|
A kínai írás magyar szemmel
2011.01.12. 15:23
A kínai írást a kínai tudósok igen réginek, mintegy hatezer évesnek, a nyugati kutatók pedig általában valamivel későbbi fejleménynek tekintik.
E cikkben elsősorban a kínai írás kezdeteit vizsgáljuk, ezen belül is a kínai - székely jelkapcsolatokra összpontosítva, amelyre (a kitűnő Szekeres István kutatásain kívül) érdeménél kevesebb figyelem fordul. Ezt a gazdag kapcsolatrendszert, amely az írástudomány számára igen fontos tanulságokkal szolgálhat, aligha tárhatja fel egy-két ember, ezért e cikk is csak néhány összetevő felvázolására vállalkozhat.
A kínai írás legkorábbi jelei
A ma ismert legkorábbi kínai jelkészlet a Banpo írás jelkészlete, amely régészeti ásatásokon került elő. Vésett és karcolt jelekről van szó, amelyeknek több, mint 50 típusa ismert - azaz a Banpo írásnak nagyjából ennyi jele lehetett. A tényleges jelszám valamivel több lehetett ennél, mert nem számíthatunk arra, hogy már valamennyi jelet ismerjük. Emlékeztetni kell arra, hogy az így sejthető 60-80-as jelszám megfelel a székely írás jelszámának is.
Ebből a jelszámból arra következtethetünk, hogy a Banpo írás szótagírás lehetett (a szótagírásoknak nagyjából ennyi jele szokott lenni), azaz talán nem olyan nyelv számára alkották meg a Banpo írást, mint a kínai nyelv (az írás típusa a nyelv típusától is függ).
A Banpo írás jelei között meglepően sok formai párhuzamát találjuk a székely írásjeleknek. Az ismert jelek nem alkotnak hosszabb összefüggő szöveget, ezért elolvasni sem tudták őket. A hasonló leleteket azonban az íráshasználat bizonyítékának szokták tekinteni. Erre okot az ad is, hogy a Banpo írás jeleinek jó részét a későbbi kínai és hun-székely írásban is megtaláljuk. A kínai kutatók joggal tartják a kínai írást 6000 évesnek - amely az ismert adatok alapján korábbi a sumer írásnál is.
1/a. ábra. Yang shao (Banpo) jelek táblázata Kr. e 4800 - 4200 tájáról; a táblázat jelei közül tizennégy - a jelforma alapján - székely jelekkel azonosítható; a helyszűke miatt itt be nem mutatható egyéb emlékeken további párhuzamok találhatók, amelyekből szinte az egész székely ábécé összeállítható
1/b. ábra. Ez a Yang shao jel a székely írás "ak" jelének formai megfelelője
1/c. ábra. Ez a Yang shao jel a székely rovásírás "b" jelének formai megfelelője
1/d. ábra. Ez a Yang shao jel a székely rovásírás "d" jelének formai megfelelője
1/e. ábra. Ez a Yang shao jel a székely rovásírás "c" jelének formai megfelelője
1/f. ábra. Ez a Yang shao jel a székely rovásírás "í" jelének formai megfelelője
1/g. ábra. Ez a Yang shao jel a székely rovásírás "j" jelének formai megfelelője
1/h. ábra. Ez a Yang shao jel a székely rovásírás "kő" jelének rokona (a budapesti hun jelvény, a karcagi karika és a csencsói sarokkő jelei között található megfelelője); az ótürk írás "ök, ük, kö, kü" jelével is azonosítható
1/i. ábra. Ez a Yang shao jel a székely rovásírás "m" (magasba vezető út) jelének formai megfelelője
1/j. ábra. Ez a Yang shao jel a székely rovásírás "n" jelének formai megfelelője
1/k. ábra. Ez a Yang shao jel a székely rovásírás "s" jelének formai megfelelője
1/l. ábra. Ez a Yang shao jel a székely rovásírás "sz" jelének formai megfelelője
1/m. ábra. Ez a Yang shao jel a székely rovásírás "t" jelének formai megfelelője
1/n. ábra. Ez a Yang shao jel a székely rovásírás "ü" jelének formai megfelelője
1/o. ábra. Ez a Yang shao jel a székely rovásírás "zs" jelének formai megfelelője
A Xia-dinasztia írása
A régészeti kutatásoknak köszönhetően a legendák homályából egyre inkább kibontakozó hun Xia-dinasztia írásából csak az alábbi jelkészletet ismerjük. Ebben is meglepően sok jelet találunk, amelyik székely írásjelekhez hasonlít. Ezek a Xia jelek sem alkotnak egybefüggő, elolvasható szöveget, ezért olvasatuk nincs. Pusztán azt jelzik, hogy a Xia-dinasztia korában Kínában már írást használtak.
