Jn 1

Jn 1.1
Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige,
Jn 1.2
ő volt kezdetben Istennél.
Jn 1.3
Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett.
Jn 1.4
Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága.
Jn 1.5
A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel.
Jn 1.6
Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt a neve.
Jn 1.7
Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
Jn 1.8
Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról.
Jn 1.9
(Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít.
Jn 1.10
A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ.
Jn 1.11
A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Jn 1.12
Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében,
Jn 1.13
akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.
Jn 1.14
S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.
Jn 1.15
János tanúbizonyságot tett róla, amikor azt mondta: "Ez az, akiről hirdettem: Aki nyomomba lép, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én."
Jn 1.16
Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.
Jn 1.17
Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk.
Jn 1.18
Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.
Jn 1.19
János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, s megkérdeztették: "Ki vagy?"
Jn 1.20
Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: "Nem én vagyok a Messiás."
Jn 1.21
Ezért megkérdezték tőle: "Hát akkor? Talán Illés vagy?" "Nem vagyok" - felelte. "A próféta vagy?" - Erre is nemmel válaszolt.
Jn 1.22
Így tovább faggatták: "Akkor ki vagy? Választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?"
Jn 1.23
Ezt felelte: "A pusztában kiáltó szó vagyok: Egyengessétek az Úr útját", amint Izajás próféta mondta.
Jn 1.24
A küldöttek a farizeusoktól jöttek,
Jn 1.25
s tovább kérdezgették: "Akkor miért keresztelsz, ha nem vagy sem a Messiás, sem Illés, sem a próféta?"
Jn 1.26
János így válaszolt: "Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek,
Jn 1.27
aki a nyomomba lép, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani."
Jn 1.28
Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.
Jn 1.29
Másnap, amikor látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt: "Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit.
Jn 1.30
Róla mondtam: A nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én.
Jn 1.31
Én sem ismertem, de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy megismertessem Izraellel."
Jn 1.32
Ezután János tanúsította: "Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszállt rá a mennyből, s rajta is maradt.
Jn 1.33
Magam sem ismertem, de aki vízzel keresztelni küldött, azt mondta: Akire látod, hogy leszáll a Lélek s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni.
Jn 1.34
Láttam és tanúskodom róla, hogy ő az Isten Fia."
Jn 1.35
Másnap megint ott állt János két tanítványával,
Jn 1.36
s mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: "Nézzétek, az Isten Báránya!"
Jn 1.37
E szavak hallatára a két tanítvány Jézus nyomába szegődött.
Jn 1.38
Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: "Mit akartok?" Így feleltek: "Rabbi - ami annyit jelent, mint Mester -, hol lakol?"
Jn 1.39
"Gyertek, nézzétek meg!" - mondta nekik. Elmentek vele, megnézték, hol lakik, s aznap nála is maradtak. A tizedik óra körül járhatott.
Jn 1.40
A kettő közül, aki János szavára követte, az egyik András volt, Simon Péter testvére.
Jn 1.41
Reggel találkozott testvérével, Simonnal, s szólt neki: "Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet", s
Jn 1.42
elvitte Jézushoz. Jézus ráemelte tekintetét, s így szólt hozzá: "Te Simon vagy, János fia, de Kéfa, azaz Péter lesz a neved."
Jn 1.43
Másnap Galilea felé tartva találkozott Fülöppel. Felszólította: "Gyere és kövess!"
Jn 1.44
Fülöp Betszaidából, András és Péter városából való volt.
Jn 1.45
Fülöp találkozott Natánaellel és elmondta neki: "Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták írnak, a názáreti Jézust, Józsefnek a fiát."
Jn 1.46
"Jöhet valami jó Názáretből?" - kérdezte Natánael. "Gyere és győződjél meg róla!" - felelte Fülöp.
Jn 1.47
Amikor Jézus meglátta Natánaelt, amint feléje tartott, ezt mondta róla: "Lám, egy igazi izraelita, akiben nincs semmi álnokság."
Jn 1.48
Natánael megkérdezte tőle: "Honnét ismersz?" Jézus így válaszolt: "Mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak, a fügefa alatt voltál."
Jn 1.49
Natánael erre felkiáltott: "Rabbi (azaz: Mester), te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!"
Jn 1.50
Jézus ezt felelte neki: "Mivel megmondtam, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel. De nagyobb dolgokat is fogsz még látni." Majd hozzátette:
Jn 1.51
"Bizony, bizony mondom nektek: Látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, s az Isten angyalai föl- s leszállnak az Emberfia fölött."
Jn 2
Jn 2.1
Harmadnap menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt.
Jn 2.2
Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt.
Jn 2.3
Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: "Nincs több boruk."
Jn 2.4
Jézus azt felelte: "Asszony, a te gondod az én gondom. De még nem jött el az én órám."
