.
1. ábra. Az Ak Burun kurgánban (Krím félsziget) talált, Kr. e. IV. századi szkíta korona
.
.
Az 1. ábrán látható szkíta korona legszembetűnőbb dísze egy virághoz hasonló, de olvasható jelkép. A sztyeppi hieroglifikus íráshasználat jellegzetes szokása, hogy a jeleket az olvasatot illusztráló jelmontázsba rakja össze, amely nyomatékosítja az elolvasható szöveg mondanivalóját. Mint azt látni fogjuk, ez esetben is erről van szó.
.
A későbbi európai koronákon is gyakran szerepel hasonló (liliomnak nevezett) díszítés, például ilyeneket látunk Szent István palástra hímzett koronáján is. Ezeket a szentistváni liliomokat nyugat-európai eredetű átvételként szokás magyarázni ama finnugrista körökben, amelyekben illik megfeledkezni a szkíta párhuzamokról. Nos, ez a szkíta "liliom" felülírja e finnugrista téveszméket. Nincs szükség a nyugat-európai kitérőre, mert ez a szkíta ábrázolás magyarnak mutatkozik.
.
A szkíta korona "lilioma" ugyanis magyar hieroglifákból áll. Igaz ugyan, hogy a hasonló liliomszerű díszítések széles körben ismertek, azonban egyetlen írás sincs a székely rovásíráson kívül, amelyben a "liliomot" alkotó írásjelek megtalálhatók lennének és értelmes olvasatot adnának.
.

.
2. ábra. A szkíta korona olvasható jelmontázsa
.
.
A szkíta korona jelmontázsa a székely "us" (ős), valamint az "nt/tn" (Ten) jelekből áll (ahol a Ten szójel maga is a "t" és az "n" összetétele). Az összetétel az Isten "ős Ten" olvasatot adja.
.
.

.
3. ábra. A jelmontázs központi eleme a Tejút hasadékában karácsonykor kelő Napot ábrázolja; a kép növényre is emlékeztet, mert az isten azonos volt az égig érő fával is; olvasata a székely "us" (ős) jel segítségével határozható meg
.
.
A 3. ábrán látható (virághoz hasonló) napábrázolás tetején megjelenik a székely "us" (ős) jel pontos párhuzama is (l. a 4. ábrát!). Ez is rendes szokása a sztyeppi hieroglifikus jelhasználatnak: a képszerűbb jelkép mellett esetenként egy olvashatóbb magyarázatot is találunk. A szokás megfelelőjét az ókori írások determinatívumaiban találhatjuk meg (például a sumer írásban is volt "isten" determinatívum, amellyel az istenneveket különböztették meg).
.

.
4/a. ábra. A székely "us" (ős) jel megfelelője a szkíta jelmontázsban; hasonló formájú a hettita hieroglif írás "isten" jele is; a magyar népi jelkincsben is szerepel ez a jel, például a veleméri égigérő fa csúcsán (azaz ott is hasonló helyzetben - a növényhez hasonló jelkép tetején - jelenik meg); a jel azt az isteni őst jelképezi, amelyiktől az ősvallás szerint a nemzetünk származik
.
.

.
4/b. ábra. A székely rovásírás "us" (ős) jele a nikolsburgi ábécéből
.
.

.
5/a. ábra. A szkíta jelmontázs Ten ligatúrája; az isten eredeti (az ős jelző nélküli) nevét rögzíti; a székely rovásírás "nt/tn" jelének megfelelője
.
.

.
5/b. ábra. A székely rovásírás "nt/tn" jele a nikolsburgi ábécéből
.
.

.
6/a. ábra. A szkíta Ten ligatúrát alkotó jelek egyike: a "t" betű
.
.

.
6/b. ábra. A székely rovásírás "t" betűje a székelydályai templom faláról
.
.

.
7/a. ábra. A szkíta Ten ligatúrát alkotó jelek másika: az "n" betű
.
.

.
7/b. ábra. A székely írás "n" betűje a dálnoki rovásfelirat ból
.
.
A fenti jelpárhuzamok alapján a szkíta jelmontázs olvasata a magyar Isten szó.
.
Ez azonban önmagában nem lenne elegendő annak feltételezésére, hogy ide valóban az Isten szót írták - hiszen a jelet használhatták olyan népek is, akik az Isten szót nem ismerték. Azonban a szkíták nyelvéből fennmaradt kevés szó között (a Borüszthenész "Bor isten" névben) szerepel az Isten szó - ezért az olvasatot a nyelvemlékek oldaláról is alá tudjuk támasztani. A szkíták nem csak a magyar jelkincset, hanem a magyar Isten szót is ismerték. (Vö. " Isten szavunk eredete "!)
.
A harmadik érvet az alkalmazás kínálja. Ugyanis egy uralkodói korona elsőrendű feladata, hogy a hatalom legitim voltát kiemelje. S ez akkortájt úgy történt, hogy a királyi családot és a királyi hatalmat isteni eredetűnek mutatta. Ezért szerepelt az isteni ős születésére emlékeztető jelmontázs a most tárgyalt szkíta koronán.
.
Az olvasatból természetesen fontos őstörténeti, írástörténeti és nyelvtörténeti következtetéseket vonhatunk le - de ez meghaladná e cikk feladatát. Addig is azonban, amíg ezeket a szempontokat a történelemtudomány meg nem emészti, minden tiszteletet meg kell adnunk a magyar hagyomány ama képviselőinek, akik a magyarokat a szittyák leszármazottjának (a szkítákat magyaroknak) tartották és tartják.

 

http://tudos.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=44812