Az elmúlt másfél évtizedben az oroszországi, közép-ázsiai és távol-keleti új tudományos eredmények új megvilágításba helyezik a hunok történelmét, államszervezetét, sőt a magyar őstörténet egyes kérdéseit is. Mára a tudományos kutatók számára kiderült: gyökeresen át kell értékelni a nomádokról kialakított negatív képet - hiszen egy páratlan, önálló civilizációt teremtettek meg az eurázsiai kontinensen.
Miért is fontosak számunkra a hunok? Nemcsak nekünk, magyaroknak fontosak a hunok, hiszen történeti hagyományunk hozzájuk kötődik, hanem a világtörténelmi események miatt is kell velük foglalkozni. Ma már tudjuk, hogy a hunok alkották meg az ókorban a világ legnagyobb kiterjedésu és leghosszabban fennálló birodalmát, amely túltett a perzsákon, Nagy Sándoron, és a rómaiakon is.
A hunok jól szervezett államot alapítottak a mai Észak-Kína területén, majd sajátos államszervezetüket vándorlásaik során magukkal hozták Európába, ahol az őket követő, pusztai népek is a hun civilizációs örökséget folytatták. A hunok birodalma nagyjából két és félezer évig fennmaradt, és a hun civilizáció örökösének ma is számos nép vallja magát Ázsiában, de Európában is.
Új szempont lehet a korai Távol-Kelet történetében, hogy maguk a kínai szakemberek azt állítják, a legelső kínai dinasztia, a Xia valójában hun volt, amely az i.e. 23. századtól öt évszázadon át uralta a Sárga-folyót és környékét. Aki a kínai történelmet tanulmányozta, az nem lepődik meg ezen a felfedezésen, hiszen a kínai írott történelem három évezrede alatt legalább ezer éven át idegen népek alapítottak dinasztiát. Legutolsó évszázadokban éppen a mandzsuk uralkodtak a birodalmon, megnövelve Kína határait. A Xia-dinasztia hun voltát nemcsak a történetírói feljegyzések, hanem a korai mitológiai elemek is megerősítik.
Az Égigérő Fa, a fekete madár, mint megtermékenyítő állat, ugyanúgy a csodás születése motívuma is jól ismert elem a mongoloknál, a török népeknél, de a mi népmesei hagyományunkban is. Míg a magyar népmesékben a hősök több évig szopják az anyatejet, addig a keleti, Xia-kori, majd hun és mongol népeknél nem kilenc hónapra születnek meg a hősök, hanem jóval tovább maradnak anyjuk méhében. Mindezen mitológiai elemek ismeretlenek a modern kínaiak számára, több kutató a fenti elemeket mitológiai importnak nevezte, amely a belső-ázsiai népekhez visz el minket.
A Xia-dinasztia hun voltát maguk a kínai krónikások jegyezték fel, s az i.sz. 5. századi hun uralkodó, Helian Bobo is büszke volt régi elődeire. Bár a hunokról hsziung-nu néven terjedelmes feljegyzések csak az i.e. 3. századtól vannak, de azért korábban is többször szerepeltek a kínai forrásokban, bár akkor csak töredékes adatokat jegyeztek fel róluk, ráadásul többféle néven említik őket. A kutatói vélemények szerint mindegyik név (hszienjün, hszünjün, hsziungnu stb.) hun jelentésű.
Szövetséget a szkíták úgy kötnek, akivel kötnek: egy nagy cserépedénybe bort öntenek, és azt összekeverik a szövetséget kötők vérével. Előzőleg hegyes késsel megsebzik, vagy karddal kissé megvágják testüket, azután pedig a serlegbe mártanak egy kardot, nyilakat, egy harci fokost, és egy lándzsát, majd hosszasan imádkoznak, azután pedig isznak ők maguk is, akik ily módon szövetséget kötöttek, meg kíséretük legtekintélyesebb tagjai is.
Herodotosz
"Szent László (1077-1095) arcában a pártus királyok arca jön vissza valami egészen
időtlen mélységből... ez nem egy személyes arc, időtlen ez a királyi arc, mely a
királyi szkíta népek körében bukkan fel, és mindig az uralkodó arcvonásait állítja
elénk... Ha valaki egy árpádházi arcába belenézett, ismeretlen érzés és gyönyör
fogta el, mert olyan volt, mint hogyha az emberiség fényteli korszakát látta volna.
Azt az emberi arcot, amely közvetlenül a teremtés második pillanatában készült el.
Ezek nem földi arcú emberek voltak..."
Te vagy mindennek ős életfája , te izzó tűz örök forrata.Kibül ered minden alkota.
Karacsay Kódex
A gének nem hazudnak!!!!!!!
Grover Krantz nyilatkozta: „A magyarság ősisége egyenesen meglepő; én mezolitikumi nyelvnek találom, amely megelőzi a neolitikumi kort.”[8] Emellett még azt is kijelenti, hogy ha ez igaz, akkor a magyar nyelv tulajdonképpen a legidősebb helybeni nyelv Európában, vagyis az itt élők eredeti nyelve. (Krantz, 72)