Jn 2.5
Erre anyja szólt a szolgáknak: "Tegyetek meg mindent, amit csak mond!"
Jn 2.6
Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős.
Jn 2.7
Jézus szólt nekik: "Töltsétek meg a korsókat vízzel!" Meg is töltötték azokat színültig.
Jn 2.8
Ekkor azt mondta nekik: "Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak." Odavitték.
Jn 2.9
Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta honnan való - a szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták -, hívatta a násznagy a vőlegényt,
Jn 2.10
s szemére vetette: "Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort."
Jn 2.11
Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne.
Jn 2.12
Aztán lement anyjával, testvéreivel és tanítványaival Kafarnaumba, de csak néhány napig maradtak ott.
Jn 2.13
A zsidók húsvétjának közeledtével Jézus fölment Jeruzsálembe.
Jn 2.14
A templomban kalmárokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott telepedtek le.
Jn 2.15
Kötélből ostort font, és mind kiűzte őket a templomból, juhaikkal és ökreikkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, asztalaikat felforgatta,
Jn 2.16
a galambárusoknak meg azt mondta: "Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!"
Jn 2.17
Tanítványainak eszükbe jutott az Írás szava: "Emészt a házadért való buzgalom."
Jn 2.18
A zsidók azonban szót emeltek, ezekkel a szavakkal fordultak hozzá: "Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezt mered tenni?"
Jn 2.19
Jézus azt válaszolta: "Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra fölépítem."
Jn 2.20
A zsidók ellene vetették: "Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, s te három nap alatt újjáépítenéd?"
Jn 2.21
De ő saját teste templomáról beszélt.
Jn 2.22
Amikor föltámadt a halálból, tanítványai visszaemlékeztek ezekre a szavakra, s hittek az Írásnak és Jézus szavainak.
Jn 2.23
Akkor, amikor húsvét ünnepe alkalmával Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, sokan hittek benne, mert látták a csodákat,
Jn 2.24
amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat,
Jn 2.25
s nem szorult rá, hogy bárki is felvilágosítsa az emberről. Tudta, mi lakik az emberben.
Jn 3
Jn 3.1
Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, egy zsidó tanácsos.
Jn 3.2
Ez éjnek idején fölkereste Jézust, s így szólt hozzá: "Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, hisz senki sem vihet végbe olyan jeleket, amilyeneket te végbeviszel, ha nincs vele az Isten."
Jn 3.3
Jézus azt felelte neki: "Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát."
Jn 3.4
Nikodémus megkérdezte: "Hogy születhet valaki, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újra szülessék?"
Jn 3.5
Erre Jézus azt mondta: "Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és (Szent)lélekből születik, az nem megy be az Isten országába.
Jn 3.6
Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek.
Jn 3.7
Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek.
Jn 3.8
A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született."
Jn 3.9
"Hogyan lehetséges ez?" - kérdezte Nikodémus.
Jn 3.10
Jézus így válaszolt: "Izrael tanítója vagy, és nem érted?
Jn 3.11
Bizony, bizony, mondom neked: arról beszélünk, amit tudunk, s arról tanúskodunk, amit láttunk, mégsem fogadjátok el tanúságtételünket.
Jn 3.12
Ha földi dolgokról beszélek, s azt sem hiszitek, hogy fogjátok hinni, ha majd a mennyei dolgokról beszélek?
Jn 3.13
Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia (aki a mennyben van).
Jn 3.14
Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is,
Jn 3.15
hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.
Jn 3.16
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.
Jn 3.17
Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak.
Jn 3.18
Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában.
Jn 3.19
Ez az ítélet: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak.
Jn 3.20
Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, s nem megy a világosságra, nehogy kiderüljenek a tettei.
Jn 3.21
Aki ellenben az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy, hadd derüljön fény a tetteire, amelyeket az Istenben vitt végbe."
Jn 3.22
Jézus ezután Júdea földjére ment a tanítványaival, ott maradt velük és keresztelt.
Jn 3.23
János is keresztelt Ainonban, Szalim közelében, mert ott sok víz volt. Az emberek mentek és megkeresztelkedtek.
Jn 3.24
János akkor még nem volt börtönben.
Jn 3.25
János tanítványai és egy zsidó közt vita támadt a tisztulási szertartásról.
Jn 3.26
Elmentek Jánoshoz, és azt mondták: "Mester, aki a Jordánon túl nálad volt, s akiről tanúságot tettél, az most szintén keresztel, s az emberek tódulnak hozzá."
Jn 3.27
János így válaszolt: "Az ember semmit sem vallhat a magáénak, hacsak nem a mennyből kapta.
Jn 3.28
Magatok vagytok a tanúim, hogy megvallottam: Nem a Messiás vagyok, hanem csak az előfutára.
