1. Az Úr Jézus is és Péter is különbséget tesz izraelita és judai között, minek következtében izraelita elnevezés alatt nem értendő judai, azaz zsidó.
2. Amikor Péter a TÖRVÉNY-ről beszél, magát az Úr Jézust és az Ő tanítását érti és sohasem a mózesi törvényt, vagyis a zsidókét.
Péter Apostol KÜLDETÉSI KIJELENTÉSÉNEK töredékei (Az alábbiakban közölt Péteri Tanításokat valóban Péter szájából elhangzottnak ismeri el a Kr.u. 180-ból származó Gnosztikus Herakleon és maga Origenes is.) Az Úr szól feltámadása után nemzettestvéreihez: Tizenkét tanítványt választottam számotokra, mivel méltóknak találtam öket, hogy világgá küldetésetekkel a földkerekségen hirdessétek az embereknek az Evangéliumot, azért, hogy van egy Isten, azáltal, hogy a belém (Jézusba) vetett hit által kinyilatkoztassátok a jövendöt, azért, hogy akik meghallják és hisznek, megmentessenek.
Ismerjétek be tehát, hogy Egy Isten van, aki mindennek kezdetét alkotta és aki a Vég felett rendelkezik. Aki láthatatlan, de mindent lát. Aki megfoghatatlan, de mindent átfog. Aki igénytelen, de mindenkinek szüksége van Rá. Akinek akaratából létezik a felismerhetetlen, a mindig létezö, az elmúlhatatlan, a más által nem teremtett, aki szavának hatalmával minden teremtett. Ezt az Istent ne tiszteljétek görög módra. Mert (a görögök) tudatlanságba sodródva az Isten ismerete nélkül anyagból, amelyek használata felett nekik teljhatalmat adott: fából és köböl, ércböl és vasból, aranyból és ezüstböl, a használatukra szolgáló anyagokból alkottak; abból ami létüket szolgálja, készítettek és ezt tisztelik. Azt is, amit Isten eledelül adott nekik; a levegö szárnyasait, a tengerben úszót és a földön csúszót. A földmüves négylábú barmán kívül a vadat, ürgét és egeret, macskát és kutyát és majmot és ezeket tisztelik. Azután élelmüket áldozzák, halottat a halottnak, miként isteneknek és ezzel hálátlanok lesznek Istennel szemben, mert ezek által megtagadják létét.
De ne tiszteljétek az Istent zsidó (judai) módra sem. Mert ezek is azon csalárd kábulatukban, hogy csak egyedül ök ismerik az Istent tudatlanok. Mert angyaloknak és árkangyaloknak szolgálnak, meg a hónapnak és a Holdnak. És ha a Hold nem világít, nem ünneplik az ún. elsö szombatot. (Sabbath) (A felsoroltakból kivehetö, hogy Péter úgy bírálja a zsidók hitének tudatlanságát, hogy az Istent dícsérni nem az Újhold tiszteletével, sem a kovásztalan kenyerek napjával, sem a sátoros ünneppel, sem a nagy engesztelö nappal, hanem szeretettel és imádsággal kell.) Ezért tanuljátok és örizzétek meg tisztelt és szent-tanként mind azt, amit átadunk Nektek. Ezzel Istent tisztelitek az új módon a Jézus által. Mert a görögök és zsidók bölcselete elavult. Azért hát Ti vagytok a harmadik nemzetség, az Urat új tudással tisztelö Jézus-hitüek. AZ ÚR JÉZUS MAGA AZ IGE ÉS Ö A TÖRVÉNY IS!
Az olyan lélek, aki törekszik, közel van Istenhez. Gazdag az, aki sokakon könyörül meg és Isten követésében ad abból, amije van. Mert Isten mindenkinek mindent megadott abból, amit teremtett. Ezért gondoljátok meg, ti gazdagok, hogy szolgálnotok (adnotok) kell, mert többet kaptatok, mint amire szükségetek van: Lássátok be, hogy mások hiányában vannak annak, amiben fölöslegetek van. Szégyeljétek magatokat, ha idegen javakat tartotok meg. Kövessétek Isten nagylelküségét, akkor nem lesz senki sem szegény.

