|
Szakács - Tőkés - Nagy Barna levelezés
2007.07.27. 09:45
Bár az Árpád ünnep helyszínén még tegeztük egymást és úgy tűnt, hogy barátságban váltunk el, kissé meglepett a nem is nekem címzett leveled. Mivel helyszíni beszélgetésünkkor és azóta történt levelezésünkben egyetértettünk a történtekben...
Nyilt levél
Kedves Nagy József Barna!
Bár az Árpád ünnep helyszínén még tegeztük egymást és úgy tűnt, hogy barátságban váltunk el, kissé meglepett a nem is nekem címzett leveled. Mivel helyszíni beszélgetésünkkor és azóta történt levelezésünkben egyetértettünk a történtekben (Nagyon sajnálom mindazt ami Árpádon történt. Nem is szabadkoznám, nincs miért. Valóban hibásak vagyunk... - írtad), ezekre nem kívánok bővebben kitérni, hiszen nyilván helyzeted kapcsán voltál kénytelen ezt a levelet közzétenni, amelynek néhány sarkalatos tévedését helyre kell tennem.
A Püspök úrnak azért nem írhattam akkor levelet, mert az eset nem négyszemközt történt. A mai napon történt levélváltásunkat mellékelem, ebben kérem Püspök urat, hogy segítsen a rovásírás népszerűsítésében. Ezzel elejét veheti a szóbeszédnek.
Hogy én milyen tartalmú támogató leveleket kaptam, szintén nem térnék ki, de ha íróik felhatalmaznak rá, akkor elküldöm neked, hogy lásd a másik oldalt is. Az sem áll, hogy rugdosódással szeretnék szerepléshez jutni, mert nem én hívtam meg magamat erre a rendezvényre, és nem én sértettem meg másokat nagy nyilvánosság előtt,stb.
Írod, hogy a levél a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társaságának (VET) levelezőlistáján jelent meg először. Nos, ez sem igaz, mert a Nemzeti Hírhálón 2007. július 16. 9:28-án jelent meg a levél, és oda sem én küldtem.
Ezt olvashatták a Világszövetségben, amikor megkérdezték tőlem, hogy mi történt valójában. Nem kezdtem magyarázni, hanem elküldtem a már megjelent körlevelet. Ami a az alábbiak szerint 18-án jelent meg a VET híradásában.
Szóval, most én mondom neked, hogy nem jó, ha valakit az indulat és tények ismeretének hiánya vezérel, következésképp alighanem én vagyok a hidggadtabb kettőnk közül. Ezt ugyanis részemről hiányoltad.
Hogy Tőkés püspök úr küzdelmekkel teli életét kettőnk közül melyikünk ismeri régebbről, arról a közöttünk lévő több évtizednyi korkülkönbség miatt sincs értelme vetélkedést folytatni. Az én levelem nem is erről szólt.
Az alábbiakban Püspök úrral történt levélváltásom olvasható, amelynek elküldésénél Püspök úrnak jeleztem, hogy a neked adott válasz után nyilvános levelezést már nem folytatok. A nekem névre szóló észrevételekre természetesen a levélíróknak válaszolok.
korábbi barátsággal kívánok neked sikeresebb, kevesebb gonddal járó rendezvényszervezést
Szakács Gábor
--------------------------------------------------------------------------------
Tokés László Püspök úr levele
Szakács Gábor rovásírás-szakértő részére
Lakóhelyén
Tisztelt Elnök úr!
Megrökönyödéssel vettem a kezembe a VET Sajtószolgálata révén közzétett levelét. Ön ahelyett, hogy a hivatalosságok által teljesen elhanyagolt Árpád-évforduló megünnepléséért gratulálna, a rovásírás prizmáján át lesújtó módon ítélkezik személyem felett, és - úgymond - még magyarnak sem tekint, sőt 'nemzetellenes cselekedettel' vádol meg. Ilyen mérvű elfogultsággal ritkán találkozni - legfeljebb a VET Sajtószolgálata egyik-másik megnyilatkozása esetében. Ön még a hitünk alapjául szolgáló Szentírás, illetve a Mózes - egyik - könyve alapján elmondott igehirdetésembe is beleköt...
No de nem azért keresem meg levelemmel, hogy Önnel polémiát folytassak, vagy hogy becsületsértő ítélkezését kikérjem magamnak, hanem azért, hogy bocsánatot kérjek az Önt ért sérelemért. Mentségemre szolgáljon, hogy az Ön beszédének lerövidítésével az ellehetetlenülés határára sodródott műsorrészeket szerettem volna megmenteni - egy olyan helyzetben, amikor is, látnivaló módon, a nagyszámú közönségnek csak egy kis töredéke követte az Ön fejtegetéseit.
Eredetileg Nagy Barna főszervezőt kértem meg, hogy az Ön előadását irányítsa át egy olyan helyszínre, ahová valamennyi érdeklődő elvonulhat. Barna azonban - a jelek szerint és ígérete ellenére - nem tett eleget ennek az ésszerű követelménynek.
Fájlalom, hogy Ön az én közbelépésemet ennyire felfújta, sőt - valótlan módon - még azzal is megvádolt, hogy én Önt letegeztem.
