SÁMSON

A Sámson név a Nap magyar eredetű héber nevéből (semes) származik. A Napot és a Holdat őseink az Égisten szemeinek tartották (v ö.: például magyar szem, chanti sem, manysi sam = Auge.).

Miután Sámson feltárta titkát Delila előtt (hogyha megnyírják, akkor elhagyja az ereje), Delila "elaltatta őt az ő térdein, és előhívott egy férfiút, és lenyíratta az ő fejének hét fonatékát." (Bir. 16,19.)

A manysi Napistenről, a világügyelő férfiról azt mondják a manysi énekek, hogy "az ő hajfürtjeinek erejénél fogva van nyár, van tél." A Nap sugarait az északi manysik a "nap hajfürtjeinek" nevezték. A manysi énekekben az Égatyát és más isteneket is "hét hajfonatos fejű"-ként emlegetik.

PÉLEG

Hogy a Teremtés könyvének legrégibb részei eredetileg nem héber nyelven lehettek írva, arra az egyik példa Péleg neve. Róla ugyanis a következőket olvashatjuk (Mózes I.10,25.): "Hébernek is lett két fia: az egyiknek neve Péleg, az ő idejében osztatott el a föld." A Péleg név tehát a féllel, a felosztással kapcsolatos. A magyar fél szó megfelelője a manysiban pili, a chantiban pelek.

JÁKOB Izrael (Is-ra-il) másik neve, Mózes I. könyve szerint (25, 26) "kezével Ézsau sarkába fogódzva" született, azért nevezték Jákóbnak. A Jákób nevet a héber aqeb = sarok, talp szóból vezették le, de emlékeztet e név a finn falka ( láb, talp) szóra is. A Jákob megfordítva: bokáj, ez pedig a magyar boka szó megfelelője (az ótörök bokaj is bokát jelent). Az aqeb szó sem héber, hiszen az óegyiptomi ageb = térd (mind az aqeb-nek, mind az ageb-nek tükörszimmetrikus alakja a magyar boka).

Az Ézsau név talán kapcsolatos a finn esz- (= elő-, valamint az esi-isa = ős, ősapa (isa = apa, atya) szavakkal - ugyanis Ézsau volt az elsőszülött és őt követte Jákób.

PENIÉL

Jákób történetében más nevek is magyarázhatók a magyar és más rokon nyelvek alapján. "Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem. És a nap felkél vala rajta, amint elméne Peniél mellett..." (Móz.I.32,30-31.)

A Peniél névben a peni a magyar fény és nap, a finn panu = tűz, láng és az óegyiptomi benn = fény-isten, benn = hajnalcsillag (Vénusz) szavakkal mutat kétségtelen rokonságot. A rejtélyes küzdelem, melyet Jákób folytatott az ismeretlennel, a magyar ősmesék azon párbajaira emlékeztet, amelyekben a hős a gonosz ellenféllel birokra kél, és egymást derékig vágják a földbe. Jákób ellenfele félt a virradattól, tehát a sötétséggel állt kapcsolatban. Jákób pedig a vele folytatott küzdelem által érdemelte ki új, a Napra, a napkeltére utaló nevét, az Izraelt. (Egyébként meséinkben is szerepel Hajnal nevű hős.)

LAKHAI ROI

A próféták neve kezdetben Izraelben roé volt. "És nevezé Hágár az Úrnak nevét, aki ő vele szólott vala: Te vagy a látomás Istene. Mert monda: Avagy nem e helyen láttam a látomás után? Annak okáért nevezé azt a forrást Lakhai Rói forrásának..." (Móz.L,16,13-14.)

A rói (róé) szó a látóval (azaz táltossal), a látomással kapcsolatos. A magyar révül, rejt szavak fő jelentése "lélekben való elragadtatás", és egy közös rév-, réj tőre vezethetők vissza. (A franciában is réve = álom).

A rév-, rej- szavunk ugor eredetű (azaz magyar- manysi), ami ismét csak megerősíti, hogy laktak a törzseink Kánaánban. A Lakhai Rói név tehát a révület helyét jelenti.

ÁBRAHÁM

Izrael ősatyja, Ábrahám (Ábrám) a Teremtés könyve szerint a mezopotámiai Ur-Kaszdim (a káld Ur) városából származott és az észak-mezopotámiai Hárán (Harrán, Carrhae) városon keresztül ment a családjával Kánaán földjére. Ez azért lényeges, mert Ur város sumér lakói, akár a későbbi káldok ural- altáji eredetűek voltak. Harrán lakói pedig szabiroknak nevezték magukat,  (10) ez pedig a fehér magyarok és manysik közös neve volt. (A magyarokat ezért hívták Szabartoinak, a Szibéria név pedig az oda vándorolt manysik és chantik régi szabir nevéből ered.)

