A kutatók álláspontja megoszlik abban a kérdésben, hogy milyen volt a párthusok eredeti nyelve. A finnugristák szerint iráni nyelven beszéltek s ezt így tudják az általuk félrevezetettek is. A tények azonban nem támasztják alá ezt az állításukat.

Az Akadémiai Kiadó által kiadott, Fodor István által szerkesztett "A világ nyelvei" c. kötet szerint a Parthava elnevezés a Kr. e. VI. századi óperzsa iratokon fordul elő első ízben s az Óperzsa Birodalomnak a Kászpi-tengertől délkeletre eső tartományát és annak lakosságát jelöli. Mint azt a cikk szerzője állítja, ebből a korból a párthusok nyelvéből az önelnevezésükön kívül más biztos nyelvi adatot nem ismerünk. Kr. e. 250 táján a nomád parnok Arsak vezetésével elfoglalták Párthiát, feladták saját kelet-iráni nyelvüket s felvették a párthus nyelvet, amely közel állt a médhez.

Ebben a belső ellentmondással terhelt rövid kijelentés-sorozatban több dolog is sántít. A fentiek alapján is felmerül, hogy a párthusokról nevezték-e el Párthiát, vagy Párthiáról a párthusokat (mert a népnév és a tartománynév összetartozása kétségtelen). A szócikk azt sugallja, mintha előbb lett volna ismert a Párthia tartománynév s csak ezután költöztek volna be oda a parnok - akiket aztán erről a tartományról neveztek volna el párthusnak. Azonban a parnoi (aparnoi) név csupán a párthus név görögös változata és nem e nomád törzsek pontos önelnevezése. Azonban még a rontott görög aparnoi változatból is nyilvánvaló, hogy a Párthia név és a párthus (aparnoi) név egy gyökerű. Könnyebben feltehető ezért az, hogy azért nevezték ezt a tartományt Parthavának, mert ott laktak a párthusok.

Ezt (a "pártos" értelmezést és a párthusok szökevény voltát) támasztják alá a korabeli görög források, amelyek magyar nyelven hozzáférhetőek. Ezt írja a magyar nemességet kapott, ezért a magyar névhasználattal megtisztelhető Bonfini Antal is, akinek hatalmas műve, "A magyar történelem tizedei", évszázadokig volt a történetírók példaképe: "a parthusok a szkíták pártosai voltak, amint ezt a szkíta (azaz magyar - VG) nyelvből érteni lehet ... Ezek, otthoni lázadásuk miatt hazájukból kiűzetvén, először azokat a pusztaságokat foglalták el titkon, amelyek a hyrkánok, meg a daák, valamint az aareusok, a margianok és a bactrianok között fekszenek, szkíta nyelvüket kezdték méddel vegyíteni, majd mikor sok-sok idő után Arsaces lett a királyuk, országukat kiterjesztették, és róla nevezték többi királyukat is Arsacidáknak." (1.2.35)

A parnok tehát a korábban e területen élő nem indoeurópai nyelvű szkíták (szakák) utódai, a nem indoeurópai nyelvű médek rokonai. A tartománynak az aparnoi törzsek általi későbbi elfoglalása csupán a politikai hatalom megszerzését, a lakosság perzsa uralom alóli felszabadítását, a saját népességük által lakottnál nagyobb területek elfoglalását jelenthette. S ez esetben máris két szavunk is akad (a párthus és az Arszak), amiből a párthusok eredeti nyelvére biztos következtetéseket tudunk levonni.

A párthus névről ugyanis - Bonfinihoz hasonlóan - világosan megírják a korabeli források, hogy az pártos jelentésű, arra utal, hogy ezek a törzsek elszakadtak, elpártoltak a szkítáktól. A párt szó ugyan ma már nemzetközivé vált, de ez a ragozott alakja a magyar nyelvre utal. Ezért hivatkozik a magyar nyelvre Bonfini is, mert a párthus népnév más, indoeurópai nyelvből - a párt szó elterjedtsége ellenére - sem volt olyan világosan érthető, mint a magyarból.