Jn 3.29
A menyasszony a vőlegényé. A vőlegény barátja csak ott áll mellette, és szívből örül a vőlegény hangját hallva. Ez az örömöm most teljes lett.
Jn 3.30
Neki növekednie kell, nekem kisebbednem."
Jn 3.31
"Aki felülről jön, az mindenkinek fölötte van. Aki a földről való, az földies és a földi dolgokról beszél. Aki a mennyből jött,
Jn 3.32
azt tanúsítja, amit látott és hallott, de tanúságát nem fogadja el senki.
Jn 3.33
Ám aki elfogadja tanúságát, bizonyítja, hogy Isten igazmondó.
Jn 3.34
Akit ugyanis az Isten küldött, az az Isten szavait közvetíti, mert hisz (Isten) nem méri szűken a Lelket, amikor adja.
Jn 3.35
Az Atya szereti a Fiút, s mindent a kezébe adott.
Jn 3.36
Aki hisz a Fiúban, az örökké él. Aki azonban nem hisz a Fiúban, az nem látja meg az életet, az Isten haragja száll rá."
Jn 4
Jn 4.1
Amikor Jézus megtudta, hogy a farizeusok úgy értesültek, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János -
Jn 4.2
noha Jézus maga nem keresztelt, csak a tanítványai -,
Jn 4.3
elhagyta Júdeát és visszatért Galileába,
Jn 4.4
így keresztül kellett mennie Szamarián.
Jn 4.5
Odaért Szamaria egyik városához, Szikarhoz, ez annak a földnek a közelében volt, amelyet Jákob fiának, Józsefnek adott.
Jn 4.6
Ott volt Jákob kútja. Jézus elfáradt az úton, azért leült a kútnál. A hatodik óra felé járt az idő.
Jn 4.7
Egy szamariai asszony odament vizet meríteni. Jézus megszólította: "Adj innom!"
Jn 4.8
Tanítványai ugyanis bementek a városba, hogy élelmet szerezzenek.
Jn 4.9
A szamariai asszony így válaszolt: "Hogyan? Zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól kérsz inni?" [A zsidók ugyanis nem érintkeztek a szamariaiakkal.]
Jn 4.10
Jézus ezt felelte neki: "Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked."
Jn 4.11
"Uram - mondta erre az asszony -, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vehetnél hát élő vizet?
Jn 4.12
Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki ezt a kutat adta nekünk, s maga is ebből ivott a fiaival és állataival együtt?"
Jn 4.13
Jézus azt mondta neki feleletül: "Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik.
Jn 4.14
De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne."
Jn 4.15
Erre az asszony kérte: "Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé, s ne kelljen ide járnom meríteni."
Jn 4.16
Jézus így válaszolt: "Menj, hívd el a férjedet, és gyere vissza!"
Jn 4.17
"Nincs férjem" - felelte az asszony. Jézus erre azt mondta neki: "Jól mondtad, hogy nincs férjed,
Jn 4.18
mert volt ugyan öt férjed, de akid most van, az nem férjed. Így igazat mondtál."
Jn 4.19
"Uram - válaszolta az asszony -, látom, próféta vagy.
Jn 4.20
Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti meg azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell imádni."
Jn 4.21
"Hidd el nekem, asszony - mondta Jézus -, elérkezik az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát.
Jn 4.22
Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól ered.
Jn 4.23
De elérkezik az óra, s már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar.
Jn 4.24
Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk."
Jn 4.25
Az asszony azt felelte rá: "Tudom, hogy eljön a Messiás, azaz a Fölkent, s amikor eljön, mindent tudtunkra ad."
Jn 4.26
Jézus erre kijelentette: "Én vagyok az, aki veled beszélek."
Jn 4.27
Közben visszatértek tanítványai, s meglepődtek rajta, hogy asszonnyal beszélget. De egyikük sem mondta: "Mit akarsz tőle?" Vagy: "Miért beszélgetsz vele?"
Jn 4.28
Az asszony otthagyta a korsóját, sietve visszatért a városba, és azt mondta az embereknek:
Jn 4.29
"Gyertek, van itt egy ember, aki mindent elsorolt, amit csak tettem. Ő volna a Messiás?"
Jn 4.30
Az emberek kitódultak a városból, és odasereglettek hozzá.
Jn 4.31
Közben a tanítványok kérték: "Mester, egyél!"
Jn 4.32
De ő azt felelte: "Van eledelem, csak nem tudtok róla."
Jn 4.33
A tanítványok erre tanakodni kezdtek egymás közt: "Csak nem hozott neki valaki enni?"
Jn 4.34
Jézus erre megmagyarázta: "Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott.
Jn 4.35
Vagy nem így beszéltek: Még négy hónap, és itt az aratás? Nos, azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket, és nézzétek meg a szántóföldeket: már megértek az aratásra.