Ábrám (később: Ábrahám) szülőföldje valószínűleg az észak-mezopotámiai Ura város lehetett (v ö. a magyar Ura helységnévvel). "Ábrahám nemzetséglistája alapján meghatározható az a terület is, ahonnan az első ősatya származott: a felsorolás (Gen. 10:32) személynevei - Hárán, Nákhor, Terah, Peleg, Szerug, Re'u ugyanis valójában olyan földrajzi neveket takarnak, amelyek Észak-Mezopotámiában, ... az Eufrátesz mellékfolyói, a Hábur és a Balih vidékén lokalizálhatók." (11)

Talán a héber népnév is (melyet az ókorban habiru alakban is használtak) kapcsolatos a Habúr folyónévvel, amely kétségtelenül magyar (finnugor) eredetű, akárcsak a mellékfolyójának a Halá neve: a magyar hab megfelelői a manysi khump és kup = hullám, komi gyba-v = lubickol, mordvin kumbo-ldo = hullámzik, finn kumpua- = buggyan. A bibliai hagyomány szerint tehát Izrael (Jákób) ősei Mezopotámiából vándoroltak ki. " E hagyomány alapja, a Teremtés 1-11. fejezete számtalan megdöbbentő hasonlóságot mutat a mezopotámiai hagyománnyal, kevés visszhangot találunk azonban hozzá Sziria-Palesztina korai irodalmában." (12)

Hogy Ábrám és Jákób (Izrael) a jellegzetes kánaáni ősvallást követték, nem pedig valamiféle zsidó (júdai) hitet, erre néhány példa a Teremtés könyvéből:

"Ábrahám pedig tamariskusfákat ültete Beérsebában és segítségül hívá ott az örökkévaló Úr Istennek nevét." (21,33) "Megrémüle annak okáért és monda: Mily rettenetes ez a hely, nem egyéb ez, hanem Istennek háza és az égnek kapuja. És felkele Jákób reggel és vevé azt a követ, melyet feje alá tett vala, és oszlopul állító fel azt, és olajat önte annak tetejére." (28, 17-18.)

Mózes V. könyvében, ami már nyilván nagyobb részben zsidó eredetű, ilyen tilalmak találhatók: "Ne plántálj magadnak berket semmiféle fából... Oszlopot se emelj magadnak, amit gyűlöl az Úr..." (16, 21-22.) SAUL

Izrael első királya (Kr. e. 1030-1000 körül) magyar származású és nevű volt. Róla csak a Sámuel-könyvek számolnak be, ezeket pedig átdolgozták a júdaisták, a júdai Dávidnak, Saul ellenfelének az igazolása és Saul elvettetésének megokolása érdekében.

Saul Kis fia volt, a Kis pedig az egyik leggyakoribb magyar családnév. Különös, hogy a bibliai szöveg Saul magasságát emeli ki szépsége mellett: "ő nála Izrael fiai közül senki sem volt szebb, vállától felfelé magasabb vala az egész népnél." (Sám..I.9,2.) Baráth T. a Saul nevet a "szál" (szálmagas, szálas) szavunkkal egyeztette, ami találó etimológia. Saul feltűnő magassága ugyanis apja kicsiségével (Kis = kicsi, alacsony), illetve apja nevének kicsi jelentésével összefüggésben lehet.

De a Saul név "lélektől megszállott", avagy "szellemtől megszállott" emberre is utalhatott. Ez esetben neve a magyar szél szóból származhatott (amely átment a germán nyelvekbe is: német Seele, angol soul = lélek). A szél szavunkból képeztetett a szellő és a szellem is. Saul háromszor is kapcsolatba került valamilyen szellemmel, ill. magával a Szent Lélekkel is: "És amikor elmenének ama hegyre, ime a prófétáknak serege vele szembe jöve, és az Istennek lelke ő reá szálla, és prófétála ő közöttük." (Sám. L,10,10.) Később állítólag "az Úrnak lelke eltávozék Saultól, és gonosz lélek kezdé gyötörni őt, mely az Úrtól küldetett." Ez a részlet a júdaisták önleleplezése is: hiszen Jahvét, az Urat emlegetik, mint a gonosz lélek küldőjét! Már a névhasználat is mutatja e szövegrész eredetét: Isten (Él) helyett Ur-at (Jahvét) említ a történet Saul ellenes, Dávid-(azaz Júda-) párti írója. A harmadik esetben Saul megidézteti az endóri halottlátó asszonnyal Sámuel szellemét. (Sám.,I,28.)