A gazdag Nyugat - természetesen minden ok nélkül, pusztán a nem létező indoeurópai kultúrprioritás talaján állva - jobbára a legendák ködébe utalta és nem létezőnek tekintette a kínai krónikákban említett Xia dinasztiát. Azonban a Xia dinasztia egyik fontos városában, Erlitouban végzett újabb ásatásokon további ismereteket is szerezhettek a kutatók. Nem csak az bizonyosodott be ezáltal, hogy a Xia dinasztia létezett Kr. e. 2000 és 1600 között, hanem az is, hogy volt írása (2. ábra). A kínai tudósok a Xia dinasztiát a krónikáik és az emlékek alapján hunnak tartják, s a későbbi hun uralkodók is használták államukra a Da Xia "Nagy Xia" elnevezést.
2. ábra. Kínai írásjelek a hun Xia dinasztia (Kr. e. 2000 - 1600) egyik városából, Erlitouból a székely "sz", "v", "c", "cs", "b", "i", "gy", "d" jelek formai megfelelőjével
A jóscsontok írása
A fejlett és elolvasható kínai írásnak a híres Sang-kori jóscsontok a legkorábbi ismert előfordulásai. A Sang-Jin birodalom a Hunagho medencéjében alakult kia Kr. e. XVIII. században. Ezt a korszakot már nem csak a krónikák legendás hagyományai, hanem a tárgyi kultúra fennmaradt emlékei alapján is ismerjük. E kultúrából számunkra a legfontosabb az a mintegy 160 000 jósfelirat, amelyet általában szarvas lapockacsontra, teknősbékapáncélra, esetenként bronzfegyverre, bronzedényre, vagy jadekőre írtak.
I. J. Gelb a jóscsontok és ezek lehetséges előzménye alapján Kr. e. 1500-1300 tájától számítja a kifejlett kínai írás kezdeteit, de ez túl késői időpont a valódi kezdetekhez képest.
Ezek a jósfeliratok rövid, de a mai kínai írás segítségével már jórészt elolvasható feliratokat jelentenek. A tény, hogy a fennmaradt régi kínai feliratok szinte kizárólag jósszövegekre korlátozódnak, nem jelenti azt, hogy a kínai írást kezdetben csak és kizárólag erre a célra használták - írja Gelb. Hozzátehetjük azonban, hogy a tények ez esetben is arra utalnak, amit már többször kifejtettünk, hogy az írás nem a gazdaság és a könyvelés céljára született meg, mint azt általában feltételezik, hanem az ősvallási alkalmazások számára. Ugyanezt tapasztaltuk a székely írás legkorábbi emlékein is.
Említésre méltó párhuzam az is, hogy a catalaunumi (mauriacumi) csata előestéjén a hun jósok is csontok ereiből jósoltak Attilának – ami esetleg a hun és a kínai íráshasználat közös jellemzőire enged következtetni.A jóslás - a kínai adatok szerint - úgy történt, hogy a papok a megválaszolandó kérdéseket felírták a csontlemez (teknősbékapáncél, vagy szarvaslapocka) egyik oldalára, majd a csontot egy keleten rakott tűzhöz közelítették mindaddig, amíg a csonton repedések nem keletkeztek. Az így keletkezett repedések alakjából és a kérdésekhez viszonyított helyzetéből megpróbáltak a válaszokra következtetni.
