Bál Czefón szó egyetlen ismeret felsorolásul csak Mózes második és negyedik könyve szolgál az izraeliták Egyiptomból való kivonulása utolsó állomás helyének meghatározója gyanánt a következő három versben:

1. Exodus XIV. 2.: „Szólj Izrael fiaihoz, forduljanak vissza s táborozzanak Pihachirot előtt, Migdól és a tenger között, Bál Czefón előtt, vele szemben táborozzanak a tenger mellett.”
2. Exodus XIV. 2.: „Fáraónak minden lovagja és szekere és minden serege Pihachirotban valának, Bál Czefón ellenében.”
3. Numeri XXXIII. 7.: „Elvonultak Etamból s visszafordultak Pihachirot felé, mely Bál Czefón előtt van, s táboroztak Migdól előtt.”

Mit értett Mózes Bál Czefón alatt?  Ez olyan ismeretlen fogalom, amelyre 2000 esztendőn át zsidó, mohamedán és keresztény tudósok találgatva feleltek, anélkül, hogy valami bizonyosat tudnának mondani.  Josephus Flavius, zsidó hadvezér a K.u. az első évszázadban görög nyelven írta történelem könyveit.  Az Ő magyarázata szerint, Bál Czefón a Vörös-tenger mellett fekvőhely, ahová három nap alatt értek az izraeliták.  (Némäti, 141. old) Tudnivaló azonban, hogy a nagy tekintélyű Josephus nem járt Egyiptomban, se a Vörös-tengernél: Ő az izraeliták kivonulását Egyiptomból nem tanulmányozta tüzetesen. 

Exodusnak Bál Czefónnal meghatározott legérdekesebb és döntő színtere se a nyelvészeti, se a földrajzi, se a mitológiai kritika szemüvegen átnézve nem lehetett a Vörös-tenger mellett:  Mind annak dacára a nagy tekintélyű Josephus Flaviusnak téves álláspontjára helyezkedett az Exodus valamennyi fejtegetője, a szent egyházatyáktól elkezdve át egészen a legújabb kori egyiptológusokig. 

Bál Czefón ismeretlen szó szerkezetére a következő bibliai istennevek hasonlítanak:  Bál Peor, Bál Szebub, Bál Perit, Bál Hamon, Bál Szamen . . . Továbbá a következő istennek szentelt bibliai városnevek: Bál Gad, Bál Haczor, Bál Hermon . .

Bál szó hangtani változatai a Szent-biblia fordításokban s a világirodalomban Baal, Baál, továbbá Bél, Béél, Beal.  Jelentése a chald meg az arab biblia fordításokban annyi, mint bálvány.

Héber irodalomban a többes számú Bálim szónak jelentése bálvány, azonban az egyes számú Bálé istenen kívül még Úr.  Jehovát maguk az izraeliták Bálom, azaz Uram Istennek szólították. (Némäti, 143. old.)  Gyakran megtörtént, hogy az Izrael fiai szintén áldoztak Bál Peor, Bál Hamon . . . nevű istenek bálványainak. 

Czefón szó héberül leírva előfordul vav betűvel, vagy vav nélkül.  Hangtani változatai Philo olvasása szerint, CZAFON.  Renan és Gesenius értelmezése szerint, ez a szó TIFON, hasanlóak Tirusz és Tanisz városnevekhez, miknek héber neve Czur és Czoan.  Ennek a jelentése háromféle, úgymint:

1. elrejtett, rejtély, tehát szoros a görög Szfinx fogalommal.
2. őr, felügyelő, gondviselő.
3. észak, például: Erecz Csefon annyi mint Észak Országa, ami alatt Zakariás próféta Babilont, Jeremiás próféta Asszíriát, Ézsaiás próféta pedig meg Szíriát és Médiát értette (N.K. 143 old.)

