PANASZOS ÉNEK ENLILHEZ 
NEMZETI SZERENCSÉTLENSÉG IDEJÉN

Fájdalmasan bőg az Ur karámja, 
az országok Urának, a hatalmasnak karámja 
fájdalmasan jajgat, 
az Országok Urának, a Hatalmasnak, Mindenhatónak 
karámja

fájdalmasan bőg és jajgat 
az országok Urának, a Hatalmasnak, Mindenható szava 
szilárdan megáll, 
nem fordulhat ember Enlil parancsa ellen, 
nem fordulhat, 
hatalmas és másíthatatlan Enlil parancsa, 
mint a hegység!

Enlil Urunk hálót vetett ki 
hálója az ellenség hálója volt?! 
Enlil Urunk kiáltott 
kiáltása az ellenség kiáltása volt! 
Enlil Urunk fölzavarta a vizeket és 
a halak megfulladtak! 
Enlil Urunk fölkavarta a felhőket és 
a madarak aláhullottak!

Országunk Ura, Enlil, 
mikor nyugoszik már meg haragos szíved? 
Országunk Ura, Enlil, 
mikor fárad már el haragos tekinteted? 
Meddig takarod még fejedet köntösöddel, 
meddig akarsz még haragudni? 
Meddig rejted még fejedet öledbe, 
meddig akarsz még haragudni? 
Meddig zárod el bensődet ládaként, 
Meddig akarsz még haragudni? 
Meddig dugod füledbe ujjadat,

meddig akarsz még haragudni? 
Földre szórattatunk, Enlil atyánk, 
földre szórattunk, Enlil Urunk, 
szemétdombra vettettünk! 
Vemhét a kecske és a juh elvetéli, 
mert megelleni nem akarja! 
Magzatát az asszony vízbefojtja, 
mert fölnevelni nem akarja!

Ó, a te hű városod! 
Enlil atyánk, 
mi lett (Babilonból?) 
Az apa megtagadja bajbajutott fiát, 
a fiú megtagadja bajbajutott apját,] 
az elesett hős árvái utcára kerülnek! 
Sem az égen, sem a földön 
sehol sem látszik semmi fény.

Enlil atyánk! 
Urunk, te tudod, a Nap sem olyan, mint máskor 
fénytelenül, vakon gördül országunk felett! 
Urunk, te tudod: a Hold sem olyan, mint máskor 
fénytelenül, megfogyatkozva gördül országunk felett! 
Országunk Ura, te tudod: 
Napod és Holdad fölkeltükben is, nyugtukban is megváltoztak 
s nem olyanok, mint máskor, nem olyanok!

Enlil Úr, 
te megérleled az embereket, a belül-lévőket- 
megérleled és megölöd őket! 
Enlil Úr, 
te megérleled az embereket, a kívül-lévőket 
Enlil Úr, 
megérleled és megölöd őket! 
Enlil Úr, 
te megérleled a völgyeket, megtöltöd virággal 
megérleled és elhervasztod őket! 
Enlil Úr, 
te megérleled a kincseskamrákat, megtöltöd kincsekkel- 
megérleled és elpusztítod őket!

Enlil atyánk, mátkád, Ninlil, 
hadd lágyítaná meg kérésével szívedet! 
Enlil atyánk, 
mátkád, Ninlil, Nippur város úrasszonya, 
hadd lágyítaná meg kérésével szívedet! 
Enlil atyánk, 
szeretett fiad, Nannar, az ég hercege, 
hadd lágyítaná meg kérésével szívedet! 
Enlil atyánk, 
szeretett leányod, (Istár), az ég királynője, 
hadd lágyítaná meg kérésévet szívedet! 
Enlil atyánk,

ég és föld minden szentei 
hadd lágyítanák meg kérésükkel szívedet! 
"Ne vesd el városodat" mondanák neked, 
hogy kérésükkel szívedet meglágyítsák, 
"Ne vesd el Nippurt és Ékurt!" - mondanák neked, 
"Ne vesd el Enamtila alapzatát!" - mondanák neked, 
"Ne vesd el városodat"! - mondanák neked, 
hogy kérésükkel szívedet meglágyítsák. 
"Te vagy az ő uruk!" - mondanák neked, 
"Te vagy az ő pásztoruk!" - mondanák neked 
"könyörülj meg végre városodon!" - mondanák neked, 
hogy kérésükkel szívedet meglágyítsák.

(Agyagtáblák 51-53.)