AZ EGYHÁZALAPÍTÁS

Nyilvánvaló, hogy a Péteri-Egyház alapítója az Úr Jézus (Mt. 16.18.) és Ö nevezi ki Pétert Egyháza fönökévé. A tizenegy tanítvány részére utolsó utasításait és rendelkezéseit valahol Gallileában a hegyen adja, (Mt. 28.16.) ahol tanítványai utoljára látták Öt a feltámadás után. Kövessük most Péter útját. Gallileából Jeruzsálembe tér, ahol megkezdi az evangélizációt, de nagy szynhedrium többször bebörtönözi és Péter eltünik Jeruzsálemböl. Több mint tíz évig nem tudunk róla semmit, de Kr.u. 40-ben Szíria fövárosában, Antiókiában, alakul meg az elsö egyházközösség, amelyik mentes a zsidóságtól. Zsidókat nem nevezik a rómaiak pogánykeresztényeknek és a názáreti vagy gallileai elnevezés helyett ezekre használják elöször a christiani nevet és ezzel különböztetik meg az ide tartozó Jézus-követöket a Jeruzsálemi központ zsidó-keresztényeitöl.
Ahogyan Jeruzsálem lett a központja a sauli zsidókereszténység terjesztésének, úgy Antiókia a kiindulási pontja a nemzsidók Jézus-hitének és innen indult ki Péter vezetésével az a törekvés, hogy a Jézus-hit teljesen megszabaduljon a szükkeblü zsidóság bilincseitöl. Már erös az Antiókiai gyülekezet az elsö apostoli gyülés összehívásának idején Kr.u. 47. évben és ennek a zsidómentes gyülekezetnek hatalmára támaszkodik Péter Apostol, amikok szembehelyezkedik Saul-Pállal és a nemzsidó Jézus-Hitüeket mentesíti a Mózesi törvények elismerése és követelése alól ezekkel a szavakkal: most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk? (Ap.csel. 15.10.)
Péter itt elhangzott azon szavai: Isten régebbi idö óta kiválasztott engem mi közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangéliumnak a beszédjét és higyjenek. (Apost.csel. 15.7.) nyilvánvalóan megerösítik azt, hogy Péter az Antiókiai Egyház föje és helyes az a történelmi megállapítás. Érdekes véletlennek nem mondható az a hasonló eset, hogy a római egyház okmánytárából éppen úgy eltüntek a Péter-Tan iratai és Péter Apostolra vonatkozó minden történelmi adat, miképpen az I. István korabeli és erre a Nyugatbahelyezésre alapított római térítés fosztotta meg a Magyarságot ugyancsak minden történelmi adatától és okmányától, amelyik Honfoglaló és Honalapító NAGY ÁRPÁD utódainak uralkodására vonatkozik.
Miután azonban az evangéliumi iratok között szereplö két levelet Péter Apostol a Pontusban, Galatziában, Kappadocciában, Ázsiában és Bithintában elszéledteknek írja és ez a terület magába foglalja Kis Ázsiát, a Káspi Tenger déli részét és az egész Pártus Birodalmat az Indus völgyéig, biztosan állíthatjuk, hogy Péter Apostol tökéletesen elvégezte a Jézusi megbizatás küldetésének munkáját és nem a zsidóknak hirdette az Úr Igéjét, hanem a saját Népe között, akiket akkor schytáknak neveztek görögösen és akiknek nyelvét beszélte is. Mert a nagy Mah-Gar Népnek mondja így: Ti pedig választott Nemzetség, királyi papság, Szent Nemzet, megtartásra való Nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, ki a sötétségböl az Ö csodálatos világosságára hívott el Titeket. (Péter I.lev. 2.9.) De már nem Antiókiából köszönti öket, hanem azzal búcsúzik: Köszönt benneteket a Veletek együtt választott babilóni gyülekezet. (Péter I.lev. 5.13.)
A Pártos Birodalom nagy Babilonja lett így a zsidóktól mentes Péteri Egyház Eufráteszen inneni központja és Antiókia maradt a római megszállás területén az egyházi székhely. Igen fontos ennek az Egyháznak Péteri Tanaiból hangsúlyozni azt a felfogást, hogy az Úr Jézus nem Megváltó, tehát nem azért jött, hogy minket a büntöl megváltson. Péter mindenkor MEGTARTÓ-nak nevezi az Urat. (II. Péter 1.11. és 3.2.) aki megtartotta az Ö Népét. Péter nem értett egyet Saul-Pál zsidókereszténységével és mi úgy véljük, hogy azért tüntek el a Péteri írások, hogy a római módra kifejlödött kereszténység Páli módon alakulhasson.