A Sang-kori jóscsontokon kb. 2500 jel található. Ezekből mintegy 1400 jel azonosítható a későbbi kínai írásjelek segítségével, ezért a jóscsontok szövegét el tudják olvasni. A Sang-dinasztiáról még nem lehet tudni, hogy milyen nemzetiségű volt, de az őket követő dinasztia már bizonyosan kínai.
Feltehető, hogy fára is írtak ezzel az írással, de a fa alapú szövegek elvesztek az idők során. Az a tény, hogy a fennmaradt kínai feliratok szinte kizárólag jósszövegekre korlátozódnak, nem jelenti azt, hogy a kínai írást csak és kizárólag erre a célra használták. A könyvnek megfelelő jel a legkorábbi Sang feliratokban olyan képet mutat, ahol táblák vannak zsinórral összekötve, bizonyítva olyan mulandó anyagok használatát, mint a fa. Ez a könyvirodalom teljességében elveszett, de ki tudja, hogy valami csoda folytán, valamely jövôbeli ásatás nem tár-e föl olyan bizonyítékot, amely szerint létezett ebben a korai időszakban széles körben használt irodalom.
A jóscsontok írása képezte a későbbi kínai írásrendszerek alapját. Az egymást követő dinasztiák által elrendelt írásreformok ebből a Sang kori írásjel-készletből alakították ki a kínai írás újabb és újabb változatainak írásjel-készletét.
A jóscsontok jelkészletének székely párhuzamai
A már fejlett írásnak tekintett jósszövegekben is szép számmal találunk székely jelpárhuzamokat. E párhuzamok teljeskörű feltárása még nem történt meg (Szekeres istván megjelenés előtt álló kötetében számíthatunk ezek eddig legteljesebb felsorolására). Alább csupán ízelítőt mutatunk be a lehetőségekből.
4/a. ábra. Kínai jóscsont öt jellel a Kr. e. II. évezred második feléből; a rajta látható jelekből négy székely jelek formai párhuzama, az egyik esetben szemantikai párhuzam is kimutatható
4/b. ábra. A kínai jóscsont "üst" szójele a székely írás "u" jelének megfelelője
4/h. ábra. A kínai írás fu "atya" szójele
A kínai írásreformok
A kínai írás történetében több írásreform is történt. Ezekről a kínai krónikák beszámolnak. A reformok hatására a következő írástípusok alakultak ki: Az úgynevezett bronzírás (Jinwen), a Xiaozhuan írás, a Lishu írás és a négyzet-írás, amelyeket ma is alkalmaznak a kalligráfusok.
A kínai írásjelek reformja két dologra irányult. Egyrészt a jelek külalakjának normalizálására, másrészt a jelformák stabilizálására törekedtek, amelyet egy hosszú történeti folyamatban értek el.
A Xiaozhuan-írás a jelekben található vonalak számát rögzítette, a Lishu-írás pedig megalkotta a vonalak formájának új rendszerét. A négyzet-írásban a jelek megszületése után stabilizálódott a jelek írása, megjelentek az alapvető vonalak, mint például a ”vízcsepp, vízszintes vonal, függőleges vonal, balra dőlő, jobbra dőlő, és derékszög”, s ezzel párhuzamosan kialakult a vonalak írásának szabályrendszere is.
Az elmúlt, ezer évnél is nagyobb időszakban mindvégig a négyzet-írás jelentette a szabványt a kínaiak számára.
Si-huang-ti császár alatt (Kr. e. 221-206) egy Cang Csie nevű tudós a korábbi képírás jeleinek felhasználásával elkészítette a „kispecsét írást”., amelyet a kínai írás első hivatalos változatának tekintenek. A „kispecsét írással" egy időben alakult ki a „kancellár írás”, amely az írásjegyek alakjának leegyszerűsítésével a használatot könnyebbé tette.
