PAKSI ZOLTÁN írása

A világ ősemlékezete őriz egy mítoszt, mely szerint az emberi lelkek, és persze az összetartozó lelkek, vagyis a nemzetek is, a csillagok világából érkeztek a Földre. Mindegyik népnek van egy csillaga, vagy csillagzata, amelyik az égi őshazát jelenti. A hagyomány szerint tehát a fényből származunk és nem a majomtól. (Az emberiség mai erkölcsi állapotát figyelembe véve ezt a darwini teóriát, szerintem a majmok kikérik maguknak.) Nos, a csillagok világából érkezett ember, bolygónkon voltaképpen egy iskolát jár ki. Kozmikus fejlődésünknek csupán egy szeletkéje a Földön eltöltött idő. Minden népnek, így a magyarnak is megvan a maga küldetése, feladata planétánkon.

A Földre érkezett embernek a Teremtő minden tudást megadott ahhoz, hogy feladatát elvégezze, majd visszatérjen a csillagok birodalmába. Ezt a tudást az égre írta, hogy mindenki láthassa, és soha ne feledje az isteni üzenetet. Még napjainkban is él ez a tudás. Tiszta, csillagfényes éjjelen az égre tekintő tiszta szívű ember lelkében felsejlik az emlékezés… A csillagok titkokat őriznek… Az igazi tudást tartalmazó, mindenki számára nyitott könyv, a csillagos ég. Ahogy mi, magyarok mondjuk, a MENNYBOLT.

Az égi bölcsességet szimbolikusan a csillagmítoszok, a népszokások és a népmesék őrzik. Meséinknek nem az volt a célja, hogy este, napszentülte után a gyermekek elaludjanak, hanem az, hogy az anyag világába belenőtt felnőtt éber maradjon! A csillagtudás segítette a pásztornépeket, de nélkülözhetetlen volt az utazóknak, hajózóknak is. A csillagos ég ismerete segítette a tájékozódást. Azonban nem csak külső, földrajzi értelemben, hanem belső, spirituális értelemben is. Ismerkedjünk meg mi is az égi tájékozódás alapjaival!

Az égi egyenlítő az a főkör, mely északi, és déli félgömbre osztja az eget. Az északi égbolt jelenti a felső világot, a szellem birodalmát, míg a déli égbolthoz tartozik az alsó világ, mely a lélek, a spiritualitás, a titkok hordozója.

Az Egyenlítőt 23.5 fokos szögben metszi az ekliptika. Az ekliptika asztronómiai értelemben a Föld Nap körüli pályasíkja. Mitikus értelemben ez a Napút, hiszen bolygónkról úgy látszik, mintha a Nap keringene a Föld körül. A Fény útja ez, melyen központi csillagunk bejárja a felső, és az alsó világokat is. Tavasz kezdetekor éri el Napunk az Egyenlítőt, és indul el a felső égbolton. Egyre hosszabbak a nappalok, és rövidebbek az éjszakák. Hét csillagképet érint a felső égbolton. Ezek a Halak, a Kos, a Bika, a Nimród (Orion) az Ikrek, a Rák és az Oroszlán.
Ősz kezdetekor újra eléri a Nap az egyenlítőt, de már az alsó égbolton halad tovább. Ekkortól rövidülnek a nappalok, és egyre hosszabbak az éjszakák. Itt is hét csillagképpel találkozik útja során. Ezek a Szűz, a Mérleg, a Skorpió, a Kígyótartó, a Nyilas, a Bak és végül a Vízöntő. Az ekliptika jelképezi a cselekvés, a sors, lényegében az élet stációit. A karmikus körforgás megjelenítője, a misztikus tanok szerint.

Az ekliptika (Napút) körforgásából azonban ki lehet lépni. Ennek lehetőségét jeleníti meg a Tejút. A Tejút a felső, és az alsó égbolton is metszi az ekliptikát, tehát fent, és lent is megvan a „megváltás” lehetősége. A magyar hagyomány számtalan névvel illeti a Tejutat. Jézus Krisztus útja, Hadak útja, Éjjeli kegyelet útja, Szalmahullajtó út, Istenek útja, Csaba királyfi útja, Táltosok útja, és a sort még lehetne folytatni. A Tejút nem csak a felemelkedés, kiemelkedés, hanem az „égi táplálkozás” lehetőségét is jelenti. Az ember szintje feletti, isteni energiák ezen az úton jönnek le az emberlakta világba. Az Istenek útjával azonban csak a beavatottak kerülhetnek kapcsolatba. A beavatást két csillagkép képviseli. Az alsó égbolton a Kígyótartó, míg a felsőn a magyarok ősapját megjelenítő Nimród…

Nimród, a magyarok ősapja, a világ első királya, „Nagy vadász vala, az Úr előtt.” Valóban ő az égi vadász. Beavatói jelentőségét mutatja, hogy övcsillagainak helyzete szerint épültek az egyiptomi nagy piramisok, de Magyarország szent helyén a Pilisben is megtaláljuk összes csillagának földi megfelelő pontját! Csak az övcsillag hármasát említsük meg: Árpádvár, Rámhegy, Magashegy.

Nimród vállán tartja a Tejutat, íjával pedig a Bikára céloz. Mikor a Nap kilép a Bikából, a termékenység csillagképe sötétben marad. Kettős üzenete van ennek az égi jelenetnek. Egyfelől lelövi, legyőzi a lehúzó erőket, másfelől azonban, mikor a Nap, Nimród nyílvesszőt elengedő kezét érinti, akkor lövi vissza ősapánk a Fényt, a termékenység erőit a Bikába. Ezt hívjuk „újra-felfényesítésnek”. Ezzel mutat példát fiainak, Hunornak és Magyarnak.
A két fiú már a Tejúton álló Ikrek csillagkép, mely Nimród felett látható. A Tejút a folyó, melyen átkelnek, követvén a Csodaszarvast. A szarvas hátsó lábai az Auriga csillagkép. Mellső lábait a Perseus jeleníti meg, míg a fényes agancsa a „W” alakú Cassiopeia csillagkép.

A Tejút mentén vágtat szarvasunk, hogy hazavezesse az ifjakat. Akik előtte azonban leányokra lelnek a Fiastyúk csillagképében. A görög mitológiában, mely szkíta eredetű, ez a Pleiadok csillaghalmaz, mely az „istenek szerelmi fészke”.

A Csodaszarvas által kijelölt irányt követve jutunk el a Tejút túloldalára. Itt találkozunk a felemelkedő lélek jelével, a Turulmadárral! Ez az Aquila, vagyis a Sas csillagkép, mely Atilla királyunk történetét őrzi.