1. ábra. A Minuszinszki-medence egyik bronzkori sztéléje
A Minuszinszki-medence egyik szkíta sztéléje (1. ábra) antropomorf és zoomorf ábrázolásokat, valamint lineáris jeleket is tartalmaz. A jelek alább tárgyalt párhuzamaiból, valamint számából és elhelyezéséből arra következtethetünk, hogy szó- szótagoló írással írt felirattal állunk szemben. A sztélé - a rajzok alapján - egy istent, vagy az isten jelképeit magára öltő természetfölötti lényt, táltost, szakrális fejedelmet stb-t ábrázolhat. A jelsorozat elolvasása nélkül is feltehető, hogy az ábrázolt személy, vagy isten nevét és jelzőit jelölheti; vagy egy olyan mondatot, amelyben az ábrázolt neve szerepel. A részletes elemzés ezt a következtetést megerősíti.
A sztélén az alábbi szójeleket találjuk:
2. ábra. A székely "b" (Bél, belső) jel szkíta párhuzama
A jel az Éden egy forrásból a világtájak felé induló négy folyójának a térképe, amely a világ Isten által teremtett középpontját jelzi, illetve Bél fiúistent is azonosítja (akinek alakja talán Heraklésszel lehetett azonos). A nagyméretű jel a sztélén központi helyzetben, egy példányban szerepel - amiből következően a sztélé legfontosabb fonetikus mondanivalóját, a sztélén ábrázolt személy, vagy isten nevét rögzítheti.
Ennek
az istennévnek a hangalakját csak találgathatjuk. A
székely rovásírásban a "b" hang jele, amely a
bél, belső szavaink tövével genetikusan összefüggő
Bél istennév szójeléből rövidült le
az akrofónia során "b" betűvé. Ez
az istennév a
bél-pel-pi-fiú és más hangváltozások (szóhasadások) során nagy szóbokrot eredményezett, amely tartalmazza a
világ, világos, villám szavakat is. A jelformák azonossága alapján feltehető, hogy a szkíták e magyar eredetű, de nemzetközivé vált szóbokor valamelyik szavát kötötték a 2. ábrán látható jelhez, de ezt bizonyosan nem tudhatjuk.
3. ábra. A székely "ly" (lyuk) jel szkíta párhuzama
A
Napisten jelképének a 3. ábrán látható (sugarak nélküli) változata megtalálható a sztélén két azonos példányban is.
Az elhelyezése központi, de nem kiemelt s a jel is kicsi a többihez képest, ezért a sztélén ábrázolt személy, vagy isten jelzőjét jelölheti. A sumér írásban ugyanez a jelforma a "kút" szójele,
az egyiptomi, a hettita és a kínai írásban a "Nap" szójele, a székely írásban pedig a "ly" (lyuk) jele.
Az eltérő jelentések magyarázatát a szibériai mitológiában máig élő értelmezések alapján adhatjuk meg. Eszerint a Nap minden jó (
az élet) kútfeje és forrása. A sztélén a
napisten jeleként szerepel.
4. ábra. A székely "ü" (Üdő) jel szkíta párhuzama
A 4. ábrán látható jel a sugaras Napot ábrázolja. A sztélén négy kissé eltérő változata is megtalálható, részben központi, részben pedig mellékes elhelyezésben. Az elhelyezésből következően talán a sztélén ábrázolt személy, vagy isten jelzőjét rögzítette.
A két koncentrikus kör Egyiptomtól Kínáig ismert napjelkép, sugarakkal kiegészített változata csak a hettita hieroglif írásban és a székely írásban található meg. A hettita hieroglif írásban hat sugárral kiegészített változata szerepel (Utu sumér napisten jeleként), a négy sugaras változata pedig csak a székely írás "ü" (Üdő) jelével azonos.
A hettita hieroglif írás Utu jelében még látható középső (vízszintes) sugarakat a rovástechnológia miatt hagyhatták el a sztyeppére került íráshasználók, valamikor 3-4 ezer évvel ezelőtt.
A szkíta napisten Hérodotosz által feljegyzett Oitoszür neve alapján a fenti jel szkíta hangalakja Oito, Utu, Üdő, vagy hasonló lehetett. Nem zárható ki, hogy ez a jel jelölte anapisten Hérodotosz által feljegyzett Oitoszür "időúr" méltóságnevét.
Az olvasást a legfontosabb, X alakú jelnél kezdhetjük s onnan haladhatunk lefelé, a kevésbbé fontos jelek irányába. Ebben a sorrendben összeillesztve a jelek jelentését, a "Bélnapisten, az idő ura" ("Bél napisten, időúr") értelmet állíthatjuk össze (Utu sumérnapisten neve ugyanis "Idő" jelentésű volt).
Ez tehát csak a jelentés, mert nem tudjuk pontosan, hogyan ejtették ki a szkíták ezt a feliratot. A fenti szkíta mondatnak csupán a vége (az "időúr") hangzósítható a Hérodotosz által feljegyzett szkíta istennév, valamint a sumér, hettita és magyar szó- és jelpárhuzamok segítségével. A szkíta hangalakból így az Oitoszür/Utuszár/Üdőúr (esetleg csupán ennek eleje, az Oito/Utu/Üdő) szavakat tekinthetjük valamennyire ismertnek (elolvashatónak). Ez azonban rendkívül fontos fejlemény, mert az első ismert, fonetikus felirat, amit a szkíták írásemlékei közül elolvashattunk.
Lukiánosz, a Szamoszatában, Kommagéné tartomány fővárosában Kr. u. 120 – 125 táján született görög bölcselő „Toxarisz és a barátság” c. dialógusában számol be a szkíták íráshasználatáról. E műben a Kr. e. 600 körül élt szkíta orvos említi, hogy a szkíták Oresztész és Phülladész történetét ércoszlopra vésve felállították az Oresztész templomban, hogy ez legyen gyermekeik legelső tanítója és nevelője, s hogy a szöveg fennmaradjon. Az egyetlen hosszabb szkíta írásemlék (az Isszik-kurgánban talált ezüstcsésze felirata) mindmáig elolvasatlan.
Az tehát eddig is köztudott volt, hogy a szkíták használtak írást, elolvasni azonban korábban egyetlen feliratot sem sikerült.
A most elolvasott Oito/Utu/Üdő szó a magyar nyelv szava, amelyet egy székely jel rögzít. Ez nem meglepő, mert a székely népnevet már többen összevetették a szaka népnévvel s a krónikáink is emlegetik a szkíta (szkítiai) származásunkat (természetesen ez a kérdés további elemzést igényel, mert az itt felsoroltak elvileg kulturális hatással is magyarázhatók lennének). A szkíta jelkincset is mintegy 20 azonos jelforma köti egyrészt a székely, másrészt a hettita hieroglif íráshoz. A hettita írásjel-párhuzamok Mészáros Gyula felismerését támasztják alá, aki szerint a szkíták a kisázsiai hattik leszármazottai.
A felirat elemzését Szigeti Gábor támogatása tette lehetővé, amelyért itt mondunk köszönetet.
AJÁNLOM AZ OLDALT