A Han-dinasztia korától (Kr. e. 206 - Kr. u. 8. között) megváltozik az íráshordozó és az írástechnológia. A korábban használatos fa és bambuszlapok helyett egyre inkább selyemre, majd papírra írtak. Ennek hatására az írásjelek formája is átalakult. A 2-4. századra megjelent az írásjegyek végső formája, amelyet „standard írás” néven is emlegetnek.
Felvetődött egy újabb reform 1892-ben is. A latin betűk bevezetését tűzték ki távoli célként, de ehhez előbb a pekingi nyelvjárás elterjesztését tekintik szükségesnek. Amikor majd a pekingi nyelvjárást egész Kínában beszélik, akkor elhárul a nyelvi széthullás veszélye és át lehet térni a latin betűk használatára. Ennek érdekében már történt is néhány lépés. 1956-ban például kidolgozták a kínai nyelvhez alkalmazható latin betűs írás rendszerét, a kínai napilapokban pedig a sorvezetés a hagyományos függőleges helyett már vízszintesen és balról jobbra halad.
5. ábra. A Stein Aurél által Dunhuangban felfedezett és Angliába vitt, 868-ból származó nyomtatott Gyémánt Szutra
Kínai írástechnológia
A kínaiak kezdetben elsősorban fát (fatáblákat, vagy bambuszpálcákat) és csontot használtak íráshordozóként (a cserép, a fém és a kő mellett).
Gelb emlékeztet rá, hogy a könyvnek megfelelő jel a legkorábbi Sang feliratokban olyan képet mutat, ahol táblák vannak zsinórral összekötve, bizonyítva olyan mulandó anyagok használatát, mint a fa. Ez a fára írt könyvirodalom teljességében elveszett, de ki tudja, hogy valami csoda folytán, valamely jövőbeli ásatás nem tár-e föl olyan bizonyítékot, amely szerint már ebben a korai időszakban is létezett széles körben használt irodalom.
Ebből a mi számunkra az a fontos, hogy a kínai írás kezdetben ugyanúgy a fát használta íráshordozónak, mint - a rovásírásról alkotott tudásunk szerint - a sztyeppi lovasnomád népek, köztük a hunok (azaz magyarok) is.
Később azonban a kínaiak írás céljára használatba vették a selymet is. A Kr. e. 200 táján feltalált nyúlszőrecset és a tus segítségével kialakulhatott a máig legismertebb, jellegzetes kínai írástechnológia.
Ezt követte a papír (Kr. e. 105-ben), a papírgyártás, majd a nyomtatás feltalálása (a IX. századból származó nyomtatott műveket Stein Aurél is talált Tunhuangban).
A kínai krónikák és piramisok a kultúra eredetéről
A kínai krónikák a legkorábbi időkről szólván megírják, hogy a kínaiakat a kezdetek "bölcs uralkodói" tanították a kultúrára. Hasonló ködös történetek különböző kultúhéroszokról, akik az állati sorban élő népet civilizációra tanították, sok más antik (egyiptomi, sumer, stb.) hagyományban is fennmaradtak. Ezekről a bölcs kínai uralkodókról, akiket minden bizonnyal egy történelmi korszak, vagy egy dinasztia képviselőnek tarthatunk, nem sokat tudunk meg a kínai krónikákból. Azt azonban elmondják, hogy tőlük származott a hunnak tartott Xia-dinasztia.
Ez a tájékoztatás a kínai - hun - székely íráspárhuzamok ténye mellett aligha értékelhető másképpen, mint hogy a kínai írás magja a hunok által is használt székely írás elődjéből keletkezhetett.