Péter II. levelében inti híveit a Pál-féle nehezen érthetö dolgok (3.16.) ügyében, hogy ki ne essenek saját erösségükböl. (3.17.) Az Új-Szövetségbe foglalt iratokból, különösen az Apostolok Cselekedeteiböl azt látjuk, hogy a kereszténység terjesztésében azokra a feljegyzésekre esik a hangsúly, melyek a zsidóság, a görög és római területek lakosaira vonatkozik. Viszont a Szentlélek kitöltésének tanúságtételében a számbeli fölény és túlsúly a Pártusok és Médek,Elamiták és azok kik lakoznak Mezopotámiában, Kappadocciában, Pontusban és Ázsiában (Ap.csel. 2.9.) oldalán van.
Ez tehát azt bizonyítja, hogy a Péteri Egyháznak sokkal több híve volt, mint a Saul alapítású judai-kereszténynek. Miután a Bibliát e judai-keresztény saulizmus szerkesztette és kanonizálta, teljesen érthetö, hogy az Evangéliumi írásokban hiányoznak azok az adatok, melyek Péter Egyházára és a szkíta névre vonatkoznak. De mindannak ellenére, így is megállapítható az apokrifus iratokból, hogy a scythák és pártusok között Péter és öccse András, valamint Tamás Apostolok voltak otthon. Nagyszerüen leírja ezt Tamás Evangéliuma, hogy Párthia fejedelmei hogyan ragaszkodtak Tamás Párthiába való visszatéréséhez. Ezek mind beletartoznak abba a Nagy Népbe, amit a Biblia HGR-héber jellel írt népnév fordításaként hagarénus-nak ír, akik ellen harcol Saul király, (I. Krónika 27.31.) és akik a Judea elleni népszövetség tagjai. (Zsolt. 83.7.) Nem véletlen, hogy a középkori és újkori zsidó írók HGR alatt Magyarországot értik és a héber írásokban a Magyart úgy írták hagri. Így vezeti le a zsidó vallásos irodalom a zsidómentes babilóni Jézus-Hitet. Péter Apostol alapításától, az Árpádokon át a mai Magyarokig. Ezért írja Izsák Ben Tróky: a Magyarok a Názáreti Jézus vallásának egyetlen követöi.
Ugyanis a Pártos Birodalom babiloni Jézus-hitü központjának ellensúlyozására az a jeruzsálemi nagy szynhedrium, amelyiket a rómaiak Kr.u. 70-ben elhamvasztották és kiüzték onnan a zsidóságot, Babilonba települt át, ahol már 500 éve megerösödött zsidó kolónia élt azoknak a leszármazottaiból, akik Nabuchadenezzar babiloni fogságából nem tértek vissza Judeába. Amikor Traján (Kr.u. 98-117.) és Hadrián (117-138) római császárok üldözték a zsidókat, csak szaporodott ezeknek a Babilonba települteknek a száma. Ezek a babilóni zsidók voltak tulajdonképpen a szellemi vezetöi és finanszírozói az ún. Bar Kochba f. Jeruzsálemi zsidó lázadásnak, amelynek következménye a zsidóságnak Palesztinából való kiszórása lett (Kr.u. 135). Így ezek a zsidók nagyrészben Babilonba vándoroltak. A Pártos Birodalom békés uralkodói Jézus szeretetböl beengedték ezeket a bevándorlókat és támogatták a Római hatalom (a Pártusok egyetlen ellensége) elleni politikai szervezettségüket is és a Babilóni Talmud tanúsága szerint, vallásilag teljesen függetlenek voltak a Pártos Birodalomban. (Valahogy úgy, amint Magyarországon is voltak.) Ezeknek a babiloni zsidóknak a feje az exilarcha, vagyis a számüzöttség feje nevet viselte és Kr.u. 299-ben már három tudományos intézetük van Párthiában, az Eufrátesz partján.