Jn 4.36
Az arató már most megkapja bérét, s termést gyűjt az örök életre, hogy együtt örüljön, aki vet, azzal, aki arat.
Jn 4.37
Mert igaza van a szólásmondásnak: Más vet és más arat.
Jn 4.38
Nos, azért küldtelek benneteket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, s ti az ő munkájukba álltatok bele."
Jn 4.39
Abból a városból sokan hittek benne a szamariaiak közül, az asszony szavára, aki tanúsította: "Mindent elsorolt, amit csak tettem."
Jn 4.40
Amikor a szamariaiak odaértek hozzá, kérték, hogy maradjon náluk. Két napig ott is maradt.
Jn 4.41
S az ő szavát hallva még többen hittek benne.
Jn 4.42
Meg is mondták az asszonynak: "Most már nem a te szavaidra hiszünk, mert magunk is hallottuk, és most már tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője."
Jn 4.43
A két nap elteltével folytatta útját Galilea felé.
Jn 4.44
Jézus maga állapította meg, hogy saját hazájában nincs a prófétának becsülete.
Jn 4.45
Mégis, amikor Galileába ért, a galileaiak szívesen fogadták, mert mind látták, amit az ünnep alkalmával Jeruzsálemben tett, hisz ott voltak az ünnepen.
Jn 4.46
Így újra a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Kafarnaumban volt egy királyi tisztviselő, akinek a fia beteg volt.
Jn 4.47
Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, fölkereste, és arra kérte, menjen el, gyógyítsa meg a fiát, aki már a halálán volt.
Jn 4.48
Jézus azonban így szólt: "Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek."
Jn 4.49
De a királyi tisztviselő tovább kérlelte: "Gyere, Uram, mielőtt még meghalna a fiam!"
Jn 4.50
Jézus megnyugtatta: "Menj csak, él a fiad!" Az ember hitt Jézus szavának, amelyet hozzá intézett, és elindult haza.
Jn 4.51
Útközben elé jöttek szolgái és jelentették, hogy él a fia.
Jn 4.52
Megkérdezte tőlük, hogy melyik órában lett jobban. "Tegnap, a hetedik óra körül hagyta el a láz" - felelték.
Jn 4.53
Akkor az apa ráeszmélt, hogy épp ebben az órában történt, hogy Jézus azt mondta neki: "Él a fiad." És hívő lett egész háza népével egyetemben.
Jn 4.54
Ez volt Jézus második csodajele, amikor Júdeából Galilea felé tartott.
Jn 5
Jn 5.1
Nem sokkal ezután ünnepük volt a zsidóknak, s Jézus fölment Jeruzsálembe.
Jn 5.2
Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy fürdő, amelynek héberül Beteszda volt a neve. Öt oszlopcsarnoka volt,
Jn 5.3
nagyon sok beteg feküdt bennük: vakok, sánták, bénák [várva, hogy a víz megmozduljon.
Jn 5.4
Az Úr angyala ugyanis leszállt időnként a tóra, és felkavarta a vizet. Aki felkavarása után először lépett a vízbe, az meggyógyult, bármilyen betegségben szenvedett is.]
Jn 5.5
De volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendeje szenvedett.
Jn 5.6
Amikor Jézus meglátta, amint ott feküdt, s megtudta, hogy már régóta beteg, megkérdezte tőle: "Meg akarsz gyógyulni?"
Jn 5.7
"Uram - válaszolta a beteg -, nincs emberem, aki bevinne a tóba, amikor felkavarodik a víz. Így mire odaérek, már más lép be előttem."
Jn 5.8
Erre Jézus azt mondta neki: "Kelj föl, fogd az ágyadat és menj!"
Jn 5.9
Az ember azon nyomban meggyógyult, fölvette ágyát és elindult. Aznap épp szombat volt.
Jn 5.10
Ezért a zsidók rászóltak a meggyógyított emberre: "Szombat van, nem szabad vinned az ágyadat."
Jn 5.11
Így felelt nekik: "Aki meggyógyított, az mondta: Fogd ágyadat és menj!"
Jn 5.12
Erre megkérdezték tőle: "Ki volt az az ember, aki azt mondta neked: Fogd (ágyadat) és menj?!"
Jn 5.13
A meggyógyított ember azonban nem tudta, hogy ki volt, mert Jézus az odasereglett népsokaság miatt elment onnét.
Jn 5.14
Később Jézus találkozott vele a templomban, és azt mondta neki: "Nézd, meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, nehogy még nagyobb baj érjen."
Jn 5.15
Erre az ember elment és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus gyógyította meg.
Jn 5.16
A zsidók üldözték Jézust, amiért szombaton gyógyított.
Jn 5.17
Jézus azonban azt mondta nekik: "Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom."