Amikor ezeknek az ősi dinasztiáknak (a "bölcs uralkodóknak" és a Xia dinasztiának) a nyomát keressük, érdemes emlékeztetni arra a lehetőségre, hogy a mai ujgur területeken lévő, mintegy 100 kínai piramis t is a hunok ősei (a Xia dinasztia, vagy a "bölcs királyok") építhették. A kínai kultúra kezdeteiről a kínai krónikákban fennmaradt rövid híradások ugyanis csak ezekről a korai dinasztiákról tudnak, amelyeket egyúttal a hunok őseiként írnak le. Megengedi ugyanezt a következtetést ama tény is, hogy az ujgur piramisokból europid múmia és "pretürk" írás került elő. Ezt az írásleletet még nem volt alkalmunk megismerni, a híradásban szereplő "pretürk" jelző azonban elsősorban a magyarul beszélő és a székely rovásírás t használó hunok at idézi fel.
6/a. ábra. A kínai ujgur piramisok egyike; ez lapos tetejű földpiramisnak látszik a légifelvételen, de vannak kőből épített lépcsős toronytemplomok is az ujgur területeken
6/b. ábra. Hun csat lépcsős toronytemplom ábrázolásával
6/c. Lépcsős toronytemplom ábrázolása a mervi oázisban 531 táján a hunok számára készített Szent Korona jelképei között
6/d. ábra. A tiszalöki szkíta bögre piramisábrázolásainak bal oldala a "magas", jobb oldala a "kő" jelekkel rokonítható
6/e. ábra. A kínai "kaptató" (magasba vezető út) jele Karlgren nyomán
6/f. ábra. A székely írás "m" (magas) jele Bél Mátyás nyomán
6/g. ábra. A karcagi karika "kő" szójele (e szójelből keletkezett a székely írás egyik "k" és "ő" betűje)
A hunok a lépcsős toronytemplomokat az égbe vezető út jelképének tekintették és " magas kő " néven tisztelhették. Erre lehet következtetni a toronytemplomot ábrázoló szkíta, hun és magyar ábrázolások sorából; s ama tényből, hogy a sztyeppi piramisábrázolások bal oldala az "m" (magas) jellel, jobb oldala pedig a "kő" jellel (és az ebből kialakul "k" és "ő" betűkkel) azonosítható. Azaz a kínai piramisok egész sor írástörténeti jelenség magyarázatát adják meg, rányomva bélyegüket a sztyeppi rovásírások jeleire a germán rúnáktól a szkíta szőnyegmotívumokig. Ezeknek a sztyeppi jeleknek megtalálható a pontos párhuzama a kínai írásban is, sőt e kínai szójelek szükségesek a sztyeppi írástörténeti jelenségek megértéséhez.
Sajátos jelenség, hogy az egyszótagú szavakat rögzítő kínai írás nem rendelkezik általánosan használt teljes szótagábécével. Szótagírás kialakítására ugyanis csak a külföldi szavak és nevek írásakor merült fel az igény. Ilyenkor a kínai szójelek szótagjel szerepet is betölthetnek, de ezek az esetek nem indokolták egy általánosan használt szótagoló írás kialakítását, ezért a kínai írás nem is fejlődött teljes szótagoló rendszerré. Egy szótagírást ugyan idővel kialakítottak, de azt nem használják általánosan. Ez azt jelenti, hogy bizonyos szótagoknak nincsen állandó, egyezményes jele, hanem több hasonló hangzású szó jelével is leírhatók. A hasonló hangzású szójelek bősége egy sajátos kínai eljárás kialakulásához vezetett. Az idegen személy- vagy népnevek leírásához ugyanis úgy válogatták ki a megfelelő kínai szójeleket, hogy azok nem csupán a szükséges szótagértéket jelölték; hanem a személynek, vagy népnek tulajdonított jellemzőket is kifejezték.
