A sumérok Szubir-kinek (= szubir föld) nevezték Észak-Mezopotámia egy részét, a Habúr folyótól keletre fekvő területet. E "szubir" név az Asszír Birodalom idején szabir (Sabiresu) alakban tűnt fel. A Kr. e. III. és II. évezredből származó akkád szövegekbe Subartuként fordul elő. Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár (913-959) örökítette meg a magyarok régi sabartoi nevét (ez a szabart alak az akkád Subartu változathoz áll a legközelebb, de ugyanúgy a szabir-szabar alapváltozatra megy vissza, mint Szovárd vezérünk neve.). A szerencsétlen sorsú, kihalófélben lévő manysi rokonaink ősi énekeiben tömegesen fordul elő a sober (vagy saber) névi, mint a szabír nép emléke. A szabirok pedig nem mások, mint a fehér magyarok, a 7 törzsből álló "korai" honfoglalók, akik az arab hódítás miatt menekültek el Iránból, akárcsak a többi, úgynevezett finnugor nép. (2)

A szabir név éppúgy a (gabona-)szem ősszavunkra vezethető vissza, akárcsak a zab szavunk (vö. héber seben = szem, maga ). Manysi énekekben együtt említik a Saber és Kerni nevezetű ősszülőket, sőt, e neveket egyes ezüstfajtákra is használják! (4) A Saber és Kemi nevek a Szem és Khám megfelelői. Az ezüst, mint a Hold féme a szabir águnkhoz kötődik, hiszen a szabin törzseink matriarchális rendben éltek. (A gabonaszem a női mag szimbóluma! A fehér jelző egyrészt utal az ezüst és a Hold színére, másrészt a fényre, amely a legszorosabb kapcsolatban van a szemmel, a látás szervével, és kifejezi az ellentétet a színek nyelvén a hím-elvi, apajogú fekete magyarokkal. Ráadásul a háráni (szabir) Lábán neve a héberben azt jelenti: fehér, fényes (5), a lebana pedig = Hold. Egyes zsidó forrásokban "a női magokat feketének vagy sötétnek minősítik, szemben a fehérnek mondott férfimagokkal."

Árpád a fehér magyarok, azaz szabirok egyik mitikus őse volt, neve éppen ezért jelent gabonaszemecskét. És Árpád város ezért volt éppen a szabir területen az ókori Észak- Szíriában! A szabirok egyik legősibb városa a Hold-kultuszáról is híres Hárán (Harran, Carrhae) volt.

"Amikor Mahmun kalifa 830-ban elindult Bizánc elfoglalására, Mezopotámiában meglátogatta Carrhae (Harran) lakosait, akik szabiroknak nevezték magukat... Voltaképpen szíriai pogányokról van szó, akik kifejezett csillagkultusznak és mágiai rítusoknak hódoltak. A szabirok ... elzarándokoltak Egyiptomba, Agathodaimon és Hermész Triszmegisztosz piramissírjaihoz..." (7) Kákosy László írja: "Az arabokhoz az iraki mandeusok és a harráni szábiusok közvetítették a késő antik misztika és mágia tanait. A szábiusok fő prófétája Hermész volt, de Aszklépiosz, Tat, Zóroasztér, Homérosz és Orpheusz is szerepelt irodalmukban. A szábius vallás részben egyiptomi eredetű volt, ezt bizonyítják a piramisokhoz és a gizai Szfinxhez tett zarándokutak is. Gizában fáklyás ünnepeket tartottak, imádkoztak a Szfinxhez és áldozatokat mutattak be." (8) Így válik érthetővé, hogy miért szerepel úgynevezett "késő avar" (szabir-fehér magyar) övvereten a lanton játszó Orpheusz! (9) Tehát még az arab hódítás után is megmaradt szabir népünk egy része Háránban; őket kereste fel Kr. u. 830-ban Mahmun kalifa. Ők őrizték meg a hermetikus iratokat is. Az ősi kapcsolat az észak-mezopotámiai szabir és az egyiptomi-kánaáni magyar törzseink között évezredeken át fennállt. Ennek az emléke maradt meg a bibliai Ábrahám- és Jákob-mondakörben. Hiszen Ábrám (Ábrahám) is Hárántól Egyiptomig vándorolt, és Jákób útja is elvezetett Háránból Egyiptomba.

Ez azt jelenti, hogy szabir törzseinkben élt az egyiptomi rokonság tudata, ezért zarándokoltak el rendszeresen Észak-Mezopotámiából Egyiptomba. A Kézai által megörökített eredetmondánk második része Hunor és Magor (vagy: Kunor és Magor) nőrablásáról szól. (Az említett latin [vagy inkább etruszk!] eredetmondában is szerepel a nőrablás - mégpedig éppen a szabin-szabell [vö. szabir!] nők elrablása.) Kézai azt írja, hogy Hunor és Magor "a hatodik évben kikalandoztak, s egy puszta helyen véletlenül Belár fiainak férjeik nélkül otthon maradt feleségeire és gyermekeire bukkantak. Kiket is ... sebesen vágtatva elragadtak." (10) Thuróczy bővebb krónikájában Hunor és Magor története így folytatódik: "A hatodik évben azonban kijöttek, és kóborlásuk közben zeneszót hallottak a pusztaságban. Hogy felkutassák, tovább mentek, és véletlenül rábukkantak Bereka feleségeire és lányaira, akik sátraikban tanyáztak férjük nélkül, és éppen a kürt ünnepét ünnepelték és kartáncot lejtettek. Gyorsan rajtuk ütöttek és a meótiszi mocsarak közé vitték őket..." (11)

