A bán (a Magyar Királyságban az önálló körzettel rendelkező tisztségviselő) - szavunk (ld. Bánk bán) már a párthus és a perzsa nyelvben (mely kettőnek nem csekély köze volt egymáshoz) (ban), valamint más mai közép-európai nyelvekben is megtalálható.

A gyiukla hun szó szintén méltóságnév (dula/gula), amely más sztyeppeinépeknél is megtalálható, és a mi Gyula nevünk őrzi emlékét.

Nézzünk érdekességeket a törvénykezéseikből!

"Aki békés időben több mint fél shingre kihúzza a kardját, halálra ítéltetik. Akit lopásért ítélnek el, annak az összes vagyonát elkobozzák. Kisebb kihágásokért való büntetés a bokacsont zúzása. Komoly bűnökért halál jár. A börtönben senki sincs hosszabb ideig.(...)A bűnösnek kárpótolnia kell a megkárosítottat."

(Forrás: Sima Quian krónikája)

A vázlatot Obrusánszky Borbála tanulmánya nyomán írtam.
Gyopár

-----------------------------------------------------------------

Az ujgurok

Nem elég a nyelvi rokonságot nézni, ám tény, hogy nyomtalanul egy nép sem tűnik el. Lássuk, kik ezek az ujgurok!

HOL? Az ujgurok többsége a mai Kínai Népköztársaság határain belül él, de sokan élnek Kirgizisztán, Üzbegisztán, Kazahsztán területén.

NÉV: Már maga az ujgur-szó gyűjtőnév, nem önálló népnév. Kínaiul a következőt jelenti a "wei wen er": "összekapcsolva öten".

A mai ujgurok ősei a Bajkál-tó és a Jenyiszej (Anya-sai, anya-folyót jelent türk nyelven) területén éltek, a kocsi-szó kaocs/gaoche alakban hasonló jelentéssel már megtalálható volt az egyik velük rokon népnél, akiket a "magas kocsik népének" neveztek.

SZOKÁSOK Az ujgurok vallják, hogy négy világtáj mellett a középpont a legfontosabb, amit a Nap- és sárgaszín-kultuszuk is bizonyít.

Az ujgurok íjas, lovas nép, akiknek ornamentikájában is sok rokon vonás található a miénkkel. Ilyen például az úgynevezett "turulmadaras tőr", avagy a hímzett virágmotívumokkal tarkított kerek sapka.

Táncuk nagyon elüt a kínaiakétól. Üvegest táncolnak, akárcsak mi.

Belenyilaznak temetés előtt a halott leendő sírjába, ezzel űzik el az elhunyt lelkére veszélyt jelentő, sírban ólálkodó szellemeket. Tessék megkapaszkodni: a sztyeppei népek leszármazottai - így mi is - őrizzük ugyanezt a szokást, melyet Benedek István leírásai mellett nyelvünk is bizonyít: "neki lőttek."

Az ujgurok népi emlékezetében mint testvér élünk: egy kéretlenül érdeklődő ujgur Kasghar utcáján a következőket mondta a kutatóknak nemrégiben: "Látod, ezek voltunk mi, együtt nőttünk fel, együtt voltunk, de ti kétezer éve elmentetek nyugatra."

"Tulajdonképp hányan is maradtatok ott nyugaton?" - kérdezte egy másik. Miután megtudta, hogy milyen kicsi területen élünk - náluk sokkal kevesebben élnek sokszor nagyobb területen -, a következőket vázolta fel: "Akkor, ha visszajönnétek ide, itt még földet is kaphatna mindenki"

Az eredettudat a megtartó nemzettudat része, a hiteles történelmi tájékozottság erőt ad. Így legyen!

A vázlatot Dr. Bárdi László: Az ujgurok egykor és ma című tanulmánya alapján írtam.

http://images.google.hu/imgres?imgurl=http://m.blog.hu/gy/gyopar/image/ujgurszepseg.jpg&imgrefurl=http://gyopar.blog.hu/2008/10/01/a_hun_allamszervezet_szavai_ujgurok&usg=__J0UW-RyxL_NFMFxDOkFZuESLRoA=&h=480&w=640&sz=91&hl=hu&start=17&um=1&tbnid=SkW1iDY1roNmeM:&tbnh=103&tbnw=137&prev=/images%3Fq%3Dujgur%26hl%3Dhu%26rlz%3D1R2MOOI_hu%26sa%3DN%26um%3D1