Jn 5.18
Emiatt a zsidók még inkább az életére törtek, hisz nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának nevezte, s így egyenlővé tette magát az Istennel.
Jn 5.19
De Jézus tovább hirdette: "Bizony, bizony, mondom nektek: A Fiú magától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyától lát. Amit ő tesz, azt teszi a Fiú is.
Jn 5.20
Az Atya ugyanis szereti a Fiút, s mindent megmutat neki, amit tesz. De még nagyobb dolgokat is mutat neki, hogy csodálkozzatok rajta.
Jn 5.21
Mert amint az Atya föltámasztja a halottakat és életre kelti őket, a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.
Jn 5.22
Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet,
Jn 5.23
hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli.
Jn 5.24
Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre.
Jn 5.25
Bizony, bizony, mondom nektek: Elérkezik az óra, s már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fia szavát. S akik meghallják, azok élni fognak.
Jn 5.26
Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában,
Jn 5.27
s hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mert hiszen ő az Emberfia.
Jn 5.28
Ne csodálkozzatok rajta! Mert elérkezik az óra, amikor a sírokban mindnyájan meghallják az Isten Fia szavát, és előjönnek.
Jn 5.29
Akik jót tettek, azért, hogy feltámadjanak az életre, akik gonoszat tettek, azért, hogy feltámadjanak a kárhozatra.
Jn 5.30
Magamtól nem tehetek semmit. Amint hallom, úgy ítélkezem. Ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött.
Jn 5.31
Ha magam tennék tanúságot saját magam mellett, nem volna érvényes a tanúságom.
Jn 5.32
De más tesz mellettem tanúságot, s tudom, hogy az a tanúság, amelyet tesz mellettem, az igaz.
Jn 5.33
Jánoshoz fordultatok, s ő tanúságot tett az igazságról.
Jn 5.34
Mindazonáltal nincs szükségem emberek tanúságtételére, csak azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek.
Jn 5.35
(János) égő és világító lámpa volt, de csak ideig-óráig akartatok a fényében gyönyörködni.
Jn 5.36
De nekem olyan bizonyságom van, amely felülmúlja Jánosét: tetteim, amelyeknek a végbevitelét az Atya bízta rám. Ezek a tettek, amelyeket végbeviszek, maguk tanúskodnak mellettem, hogy az Atya küldött.
Jn 5.37
Tehát maga az Atya tesz mellettem tanúságot, aki küldött. Ám ti sem szavát nem hallottátok, sem színét nem láttátok,
Jn 5.38
s szava nem marad meg bennetek, mert nem hisztek abban, aki küldött.
Jn 5.39
Fürkészitek az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy örök életet találtok bennük. Bár éppen rólam tanúskodnak,
Jn 5.40
mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.
Jn 5.41
Dicsőítést nem fogadok el az emberektől.
Jn 5.42
Ismerlek benneteket, nincs meg bennetek az Isten szeretete.
Jn 5.43
Atyám nevében jöttem, s nem fogadtatok el. De ha valaki a maga nevében jönne, azt elfogadnátok.
Jn 5.44
Hogyan is hihetnétek, amikor egymást dicsőítitek, de azt a dicsőséget, amely az Istentől való, nem keresitek?
Jn 5.45
Ne gondoljátok, hogy vádolni foglak benneteket az Atya előtt. Maga Mózes a vádlótok, akiben reméltek.
Jn 5.46
Mert ha Mózesnek hinnétek, nekem is hinnétek. Mert hisz rólam írt.
Jn 5.47
De hát ha az ő írásainak nem hisztek, hogy hinnétek az én szavaimnak?"
Jn 6
Jn 6.1
Jézus ezután átkelt a Galileai-tavon, Tibériás taván.
Jn 6.2
Nagy tömeg követte, mert látták a betegeken végbevitt csodajeleket.
Jn 6.3
Jézus fölment egy hegyre, s ott leült a tanítványaival.
Jn 6.4
Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe.
Jn 6.5
Amikor Jézus körülnézett, és látta, hogy nagy sereg ember tódul hozzá, megkérdezte Fülöptől: "Honnan veszünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?"
Jn 6.6
Ezt azért kérdezte, mert próbára akarta tenni, maga ugyanis tudta, mit fog végbevinni.
Jn 6.7
"Kétszáz dénár árú kenyér sem elég, hogy csak egy kevés jusson is mindenkinek" - felelte Fülöp.
Jn 6.8
Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt:
Jn 6.9
"Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala, de mi az ennyinek?"
Jn 6.10
Jézus meghagyta: "Telepítsétek le az embereket!" Azon a részen sok fű volt. Letelepedtek hát, s csak a férfiak voltak szám szerint ötezren.
Jn 6.11
Jézus ekkor kezébe vette a kenyeret, hálát adott és kiosztotta a letelepedett embereknek, s ugyanígy a halból is adott, amennyit csak akartak.