A kínai írás általános jellemzése
A mai kínai írás a kínai nép több évezred alatt kialakított sajátos írása, amely adatokat őrzött meg a kínai írás kialakításához hozzájáruló hun eleink írásából. (A hun-magyar azonosság a magyar hagyomány számára evidencia, a finnugrista hazudozóknak ezt nem sikerült megingatniuk. Korábban már írtunk erről " A hunok nyelve " és "Ucsiraltu: A hun nyelv szavai" c. cikkünkben. Ide tartozik még " A hun-szienpi írás " c. cikkem is.) A kínai írás kezdeteinek tanulmányozásával a saját történelmünk korai korszakairól szerezhetünk ismereteket. A kínai jelkincsben megőrződött adathalmaz azonban csak akkor tárul fel előttünk, ha megértjük a kínai írás kialakulásakor és azt megelőzően szokásos eurázsiai jelhasználat törvényszerűségeit és ismerjük az eurázsiai ősvallás alaptémáit.
A kínai írás rendszere a legkésőbb Sang kori megjelenés óta lényegében változatlan. Egy szótagos szavak esetenként képszerű jeleire épülő szóírás, amely hajlamos a jelmontázsok képzésére s amely több nyelven is elolvasható.
Mivel a kínaiakat a kínai nyelv sajátosságai nem szorították rá a betűírás kialakítására (mint a ragozó nyelvű hunokat), a kínai írás sajátos módon őrizte meg a kezdetek rendszerét. A kezdetekről a jelszám alapján fentebb azt állapítottuk meg, hogy szótagírásos lehetett, ezért ez ellentmondásosnak tűnhet és meg kell magyarázni.
A Banpo írás (pontosabban a kezdeteknek a Banpo jelek alapján sejthető írása) ugyanúgy egyszótagos szavak jeleiből állhatott, mint a mai kínai szóírás. Azaz mindkét írás tekinthető szótagírásnak is, meg szóírásnak is. (Ez megfelel a székely írás korai formájának, amely szintén egyszótagú szavakat jelölő képszerű jelekből, esetenként ligatúrákból állt.)
A kezdetek írása azonban egy ragozó nyelv, az eddigiek alapján a hun nyelv rögzítésére készülhetett (amely a szójeleket nyelvi okok miatt szótagírásos gyakorlatban használta). A kínai nyelv(ek) rögzítésére azonban alkalmasabb megoldásnak tűnt a kínai írás szójeleinek szaporítása és a szóírásos gyakorlat erősítése. Azaz a székely írás is megőrizte a hagyományt, meg a kínai írás is; de a fejlődésük során mégis különböző utat jártak be, mert a nyelvi alapok miatt az eredeti írásból más és más lehetőségeket használtak jobban.
A kínai jeleknek a kőkori eredetű székely írással mutatott kapcsolata alapján a kínai kutatóknak az eredet időpontjára vonatkozó becslése jobbnak, de még mindig túl szerénynek tűnik a valóságos helyzethez képest. A kínai írás alapját is a kőkori ősvallás jelképei jelentik, mint azt a legkorábbi antik írások (a székely, a sumer, az egyiptomi írás stb.) esetében a bizonyítékok alapján feltételezzük.
A kínai írás azon antik írások közé tartozik, amelyet nem kellett megfejteni, mert az írás ismerete a legkorábbi időktől napjainkig folyamatosan megmaradt.
Egyes feltevések szerint az írást nem a kínai nyelvhez, sőt, talán nem is sino-tibeti típusú nyelv számára alkották meg, mert a kínai írás nem tükrözi pontosan a kínai nyelv morfológiáját (alaktanát). Ez a jelenség megfelel annak a híradásnak, amelyet a kínai kultúra hun eredetéről a kínai krónikákból kiolvashatunk s amelyet a legkorábbi kínai jelek székely párhuzamai is megerősítenek.
Mivel Kína a hun időkben is több nép lakta terület volt, ez a többnyelvűség hozzájárulhatott ahhoz, hogy a kínai írás a ma ismert irányba fejlődjön. A többnemzetiségű birodalomnak előnyös volt egy olyan írás, amelyiket több nyelven is ki lehetett olvasni. A képszerű szójelek ugyanis elvileg bármely nyelven megérthetőek. Ez a sajátossága máig megmaradt a kínai írásnak, melyet nem csak a Kínában élő különféle nyelvű nemzetiségek, hanem külföldiek (például japánok) is használnak. Amíg azonban minden kínai írásjelet egy szótagként olvasnak a ma létező kínai nyelvjárásokban, japánul azonban egy kínai eredetű kandzsi jel olvasata több szótagú is lehet.