A Pártos Birodalom bukását és a perzsa sassanida dinasztia feljutását ök támogatják a Pártus kereszténység ellen és a perzsák alatt államot alkotnak az államban. A pártus Jézus-hitüek ellen azonban Ardasir, az új sassanida király nem lép fel, hanem vissza állítja a régi perzsa zoroasztrializmust és a két jó-vallás, a Jézus-hit és Zoroaszter mágus-tana megfér egymás mellett, söt kölcsönös hatást is gyakorolnak egymásra. Amikor azonban a római birodalomban Nagy Konstantin államvallássá teszi a kereszténységet, perzsiai kortársa, II. Sapor hadjáratot vezet be a keresztények ellen. Érthetö, hogy innen települtek át a Kaukázus fölé a Jézus-hitüek s a Dantu-Magaria népe is, Árpád népének öselejei. A babilóni zsidó akadémiák tehát pontosan tudták, hogy a Jézus-Hitü és Péter Tanain alapuló Pártos Birodalombeli máguspapok merre vitték az Igét is és a Népet is. Így lett a pártus-babilóni Péteri gyülekezet örököse a Kárpátmedencei Magyarság, mert NAGY ÁRPÁD Isteni küldetéssel mentette át a Hitet is és a Népet is a judai-kereszténység és az iszlámmal szövetkezett zsidóság pusztításából. És így maradt meg a Mah-Gar nép HAGRI neve is azzal a bosszúállási tradícióval, hogy ez is az a nép, amelyiket el kell pusztítani.
 

MI AZ IGAZSÁG PÉTER APOSTOLRÓL...

Ott kell kezdenünk, hogy a két személy, Péter és Pál valóban léteztek. Péter gallileai volt, aki a gallileai nemzsidó-fajú lakosság nyelvét beszélte. A hébert hibásan bírta, mert az evangéliumi írásokban hivatkozás van arra, hogy a beszédjéböl vették észre, hogy gallileai, vagyis gojim. Pál éppen fordítottja volt ennek. Tiszta zsidófajú, neve SAUL, foglalkozása rabbi, vagyis judai-pap, héberül és görögül beszélt, Jézus anyanyelvét nem ismerte. Péter úgy van beállítva a római teológiában, hogy a tanult, müvelt, teológiai képzettségü, hivatásos pap Saul-Pál mellett csak egyszerü halászféle, aki talán írni sem tudott. És itt a teológia elhallgatja azt a legfontosabbat, hogy: Péter az Úr Jézus tanítványa volt, aki kb. 15 évig tanult a Világ Világosságától, a Mesterek Mesterétöl, akivel együtt élt, akit követett s akit nem hagyott el soha. Tehát Péter e hosszú idö alatt legalábbis olyan tudásra kellett szert tegyen a Jézushitben, mint aminövel rendelkezett Saul a judaiságban és a két hitvilág meröben különbözött egymástól. Tekintetbe kell azt is venni, hogy Péter csak és kizárólag az Úrtól tanulta azt, amit tudott és Saul sohasem látta az Urat és sohasem beszélt vele. A pálfordulás a judai huncutság egyik módszere, amivel kisajátította az Úr alakját a kizárólagos judai használatra.
Itt kell keresnünk tulajdonképpen annak a felfogásnak a különbözöségét is, ami Péter és Saul között éppen az Úr Jézus alakjának és feladat-betöltésének és magának a Jézusi Tanításnak magyarázatában mutatkozik. A Jézushit és Péter hirdeti az Isteni Univerzalitást, vagyis az Édesatya mindenkire ható gondoskodását és az Ö szeretetén alapuló szeretetet, míg a judaizmus és Saul csak a judaiak Jehováját szolgálja, aki csak a judaiakról gondoskodik és a többi népeket a judaiak szolgájának rendelte. Itt tehát egy zárt, elkülönített nép részére sajátítódik ki minden Isteni gondoskodás és ez az Istentan a judaiakkal kihasználtatja és gyülölteti a többi népeket. Szeretet helyett a gyülölet és a bosszú az uralkodó. Péter és Saul környezete, nevelése, irányítása és tanultságának tartalma tehát teljesen ellentétes pólusok indítéka. Ez a magyarázata annak, hogy sohasem tudták egymást megérteni, jobban mondva nem is keresték a megértés lehetöségét, hiszen az evangéliumi történéseket kiértékelve, egymást két ízben látták. Ez azt jelenti, hogy nem is keresték a kapcsolatot. Nyilván azér nem, mert az Úr Jézus szolgálatában, illetöleg az Úri tanítás folytatásában közöttük áthidalhatatlan szakadék tátongott.
