkelő napot, vagyis az ifjabb Horust" imádták. (5)

MANASSE KIRÁLY ÉS A RÉGI HIT

Az sem lehet véletlen, hogy Manassénak hívták azt a királyt, aki visszaállította az ősi izraeli-kánaáni vallást: "Mert a magaslatokat ismét megépíté, ...és oltárokat emele Baálnak, Aserákat is plántála, és tisztelé az ég minden seregeit, és szolgála azoknak. És építe oltárokat az ég minden seregeinek, az Úr házának mindkét pitvariban. És fiait átvitte a tűzön a Hinnom fiának völgyében, és az idők forgására ügyelt, jövendőmondásokat, varázslásokat és szemfényvesztéseket űzött, ördöngösöket és jövendőmondókat szerzett... A faragott bálványt, amelyet csináltatott vala, az Ur házában állítá fel..." (Krón.II. 33:3,5-7).

Hogy a manysikat is mennyire érdekelte az idő forgása és az égi csillagsereg, azt jól mutatják vallásuk főalakjai: Numi Tórem a sors ura, a felső Égatya, akinek 7 fia van (a 7 planéta), akik közül az első a Világügyelő Férfi, a Napisten.

A zsidóság egyik legfőbb jelképe, a menóra, a hétágú gyertyatartó, amelyben mindig égtek a gyertyák, szintén kánaáni- magyar eredetű lehet. "Az obi-ugorok" (manysik és chantik) "szentélyében hétágú szent tűz lobogott." A hét láng a hét planéta és a hét napjainak a szimbóluma.