E nyelvészeti összegezés után, Mózes fogalma szerint Bál Czefón annyi, mint az Észak Bálja.  A nyelvészeti meghatározás igazolható a kairói óriás szfinxnek kopt nevével.  Ugyanis Maqrizi és Sojuti arab földrajzírók tanusága szerint Al Kodhal s más arab szerzőknél fennmaradt szóhagyomány alapján az óriás-szfinxnek egyik legrégibb neve volt Belhit. (N.K. 143 old.)  Erre vonatkozó kutatás végeredménye szerint, Belhit szóban Bel jelentése megfelel a héber Bál fogalmának ezen kopt szóban Bel Zebul (144 old)[1]  Továbbá HIT kopt szónak jelentése Észak (144 old.)[2] Szintén azonos a héber Zefon-éval.  Így hát az óriás szfinx kopt nevének fogalma: Bel-Hit annyi mint az Észak Bélje. 

Öszegezve a nyelvészeti meghatározást Bál Czefón ismeretlen fogalma nem lehet egyéb, mint az óriás szfinxnek héber elnevezése.

Bál Czefón keresett történelmi okmányát a kairói óriás-szfinx hikszosz kori történelmének kutatása közben sikerült magában a Szent-bibliában feltalálni.  Tudniillik a Bál Czefón ismeretlen fogalmát felvilágosító targumhagyomány, mely az Exodus kutatók előtt csodálatosképpen ismeretlen maradt, Waltonus több nyelvű bibliájában chald nyelven olvasható, latin fordítással együtt, ezt Jonathan ben Uziel őrizte meg számunkra a K.u. 13 évszázadban összegyűjtött régi zsidó rabbi följegyzések alapján. (145 old.)[3]

Exodus XIV.[4] I. Szólai az Úr Mózeshoz, mondván:    2. „Szolj Izrael fiaihoz, hogy forduljanak visszafelé s táborozzanak a csatornák szájaii előtt, mik az emberfiak hasonlatosságára alkottattak hímnek s nőnek kinyitott szemekkel. Taniszhoziii tartozik ez a hely Migdol között s a tenger között, Czefón bálvánnyaliv átellenben, mely fennmaradt az Egyiptomiak összes bálványai közül: azért mondják az egyiptomiak, különb a Bál Czefónv minden bálványnál, amely fennmaradt és el nem pusztult; tehát menjenek  annak körülkerítésére s találjanak titeket táborozni annak vidékén egészen a tengerig.”   3. „ S monda fáraó Dathánnak meg Abirámnak, Izrael fiainak, kik visszamaradtak Egyiptomban: Izrael házának népe eltévedtvi a földön, bezárta őket Czefón bálvány a puszta vidék felöl. . .   9. „ . . .A fáraó szekereinek minden lova s lovagja meg serege a csatorna szája előttvii vala, mely Czefón bálvány előtt volt.”  10. „Fáraó pedig megszabadítva látta Czefón bálványt, mely előtt áldozatotviii mutatott be.”  (145. old)

A targum történelmi hagyománya Bál Czefón ismeretlent négy ízben határozottan Czefón bálványnak nevezi, ami alatt nem valami képzeletbeli istent, hanem egy mai napig is létező, látható s kézzel fogható szobrot ért, amely az említettek alapján csakis a kairói piramis temető óriás-szfinxje lehet.  A chald történelmi hagyomány képletben kifejezve így szól: Bál Czefón = a kairói óriás-szfinx. 

Migdól szó nem csak a Bibliában, hanem az újabb héber irodalomban is oly gyakran fordul elő, hogy azt Gadol gyöktől eredő tősgyökeres héber szónak szokás tekinteni; minél fogva eredeti héber eszméje a „kimagasló” jelentésének alapformája, „torony” a nemzetközi általános értelemben pedig „erőd”, koptul, arabul és szírül is. 

