Türkmenisztán mégis fontos ország, mert hatalmas gázkészlettel rendelkezik, igaz, azt nem lehet pontosan tudni, hogy mennyivel, mert a gáztartalék nagysága államtitok. Mindenestre alternatív, Oroszországot megkerülő gázpolitika kidolgozása nem lehetséges Türkmenisztán részvétele nélkül. Ez felértékeli Türkmenisztán jelentőségét a Nyugat államainak szemében is. Ez adja a történelmi esélyt, hogy az eddig mindig periférián elhelyezkedő Türkmenisztán középponti helyet foglaljon el.

A mai Türkmenisztán területe az ókorban és a középkorban hol Irán, hol a keleti nomád népek (heftaliták, türkök) befolyási övezetébe tartozott, mintegy pufferzónaként az iráni civilizáció és a nomádok között. A területen iráni nyelvű népcsoportok éltek. A 7-8. századtól az Iszlám (az arabok) terjeszkedésével Türkmenisztán területe az iszlám világ részévé vált.

A terület történetében fordulópontot jelentett az Aral-tó környékéről kiinduló oguz vándorlás. A török nyelvű oguzok a 9-10. század táján népesíthették be a mai Türkmenisztánt, egy csoportjuk a 11. században tovább ment délre, a Kaszpit megkerülve át Iránon (ők a mai azerbajdzsánok elődei, egy másik oguz csoport pedig Kis-Ázsiába telepedett: ők a mai törökök ősei). A török nyelvű oguzok, keveredve a helyi iráni népességgel, alkották a türkmén etnoszt.

A mai Türkmenisztán területe ezt követően is a különböző birodalmak peremvidékein helyezkedett el. A területet meghódították a mongolok, a mongol gyökerű Ilhanidák, majd a Timuridák, az újkorban Híva (Horezm) és Bukhara végvidékét alkották (bár Horezm ősi fővárosa, Köne-Ürgencs, Türkmenisztánban található, s ez nem azonos az Üzbegisztánban található hasonló nevű településsel). Ezeket a területeket a 19. század ’60-as ’70-es éveiben hódította meg Oroszország (Bukhara 1868-ban vált orosz protektorátussá, Hívát 1873-ban annektálta az Orosz Birodalom). A mai Türkmenisztán területe Zakaszpijszkaja oblaszty néven lett az Orosz Birodalomba betagozva. Ekkor, tehát a 19. század ’60-as, ’70-es éveitől kezdődik a terület ruszifikációja.

A türkmének hagyományos nomád életformát folytattak, szemben Közép-Ázsia más városlakó népeivel (szártok, üzbégek). A türkmén lótartás az egyik legnevesebb a világon, a türkmén ló a legjobbak és legdrágábbak közé tartozik (különösen neves az akhal-teke). Hasonlóan nevezetes a türkmén szőnyeg.

1917 után a mai Türkmenisztán angol megszállás alá került, a bolsevikok 1920-ban tudták megszerezni a terület fölött a kontrollt. 1918-1924 között Türkmenisztán Oroszország autonóm tartománya volt, 1924-től kapott önálló köztársasági rangot a Szovjetunión belül. A szovjethatalom idején indul meg a köztársaságban az iparosítás (olajkitermelés), a korábban főként nomád türkmének letelepedése, az iskolahálózat kiépítése. A második világháború után kezdődik az intenzív gázkitermelés, az ’50-es években építették a sivatagot átszelő Kara-Kum csatornát, amely lehetővé tette Ashabad nagyvárossá fejlesztését, és a gyapottermesztést.

Türkmenisztán 1990-ben nyilvánította ki szuverenitását a Szovjetunión belül, 1990 októberében alternatíva nélküli választásokon Szaparmurat Nyijazovot, a Türkmén Kommunista Párt főtitkárát választották Türkmenisztán első elnökévé. 1991 nyarán az új alkotmány szellemében ismét megválasztották Nyijazovot elnöknek (a szavazatok 99,5 %-val). 1991 októberében népszavazáson döntött a lakosság a függetlenség mellett (a szavazók 94 %-a a függetlenségre szavazott). 1991 decemberében Türkmenisztán belépett a FÁK-ba.

Szaparmurat Nyijazov a történelemben párját ritkító személyi kultuszt, önkényuralmi rendszert valósított meg uralma idején. Az elnök mindenféle független és ellenzéki véleményt elnémított. Nyijazovot 1993-ban Türkménbasivá, azaz Minden Türkmének Fejévé kiáltották ki, később hivatalos megszólítása is „Nagy Türkménbasi” lett. 1994-ben népszavazáson 2002-ig meghosszabították a Türkménbasi elnökségét. 1999-ben a türkmén parlament a Türkménbasit örökös (haláláig tartó) elnökséggel ruházta föl. Városokat, iskolákat, üzemeket neveztek el róla, s az ország legmagasabb pontja is az ő nevét kapta. Több mint 14 ezer szobrot, táblát, emlékművet állítottak a tiszteletére, közülük legnevezeetsebb az Ashabadban felállított 14 méter magas arany Türkménbasi-szobor, amely a Nap járást követve forog. Nyijazov portréi állandó díszítőelemei voltak a közintézményeknek, újságoknak, a türkmén pénzen az ő arcképe volt látható, a türkmén televízó képernyőjén logóként jelent meg porrtéja. Nyijazov születésnapja a legfontosabb állami ünnep, Ruhnama című alkotása kötelező olvasmány. A Türkménbasi átneveztette a hét napjait és a hónapokat (az első hónapot magáról nevezve el).

Türkmenisztán Nyijazov elnöksége idején a világ egyik legelzártabb országa lett. Türkmenisztán kapcsolata még a legközelebbi szomszédjaival is a minimálisra csökkent (pl. megszüntették a Türkmenisztán-Kazahsztán közötti légijáratokat). Türkmenisztán 2005-ben a FÁK teljes jogú tagságát támogatói tagságra változtatta.

Nyijazov likvidálta az ország egészségügyi rendszerét, a nyugdíjrendszert, a felsőoktatást, 1998-ben bezárták a Türkmén Akadémiát, betiltotta a balettot, operát, cirkuszt, mint a türkmén néptől idegen jelenségeket. Ugyanakkor Türkmenisztánban ingyenes a gáz, az elektroenergia, a só. Ashabadban jelentős átépítések zajlottak az elmúlt években. Nyijazov jégpályát építtetett a sivatagban, 2004-ben olyan műholdat lövetett fel az űrbe, amelyre a saját arcképét festtette, betiltották az országban az aranyfogak viselését, kötelezővé tették az elnök kezének megcsókolását, a minisztereknek kinevezésük után 36 km-es távot kellett futniuk, az esküvőknek kötelezően a Türkmébasi dicsőítésével kellett kezdődniük.

Türkmenisztánban többségben vannak a muzulmánok, de világi államról van szó. 

Szaparmurat Nyijazov 2006 december 21-én halt meg szívelégtelenség következtében. Utóda Gurbanguli Berdimuhammedov lett, aki egyes – hivatalosan meg nem erősített – információk szerint a Türkménbasi törvénytelen fia. Berdimuhammedov elnöksége alatt reformokat kezdett: Türkmenisztán kitört a nemzetközi elszigeteltségből, enyhült a személyi kultusz, kezdeményezések történtek az oktatás fejlesztésére.