Ahogy a Belár név is Észak-Mezopotámiába vezet (ott volt az ókorban egy Árbéla vagy Urbilum nevű város), ugyanúgy a Bereka is. Ezzel kapcsolatban írta Gyarmath Jenő: "Először is tudnunk kell azt, hogy a kürt ünnepe egy zsidó vallási ünnep. (Lev 23,23). Másodszor pedig azt, hogy a Bereka név bibliai alakja: Beraka (2 Krón 20,26.)"12 Thuróczynál Bereka férfinév, hiszen feleségei, leányai vannak. A bibliai ősanya, Rebeka neve a Bereka egyik változatának tűnik. Rebeka éppúgy háráni volt, mint Nakhor, Ábrám fivére. Nakhort joggal nevezhetjük a magyarok egyik ősatyjának, neve is magyarul értelmezhető: Nakhor = Nagyúr. Rebeka a Jákob- Ézsau (=Izrael-Edom) ikerpár anyja volt, Nakhor lánya. Nakhor fia volt Lábán is, akinek a neve talán a magyar láb szóval is kapcsolatos, ugyanis Jákob (= boka!) neki szolgált! A Bereka név talán a berek szavunkkal függhet össze, ami eredetileg mocsaras helyet jelölt. Volt egy ősi Abraamberke nevű magyar település a Csepel-szigeten. És a Hunor-Magor ikerpár is mocsaras helyre ragadja el eredetmondánkban Bereka lányait és feleségeit. A Hárán városnév Carrhae változata erősen hasonlít a mi ősi Kér törzsnevünkre. Ráadásul Nakhor fia volt Keszed (Móz. I. 22, 22.), akinek jellegzetes magyar képzésű nevében (-d kicsinyítő képző, mint az Árpád- ban) felismerhetjük a Keszi törzsnevünket, ami a székely hagyományban egy székely nem neveként Kézd alakban maradt meg. Szintén magyar (pontosabban: szabir) törzsnév a Kürt-gyarmat, amelynek kürt eleme jelentheti az ősi hangszert is, bár más értelmezés a kurd népnevet látja benne. (A kurdok az egykori szabir terület mai lakói.) A kürt nevéből ítélve a kör ívéhez hasonló alakú hangszer kellett legyen (körkürt). Háránban Hold-kultusz volt, amely átkerült Izraelbe. Ennek az emléke lehetett az Újhold megünneplése (az Újhold neve - hódes - a héberbe a magyarból került át!), melynek során a rendes napi áldozatok számát megnövelték többek közt 7 egyéves báránnyal. A (hó) nap kezdetét ezüst kürtök megfújásával jelezték. (13) A kürtök fúvása papi funkció volt.

A kürt a magyar nép legősibb eszközei (hangszerei) közé tartozik. (14) (Lásd például a Lehel kürtjét és a hozzá fűződő mondát!) őseinknél a kürt méltóságjelvény is volt. Érdekes, hogy a héber sófár szó egyszerre jelent kürtöt és szarvat. Az ünnepi év kezdetét (Tisri hónap 10.) a kosszarvból készült kürtök megfúvása jelezte.

A héber népnév pedig, amelynek egyik alakja a habiru volt, visszavezethető egyrészt az észak-mezopotámiai magyar eredetű Habúr folyónévre is. Viszont a habiru (v. "chabiru") elnevezés az sz-h hangzóváltozás miatt származhat a szabir népnévből is. A héber nevet a zsidókra alkalmazni helytelen tehát.

Kánaán lett a találkozási helye az Egyiptomból kivándorló fekete magyaroknak és az Észak-Mezopotámiából betelepülő szabiroknak (chabiruk = héberek = fehér magyarok.) A hím- és nőelvi, az anyajogú és apajogú törzseink mindenhol követték egymást, egymás melletti területeken, országokban vagy ország-részeken éltek. Így volt ez nemcsak Kánaánban, de Kis-Ázsia és Szíria találkozásánál is, majd később Iránban (Média és Várkony-Tabarisztán), és végül e Kárpátok-közti Magyarországon. Izrael királyság területén is megvan a nyoma a hímelvi, patriarchális fekete magyarok (Manasse, Makhir) mellett a fehér magyar szabiroknak is. Így például Izrael egyik (utolsó) fővárosa Szamaria (Someron) volt, de volt például Sámir nevű település és Szamur-síkság, valamennyi Efraim területén. A fehér magyar (szabir) terület Efraimban volt tehát. Később, Jézus korában Szamária tartomány is Efraim egykori területén, Galilea és Júdea között helyezkedett el.

JEGYZETEK

1 KÉPES Géza: Napfél és éjfél. Bp., 1972., 456. o.

2 BÍRÓ Lajos: A magyar régmúlt titkai. (Kézirat)

3 Hebrew Dictionary. Berlin, é. n., 341. o.

4 BARTHA A.: A magyar nép őstörténete. Bp., 1988., 170. o. 5 Hebrew Dictionary.

6 RUGÁSI Gyula: Örök romok. Debrecen, 1997., 244. o.

7 BIEDERMANN, H.: A mágikus művészetek zseblexikona. Bp., 1989., 302. o.

8 KÁKOSY L.: Fény és káosz. Bp.,1984., 205-206. o.

9 ERDÉLYI L: Pannóniai húsvét. Bp., 1987., 55-56. o.

10 A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Bp., 1986., 183-184. o.

11 THURÓCZY János: A magyarok krónikája. Bp., 1980., 22. o.

12 GYARMATH J.: Mezopotámiai emlékek Magyarországon. Bp., 1995., 78. o.

13 Bibliai régiségtudomány. Tahitótfalu, 1928., 79. o.

14 Néprajzi lexikon. Bp., 1987., 3. köt., 375. o.