Mózes Migdólját az Exodus kutatók kivétel nélkül két rögeszmével értelmeztek: nevezetesen először „erőd”-nek, másodszor „a tenger közelében fekvő”-nek.   Ez a két kutatási irány vezette félre még az Egyiptom ókor földrajz kutatóit is.  Ezékiel és Jeremiás proféták Migdóljának meghatározását pedig a görög Magdolon erődített határvárossal, mely már Mózes korában létezett, a filiszteusokhoz vezető út azon helyén, ahol mostan a Suez-csatorna északi részénél Tell-El Szamut ismeretes, ezt az egyiptológusok elvetették.   Így a Mózes Migdóljának Ezékiel és Jeremiás proféták általi meghatározást más irányba, a tavak déli csúcsánál feltételezték; e nézetre Ebers[5]

megvallja, hogy „itten pontosabb meghatározást elérni alig lehetséges.” (146 old.)  Abban a demotikus írású tankönyv töredékben, melyet Spiegelberg és Daressy egyiptológusok ismertettek, négy Erőd van felsorolva, de bizonytalan, hogy Mózes korabeliek lennének.  Azon felül a méreteik nem engedik a feltételezést, hogy elégséges erőt, őrséget tudtak volna elszállásolni a félmillió izraeliták megtámadására.  Ezért az Exodus Migdóljának ehhez semmi köze. 

            Ellenben köztudomás szerint a Nimród óriás által Babilonban épített Migdólt a görög Septuginta, azonkívül Jozsefus Flavius történetíró nem erődnek, hanem a görög Pürgon, torony, szóval hasonlóképpen a latin Vulgata Turris (torony) szóval két ízben is fordították.  Ezért a Mózes említett Migdól torony fogalma megalapozott nyelv tény, melyre lehet építeni.  Tovább menve feltételezhetjük, hogy Mózes a babiloni Migdól alatt Nimród értendő, amennyiben a történelem tudósok Őt Nimródot Béllel azonosítják, amely által feltételezhető, hogy Mózes Bélnek síremlékét érthette, még mielőtt azt Xerxes perzsa király szétromboltatta volna. 

            Az nyilvánvaló, hogy az egyiptomi piramisok alatt a múlt és jelen tudósai tornyokat értettek.  A felsorolt bizonyítékok alapján a héber Migdól szónak a jelentése „kimagasló”, nemcsak tornyot hanem piramist is magába foglalja. 

            Mózes korában messze a múltba visszamenőleg léteztek már piramisok és az lenne a meglepő, ha Mózes e világ csodáit írásaiban nem említette volna.  Az Exodus piramisának Migdól elnevezése Palesztinában annyira a feledésbe ment, hogy Jób könyvében,[6] „kőrakás”-nak nevezi a piramist, később az Egyiptom jártas zsidó tudósok sohasem hívták migdol-nak hanem a „sem” emlék jelentési szóval nevezték. 

            Pihachirot Bál Czefón földrajzi elhelyezkedéséhez szolgál e szó.[7] (148. old.) E szót akár héber akár egyiptomi eredetűnek vesszük, földrajzi helye nem a Vörös-tenger, hanem a mostani Maszr el-Kahire(t) illetőleg a Fosztat területére esik. 

            A chald, arab és szír biblia fordítók PI szót a héber száj fogalomnak összetevőjeként használtak.  A HACHIROT szót pedig a chald targum épp úgy mint a szír Pesitta és a görög Septuaginta a héber Ha névelőre meg Chir-ot nőnemű szóra tagolták széjjel.  E szónak értelme „a csatorna szája”, helyrajzilag jelentené az arabul ismeretes Fum el-Khaligot, mely Nil folyam kisebb ágába ömlik. 