A jelek megszaporodása a kínai nyelv sajátosságainak is köszönhető. Az egyszótagú szavakat használó kínai nyelv rögzítésére alkalmasnak látszott a szóírás; az egyszerű nyelvszerkezet nem követelte meg a betűírás kifejlesztését. Az egyszerű képekkel vissza nem adható szavakat és fogalmakat az elemi képjelek megfelelő párosításával, csoportosításával fejezték ki. A Jóma ligatúra alapján ez a jelcsoportosító íráshasználat egy általánosan alkalmazott kőkori szokás volt, amely a kezdeti szóírások természetes velejárója lehet. A kínai írás ezt az ősi technikát megőrizte, aminek következtében a mai kínai írásjelek többnyire ligatúrák (jelmontázsok). A székely rovásírás, amelyet a hunok is használtak Kína határán, ezt a ligatúraképző hajlandóságot szintén fenntartotta napjainkig, de a ligatúratechnika - nyelvi okok miatt - mára háttérbe szorult a betűírás mögött.
A kínai írásjeleket a Kínával szomszédos országban is átvették. Japán, Korea és Vietnám írásjeleit valaha a kínai jelek alapján alkották meg.
7. ábra. 3200 éves kínai írásmutatvány egy jóscsonton
A kínai jelek
A kínai jelek formája a fejlett Sang kori írás megjelenése óta változott. Ennek oka egyrészt a jelek egyszerűsítésére irányuló törekvés, másrészt az írástechnológia megváltozása.
A kínai írás jelei (eredetileg és jellemzően) a dolgok külső formájához hasonlító képjelek; de a legtöbb jelet úgy alkották meg, hogy a jel egyik része a jelölt dolog külalakját, a másik része pedig a dolog kiejtését jelöli. Az ilyen jelek száma mintegy tízezer, közülük a leggyakrabban használtak száma majdnem háromezer.
A háromezer alapkarakter megszámlálhatatlan jelmontázst alkothat (ezért van a kínai írásnak mintegy 56 000 jele) s ezáltal különböző mondatokat is jelölhet.
Emlékeztetni kell arra, hogy a székely írás is ismeri a ligatúratechnikát (a jelek összevonását) s ezzel a módszerrel képes mondatjelek alkotására is. Azaz itt is a kínai és a magyar írás párhuzamos jelenségeire bukkantunk.
8. ábra. Kínai írásemlék, hosszában kettéhasított íráshordozón; a hasítás a hitelesség megőrzését és bizonyíthatóságát szolgálta (az írás két felét külön helyen őrizték); a számadás kettéhasításának szokását a magyar számrovás gyakorlatában is alkalmazták még az 1800-as években is
A kínai jeleknek az írás története során több típusa is keletkezett.
Az első században élt szótárkészítő, Hszu Sen a következőképpen osztályozta őket. Szerinte a kínai jelek négy százaléka konkrét tárgyat ábrázoló piktogramma (elemi képjel). Egy százalékuk elvont fogalmat jelentő ideogramma (fogalomjel). Tizenhárom százalékuk összetett jel, amelyek jelentése az alkotóelemekből következtethető (elemi képjellel ki nem fejezhető dolgok jelölésére). Nyolcvankét százalékuk pedig olyan jel, amelynek egyik összetevője a jelentésre utal, a másik pedig a hangzásra.
A Shang-korszak írásának még csak mintegy 2500 jele volt, a mai kínai írásnak pedig már mintegy 56 000 jele van. A kínai nyelv szavainak gyarapodása ma is egyre újabb írásjegyek bevezetését teszi szükségessé s időnként több tucatnyi jellel kell kiegészíteni az amúgy is megtanulhatatlanul nagy jelkészletet.
