Debrecen – A neolitikumból (az újkőkor mintegy 6500 évvel ezelőtti időszakából), a bronzkorból (körülbelül Kr. e. 2800-800) és a római császárkorban itt élő szarmaták idejéből (a Krisztus utáni 3-4. századból) is találtak régészeti objektumokat a debreceni repülőtér belváros felőli szélén.
Egy hamarosan elkezdődő építkezés területén a beruházó által megrendelt örökségvédelmi hatástanulmány keretében idén tavasszal végezték el azt a próbaszondázást, amelynek során bebizonyosodott, hogy ott régészeti lelőhely található. A szakmában ez aligha volt nagy újság, hisz 2008-ben a reptér túloldalán is találtak neolit településrészletet, és ott is előkerültek réz- és bronzkori objektumok.
Nyüzsgő „ipartelep”
– Az azonban a jelenleginél kisebb ásatás volt – idézhetem Szelekovszky Márta régészt, az ásatás vezetőjét. Úgy fogalmazott, hogy az említett előzmény után itt nem annyira a lelőhely, inkább annak intenzitása az, ami meglepő. Mivel a mostanifeltáráshoz csak augusztus 5-én lehetett hozzáfogni, a nyár vége felé az építkezés kezdetének nyomasztó közelsége miatt egyre több ásatási segédmunkást vontak be amunkába. Szeptember második hetében a helyszínen járva szinte ipartelepre hasonlító látványként tárult a szemlélő elé a két és fél hektáron végzett ásatás.
– Reggel esett az eső, ezért kicsit kevesebben vagyunk, de például tegnap nyolcvankilenc segédmunkással és tizenhat fős szakmai stábbal dolgoztunk – mondta el a régésznő. Hasonló létszámmal folytathatták a feltárást az azóta eltelt hetek nyarat idéző száraz, meleg napjaiban is.
Csiszolt ezüsttükrök
Ami pedig a konkrét eredményességet illeti, a neolit település hatalmasagyagnyerő-gödreiből több ládányi lelet került elő, köztük festett neolit kerámiák és csiszolt obszidián pengék. A másik nagy régészeti korszakból, a bronzkorból is több objektum leletanyaga adott munkát a feltáróknak. A harmadik korszakot egy szarmata település képviseli, műhelykörzettel, füstölőkürtőkkel, tűzhelyekkel, kemencékkel és öt-hatcsatornás árokrendszerrel. E település felhagyása után a helyet temetőként használhatták a szarmaták. Akkorra, amikor ott jártam, ennek a temetőnek tizenöt sírját tárták fel, s körülbelül ugyanennyi sír volt még feltáratlan.
– Ez egy nő csontváza – hívta fel az ásatásvezető figyelmét meglehetős határozottsággal egy idősebb munkás, Zámbó János, aki – mint megtudtam – 1996 óta dolgozik régészek mellett, kibontott tehát „néhány” sírt életében. Most az a ritka szerencse érte, hogy a szarmata sírhoz, amelynek átvizsgálásához épp ottlétemkor kezdett hozzá, azelőtt még senki nem nyúlt.
– Nő csontváza, valóban, és úgy tűnik, legalábbis egyelőre, hogy ez a sír nincs kirabolva – állapította meg Szelekovszky Márta a homokszemcsék közt előbukkanó gyöngyök láttán, miközben egy kis korongolt vörös színű ép cserépedény is látható volt már a csontváz mellett. – A szarmata temetők jellegzetessége ugyanis – mondta –, hogy a sírokat nem sokkal a temetés után kifosztották. Itt is rendre ilyen kifosztott sírokat találtunk. Ennek ellenére előkerült már két ezüsttükör is: nyolc-tíz centiméter átmérőjű, kör alakú, csiszolt ezüsttükrök, meglepően jó állapotban. Kis fantáziával elképzelhető, hogy mi mindent találtak a sírrablók, ha az ezeket az ezüst tárgyakat otthagyták. HBN – GI