Jn 6.12
Amikor jóllaktak, szólt tanítványainak: "Szedjétek össze a maradékot, nehogy kárba vesszen."
Jn 6.13
Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek.
Jn 6.14
Amikor az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: "Bizonyára ez az a próféta, akinek el kell jönnie a világba."
Jn 6.15
Jézus észrevette, hogy körül akarják venni, erőszakkal meg akarják tenni királynak, azért visszament a hegyre, egyedül.
Jn 6.16
Amikor beesteledett, tanítványai lementek a tóhoz,
Jn 6.17
bárkába szálltak, és elindultak a tó túlsó partjára, Kafarnaum felé. Már egészen besötétedett, s Jézus még mindig nem tért vissza hozzájuk.
Jn 6.18
Erős szél támadt, s a tó háborgott.
Jn 6.19
Amikor már eveztek vagy huszonöt-harminc stádiumnyit, látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Megijedtek.
Jn 6.20
De ő bátorította őket: "Én vagyok, ne féljetek!"
Jn 6.21
Föl akarták venni a bárkába, ám a bárka nyomban partot ért, ott, ahová tartottak.
Jn 6.22
Másnap a tó túlsó oldalán maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott, s hogy Jézus nem szállt tanítványaival bárkába, a tanítványok csak maguk indultak el.
Jn 6.23
Közben több bárka érkezett Tibériásból annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették.
Jn 6.24
Amikor a nép látta, hogy Jézus nincs ott, s tanítványai sem, bárkába szálltak és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust.
Jn 6.25
Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: "Mester, hogy kerültél ide?"
Jn 6.26
"Bizony, bizony mondom nektek - felelte Jézus -: Nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok.
Jn 6.27
De ne romlandó eledelért fáradozzatok, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, aki mellett maga az Atya tett tanúságot."
Jn 6.28
Erre megkérdezték tőle: "Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot vigyünk végbe?"
Jn 6.29
"Az tetszik Istennek - válaszolta Jézus -, ha hisztek abban, akit küldött."
Jn 6.30
De ők így folytatták: "Hadd lássuk, milyen csodajelet viszel végbe! Akkor majd hiszünk neked. Mit tudsz tenni?
Jn 6.31
Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: Égi kenyeret adott nekik enni."
Jn 6.32
Jézus erre azt mondta: "Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret.
Jn 6.33
Mert az az Isten kenyere, aki alászáll a mennyből és életet ad a világnak."
Jn 6.34
Erre így szóltak hozzá: "Urunk, adj nekünk mindig ebből a kenyérből!"
Jn 6.35
"Én vagyok az élet kenyere - felelte Jézus. - Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha.
Jn 6.36
De megmondtam, hogy bár láttok, mégsem hisztek.
Jn 6.37
Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám jön. S aki hozzám jön, nem taszítom el.
Jn 6.38
Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött.
Jn 6.39
Annak, aki küldött, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon.
Jn 6.40
Mert Atyámnak az az akarata, hogy mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, s feltámasszam az utolsó napon."
Jn 6.41
A zsidók elkezdtek zúgolódni, amiért azt mondta: "Én vagyok a mennyből alászállott kenyér."
Jn 6.42
Így érveltek: "Nem Jézus ez, Józsefnek a fia, akinek ismerjük apját, anyját? Hogyan mondhatja hát, hogy a mennyből szálltam alá?"
Jn 6.43
Jézus azonban így szólt: "Ne zúgolódjatok egymás között.
Jn 6.44
Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki küldött, nem vonzza, s én feltámasztom az utolsó napon.
Jn 6.45
Megírták a próféták: Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindenki, aki hallgat az Atyára és tanul tőle, hozzám jön.
Jn 6.46
Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak aki az Istentől van, az látta az Atyát.
Jn 6.47
Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van.
Jn 6.48
Én vagyok az élet kenyere.
Jn 6.49
Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak.
Jn 6.50
Ez a mennyből alászállott kenyér, aki ebből eszik, nem hal meg.
Jn 6.51
Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért."
Jn 6.52
Erre vita támadt a zsidók közt: "Hogy adhatja ez a testét eledelül?"
Jn 6.53
Jézus ezt mondta rá: "Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek.
Jn 6.54
De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon.
Jn 6.55
A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital.
Jn 6.56
Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne.
Jn 6.57
Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik.
Jn 6.58
Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él."
Jn 6.59
Ezeket mondta, amikor Kafarnaumban, a zsinagógában tanított.
Jn 6.60
Tanítványai közül, akik ezeket hallották, többen azt mondták: "Kemény beszéd. Ki hallgatja?"
Jn 6.61
Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szólt hozzájuk: "Botránkoztok rajta?
