MAGYAR-HÉBER SZÓEGYEZÉSEK

Az előszóban már idézett V. Kovács Sándor néhány példát említ a tanulmányában Bél Mátyás 432 szócikkes héber-magyar összehasonlító szótárából. Ezekből az érdekesebbek:

HÉBER MAGYAR HÉBER  MAGYAR

ari erő `ozevet  özvegy

habar habar pazar    pazarol

khad kád parac    perec

kibbél köböl ragal    rágalmaz

karam köröm rakhas   rakás

chitul kötél ragal    reggel

lakat lakat szatar   sátor

latas lát salam    selyem

marak marok szemel   személy

manah menny tarad    térd

maszah mező bakar    vakar

nud nád `or ur

nur nyár

Egy héber-angol szótárban még a következő héber-magyar egyezéseket találtam (lehetséges, hogy ezek is benne vannak Bél Mátyás kéziratban lévő szótárában!): issa(n) = asszony, anak = nyak, szeir = szőr, haj, bozont, halom = álom, hódes = (új)Hold, harag = gyilkol, heted = élet, garas = ló (paripa), hulda (női név, menyétet is jelent)= hölgy(menyét), harusz = arany, jeor = folyó (régi magyar jó), hor = hegy (orom, vö. manysi ur = hegy), Bemes = Nap (vö.: szemes: a Nap és a Hold az égisten szemei!), rasa = rossz, ani = én, tóra = törvény.

Mindez újra csak azt bizonyítja, hogy a magyarok és a héberek őseinek a múltban egymás mellett kellett élniük, szoros érintkezésben kellett lenniük egymással. Másképp ez a sok és fontos szóegyezés nem magyarázható meg.

IZRAELI ÉS MAGYAR BIKAKULTUSZ

Az ősi főpap, Áron készítette az úgynevezett "aranyborjút" a nép követelésére: "Készíts nekünk egy istent, mely előttünk jár." (Kiv 32,1) Az aranyborjút tehát, mint magának az Istennek a megtestesülését imádták. Jeroboám izraeli király két aranyborjút (aranybikát) állíttatott fel: az egyiket Bétélben, a másikat Dánban, Izrael déli és északi határán. A nép pedig körmenetben vonult a bételi bikától a másik elé egészen Dánig. (1 Kir. 12,30.) Hasonló hagyomány a hurri és urartui forrásokból is ismert. A hurri mitológiában "a viharistennek két bikája van: Hurri (a reggel) és Seri (az este)." (28) A Hurri név a hajnal szavunk gyökével egyezik, a Seri pedig a szürkület tövében ismerhető fel. Az említett hurri mítosz pontos megfelelője a magyar mitológiai hagyományban a viharban (égiháborúban) összecsapó, fehér és fekete színű bikaalakú táltosok viadala. A fehér táltos megfelel a Hurri (_ ,Hajnal') bikának, a fekete táltos pedig a Seri (_ ,Szürkület') bikának. Jákob is az éjszaka (alkony) fekete táltosával küzdött, birkózott, mint a Hajnal (Izrael) fehér bikája Peniél mellett; ezért is használták vele kapcsolatban a "Jákob bikája" és "Izrael bikája" kifejezéseket. Henoch (Énok) első könyvében a Messiás hatalmas szarvú fehér bika képében jelenik meg. (90:37.) Ugyanott feltűnik egy bivaly is, nagy, fekete szarvakkal. (90:38.) Magyarországon valaha megyényi területe volt a bikakultusznak, ami a székely-palóc (ős-szkíta) regöléssel és szarvaskultusszal is kapcsolatos volt. E kultikus területet Tolna és Baranya jelentős részén helynevek jelölik ki még ma is, ahol honfoglalás kori borjúsírt találtak.