A jelek formája és képszerűsége a kezdetektől eltelt idő alatt fokozatosan változott. Kezdetben a legtöbb kínai jelnek tisztán felismerhető volt a képi tartalma. Az időközben kialakult lineáris jelformák alapján azonban az eredeti képi tartalom már nem ismerhető fel.
9. ábra. Kínai írásemlék bambuszpálcákon az időszámításunk kezdete körüli, tehát a hunokjárta időkből; a rováspálcák párhuzama
A kínai írás jeleinek formai változását a kínai írástechnológia: az ecsettel való festés okozta. Kuo Mozso, a Kínai Tudományos Akadémia korábbi tudós elnöke szerint a kínai írást eredetileg karcolták és a jelek jobban hasonlítottak a sztyeppi nomádok jeleire. Amint ezt a legkorábbi jóscsontok jelein ellenőrizhetjük is. A kínai írás esetében is ugyanazt tapasztaljuk, amit a sumer képírás esetében is megfigyelhettünk, hogy a legkorábbi jelek hasonlítanak legjobban a székely írás (és általában a sztyeppi nomádok által használt rovásírások) jeleire.
10/a. ábra. A kínai "hegy" szójel korai változatai Karlgren nyomán; a magyar címer "ország" jelentésű hármashalmának és a szintén hármashalmot ábrázoló sumer "hegy, ország" képjelnek a rokona; a világhegyet, az égbe vezető út kezdetét ábrázolja; azt az elterjedt ősvallási meggyőződést fejezi ki, hogy a "mi" országunk azonos a világ közepével, ahol - az Isten jelenléte miatt - élni érdemes
10/b. ábra. A fenti ótürk, germán és kínai jelek genetikus kapcsolatban vannak egymással, mindegyik a magasba vezető út jele (a germán "nyírfa" jelentés a sámánfára utal, amely a magasba vezető út szerepét tölti be a sámánszertartásokon); mindhárom írásban vannak képszerűbb (telt) és lineárisabb jelváltozatok is
11/a. ábra. A kínai "föld, megművelt terület" jelentésű jel változatai Karlgren nyomán; a jel az Ararát körüli Éden térképét ábrázolja (az Ószövetségben leírt teremtéstörténetre, meg az Isten által teremtett kertre és benne egy forrásból fakadó és négy irányba induló szent folyókra emlékeztetve); az írástörténeti párhuzamok és az ősvallási képzet alapján a Karlgren által megadott mai magyarázat kiegészítésre szorul: a jel eredeti jelentése "az Isten által teremtett, ezért rendezett és szabályos Föld " ; ez a jel a Közel-Keletről került Kínába (abból a tényből ítélve, hogy az amerikai indiánok is használják, 40 - 12 ezer évvel ezelőtt), ezért önmagában is jelzi a Kínai írás kezdeteinek korai időpontját; s egy nyugatról érkező nép, vagy kulturális hatás feltételezhetőségét
11/b. ábra. A székely rovásírás "f" ( Föld ) jele Bél Mátyás ábécé jéből
Az első kínai szótagírás már az V. vagy a VI. században megjelent. Ezt eredetileg csak szórványosan alkalmazták, hogy segítsék a ritka és nehéz szójelek olvasását, s csupán a XX. század elején fejlesztették tovább egy teljes rendszerré. A szótagábécé 62 jelből áll, ebből 50 szótagkezdő, további 12 pedig szótagvégző jelként használatos. Ezeket az egyszerű szótagok leírásakor (mint pl. pu, mu stb.) nem használták, mert azok a nekik megfelelő egyszerű szójelekkel könnyen leírhatók. Amikor azonban egy összetettebb szótagot kell leírni ezzel a kínai szótagábécével, akkor a szótag írásképe egy szótagkezdő jelből és egy szótagvégző jelből tevődik össze. Például a ming szótagot mi-eng-nek, a chiao szótagot chi-ao-nak írják.
Varga Géza írástörténész
A kínai "középső út" szójel http://tudos.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=78678
http://tudos.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=57474
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