Jn 6.62
Hátha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt!
Jn 6.63
A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet,
Jn 6.64
de vannak közöttetek, akik nem hisznek." Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik nem hisznek, és ki fogja elárulni.
Jn 6.65
Aztán így folytatta: "Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha az Atya meg nem adja neki."
Jn 6.66
Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, s többé nem jártak vele.
Jn 6.67
Jézus azért a tizenkettőhöz fordult: "Ti is el akartok menni?"
Jn 6.68
Simon Péter felelt neki: "Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás.
Jn 6.69
Mi hittünk és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje."
Jn 6.70
Jézus így válaszolt: "Nem tizenkettőtöket választottam ki? De egyikőtök ördög."
Jn 6.71
Júdást értette rajta, az iskarióti Simon fiát. Mert ő lett az árulója, egy a tizenkettő közül.
Jn 7
Jn 7.1
Jézus ezután bejárja Galileát, Júdeába nem akart menni, mert a zsidók az életére törtek.
Jn 7.2
Közeledett a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep.
Jn 7.3
Ezért testvérei így szóltak hozzá: "Kelj útra, és menj el Júdeába, hogy tanítványaid is lássák tetteidet.
Jn 7.4
Hisz senki sem működik titokban, ha azt akarja, hogy tudomást szerezzenek róla. Ha képes vagy ilyenekre, akkor lépj a világ színe elé."
Jn 7.5
Testvérei sem hittek ugyanis benne.
Jn 7.6
Jézus ezt válaszolta nekik: "Nekem még nem érkezett el az időm, de nektek mindig megfelelő az idő.
Jn 7.7
Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert bizonyítom, hogy gonoszak a tetteik.
Jn 7.8
Menjetek hát föl az ünnepre, én azonban nem megyek föl erre az ünnepre, mert még nem telt be az időm."
Jn 7.9
Ezt mondta nekik, s ott maradt Galileában.
Jn 7.10
De azután, hogy testvérei fölmentek az ünnepre, őmaga is fölment, csak nem nyilvánosan, hanem titokban.
Jn 7.11
A zsidók keresték az ünnepen. "Hol van?" - kérdezgették,
Jn 7.12
s a nép körében sokat emlegették. Némelyek azt mondták, hogy jó ember, mások meg azt, hogy félrevezeti a népet.
Jn 7.13
De a zsidóktól való félelmében senki sem beszélt nyíltan róla.
Jn 7.14
Amikor már eltelt az ünnep fele, Jézus fölment a templomba, és tanított.
Jn 7.15
A zsidók csodálkozva mondogatták: "Hogy ismerheti így az Írásokat, amikor nem is tanulta?"
Jn 7.16
Jézus így felelt nekik: "Tanításom nem tőlem való, hanem attól, aki küldött.
Jn 7.17
Aki készen van rá, hogy teljesítse akaratát, meggyőződhet róla, vajon Istentől való-e ez a tanítás, vagy csak magamtól beszélek.
Jn 7.18
Aki magától beszél, a saját dicsőségét keresi. Aki azonban annak dicsőségén munkálkodik, aki őt küldte, az igaz, s nincs benne hamisság.
Jn 7.19
Hát nem adott nektek Mózes törvényt? Mégsem tartja meg egyiketek sem a törvényt. Miért törtök az életemre?"
Jn 7.20
"Te ördögtől megszállott - szólt közbe a nép -, ugyan ki tör az életedre?"
Jn 7.21
Jézus azonban folytatta: "Egyetlen egy tettet vittem végbe, s mindnyájan megütköztök rajta.
Jn 7.22
Mózes parancsot adott a körülmetélésre - bár nem Mózestől eredt, hanem az ősatyáktól -, és szombaton is elvégzitek a körülmetélést.
Jn 7.23
Ha tehát szombaton is körülmetélkedhet az ember, hogy Mózes törvénye csorbát ne szenvedjen, miért acsarkodtok ellenem, amiért egy embert meggyógyítottam szombaton?
Jn 7.24
Ne látszatra ítéljetek, hanem igazságosan ítéljetek!"
Jn 7.25
A jeruzsálemiek közül néhányan megjegyezték: "Ugye, ez az, akit halálra keresnek?
Jn 7.26
S mégis teljesen nyíltan beszél, s nem szólnak rá semmit. Csak nem győződtek meg róla az elöljárók, hogy ő a Messiás?
Jn 7.27
Róla tudjuk, honnét származik, a Messiásról azonban, ha eljön, senki sem fogja tudni, honnan való."
Jn 7.28
Jézus a templomban tanítva ezt felelte rá: "Igen, ismertek, és azt is tudjátok, honnan való vagyok, noha nem magamtól jöttem, hanem az Igaz küldött, akit ti nem ismertek.
