Megoldás az önrendelkezés
2007.09.12. 09:58
Egy év alatt hegyeket lehet megmozgatni, ha megfelelő akarat van a lakosság és vezetői, illetve a nemzetközi szervezetek részéről ― vonta le következtetését Antal Árpád képviselő, aki visszatért egy esztendővel korábbi autonómia-körútja két állomására, Koszovóba és Montenegróba.
Idén augusztusban új térség megismerésével bővítette tapasztalatait, Tamás Sándorral ellátogattak Korzikába is. A két volt szerb tartomány, Koszovó és Montenegró jelenlegi helyzete azt bizonyítja, hogy kisrégiók, ha szabad kezet kapnak, ha autonóm módon rendezhetik dolgaikat, sokkal jobban menedzselik tartományukat, mint tették azt azelőtt a külső erők ― összegezték tapasztalataikat.
„Koszovó egy év alatt teljesen megváltozott. Az emberek hétköznapjai áthangolódtak a konfliktusról a mindennapi fejlődésre" — mesélte Antal Árpád. Új épületek egész sora jelent meg, intézmények alakultak, lakónegyedek épültek, jelentősen javult az infrastruktúra. Főleg a nagyobb városokban látványosan megváltozott az emberek élete. Egy éve még tele volt a régió szerbellenes feliratokkal, mára ezek nagy része eltűnt, jövőről álmodó gyermekrajzok foglalják el a tűzfalakat. Szembetűnő, hogy míg tavaly inkább az albánoktól féltek, most már a szerbektől tartanak, az albánok bíznak vezetőikben, hallgatnak rájuk, és tudják, megszületik a megegyezés a régió jogi státusáról. Ha a nagyhatalmaknak nem sikerül kiegyezniük, novemberben kikiáltják függetlenségüket, és ezt az Egyesült Államok, az EU-s tagországok elismerik. ,,Ma már egyetemekről, oktatásról szól Koszovó, nem a gyűlölködésről, a háborúról" — összegezett a képviselő. Montenegróban nem igazolódtak be a szerbek előrejelzései, nem tönkrement, de jelentőset fejlődött a függetlenné vált régió. Nagyon sok a külföldi turista, a montenegróiak elégedettek, nyugodtak. Ma már azok is örülnek a függetlenségnek, akik egy éve még ellene szavaztak — derült ki az úti beszámolóból.
Korzika, Franciaország huszonhat régiójának egyike első látásra elmaradottabb tartománynak tűnik — meséli élményeit Tamás Sándor. A második világháború után erőltetett, oda nem illő iparosítással, szenegáliak és franciák betelepítésével tönkretették gazdaságát, és tulajdonképpen ez vált az autonómiamozgalom legfontosabb mozgatórugójává. Ma a lakosság egyharmada teljes függetlenséget szeretne, elutasítja a párizsi autonómiaajánlatot, egyharmada pedig szintén tiltakozik az ellen, és a jelenlegi helyzetet tartaná fenn. Ezért bukott meg a 2003-as népszavazáson Sarkozy javaslata, amely a tartomány két megyéjét egyesítve nagyobb autonómiát tett volna lehetővé. A hangulat egyébként feszült, léteznek kétnyelvű feliratok, de a francia kiírásokat majdnem mindenhol lefestették, voltak véres összecsapások is, és 1998-ban például lelőtték a francia prefektust. Ha a francia állam elfogadja a 90-es évek elején a Korzika-törvényt, megelőzhette volna a majdani ellentéteket. A nagyobb autonómiát biztosító jogszabályt a parlament megszavazta ugyan, de a jobboldal megtámadta az alkotmánybíróságon arra hivatkozva, hogy egységes nemzetállamban nem beszélhetnek korzikai népről, s a legfelsőbb testület jóváhagyta az óvást. ,,Korzika azt bizonyítja, hogy okos politizálással megelőzhetőek lennének a konfliktusok" — vonta le a következtetést Tamás Sándor.
Farkas Réka, Háromszék
http://erdely.ma/autonomia.php?id=27811
|