 

Az elpártolás a területi elkülönülést is jelenthette, de arra is utalhat, hogy a párthusok átvették a görögös kultúrát (az egyik párthus uralkodó görög nyelvű színdarabot is írt) és teret engedtek az idegen vallási befolyásnak is. A párthus szinkretizmus (a sztyeppi világnézet) hallatlanul megtermékenyítő hatásúnak bizonyult például a vallások terén, s ez felismerhető a kereszténység Megváltóról alkotott elképzelésében is (ez a magyar népmesékben máig felismerhető sztyeppi hőskultusz tükröződése).

Arsak neve ugyanilyen nyelvi következtetést enged meg. Ez ugyanis a magyar uraság és ország szavakkal azonosítható - amelynek sumer megfelelője van, de indoeurópai nincs.

S ha ezen a kettőn kívül több szóval és nyelvtani ismerettel nem rendelkezünk a párthusok eredeti nyelvéről, akkor csupán azt lehet megállapítani, hogy a párthusok nem kelet-iráni, hanem magyar nyelven beszéltek.

Ezt egyébként további adatok és megfontolások is alátámasztják.

- Legérdekesebb ezek közül számunkra az afrászijábi tál felirata, amely a székely rovásírás szójel-előzményeivel készült és a magyar nyelvű "Jóma szár földje" szöveget rögzíti. Ez a tál ugyan később, már a IX - X. században készült, de ez csak azt jelzi, hogy a területen tovább élt a korábbi lakosság maradéka, vagy kultúrája.

- A párhus vallás magyar vonatkozásai is a párthusok magyarságát támasztják alá.

- Az apar név azonosítható, vagy rokonítható az avar és a szabír népnevekkel is - akiknek magyarságáról már további adataink is vannak. Az apar nép ugyanis a szkíta kortól megőrízte az eredeti - az Aral-tótól keletre lévő - területeit, ahol az eredeti magyar nyelve is megmaradt. A Párthus Birodalom összeomlása után a párthusok egy része visszavonult északra, ahol - a mervi oázisban - számukra a hun időkben a Szent Koronát készítették (amelynek öt csüngője a Párthus Birodalom öt tartományának visszaszerzésére vonatkozó igényt jelzi).

- A magyar krónikák megőrízték annak emlékét, hogy a magyarok egy része erről a vidékről (Horezm környékéről) jött a Kárpát-medencébe.

A nemzetközi szakirodalomban mostanában kezd teret kapni az a felismerés, hogy a korábban szasszanidának tartott művészett termékek egy része valójában párthus eredetű. Nézzünk meg néhányat ezekből a remekművekből!

 

 

 

A párthus ezüsttálon látható égig érő fa megformálása a honfoglalók égig érő, lyukas törzsű fái nak alakjára emlékeztet

 

 

 

Párthus érem

 

 

 

Párthus ezüst ivókürt a (csoda)szarvas ábrázolásával; szakrális tiszteletű ivókürtöt a honfoglaló magyarok is használtak (a krónikáink megemlékeznek arról, hogy Árpád vezér a Dunához érve telemerítette a kürtjét vízzel és felmutatta azt az egybegyűlt összes magyarnak, amire azok egy emberként kiáltották: Isten, Isten!)

 

 

 

Párthus tál aranyozott ezüstből

 

Újabb párthus ivókürt, ezúttal az egyszarvúval (Vagy a szélső dodorok sem fülek, hanem inkább három szarvról, a magyar címer három hegyére utaló szarvakról van szó? Egy horezmi szobortöredéken, amit Tolsztov mutat be, egy embert ábrázoló szobortöredék fején látunk három hegy alakú jelképet s ez később avar kagánok ábrázolásain is feltűnik)

 

 

A párthus művészeket irányító értelmiség, azaz párthus papok (mágusok) ábrázolása egy freskón; előttük olyan bronz gyertyatartó (vagy füstölő?), amelynek párjait Mátyás budai palotájából vitték el törökök s azok ma is láthatók Isztambulban