Jn 7.29
Én azonban ismerem, mert tőle vagyok és ő küldött."
Jn 7.30
Erre el akarták fogni, de senki sem vetett rá kezet, mert még nem érkezett el az órája.
Jn 7.31
A népből sokan hittek benne. "Hát több csodajelet visz végbe, ha eljön a Messiás, mint amennyit ez végbevitt?" - kérdezgették.
Jn 7.32
A farizeusoknak fülükbe jutott, hogy a nép titokban így beszél róla. Ezért a főpapok és a farizeusok elküldték szolgáikat, hogy fogják el.
Jn 7.33
Ekkor Jézus azt mondta: "Már csak rövid ideig vagyok veletek, aztán visszatérek ahhoz, aki küldött.
Jn 7.34
Keresni fogtok, de nem találtok, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek."
Jn 7.35
Erre a zsidók tanakodni kezdtek: "Vajon hová akar menni, ahol nem találjuk meg? Csak nem a szórványban élő görögökhöz készül, hogy tanítsa őket?
Jn 7.36
Mit jelent, amit mondott: Keresni fogtok, de nem találtok, s ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek?"
Jn 7.37
Az ünnep utolsó, nagy napján Jézus a templomban volt és fennhangon hirdette: "Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék,
Jn 7.38
aki hisz bennem: belsejéből az Írás szava szerint élő víz folyói fakadnak."
Jn 7.39
Ezt a Lélekről mondta, amelyben a benne hívők részesülnek. A Lélek ugyanis még nem jött el, mert még nem dicsőült meg Jézus.
Jn 7.40
E szavak hallatára a népből némelyek így beszéltek: "Valóban ez a Próféta!"
Jn 7.41
Mások meg: "Ő a Messiás!" De voltak, akik így vélekedtek: "Hát jöhet a Messiás Galileából?
Jn 7.42
Az Írás szerint Dávid családjából s Betlehem városából kell a Messiásnak jönnie."
Jn 7.43
Így szakadás támadt miatta a nép közt.
Jn 7.44
Némelyek már el akarták fogni, de senki sem vetett rá kezet.
Jn 7.45
A szolgák is visszatértek a papokhoz és a farizeusokhoz. Ezek kérdőre vonták őket: "Miért nem hoztátok magatokkal?"
Jn 7.46
A szolgák mentegetőztek: "Még soha sem beszélt úgy ember, ahogy ez beszél."
Jn 7.47
Erre a farizeusok megkérdezték tőlük: "Csak nem vezetett titeket is félre?
Jn 7.48
Hitt-e benne valaki a tanács tagjai vagy a farizeusok közül?
Jn 7.49
Csak ez az átkozott népség, amely mit sem ért a törvényből."
Jn 7.50
Egyikük azonban, Nikodémus, aki egy alkalommal fölkereste (Jézust), azt mondta nekik:
Jn 7.51
"Elítél törvényünk valakit is anélkül, hogy először meghallgatták s meggyőződtek volna róla, hogy mit tett?"
Jn 7.52
De azt mondták neki: "Csak nem vagy te is galileai? Nézz utána s megbizonyosodsz, hogy Galileából nem támad próféta."
Jn 7.53
Ezután mindnyájan hazamentek.
Jn 8
Jn 8.1
Jézus kiment az Olajfák hegyére,
Jn 8.2
majd kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köré sereglett, s ő leült és tanította őket.
Jn 8.3
Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre,
Jn 8.4
és így szóltak hozzá: "Mester, ezt az asszonyt röviddel ezelőtt házasságtörésen érték.
Jn 8.5
Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?"
Jn 8.6
Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, s vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön.
Jn 8.7
De tovább faggatták, azért fölegyenesedett, és azt mondta nekik: "Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!"
Jn 8.8
Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön,
Jn 8.9
ők meg ennek hallatára eloldalogtak, egyikük a másik után, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középütt álló asszonnyal.
Jn 8.10
Jézus fölegyenesedett és megszólította: "Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?"
Jn 8.11
"Senki, Uram" - felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: "Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!"
Jn 8.12
Egy másik alkalommal így beszélt Jézus: "Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága."
Jn 8.13
A farizeusok vitába szálltak vele: "Mivel magad mellett teszel tanúságot, azért nem érvényes a tanúságod."
Jn 8.14
Jézus megfelelt nekik: "Ha magam mellett teszek is tanúságot, érvényes a tanúságom, mert tudom, honnan jöttem, és hova megyek. Ti ellenben nem tudjátok, honnan jöttem, és hova megyek.
Jn 8.15
Ti a test szerint ítéltek, én nem ítélkezem senki fölött.
Jn 8.16
Vagy ha ítélkezem is, igazságos az ítéletem, mert nem vagyok egyedül, hanem én, és aki küldött, az Atya.
Jn 8.17