Mindazáltal elismerem, hogy megbántottam Önt - ezért ismételten elnézését és megértését kérem.
Teljességgel valótlan az az állítása, hogy 'Tőkés nem szívleli a rovásírást'. Ezt csak gonosz szándékú emberek hazudhatták Önnek. Én csak azt kifogásoltam - adott esetben -, hogy a rovásírást túlzó módon alkalmazzák, például a hivatalos helységnévhasználat terén.
Nyilvánosságot igénybe vevő, durva támadását felindultságának a számlájára írom. Kár, hogy a rovásírás nemes ügyét ellenségeskedésre használja fel.
Tisztelettel küldöm üdvözletemet:
2007. július 18.
Tőkés László
--------------------------------------------------------------------------------
Tisztelt Püspök úr!
Köszönöm levelét és észrevételeit, amelyek árnyalják az Árpád napi Árpádon történteket. Engedje meg, hogy soraihoz az alábbi észrevételeket fűzzem.
Ami a történtek tudományos részét illeti, nemzetközileg elismert, közöttünk élő - Bakay Kornél, Kiszely István, dr. Obrusánszky Borbála, dr. Aradi Éva, dr. Molnos Angéla, Tomory Zsuzsa, Radics Géza, Botos László - és már az Úr által elszólított - Forrai Sándor, Szentkatolnai Bálint Gábor, Telegdi János, Bél Mátyás, Kőrösi Csoma Sándor, Fadrusz János - (hogy csak néhányat említsek) személyiségek bizonyították, illetve elismerik, hogy a magyarok ősi műveltsége a rovásírás. Az említett élő személyeket nem kívánom belevonni a történtekbe, tehát csak megemlítem a nevüket.
Napjaink globalizációs, a népek feletti világállam alakítására irányuló törekvésével szemben Walestől kezdve Skóciáig, a szlovákoktól a románokig, szerbekig az öntudatos nemzetek mindenütt a nemzeti múlt értékeinek hangoztatásával igyekeznek felvenni a versenyt. A magyarságnak is egyszer és mindenkorra le kell számolnia a Trefort Ágoston által parancsuralmi szóval meghirdetett és napjainkra komolytalanná lett finnugor elmélettel - itt csak Marácz László és Angela Marcantonio tanulmányaira hivatkoznék - és a közélet szereplőinek az említett tudományos szakemberek véleményére támaszkodva egy valós őstörténet terjesztése mellett kell hitet tenniük. Ennek egyébként egyik bizonyítéka éppen a székely-magyarnak is nevezett rovásírás, amelynek fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni.
Mivel a magyarság csak a finnugor elmélet szerint vándorolt céltalanul az ázsiai pusztákon, ezért az Ön bibliai összevetése nem igazán volt helytálló. Erre utaltam.
Hogy hol kellett volna és lehetett volna a rovásírás iránt érdeklődőket összegyűjteni, nem tudom, de erről meghívásomkor nem is volt szó. Mindenestre írásából úgy tűnik, arra megfelelő lettem volna, ha a rendezvényről valahol hírt adok, de arra már nem voltam méltó, hogy ugyanott a magyarság megmaradása szempontjából elengedhetetlen rovásírásról is szót ejtsek. A színpad előtti hallgatóság visszajelzéséből, tetszésnyilvánításából nem úgy ítéltem meg, hogy nem érdekelte őket a téma, az előadás végén körém sereglettek, újabb előadásra irányuló meghívásaik sem ezt bizonyították. Ha erről esetleg filmfelvétel készült, akkor az engem igazol.
Tisztelt Püspök úr!
A tisztesség és becsület úgy kívánja, hogy én magam is elnézését kérjem! Ez azonban nem csupán e levél kiragadott részeként értelmezhető, hanem teljességében.
Isten látja lelkem, nem állt szándékomban személyeskedő sértegetésbe bonyolódni, hiszen mint írtam, Önt a temesvári események óta példaképemnek tekintettem, ezért érintettek érzékenyebben a színpadon, nagyszámú jelenlévő tanúsága mellett történtek, amelyekről be kellett számolnom, mert nem tudhattam, ki hogyan adja tovább.
Másrészt, mint hangsúlyoztam, ha a szervezők közül bárki - ehhez az Ön közbelépésére nem is lett volna szükség - arra kért volna, hogy a csúszás miatt, ami nem tőlem származott, próbáljam lerövidíteni az előadást, szó nélkül megtettem volna, de nem ez történt.
Végezetül megismétlem, a rovásírást őseink szent hagyatékának tekintem sokezred magammal, és ezt a hagyatékot nem érheti támadás, mert ennek fennmaradásáért az elmúlt századokban sokan az életüket áldozták. Örömmel olvasom a rovásírással kapcsolatos álláspontját és kérem, hogy tekintélyét latba vetve tegyen meg mindent a jövőben is annak népszerűsítése érdekében, és ha lehetséges, tájékoztasson ezen lépéseiről, hogy ezeket a híreket magam is továbbadhassam másoknak.
Az Ön által említett zsidóság megtartotta ősi írását. Miért ne követhetnénk ebben a tekintetben az ő példájukat a latin mellett a mi saját ősi íráskultúránk feltámasztásával?
2007. július 23.
Áldás békesség - tisztelettel
Szakács Gábor
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