Péter bizalmatlanul nézte Saul váratlan elhatározását, aki a Jézuskövetök üldözését hirtelen messianizmussá változtatta. Péter sohasem hirdette azt, hogy az Úr Jézus a zsidók messiása, mert mashijas héber politikai cím, olyan ember neve, aki a judaizmus ideológiájában a más népek feletti uralomra juttatja a judaiakat. Ez nem egy Istenfiúi hivatás, hanem egy önzö emberi gyülöletre alapozott politikai uralom, mely semmiképpen sem lehetett az Úr Jézus feladata. (Itt van a judai-kereszténység legnagyobb tévedése, hogy ezt a Sauli messianizmust vallássá tette.) Péter nem úgy látta Sault, mint a mai biblikusok, mert az ö idejében az a damaszkuszi útkanyarban történt Jézus-jelenés még ismeretlen volt.
Péter észre vette, hogy Saul az Úr Jézust nem Istenfiaként hirdeti. Tehát nem mint az ösi sumir hitvilág újraélesztöjét, megtisztítóját és megtartóját, hanem öt a judaizmus hamistanának legalizálására sajátítva ki, mondva: mondom pedig, hogy Jézus Krisztus szolgája lett a körülmetélésnek. (Róm. 15.8.) Ugyanis ezzel a kijelentéssel Saul az Ábrahámi szövetség szolgálatába állítja az Urat, hiszen emlékezzünk csak vissza erre, hogy mi is tulajdonképpen az ó-szövetség? Így van leírva: Annakfelette mondta Isten Ábrahámnak: ez pedig az én szövetségem melyet meg kell tartanotok én köztem és ti közöttetek és a te utánad való magod között: minden férfi körülmetéltessék nálatok. (I. Mózes 17, 19-10.) Az Urat tehát Saul legelöször ennek a judai tannak szolgájává teszi s aztán mint nemzsidót a talmudi és biblikus felfogás szerint, egyszerü áldozati állatként veszi, amint az írva vagyon a nemzsidókról: kiknek teste olyan, mint a szamarak teste (Ezékiel 23.20) és így Péter nagyon jól látta, hogy Saul az Úr Jézust egyszerü áldozati állatnak hirdeti, aki eltörli a judai nép büneit éppenúgy, mint az évenként erre a célra áldozott valóságos bünbak, hisz Saul így tanította: mert, amely állatoknak vérét a föpap beviszi a szentélybe a bünért, azoknak testét megégetik a táboron kívül. Annak okáért Jézus is, hogy megszentelje az Ö tulajdon vérével a népet, a kapun kívül szenvedett. (zsid. 13, 11-14.)
Tehát az Úr olyan mint az állatok, melyek vérét a föpap beviszi és Saul a nép kifejezés alatt csakis a zsidó népet érti, hiszen hozzájuk intézi e levelet. De még nem elégszik meg ennyivel, hanem azt a zsidó áldozati rítust és judai-ideológiát, ami ellen az Úra keresztrefeszítéséig küzdött, csak fokozza mondva: és csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint és vérontás nélkül nincsen bünbocsánat. (zsid. 9.22.) Ez pedig nem más, mint a Jézusi Igehirdetés teljes kiforgatása és a judai ideológiával való behelyettesítése, mert azt a Mózesi Törvényt, amire itt Saul hivatkozik az Úr sohasem ismerte el és az öldöklö áldozatokat az Úr megvetette mondva: jön idö, hogy aki öldököl titeket mind azt hiszi, hogy Isteni tiszteletet cselekszik (Ján. 16.2.) nyilvánvalóan a vérontás judai rítusát értve ezalatt. Péter azt is nagyon jól tudta, hogy az Úr nem bünbocsánat szerzésre és a judai nép megmentésére jött, hiszen még élénken emlékében voltak azok a súlyos szavak, amiket az Úr a zsidóknak mondott, elítélve öket így: Ti az ördög atyától valók vagytok és a ti atyáitok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölö volt kezdettöl fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen öbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug és a hazugság atyja. (Ján. 8;44.)

PÉTER ÁLLÁSFOGLALÁSA SAULLAL SZEMBEN.

