A Mithras-szentélyek a II-IV. században élték virágkorukat a Római Birodalom területén, főleg a nyugati tartományokban. A Napistenként is tisztelt Mithrasnak szentelték ezeket a föld alatti templomokat, avagy barlangokat ahogy a hívek nevezték. Közülük kevés maradt fenn. A Magyarországon egyedülálló fertőrákosi Mithraeum Sopron (a római Scarbantia) környékének egyik legérdekesebb római kori emléke.

Mithras-szentély Fertőrákos

A római kort megelőző időkből és vele párhuzamosan is, az isten nevét megtaláljuk az indiai Rigvédában (Mitra), és az iráni Avesztában is (Mithra). Azaz tisztelték az Indus és Gangesz völgyében, hasonlóképpen a Perzsa Birodalomban, ahol királyfeliratokon is olvasható a neve. Tisztelete továbbterjedt Kis-Ázsiára és tulajdonképpen a Földközi tenger medencéjének keleti felére (Mithrász, Mithrész). Alakja a kaukázusi népek epikájába is átszármazott, a róla szóló történeteket ma is mesélik. Kultikus tisztelete napjainkban is él a hinduizmusban és a párszi vallásban. Egyes kutatók szerint az Újszövetségi írásokban is kimutatható a hatása. Az elveszett mítosz egy értelmezése szerint a téli napforduló az ő születésnapja is.

A Római Birodalomban kialakult misztériumvallási kultuszformája szerint az isten titkait (misztériumait) nem ismerhette meg akárki. A kultuszközösségbe felvett tagoknak először titoktartási fogadalmat kellett tenniük. Ezután lépésről lépésre, az egymásra épülő hét fokozat feltételeinek (próbáinak) teljesítése után juthattak el a teljes beavatásig, a tanok végső ismeretéig. A beavatási fokozatok titokzatos és szimbolizmusban gazdag nevei magyarul: Holló, Jegyes, Katona, Oroszlán, Perzsa, Napfutó, Atya. A Mithras-misztériumok beavatottjai az asztrológia és asztronómia tudományában is jártasak voltak. A II. század végétől a hívek jelen voltak a római nagypolitika irányításában is.

A vallási közösségek tagjai a társadalom minden rétegét képviselték. A császárok közül is többről tudjuk, hogy tisztelte Mithrast. Marcus Aurelius fia, Commodus egy adat szerint beavatást is végzett. Egy 308-ban Carnuntumban állíttatott császárfelirat szerint a keresztény kor beköszöntének hajnalán Mithras a Római Birodalom támaszának számított. A kultusz ezt követően a IV. század folyamán hanyatlásnak indult. A mélyen vallásos, rendszeresen beavatásokat végző és szertartásokat celebráló Iulianus idejében, a század második felének elején rövid időre felvirágzott. A keresztény korban a vallást elfelejtették, barlangjait egykori őrzői magára hagyták. A Fertő partján álló szentély boltozata beszakadt. A kultuszképet az eső és a szél hordaléka betemette, az erdő növényzete benőtte. Így telt el 1500 esztendő.

A Mithras–barlang maradványait 1866. júliusában két fiatalember fedezte fel, egymástól függetlenül. A Fertőrákos melletti erdőben közel egy időben talált rá a soproni ifj. Stornó Ferenc és Malleschitz György, meggyesi kőfaragó. A Mithraeum feltárását id. Stornó Ferenc végezte. Egy feliratos kultuszképet, három oltárkövet, két oroszlánszobrot, 27 db halotti hamvakat és érméket tartalmazó hamvasztásos sírt, és egy csontvázas sírt talált. Ezek után faragott mészkőből boltozatot építtetett a szentély fölé, hogy megvédje azt.

A Mithraeum a szocialista és a kapitalista rendszer szembenállásának éveiben a nagyhatalmak ütközőzónájába került. Rendőrségi eljárást vont maga után, ha valaki a környékre merészkedett. 1948-tól aknazár, majd az azt felváltó vasfüggöny akadályozta meg, hogy bárki idejöhessen. A múzeum szakemberei sem juthattak ki Mithras szentélyéhez. A kultuszkép megrongálódott, a barlang belseje agyagos hordalékkal telt meg. A szentély állapotára dr. Tóth István - a római kori Mithras misztériumok kutatásának nemzetközileg elismert tekintélye - hívta fel a szakma figyelmét „Pusztuló műemlékek” című írásában. (Műemlékvédelem, 1971/4.)
                                                                  
1989. augusztus 19-én a közeli Sopronpusztán rendezték meg a Páneurópai Pikniket. Itt törték át a vasfüggönyt a keletnémetek. Ezzel az eseménnyel vette kezdetét Európa újraegyesülése. Hamarosan határátkelő nyílt kerékpárosok és gyalogosok számára a Mithras-barlang szomszédságában.

A Mithras-szentély 1991-es hitelesítő ásatását Gabrieli Gabriella, soproni régész végezte. Kovács György szobrász-restaurátor művész állította helyre a kultuszképet. A védőépület H. Vladár Ágnes alkotása.
Relief

A Fersőrákos mellett feltárt Mithras-relief hasonlít a Római Birodalom többi Mithras-barlangjának kultuszképeihez.
A 2x1.5 m-es színes dombormű Mithrast perzsa ruhában ábrázolja, amint egy bikát nyom térdével a földre, miközben tőrét annak nyaki ütőerébe döfi. Alulról kutya és kígyó ágaskodik a sebből patakzó vér irányába, a skorpió pedig mindkét ollójával belecsíp a bika heréjébe. Jobbról és balról két fáklyás alak – Cautes és Cautopates - áll. Felettük a Nap és a Hold ábrázolása adja meg a barlangi jelenet égi hátterét. A kompozícióban ősi jelképekként fedezhetők fel az egyenlő oldalú háromszög és a mágikus pentagramma. A kultuszkép rejtett üzenete a tudósokat régóta foglalkoztatja.

A látogató a misztériumok kozmikus összefüggéseit a szentély megtekintése során érzékelheti.