I. SZEM ÉS MAG

Sokszorosan igazolódott már Magyar Adorján megállapítása, mely szerint "a Biblia nagyrészt ősnépeink hitregéinek a régi zsidók által többé-kevésbé átalakított gyűjteménye" (1) A Teremtés könyvében szerepelnek Noé fiai, Szem, Hám (Khám) és Jáfet (9,19). Tőlük származik a mítosz szerint az özönvíz utáni egész emberiség. Noé megáldotta Szemet és Jáfetet, Hám fiát, Kánaánt pedig megátkozta. Az elbeszélés szerint Hám látta meg egyedül apját, Noét meztelenül, míg Szem és Jáfet nem néztek atyjukra, és betakarták őt. Noé eredetileg alighanem kétnemű, androgün mitológiai alak, a Napra emlékeztető fényes istenség lehetett, a manysi naj szó ugyanis egyszerre jelent tüzet és nőt. A magyar szemérem szó tehát a Szem névből származik, de érdekes, hogy a finn kaino is szemérmes, szégyenlős jelentésű! Tehát Hám fiának, Kánaánnak a neve is kapcsolatos a szeméremmel. Graves érdekes fejtegetést fűzött ehhez: "E mítosz Genezis-beli változatát hanyagul szerkesztették össze. Igazság szerint Hám nem hibáztatható azért, mert észrevette apja meztelenségét; és Noé nem sújthatta ilyen kemény átokkal Hám ártatlan fiát, Kánaánt. A mítosszal azt akarták bizonyítani, hogy a héberek jogosan jártak el akkor, amikor leigázták a kánaánitákat. Mindazonáltal a zsidóknál fennmaradt a mítosz, mely szerint Noé elvesztette a férfiasságát, és ennélfogva nem lehetett többé Isten papja." (2)

A mítosz a magyar nyelv alapján magyarázható meg: sem Hám, sem Kánaán nem kasztrálta Noét, hanem látás, rátekintés által, azaz misztikus úton nyerték el tőle a férfiasságot: ezért hasonló a magyar hím szó a Hám névhez, a kan szavunk pedig a Kánaán névhez. (Nyelvünkben a kan és a hím ugyanannak a szónak a változatai. Vö. még manysi chum = hím, férfi.

A nemiség átvétele szellemi-mágikus úton történt, nem pedig megcsonkítással. Kánaán (Káin) neve fennmaradt a finn Kainuu törzs nevében (a Kainuu nevű országrészben van Kajaani város Finnországban!).

Már Fáy Elek, majd később Magyar Adorján is észrevette és kimutatta az összefüggést a Szem és Hám (Khám) nevek és a mi szem és mag (stb.) szavaink között. (3)

A gabonát őseink életadónak, az élet fenntartójának tekintették, erre mutat az is, hogy élet szavunk régen gabonát is jelentett (a finnben szintén: elo = élet, gabona, az óegyiptomi ankh is egyszerre jelent életet és búzát, gabonaszemet!), ami azt is bizonyítja, hogy a magyarok és rokonaik a világ legrégibb gabonatermesztői. Valószínűleg azért is fogták fel a gabonaszemet a nőiség jelképének, mert nemcsak a lehunyt szemre hasonlít (szemérem!), hanem függőleges helyzetben a női nemi szervre is. (Az idézett bibliai mítosz szerint csak Hám és Kánaán kapta meg Noétól a férfiasságot, Szem viszont nem!) A szem ősszavunk egy változata a zab is, és ennek fordítottja a "búza" (vö.: akkad bututtu = búza, óegyiptomi bótet = búza). Harránból, az ősrégi észak-mezopotámiai városból, a szabir törzsünk központjából származott át Szin Hold-isten tisztelete Ur városba. Az ókori egyiptomiak és a finnugorok a Napot és a Holdat az Égisten szemeinek tartották. Ezért például Szin Hold-isten és Samas (héber: Szemes) Nap-isten nevei egyeznek a látás szervét (is) jelentő magyar szem szóval, melynek finnugor párhuzamai vannak: például komi sin = szem, manysi sarc = szem, stb. Érdekes, hogy míg az indoeurópai nyelvekben előfordul a szem szavunk mag értelemben (például latin sercen = mag, csíra, sarj; orosz szemjá = mag, vetőmag), de a látás szervét másképp hívják, úgy a finnugoroknál a szem szavunk szintén csak egy jelentésben található meg, mag értelemben hiányzik! Ez azt jelenti, hogy a szó a magyar ősnéptől indult ki, és tőle került át a finnugorokhoz (egyik jelentésében) és az indoeurópaiakhoz (a másik jelentésében).