            Az egyiptológusok a PI szóban a város fogalmát állapították meg; amennyiben Pihachirot helynév hasonlít a bibliai Pitom és Pibaszt egyiptomi városnevekhez, melyekről többen, úgymint Brugse, Ebers és Naville bizonyították azt, hogy a Pitom hieroglif nyelven Petum, görögül Pátommos; Pibaszt hieroglif nyelven Pebeszt, görögül Bubasztos.  Mármost a Pihachirot a szent-bibliában egyiptomi vendégszó, amelyet csak Mózes könyve említ az Exodus utolsó állomásaként,[8] (149 old.) és egyszer a PI elhagyásával említi HACHIROT alakban;[9] láthatjuk a PIHACHIROT összetett szó, mely szerint PI szó város jelentéssel bír, ugyanúgy a Maszr el-Kahire(t), az arab Maszr nőnemű főnévnek város jelentéssel; HACHIROT pedig mintha visszhangja lenne a Kahiret arab város névnek.  Mózes idejében Ó-kairó helyén létezett Cher-ā ha hieroglif nevű táborváros ismeretes, a Mózest megelőző korból.  IV. Tutmes fáraó szfinx kőtáblájáról a Cher-cheraut, másként Cher-ā ha nevű város, melyen át szent út vezetett az óriás-szfinxtől a 24 kilométernyire fekvő Heliopolisz városba.  Ez ismertetés bizonyságát a hieroglif okmányok igazolják:[10]    

            A Bál Czefón elnevezés a hikszosz korból származott.  Az elmondott bizonyítéka alapján elfogadható az, hogy a héber irodalomban csak magában Mózes által ismert Bál Czefónt a kairói óriás-szfinx bibliai elnevezése, de ez az elnevezés régebbi időkre megy vissza, mint Mózes.  Ez időkben itt akkor Egyiptom fölött a hikszoszok uralkodtak.  Apëpi hikszosz fáraó 240.000 harcossal megerősítette Avarisz városát.  A város ura, nemzeti istenéül kimondottan csak Tifont imádta. 

            Érdemes megjegyezni, hogy az óriás-szfinx homlokát Tifon állatja a kígyó disziti, aminek testén még most is látható a Tifont jellemző vörös szin. A héber és a chald Czefón bálvány elnevezés hangtanilag egyezik a görög Tifonnal, amely az új birodalom hieroglif irodalmában Bál, majd Szet és végül Szutech neveken ismert.

            Szet = Tifon Horral való harca részletesen van ismertetve, képekkel ábrázolva Edfu templom falán.  „Hor a meggyilkolt atyjáért Oziriszért bosszút lihegve legyőzte Szetet s megfosztotta az Észak uralmától, ugyanakkor fölvette a Hormachu szfinx nevet.  Ennek megfelelően az új birodalom isteneinek kép sorozatában a legelső trónon már Hormachut látjuk ülni.  Ámbár az új birodalmat létrehozott vallás forradalom után a Ramszesz uralkodó család fáraói, kik Szet = Tifon hadisten segítségével hódításokat vittek végbe külföldön, Horon kívül imádói voltak még Szetnek is: mind annak dacára a XX. Dinasztia végén, az egyiptomiak ellenségeinek istene ellen elkeseredett vallásforradalom tört ki.  A papok Szet = Tifont egyházi rendelettel kizárták az egyiptomi isten-körből, megfosztván isteni trónjától, fogalmát gonosz elv, azaz ördög jellegével ruházta fel. Tiszteletét üldözés tárgyává tették, nevét és képét az összes régi emlékekről, ahol csak elérték kivakarták és helyét többnyire Horral helyettesítették.  (Mintha hasonlatosságot látnék az I. István kor rendeleteiben. B.L.)  Az egyiptomi vallásforradalom ily gyökeres pusztítása miatt, az új birodalmat megelőzött hikszosz-korból az óriás-szfinxre írott okmányt nem találhatni.  Kivéve azt az egyetlen egyet, melyben az óriás-szfinxnek eredeti Hun tulajdon neve maradt fenn.[11] (150 old.)  A XXI.-XXV.- ig dinasztia korabeli másolónál ez csakis úgy maradhatott fenn, hogy azt egyesítette az új birodalmi Hormachu névvel.”