Az Altáj-hegység mindig is az ősi szkíta-hun népek egyik központja volt. Kiváló legelői és gazdag nemesfém lelőhelyei miatt már a legkorábbi időtől lovas törzsek, törzsszövetségek telepedtek meg. A korai lakókról a hegység különböző pontjain fellelhető sziklarajzok, ősi telepek árulkodnak. Hazánkban a legjobban ismertek a paziriki királysírok.
Előbukkanó értékek
A térség régészeti feltárása az oroszok közép-ázsiai hódítását követően indult meg. Az 1880-as évektől érdekes leletekre bukkantak a Hét folyó vidékén, a mai Kazahsztán délkeleti, az Altájjal és az Alatauval határos vidékén. 1889-ben Aktepénél tárult fel az első jelentős szaka kurgán. A sikeres ásatás után az orosz kutatók megkezdték az egykor ott élt szkíták, vagyis a szakák történetét feltárni. Az azóta eltelt időben több száz sír vált ismertté, azokból míves fegyverek, rovásírásos aranytálak, áldozati edények, ékszerek, valamint a szkíta állatstílus jegyeit viselő művészeti alkotások kerültek elő.
Fergana kurgánjai
A térség egykori szovjet, ma Kazahsztánhoz tartozó részén olyan csodás kurgánsír csoportok rejtőznek, hogy azt a vidéket a régészek méltán az ázsiai Királyok völgyének emlegetik, némelyik még az egyiptomi fáraó sírokat is túlszárnyalja. Mivel az Altáj-vidéken jelenleg több ország is osztozik, ezért az ottani ősi szkíta emlékeket nehéz egységesen tanulmányozni, hiszen a leletek elég sok múzeumba kerültek elhelyezésre. A kutatást tovább nehezíti az, hogy azokat több régészeti kultúrához sorolták. Az orosz kutatók is csak a közelmúltban kezdték a szétszórtan kezelt régészeti kultúrákat egységesíteni, illetve elvégezni azok etnikai besorolását. Ma már néhány térségbeli szaklap, mint az üzbég Epoh magazin, egységes szaka műveltségről ír.
A szakák fénykora
Az eddigi leletek alapján a szkíták fénykorát a Kr. e. 8. századtól egészen a Kr. e. 6. századig datálják, de a régészek hozzáteszik, hogy a szkíták a Kr. e. 2. századig töretlenül uralták a közép-ázsiai sztyeppét. Ezt követően rokonaik, a hunok terjesztették ki feléjük fennhatóságukat. Erről a korszakról már jól dokumentált kínai források állnak rendelkezésre. Az Altáj ezen vidéke volt egy új művészeti stílus születési helye, amely felváltotta az évszázadokon át virágzó szkíta állatstílust. A Kr. e. 3-2. században valószínűleg keleti, hun hatásra megjelent az. úgynevezett polikróm stílus. A legjelentősebb gyűjtemény a Kargli-folyónál került napvilágra, 1939-ben, ez tartalmazta a híres, Kr. e. 2-1. századra datált Kargali diadémot. A fenti művészeti irányzat az európai hunok révén elterjedt egész Európában és az egészen a 6. századig meghatározta a nyugat-európai gót királyságok divatját.
Az évszázad leletei
Almati környéke a legkáprázatosabb szkíta kincseket rejti. A világ leghíresebb szkíta lelete, az Aranyember 1969-ben került elő. A párját ritkító szkíta uralkodó ábrázolás korát a Kr. e. 5.-4. századra datálták. Másik gazdag szaka kincset 1986-ban találták meg szintén Almati körzetben, a Zsalaulinszki hordánál. Besatir környékén ma is tárnak fel kurgánsírokat, ahonnan szintén páratlan szkíta emlékek kerülnek elő. Az utóbbi hely kurgánjainak mérete is lenyűgöző: két négyzetkilométeres körzetben 8-70 méter átmérőjű mesterséges halmok sorakoznak, melyek magassága elérheti akár a 20 métert. Az eddig kiásottak korát a Kr. e. 5-4. századra datálták, vagyis azok a korai klasszicista szaka kultúra emlékeit tartalmazzák.
Szövetséget a szkíták úgy kötnek, akivel kötnek: egy nagy cserépedénybe bort öntenek, és azt összekeverik a szövetséget kötők vérével. Előzőleg hegyes késsel megsebzik, vagy karddal kissé megvágják testüket, azután pedig a serlegbe mártanak egy kardot, nyilakat, egy harci fokost, és egy lándzsát, majd hosszasan imádkoznak, azután pedig isznak ők maguk is, akik ily módon szövetséget kötöttek, meg kíséretük legtekintélyesebb tagjai is.
Herodotosz
"Szent László (1077-1095) arcában a pártus királyok arca jön vissza valami egészen
időtlen mélységből... ez nem egy személyes arc, időtlen ez a királyi arc, mely a
királyi szkíta népek körében bukkan fel, és mindig az uralkodó arcvonásait állítja
elénk... Ha valaki egy árpádházi arcába belenézett, ismeretlen érzés és gyönyör
fogta el, mert olyan volt, mint hogyha az emberiség fényteli korszakát látta volna.
Azt az emberi arcot, amely közvetlenül a teremtés második pillanatában készült el.
Ezek nem földi arcú emberek voltak..."
Te vagy mindennek ős életfája , te izzó tűz örök forrata.Kibül ered minden alkota.
Karacsay Kódex
A gének nem hazudnak!!!!!!!
Grover Krantz nyilatkozta: „A magyarság ősisége egyenesen meglepő; én mezolitikumi nyelvnek találom, amely megelőzi a neolitikumi kort.”[8] Emellett még azt is kijelenti, hogy ha ez igaz, akkor a magyar nyelv tulajdonképpen a legidősebb helybeni nyelv Európában, vagyis az itt élők eredeti nyelve. (Krantz, 72)
AJÁNLOM AZ OLDALT
