A magyar történészek előtt is ismert és elfogadott, hogy a 950-es években Bíborbanszületett Konsztantinosz által leírt Perzsia vidékére szakadt "szavárd-magyarok" azonosak a 750-es években a mai Azerbajdzsán területén hirtelen felbukkanó 'szevordi' népcsoporttal. Ezt a szevordi népcsoportot gyakorlatilag az összes szaktörténész a Levédiából (!?) Perzsiába (Dél-Kaukázusba) költözött szavárd-magyarokkal azonosítja - ezt minden akadémiai térképen így jelölik. Mindenki meg van róla győződve, hogy az ottani magyarok a XIII. esetleg a XIV. században nyomtalanul beolvadtak az azerbajdzsáni népességbe. Pedig nem így van! Létük még a XX. században is fellelhető - csak a II. világháborús német- és magyar-ellenes szovjet politika miatt törölték a 'madzsar' (magyar) előtagot a falu nevéből...
Egyetlen történész sem értette, hogy Levédiából hogyan kerülhettek magyarok Azerbajdzsánba már 750-ben, mikor a besenyők csak 894-ben lépték át először a Volga vonalát... Így aztán "mérvadó" akadémikusaink futószalagon gyártották az elméleteket, hogy letolják 750-re a magyarok Perzsiába költözését. Ám mindegyikőjüknek beletört a bicskája, mert mindenáron észak-keleten, Baskíria irányában keresték a megoldást - ahol nem is találhattak semmit. Erre a hihetetlen ellentmondásra a mai napig nem született elfogadható magyarázat, Németh Gyula jóvoltából...
Létezik ugyanis egy teljesen hiteles, ősi derbenti forrás, a Derbendnáme, ami leírja, hogy a VI. században Hoszrau Anósírván szaszanida nagykirály Dagesztán területén felépítteti 'Kicsi (!!!) Madzsar' és 'Ulu Madzsar' városokat, amik önálló uralkodókkal rendelkeztek, és a Perzsa Birodalom vazallusai voltak. Azt a közismert tényt senki sem vitatja, hogy ugyanebben az időben, pontosan ugyanitt, az Északkelet-Kaukázusban létezett egy hun királyság.
Mit bizonyít ez? Azt, hogy mi, magyarok tényleg hunok vagyunk!
Ezt a történelmi jelentőségű, tudományosan minden oldalról tényszerűen alátámasztott felfedezést, a finnugor légvárat azonnal romba döntő "hiányzó láncszemet" teszi most közzé Mübariz Helilov azerbajdzsáni akadémikus és magyar munkatársa, a több mint három évet Azerbajdzsánban kutató történész, Nyitray Szabolcs, miközben röviden megismertetik az olvasót a kaukázusi rokon nép történetével és kultúrájával is.
Szövetséget a szkíták úgy kötnek, akivel kötnek: egy nagy cserépedénybe bort öntenek, és azt összekeverik a szövetséget kötők vérével. Előzőleg hegyes késsel megsebzik, vagy karddal kissé megvágják testüket, azután pedig a serlegbe mártanak egy kardot, nyilakat, egy harci fokost, és egy lándzsát, majd hosszasan imádkoznak, azután pedig isznak ők maguk is, akik ily módon szövetséget kötöttek, meg kíséretük legtekintélyesebb tagjai is.
Herodotosz
"Szent László (1077-1095) arcában a pártus királyok arca jön vissza valami egészen
időtlen mélységből... ez nem egy személyes arc, időtlen ez a királyi arc, mely a
királyi szkíta népek körében bukkan fel, és mindig az uralkodó arcvonásait állítja
elénk... Ha valaki egy árpádházi arcába belenézett, ismeretlen érzés és gyönyör
fogta el, mert olyan volt, mint hogyha az emberiség fényteli korszakát látta volna.
Azt az emberi arcot, amely közvetlenül a teremtés második pillanatában készült el.
Ezek nem földi arcú emberek voltak..."
Te vagy mindennek ős életfája , te izzó tűz örök forrata.Kibül ered minden alkota.
Karacsay Kódex
A gének nem hazudnak!!!!!!!
Grover Krantz nyilatkozta: „A magyarság ősisége egyenesen meglepő; én mezolitikumi nyelvnek találom, amely megelőzi a neolitikumi kort.”[8] Emellett még azt is kijelenti, hogy ha ez igaz, akkor a magyar nyelv tulajdonképpen a legidősebb helybeni nyelv Európában, vagyis az itt élők eredeti nyelve. (Krantz, 72)