Feltételezheti-e egy logikusan gondolkodó ember Péterröl azt, hogy bizalommal viseltetett Saul rabbi iránt akkor, amikor az Úr Istenfiúi tanítása sziklakövé vált benne? Ugye nem. De nézzük csak a többi körülményeket is. Péter koronatanúja volt Jézus Urunk ellen elkövetett fondorlatos bünténynek. Látta, hogy a nagy-synhedrium ügynökei miként kísérték állandóan az Urat, hogy a judai hóhér-törvények szerint Öt minél hamarább megöljék. Látta az iskariotainak nevezett Júdás, beépített judai ügynök munkáját, aki igen nagy pénzért tette meg terhelö vallomását hivatalosan és jegyzökönyvileg az Úr Jézus mint hamispróféta és más vallást hirdetö prédikátor ellen. Ugyanis ezek azok a megnevezések, amik meghatározták a judaizmus ellenségeinek tevékenységét és amennyiben ezek a tevékenységek szavahihetö tanúk által lettek tanúsítva, a halálos ítélet meghozható volt a vádlott ellen. Júdás tehát csak kiegészítette a többi hivatalos ügynök vallomását és föleg azt bizonyította, hogy: 1, az Úr Jézus olyan Istent hirdet és olyan mennyei Atyáról tanít, aki univerzális, tehát nemcsak a judaiak Istene, hanem éppenúgy mint a NAP mindenkié. 2, Azt mondja, hogy ez az Isten mindenkit egyformán szeret, tehát azokra a népekre is kiterjeszti gondoskodását, akik nem judaiak. 3, Ez az Isten mindenkinek örök életet ad, tehát az emberi lélek nem hal meg a testtel, hanem ehhez az Istenhez, mint szeretö mennyei Atyához tér vissza és örökké él.
És itt álljunk meg egy pillanatra ennél az iskariotai-nak nevezett Júdásnál. Úgy tanította nekünk a bölcs Aisleitner professzorunk a teológián, hogy a biblikusok elöször azt hitték, hogy ez az is-kariot egy helységet jelent. Ilyet azonban eddig nem sikerült találni. Ellenben az arámi nyelvben e szó eredeti gyöke kár, és így a kártevö, hazug, áruló és gonosz emberek megjelölésére használták s így a héberesített formája az iskár Júdás annyit jelent Magyarul, mint kár-os Júdás, gonosz Júdás. De mondott még mást is az igazságot hirdetö Aisleitner professzorunk Júdásra vonatkozóan. Nevezetesen azt, hogy az ephipháni iratokat megelözö hivatkozások úgy említik Júdást, mint aki a Pállá lett Saul rabbinak testvére volt. Most már megérthetjük Péter Apostol Saul felé megnyilatkozó bizalmatlanságát, de Saul tartózkodását is Péter felé. Péter látta, hogy itt egy zsidó maffia folyik, amelyik elöször eladta pénzért az Urat, aztán áldozati bárányként a judai népért feláldozottnak nyilvánította úgy, mint Kajafás mondta: jobb nekünk, hogy egy ember haljon meg a népért és az egész nép el ne vesszen. (Ján. 11.50.) Ugyanis ha az Urat nem szegezik bitófára Aisleitner szerint a bosszúállás vallása a judaizmus megszünt volna s így a judai papság valóban elvesztette volna a népet. Amikor mindezeket véghez vitték, szükség volt valakire, aki a szynhedrium azon határozatát teljesíti, mellyel megállapították az Úrra vonatkozóan: ha az Ö emléke megmarad az Ö népe (a samariai nép) magára talál, hiszen a samariaiak fegyveres felkelésben törtek a rómaiakra, amikor Jézust felfeszítették a zsidókkal. Ezt a veszedelmes népet tehát félre kellett vezetni s mivel az Úr emlékét náluk eltörülni lehetetlen volt, ezt az emléket meg kellett változtatni a judai ideológiához simulóan.