A mag szavunk a Hám (vagy Khám) név tükörszimmetrikus változata. Eredetileg valószínűleg mah-nak vagy mák-nak hangozhatott. Héberül kanra a neve az álló, a száron lévő gabonának. Az óegyiptomi kamut is magot, szemet jelent. A finn kuhmu = gümő, makula = gumó (a gyümölcs szavunk a gümő-gumó alapszavunkból keletkezett, miként a gömb is.) A gömb a hímség jelképe, ellentétben a nőiség ellipszisével. (A gabona-szemek elliptoidok.) Ezért a fák magjait, gyümölcseit a férfiasság, a hímség jelképének tekintették őseink. Így a patriarchális fekete magyar törzsnévvel rokonok a meggy, mák, mogyoró, makk (és b-vel: bükk, bogyó, bükköny) szavaink. A bika és bak (vö: Bukhisz volt a neve az egyiptomiak fekete bikaistenségének!) szavaink is mint a hímség kifejezői visszavezethetők a hímelvi mag fogalomra. Fáy Elek szerint "a mi madár és bogár szavaink sem egyebek a mag-erő és bak-erő módosulásainál." (4) (Említettem, hogy a magyar népnévhez a fekete szín társul ősidők óta: és a mag, a föld, a vetések istenének, a Bak jegy urának, a Szaturnusznak a színe a fekete - ezzel ellentétben a hímes éppúgy színest jelent, mint a szemmel egy tőről eredő szín szavunk!) Régi hit népünknél, hogy a gyermek (magzat!) magvaktól, gyümölcsöktől is foganhat. "...jóformán az egész magyar területen azt tartják, hogy menyasszony, asszony, másállapotos asszony ne egyék összenőtt gyümölcsöt, mert ikrei lesznek" - írja László Gyula. "Népmeséinkben a meddő asszonynak babszemtől lesz gyermeke (Babszem Jankó). Egy másik magyar mesében a gyermekre vágyó királynénak félbevágott almára kell ülnie, s az almamagtól lánya születik. Mindezeknek a gyümölcsöknek fontossága van a szerelmi varázslatokban, s az esküvők pogánykori termékenység-szertartásaiban is." (5)

A mag szavunk egyik alakja földet, országot is jelent, ez a megye (vö. chanti [osztják] meg= ország, föld, sumér mada stb.). Ugyanígy a hám (=bőr) szavunk hon alakja meg hazát jelent! (Vö.: angol home = haza, otthon, lakás, ház. Ugyanez a tő ismerhető fel a kamrában is, a szem pedig a szobában van meg.) A méz pedig (a szem fordítottja), a mag egyik változata, ruhát jelent, azaz külső burkot, akárcsak a hám.

"A mag az "anya"-földben éppen úgy sarjadzik növénnyé, mint ahogyan a megevett mag az anyában gyermekké lesz. Az élet alapja tehát a mag, ha földbe kerül, növény, ha nőbe, gyermek válik belőle. .. . Ebben a megvilágításban egyszeriben megértjük a krónikáinkban s oklevelekben fennmaradt neveink egyik csoportját. Kesényi Károly a következőket gyűjtötte össze ezekből: Árpa, Árpád, Búza, Buzád, Bors, Borsod, Zab, Köleske, Muhar, Bab, Babszem, Makk, Makkocska, Som, Somocska, Bogyó, Magló, Mag, Magocska. A nevek között egyaránt vannak fejedelmek, törzsfők és szolgák nevei." (6)

Helyneveinkben is megtalálhatóak a Bibliában is szereplő mitikus őseink nevei: így például Kám (Vas m.), Kán (Baranya rv., nemzetségnévből keletkezett), Kány (Abaúj m., régen: Kaan), valamint Kámor és Kámon hegynevek; Szemere (Abaújban és még 3 megyében), Szemenye (Zala és Vas m.), Szend (Komárom m. régen Zend vagy Szemd), Szemes (több megyében is), Szomor (Komárom m. és máshol) stb.

JEGYZETEK

1 Az ősműveltség. Bp., 1995., 247. o.

2 Graves, R.: Héber mítoszok. Szeged, é.n., 117-118. o.

3 Lásd erről részletesebben: FÁY Elek: A magyarok őshona. Bp., 1910., 169-187. o.

4  Fáy Lm., 176. o.

5 A honfoglaló magyar nép élete. Bp., 1944., 248-249. o. 6 Lm., 250. o.