Nos erre a feladatra jelölte ki Sault a zsidó legfelsöbb tanács, a nagy szynhedrium. És míg a zsidó szolgálatba illesztett Jézust hirdetö Saul minden támogatást megkapott a zsidóságtól és Heródestöl is, addig Heródes Pétert halálra kerestette, tömlöcbe is veti (Ap.csel. 12. 3-12.) nyilván azért, hogy Jézusi igehirdetését megakadályozza. Ugyanis nem tételezhetö fel az a zsidókról, hogy tervszerütlenül folytatta volna a Jézusi inkvizíciót, azt, amit oly zseniális tervszerüséggel vezetett le a keresztrefeszítésig. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy az Úr Jézus Istenalakja csupán a testi halál bekövetkezése után mutatkozott a zsidó materializmus realitásában, hiszen a feltámadás zsidó gondolkodás szerinti lehetetlenségének bekövetkezését, a Jehovai rendeleteket továbbító judai papi testületnek a nagy szynhedriumnak is el kellett ismernie, mert a szemeik láttára történt meg és tudomásul kellett venni azt is, hogy a halottnak hitt Jézus a hamis próféta nem halott, hanem feltámadt és emberi testével együtt eltünt a materializmus világából. Itt kerül szembe az ördög-Atya fiainak világa a valóságos és univerzális Isteni Akarattal. Viszont ezek a cinikus judai föpapok nagyon jól tudják azt, hogy a nép azt hiszi, amit neki bebeszélnek. Kivárják tehát az események lefolyását és amikor már biztosak abban, hogy nem kell rem az elöttük érthetetlen Isteni Akarattal, sem a halált legyözö Jézussal vitázniok, hanem a tanítványok azaz emberek hirdetik a szerintük más vallás tanait, akkor indítják Sault a Jézusi ideológia megmásítására.
Teljesen érthetö tehát, hogy Péter és a többi szkítavérü tanítvány ott hagyja a zsidó környezetet és a saját népük között hirdetik az ösi sumir vallás Istenfiának igazságát. Így teszi át székhelyét Péter Babilonba, majd Antiochiába. Itt látjuk Babilon fontosságát, hiszen itt a Péter anyanyelvét beszélö Pártos Birodalom, Róma egyetlen ellenfele uralkodik és innen Babilonból azaz egyik külvárosából SIPPÁRBÓL mentek az ösi sumír hit mágus papjai Jézushoz, amikor megszületett. Ök voltak az egyetlenek, akik a régi sumir iratokból ismerték a jövendölést, hogy az Isten fia emberi testet ölt. (lásd: Werner Keller: Der Bibel hat doch Recht.) Nézzük csak meg mit ír erröl Eusebius egyházatya (I. Vita Constantini 4,3.): korán jelentek meg az igehirdetök Párthiában és terjesztették Jézus tanait. Ugyanis az itt uralkodó Pártos Dinasztia az ARSZÁK türelmessége folytán, akik a perzsák régi vallását, Zoroaszter tanát megvetették a Jézushit nemcsak háborítatlanul terjedt el, hanem oly gyors virágzásnak indult, hogy a 2. század elején 360 kötemploma volt.
Azóta már tudjuk, hogy ezt a gyors terjedést az segítette elö, hogy a Jézushit lett a Pártos Birodalom államvallása. Ennek az államvallásnak központja Babilon volt és feje Péter Apostol, akinek segítöi voltak itt testvére András és Tamás, aki itt is hal meg és nem Indiában vértanúhalált. (Tamás pártiai müködését nagyon sok apokrifus irat említi.) De az Apostolok Cselekedetei is tanúsítja ezt a Pártos Birodalmi Péteri Egyház létezést, hisz azon a bizonyos pünkösdi napon a pártosok népe volt túlsúlyban a Jeruzsálemi összejövetelen, mint Pártusok, Médek, Elamiták, vagyis az egész Pártos Birodalom népének képviselete. (Ap.csel. 2,9.) Így indokolt Péter azon írása, melyben híveit így üdvözli: köszönt titeket a veletek együtt választott babiloni gyülekezet. (I. Péter, 5,13.) Még egy dologra szeretném felhívni a Magyar Lelki Megújhódás Péterthitü kedveseinek a figyelmét. Megint csak a bölcs Aisleitner professzoromhoz kell visszamennem, aki szintén Péter-hitü volt és mindig azt mondta, hogy Péter úgy gondolkodott, mint a Székelyek. (Ö még nem ismerte azokat a palesztinai legújabb ásatási eredményeket, melyek azt állapították meg, hogy a PLST-I (filiszteus) nép hozta mozgásba a kánaáni öslakosokat a SCL Sicul népet, akiknek nyelve ismeretlen.) Ha ezt ismerte volna, akkor biztosam azt mondta volna, hogy Péter sicul, azaz Székely volt. Péter gondolkodásmódja ezt tökéletesen igazolja is. Ugyanis sohasem nyugodott bele a rossz helyzetbe, és furfangos (székely) módon keresett és talált is mindig kiutat. Aisleitner igen mérgesen cáfolta azt a biblikus kitételt, hogy Péter megtagadta az Urat és ezt szeretném éppen úgy megmagyarázni az igazhitüeknek, miképpen azt ez a bölcs teológiai tanár a mi értésünkre adta.
 

PÉTERNEK AZ ÚR RENDELI, HOGY ÖT MEGTAGADJA

Vegyük elö az evangéliumot, János 13. rész, 37. versét. Itt látjuk, hogy Péter a végsö kitartásig menö hüségét jelenti ki az Úrnak életemet adom éretted kijelentéssel. Feltételezhetö-e az Úr Jézusról, aki Péter hüségét annyira komolyan vette, hogy reá bízta az Anyaszentegyházát és öt kösziklának nevezte, együtt élt vele, hogy az életének felajánlásáért az Úr Jézus Pétert kifigurázza és hazugságnak minösíti a mondását, miként az a 38. versben magyarázva van? Ugye nem feltételezhetö az Úrról ilyen gúnyos cinizmus. Tehát itt a magyarázat is és a fordítás is helytelen.
Jézus és Péter egymás között a samariai nyelven beszéltek, amit egyesek aráminak mások szkíta nyelvnek mondanak. Sir Rawlinson az ékiratok nyelvét nevezi szkíta nyelvnek. Az ö nyelvük tehát nem semita nyelv, hanem agglutináló. Az ösnyelvek majdnem mindegyikének meg van az a sajátossága (a ragozó nyelveknél pedig azonnal bizonyítható) mely szerint a parancsoló módot rendszerint a jövö idö segítségével fejezi ki. Mindjárt vegyünk egy példát a Magyarból. Azt mondom pl.: Te el fogsz oda menni, mert én így akarom. Ez ugye jövö idöben van mondva, de parancsoló hangsúllyal, tehát a parancsoló mód kifejezése. Ugyanígy mondhatjuk: Te meg fogsz engem tagadni, tehát kötelezlek arra, hogy tagadj meg... és, hogy az Úr ezt így mondta Péternek azt bizonyítja az Ö tisztánlátó képessége.
Tehát tudta, ha Péter becsületesen felfedi személyazonosságát a zsidóknak, talán öt ott, azonnal a helyszínen megölik és ezt az Úr nem akarta. Viszont ismerte Pétert, tudta, hogy utána megy azzal a szándékkal, hogy kiszabadítsa, hát inkább arra kötelezte, hogy ki ne adja magát. Mondja azt, hogy nem ismeri az Urat. Ez logikus és érthetö a Jézusi jóság és gondoskodás szempontjából is. Megerösíti ezt a fordítás bizonytalansága, mert a septuaginta görög szövege nem mondja bizony bizony, és latin fordítása sem, hanem így kezdi: Amen! Amen! azaz úgy legyen, úgy legyen! Tehát az Úr Jézus azon kívánsága van ebbe belefordítva, mellyel Péternek azt a rendeletet adta, hogy azon az éjszakán fel ne feddje a hozzá tartozását és az Úr nagyon jól tudta miért teszi, hisz Péter nélkül talán semmiféle Jézusi kereszténység nem maradt volna. A judaiak mindent kiírtottak volna. Az evangéliumi szöveg már a saul-páli teológia szüleménye, mely másfélezer év alatt iszonyú változtatásokat szenvedett, mindig Péter hátrányára és Saul-Pál elönyére.

Az Úr Jézus és Galilea-i nemzettestvérei által alapított Péteri Anya-Szent-Egyház Babiloni Szimbóluma, ahol: a HÁRMAS HALOM: ösi Mah-Gar (sumir) írásjel, Kur, mada, mád, jelentése: ország. A KETTÖS KERESZT szintén az ösi képírás jele: Pa=pásztor. A PA-TE-SI hagyományban a PA ideológiát jelenti.

PÉTER RÓMÁBAN...?

//maghar.gportal.hu/gindex.php?pg=15197615